Magyar Közélet, 1932 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
MAGV4R 4. kisembervédelme óh szép frázis, hányszor elmondottak már minden rendű-rangú szónoki helyen hordótól — fel a bársonyszékig. És hol van, akiről elhangzott a sok szó, a védenc? Az operációk nem sikerültek, a beteg még él ugyan... de félre a tréfával. Szent 1932, új remények hordozója, kell, hogy tarsolyodban viseld ezt a kérdést is, sőt elsősorban ezt és ennek is a megoldását. Az elhagyott, mögöttünk sötétlő évek egyaránt arra ébresztették a gazdasági élet vezető faktorait, hogy az összes források eleje mégis csak a kisember. A kis exisztencia, legyen munkás, polgár, köz, vagy magántisztviselői minőségben, mindegy, ő a tömeg, a produkció eleme, léte vagy nemléte mindennemű, rendű-rangú tranzakciónak, nevezzék azt gabona-, vagy vasüzletnek (en gros), tőle függ, fogyaszt-e, avagy nem. Mondhatnám szörnyű szép körmondatban, hogy: ,,a gazdasági circulus vitiosus stb.“, de én inkább az egyszerű nyelvezet formáján kiáltom oda újra és ismételten, hogy a kisember a fontos, az ő fogyasztóképessége a döntő tényező. Bocsánat, tudom, nem mondok újat. De újra mondom és ez lényeges. Az 1932. évi mindenféle illetékes fogadkozások tehát ezt tűzzék előre: a fogyasztóképesség bármi módon való helyreállítását. Nem valami szörnyű nehéz dolog ez, erőt venni újra a fogyasztóba, a gazdasági élet alanyába, ha az ehez szükséges gazdasági tennivalók helyes megoldását megtalálták és a keresztülvitel útjait lefektették. Mert a fogyasztóképesség synonimája a fogyasztókészség itt van, rendelkezésre áll. Sőt, fantasztikus arányokra dagadt az igények sorozatos lecsökkentése, ki nem elégítése, majd tökéletes leépítése során. Mindig rosszabbul és gyengébben ettünk, ittunk, laktunk, művelődtünk, szórakoztunk, ahogy fokozatosan nőtt a nincstelenség. De ezzel a test-lélek pusztulással ellenkező arányban nőne fogyasztókedvünk, ha módunk lenne hozzá. A kisember éhes, szomjas, ételre, italra, kultúrára. Csak csörögjön pénz a zsebében. Azonnal fogyasztóvá válik, mohón fogja pótolni az összes kényszerű mulasztásokat és ekkor kezdődik az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság olyan reneszánsza, amit még nem látott a világ, minthogy krízisben sem éli át a mostanihoz hasonlót. Védeni tehát a kisembert, felemelni őt a letaszítottságából, szent 1932. ezt hozd el mindenek legértékesebb ajándékául. Lujts Elemér.