Magyar Közgazdaság, 1935 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Budapest, 1935 január 1. ” ■ ~ ~ 'V~T---Bravúrosan végrehajtott részvényvisszavásárlások után megkezdik nagy iparvállalataitik az alaptőkeleszállítást A Cukoriparon kívül a Salgó, Rima, Urikányi, Bauxit alaptőkeleszállítására és ssztalék emelésére szienstenail - Hogyan bonyolították le a legkedvezőbb Magasabban a nagyarányú visszavásárlásokat (AH tudósítójától.) Három évvel ezelőtt kezdődött meg a részvényvállalatoknál az alaptőkeleszállítási mozgalom, amikor is két pénzintézet hajtotta végre sikeresen alaptőkecsökkentési tranzakcióját. A magyar részvényérdekeltségek még 1932-ben tervezetet dolgoztak ki, amely az alaptőkeleszállítások technikai akadályait lett volna hivatva kiküszöbölni. A kereskedelmi törvény azon rendelkezésének módosításáról volt elsősorban szó, hogy a hitelezők előzetes meghallgatásától ne légíjen függővé téve a közgyűlés többségének határozata és a jövőben a hitelezők meghallgatásának kizárásával a pénzügyminisztériumtól, illetve Pénzintézeti Központtól tegyék függővé az alaptőkecsökkentési tranzakciókat. A kormány ezt a gondolatot elvben magáévá is tette, annál is inkább, mert abban az időben nyomós gazdasági érvek szóltak a részvénydefláció gyorsítása mellett. Eltekintve a vállalatok érdekeitől, ezzel akarták tehermentesíteni az értékpiacot különösen a háború után bekövetkezett részvénybeözönléstől és értékpapír-felduzzadástól. Most éjből aktuálissá lett az alaptőkeleszállítási probléma.Éppen a Magyar Közgazdaság legutóbbi ■számában jelentettük, hogy az iparvállalatok közül a Magyar Cukoripar akarja elsősorban végrehajtani a tőkeleszállítást és ezzel kapcsolatban az osztalékemelést is. A Magyar Cukoriparon kívül a piacon jól informált körökben arról is beszélnek, hogy még három-négy iparvállalat hasonló akciója húzódik meg a legutóbbi időben tapasztalt tömeges részvényvisszavásárlások mögött. A vállalatok ugyanis az elmúlt három év alatt felkészültek a tőkeleszállítási műveletekre, annak ellenére, hogy a részvénytársaságok által sürgetett kormányintézkedések mindeddig nem történtek meg a leszállítás megkönnyítése érdekében. Azt lehet mondani, hogy a részvényleszállítási tranzakció előkészítő munkáira, főleg pedig a részvényvisszavásárlásokra éppen az elmúlt idők voltak a legalkalmasabbak. Az elmúlt három esztendő óta, amikor először indult meg az alaptőkeleszállítási mozgalom, a magyar értékpapírok közül igen sok a névérték alá esett vissza. E papírok között szerepeltek a piacon standard értékeink, vagyis vezető iparvállalataink részvényei is. Nem is tudtak hosszú időn keresztül magyarázatot adni arra az ellenmondásra, hogy amikor a közönség a piactól teljesen távolmaradt, mindig akadtak a budapesti részvénypiacon erős kezek, amelyek a tömegesen kínált papírokat felvették. Ezek nemcsak a belföldről a részvénypiacra háramló darabok voltak, hanem jelentős pakettek is, amelyek a bécsi fuzionáló bankok tárcáiból özönlöttek állandóan a mi piacunk felé. Magánközönség hiányában tehát elsősorban arra lehetett volna gondolni, hogy talán a pénzintézetek garanciaszindikátusa, vagy pedig a részvényárfolyamok további katasztrofális árzuhanásának megakadályozására életre hívott felvásárló szindikátus, az úgynevezett Kwestement Trust lépett sorompóba. Kiderült azonban, hogy az Investement Trust néhány esztendő óta csak papíron szerepel, semmiféle újabb felvásárlásokat nem eszközöl, így tehát nem maradt más hátra, mint az a feltevés, hogy maguk az érdekelt vállalatok, illetve a patron való pénzintézetek azok, amelyek iivásárlók ezekben az úszó darabokban. Ez sokáig csak feltevés volt, míg azután az utóbbi hónapok eseményei teljesen beigazolták e feltevés valóságát. Már néhány hónappal ezelőtt nyílt titok volt a piacon, hogy egyes favorizált értékeiben, amelyek rövid idő alatt 20—30 százalékkal drágultak, maguk a vállalatok azok, amelyek saját felkínált részvényeiket felveszik. A Magyar Cukoripar részvényein kívül hatalmas üzlet fejlődött ki a Salgóban, Rimában és az Urikányiban is, amely értékekről a tőzsdei bulletine-ek mindig azt a stereotip megállapítást tették, hogy „a vállalathoz közelállók eszközölnek ezen papírokban nagy vételeket." A Magyar Cukoriparon kívül a Salgó- és Rima-részvényekből — habár ezt a Girón keresztüli forgalomból megállapítani nem lehet, — nagy paketteket vettek fel a Salgó- és Rima-konszernhez tartozó érdekeltségek. Az utóbbi hetekben ezek a vásárlások folytatódtak, amikor is Bécs, amely eddig ontotta ezeket a magyar értékeket, tudatára ébredt annak, hogy az elkontreminált daruitokat csak nagy árveszteségek révén tudja megszerezni, mert a magyar piacon ezekből a részvényekből úszó darab alig van. Ekkor már a piacon is széltében-hosszában beszéltek arról, hogy a visszavásárlások esztendőkön keresztül éppen az érdekelt vállalatok és patronizáló pénzintézetek részéről folytak és így tulajdonképpen teljes titokban és a legnagyobb taktikai ügyességgel végrehajtott részvényvisszavásárlási műveletsorozattról volt szó, amelynek utórezgései érződnek most is a magyar részvénypiacon. Tőzsdei körökben teljes határozottsággal beszélik, hogy a Magyar Cukor tőkeleszállítása után Sorra következnek majd a tőkeleszállító műveletek azon iparvállalatok részéről is, amelyek az utóbbi esztendőkben és a legutóbb is saját papírjaikban e nagyarányú visszavásárlásokat végrehajtották. A tőzsdei értesülés szerint tehát a Magyar Cukoriparon kívül a Salgó, Rima, Urikányi és esetleg a Bauxit hasonló tőkeleszállításáról is lehet szó, amelynek első etapja volt éppen a teljes sikerrel végrehajtott részvényvisszavásárlási akció. A tőzsdén azt hangoztatják ugyanis, hogy ilyen bravúrral és a helyzet teljes kiaknázásával még nem hajtottak végre a tőzsdén részvényvásárló műveleteket. Sikeresnek mondják azért, mert ezek a visszavásárlások oly időben kezdődtek meg, amikor e papírok tényleges árfolyamértéke sokszor nem érte el a névérték 10 százalékát sem. Ma természetesen már elkésett volna ez az akció, amikor például a Magyar Cukorban a tényleges árfolyamérték a névértéket meghaladta és amikor azok a standard értékek, amelyeknek visszavásárlásáról szó van, az utóbbi időben 20—30 százalékos áremelkedést értek el. Az alaptőkeleszállításoknak részvényviszszavásárlások útján való lebonyolítása az érdekelt vállalatoknak nemcsak könyveléstechnikai szempontból érdekli, hanem azért is, mert így a visszavásárolt részvények egy hányadának megsemmisítésével igen természetesen módjukban lesz az osztalékot is felemelni. Mert tegyük fel, hogyha a jövő esztendőben még az osztalékfizetések előtt kerül sor az alaptőkeleszálításoknak keresztülvitelére, ez végeredményben annyit jelent, hogy a tavalyival azonos nyereség mellett is a megmaradt részvényekre magasabb osztalékot fizethetnek. Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy vannak standard értékeink, amelyekből nem kevesebb, mint egymillió darab részvény van kibocsátva és akárcsak néhány százezer darabbal csökken a részvénymegsemmisítés révén a részvények száma, akkor is a piac lényegesen tehermentesül. Ez pedig az értékpiac szempontjából szintén nagyjelentőségű, mert kétségtelen tény, hogy jelenleg, amikor az úszó darabok a tömeges felvásárlások révén fel is szívódtak a piacról, meg jelentékeny és a piac felvevőképességét erősen próbáratevő részvénymennyiségek közösnése is sór kerülhet. A vállalatok-nak az előnyös visszavásárlásokon és ennek révén a lehetővé vált alaptőkecsökkentésen kívül kétségtelenül saját tehermentesítésük is szemük előtt lebegett, mert valójában az a helyzet, hogy ilyen műveleteket tőzsdei konjunktúra idején a jelenlegihez hasonló előnyös feltételek mellett nemigen effektuálhattak volna. Végül nem utolsó szempont az sem, hogy a részvényszám csökkentése és az alaptőkeleszállítás bizonyos adómegtakarításokat is jelent majd a vállalatok szempontjából. Ennek a kérdésnek nagy jelentőségét mi" sem bizonyítja jobban, minthogy a részvényvállalatok már évek óta panaszolják a közterhek súlyosságát, amely tényt — amint már többször rámutattunk — maga rr-A gabona- és terményüzlet......V., Szelnyi a. i Tel.. 241-02, 106-31. Sürgönyei» : „SZEPÁL 33.000 tonna £, EKo 43.000 tonna 1835 február—mÁrciu*s1.n Kérjen prospektust budapesti Irodáinktól . Weiss Friliip, a Kereskedelmi Bank elnöke is kénytelen volt intézete legutóbbi közgyűlésén élesen exponálni. Természetesen még mindig fennáll a részvényvállalatoknak az a három héttel ezelőtt hangoztatott kívánságuk, hogy a kormánynak mindent el kell követnie az alaptőkecsökkentési mozgalom alátámasztására, illetve az alaptőkecsökkentés feltételeinek megteremtésére. Nagy értelklés várja a bankok osztalékipablikájáinak kialakulását A div5i3£ngab8Golyse3c iin én Eens fiB&ifök men (Az fi tudósítójától.) A bankokban féljük a szokásos évi zárlatmunkálat. A felvétel tulajdonképpen a december 31.-i státus alapján történik meg. A zárlati munkák és a felvétel befejezésével megindulnak a pénzintézeteknél a mérlegmunkálatok és ekkor dől el a kérdés, hogy egyes pénzintézetek a mérlegadatok alapján fizetnek-e osztalékot és hogy a dividencia milyen mértékű legyen. Mindenesetre ez idén is döntő jelentőségű lesz a Nemzeti Bank osztalékfizetése. Miután a Nemzeti Bank közgyűlését — amint ismeretes — február1.-re hívták össze, így a mérlegadatok már január közepén nyilvánosságra kerülnek. Elvileg, — amint értesülünk — még egyik pénzintézet vezetősége sem határozott az osztalékok dolgában, bár kétségtelen, hogy a Nemzeti Bank alapszabályai alapján a kimutatott nyereség figyelembevételével feltétlenül fizet osztalékot. A Kereskedelmi Bank, Leszámítoló Bank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár szintén juttat osztalékot részvényeseinek, a Hitelbank és az Angol-Magyar Bank a piac véleménye szerint valószínűleg is idén is tartalékolni fogja nyereségét. Pénzügyi körökből vett értesülésünk szerint a pénzintézetek most lezáródó üzletéve általában kielégítő képet fog mutatni. Elsősorban a betétképződés kisebb újabb fejlődéséről adnak majd számot a pénzintézetek, ami a legutóbbi bankbetétszaporulatról kimutatott statisztikai adatok alapján kétségtelennek látszik. Nagy érdeklődéssel várják gazdasági és pénzügyi körökben, hogy a pénzintézetek által a múlt esztendőben lefolytatott záloglevélvisszavásárlások az idei mérlegekben miképpen fognak kifejezésre jutni. Az elmúlt üzletévben ezeknek a repatriálás során történt visszavásárlásoknak a mérlegekben még kisebb nyomuk volt. Az idén azonban bizonyos, hogy ez a tétel a pénzintézetek aktívumát jelentős mértékben fogja gyarapítani. Hogy a visszavásárlások folytán elért nyereség miképpen jut mérlegtechnikailag az üzleteredményekben kifejezésre, erre nézve egységes plattform el nem képzelhető, miután ezek a tételek szerepelhetnek az értékpapírszámlán, a külföldi hitelezők oldalán, vagy pedig a tartalékolási összegekben. Főleg a vidéki bankokban a mérlegek elkészítését meglehetősen megnehezíti az a kérdés, hogy a befagyott és moratoriális eljárás alá eső gazdatartozásokat miképpen állítsák be a mérlegekbe. Igen érdekes lesz majd az is, hogy a bankok miképpen értékelik majd mérlegükben a föld- és házbirtokot, amely utóbbi — amint ismeretes — az elmúlt évben is lényegesen visszaesett. A biztosítóintézetek mérlegei szempontjából is nagy jelentőségei lesz a mérlegeredményekben a házbirtok-tételnek, tekintettel arra, hogy éppen a nagy biztosítótársaságok voltak azok, amelyek az elmúlt évek során díjtartalékaik jelentőskény részét sorozatos házvásárlásokba fekttették. A tőzsdén nem indulhattak még meg az osztalékbecslések, amelyek egyébként is rendszerint csak január 10—16.-e között indulnak meg, amikor már a tőzsde közönsége a Nemzeti Bank osztalékának mérvéből zsinórmértéket talál a többi osztalék megítéléséhez.