Magyar Közgazdaság, 1940 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1940-10-10 / 36. szám
fi A Pesti Hazai Első Takarékpénztár százéves története (Az H tudósítójától.) A Pesti Hazai évszázados jubileumához méltó köntösben, két hatalmas kötetben jelent meg a patinás magyar intézet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület százéves története, mely a magyar pénzügyi és gazdasági élet egy százada történetének hűséges keresztmetszését adja. A monumentális, valóban történeti mű első kötete Fenyvessy Adolf műve, mely a Pesti Hazai félévszázados jubileuma alkalmával, 1890-benjelent meg először. A második ötven esztendő történetét pedig az igazgatóság megbízásából Menczel Lajos helyettes igazgató írtameg nagy hozzáértéssel, a vérbeli történetíró alaposságával és látókörével. Szász Károly írt előszót a műhöz, amely díszére válik gazdasági irodalmunknak. Földgáz után kutatnak Udvarhelyen (Az S3 tudósítójától. Vitéz Pávai-Vajna Ferenc főgeológus Erdélyben tartózkodik, hogy ottmegvizsgálja a földgáz- és petróleumkutatás előfeltételeit. Elterjedt hírek szerint Udvarhely megyében indulnának meg rövidesen a próbafúrások. Remélik, hogy ott nagymennyiségű földgázt tudnak feltárni. Gabonatőzsdei beszámoló (Az ISI tudósítójától.) Az árpatételek iránt változatlanul élénk a kereslet Nemcsak a sörgyárak, de a malátagyárakis keresik az idei árpát, amelyből az elmúlt években tengerentúlra is jelentős mennyiségeket exportáltunk Meglehetősen nagy a forgalom babban és kölesben, amely utóbbi 36—37 perig tartott áron cserél gazdát. A csöves kukorica ára múlt hét óta a kedvezőbb terméskilátások folytán némileg lemorzsolódott, Pest paritásos áráért 11.50—12.15 pengőt fizetnek. A malmok korlátozott üzemmel dolgoznak, liszttételeiket akadálytalanul el tudják helyezni, sőt ebben a cikkben fokozott kereslet tapasztalható. * Felszámolt a Pacsai Takarék (Az H tudósítójától.) A Pacsai Takarékpénztár felszámolása befejeződött, melynek eredménye, hogy a részvényesek 9 pengőt kapnak részvényenként, amelynek kifizetését már meg is kezdte a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár Nagykanizsán. Budapesten tárgyal a török vasszindikátus főtitkára (Az H tudósítójától.) Az elmúlt napokban Budapestre érkezett Turac Nagyi, a török vasszindikátus főtitkára. Különböző tárgyalásokat folytat Magyarországon a török szakember, főleg nehéziparunkat érintő áruszállítással, illetve nyersanyagkérdésekkel kapcsolatban. Magyar-török kereskedelmi tárgyalások lesznek Budapesten (Az H tudósítójától.) Rövidesen Budapestre érkezik Servet Berkin török helyettes államtitkár, hogy befejezze a dr. Csiky Ferenc írj. miniszteri tanácsos, a Külkereskedelmi Hivatal törökországi megbízottja által Ankarában megkezdett és pótegyezményre vonatkozó tárgyalásokat. „IRIS* gombÁrugyár r. t. BUDAPEST 3. Telefont 163-103, 162-500 Közvetlen forgalom a lengyel főkormányzósággal (Az SS tudósítójától.) Magyar kezdeményezésre kísérlet történt, hogy a lengyel főkormányzósággal közvetlen vasúti összeköttetés létesüljön. Budapest—Kassa—Tamov vonalon keresztül Krakkóig már elindult néhány próbaküldemény és remény van rá, hogy ez az összeköttetés közvetlen marad, ami a magyar külkereskedelem érdekében kívánatos. Megvásárolta a szegedi Back-malom egész telepét a Mezőgazdasági Közraktárak R. T. (Az SS tudósítójától.) Magyarország mezőgazdasági termékeinek értékesítése szempontjából rendkívül fontosak a mezőgazdasági közraktárak. A Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozó Mezőgazdasági Közraktárak Krt. úttörő munkát végez: közraktári hálózatát igyekszik az egész országban kiépíteni és e réven igen nagy szolgálatot tett már eddig is. Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy a Mezőgazdasági Közraktárak Zrt. megvásárolta a Transdanubia Egyesült Gőzmalmok Rt. nagykanizsai telepét. A Mezőgazdasági Közraktárak Rt. vezetősége most ismét nagyszabású tranzakciót bonyolított le, amely úgy méreteinél, mint érdekességeinél fogva igen nagy jelentőségű. A bank ugyanis megvásárolta a szegedi Back-malom hatalmas telepét. A Mezőgazdasági Közraktárak igazgatóságának tárházprogramjában nagy és jelentékeny szerepet játszott egy nagyobbszabású tiszai átrakó állomás. Erre a legalkalmasabbnak mutatkozott a szegedi Back-malom telepe, mert ezé a vállalaté az egyik legnagyobb és legjelentékenyebb tiszai átrakodó telep. A Mezőraktárak és Back Bernát között már két évvel ezelőtt komoly fúziós tárgyalások voltak folyamatban, azonban annak idején a tárgyalások nem vezettek eredményre. A közelmúltban újra megindultak a tárgyalások, amelyeket a Mezőraktárak a napokban teljes eredménnyel be is fejeztek: a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. és érdektársai megvásárolták a Back-komplexumot magában foglaló Közraktár és Malomipari Zrt. részvénytöbbségét a Back-családtól. A Back-konszern alaptőkéje 600.000 pengő. A bérházai és ingatlanai az 1938-as mérleg szerint 200.000 pengő értéket reprezentálnak, a malomtelep értéke közel 500.000 pengő, míg a tárházi telepeket közel 700.000 pengőre értékelték. A Mezőraktárak igazgatósága céltudatos tervei folytán valósul meg nagy lendülettel a földművelésügyi kormánynak az a kitűzött célja, hogy az egész ország szervesen összefüggő, minden irányban átgondolt gabona-tárházi hálózattal rendelkezzen. A Mezőraktárak nagyszabású koncepciójának igen lényeges pontja volt a nagykanizsai Transdanubia telepeinek megvásárlása, mert hisz ezzel a murakeresztúri kilépő határállomás közvetlen közelében Magyarország, délnyugati részén a legfontosabb gabonagyűjtő és tároló telepet szerezte meg. A program másik pillére is megvalósult azáltal, hogy a legnagyobb és legfontosabb tiszai rakodóállomásnak a Mezőraktárak tárházi hálózatába való bekapcsolódása, ami a Back-tárháztelepek majoritásának megszervezésével valóra vált. Ezzel a nagyszabású tranzakcióval a Mezőraktárak telepeinek száma 12-re emelkedett és tárházainak befogadóképessége 2000 vagonnal bővült, az össz befogadóképessége pedig közel 10.000 vagonra rúg. Kétségkívül, hogy a Kereskedelmi Bank és az érdekkörébe tartozó Mezőraktárak vezetősége ezzel a nagyszabású tranzakcióval ismét bebizonyította, hogy az ország mezőgazdasága részére rendelkezésére áll. Háromezer hold cukorrépa-terület sorsa a budapesti magyar-román tárgyaláson (Az E8 tudósítójától.) Egész sereg fontos gazdasági kérdés tisztázása vár arra a vegyes bizottságra, amely az elmúlt napokban magyar részről Rosthy-Forgách követségi tanácsos, román részről pedig Marian román államtitkár vezetésével kezdte meg tárgyalásait Budapesten. Az első és legsürgősebb kérdés a cukorrépaterületek és a cukorgyárak problémájával függ össze. Az ugyanis a helyzet, hogy az aradi és botfalusi (Brassó melltt lévő) cukorgyárak répatermő területeiből mintegy háromezer hold, a határon innen, Magyarországhoz visszacsatolt területen van. Ezzel szemben a marosvásárhelyi cukorgyár szerződéses répaterületeiből nagyjából azonos mennyiség román területen maradt. Logikusan kínálkozik tehát egy kompenzáció lehetősége, aminek megteremtése annyival sürgősebb, mert a cukorrépa szedését már el kell kezdeni. Sem az aradi, sem pedig a brassói cukorgyárak nem akarják nyilván elszállítani a határon át a cukorrépát, viszont, a marosvásárhelyi gyárnak szintén szüksége van arra, hogy megfelelő nyersanyaghoz jusson és azt ne kelljen az anyaországból szállítani. Hogyan szerezte meg Farkas Géza a Ruhakonfekció R. T. részvényeit Egy állítólagos likvidáció érdekes részletei (Az S3 tudósítójától.) Igen érdekes ügyben hozott most jogerős ítéletet a törvényszék Bárdy-tanácsa. Juhász Ernő, a Ruhakonfekció R. T. volt tisztviselője előadta a bíróság előtt, hogy 6 éven át állott alkalmazásban az ipartelepen. 1938 őszén felmondottak neki. Amikor a hat hónap letelt (1939 áprilisában), a vállalat közölte vele, hogy tovább is alkalmazásban tartják. Miután azonban a Ruhakonfekció R. T. kebelében likvidációs szándékok merültek fel, bizonytalan időre szól további alkalmazása. Amikor két hét eltelt, ugyanezzel a kifogással — mondja,— ismét három héttel meghosszabbították a várakozási időt. Ezután az történt, hogy a havi 230 pengő fizetéssel alkalmazott Juhász Ernőnek havi 10 pengőt kínáltak fel további alkalmazására. Ezt a szerinte nevetséges összeget azonban nem fogadta el, mire azonnali hatállyal felmondtak neki. Keresetében hathavi felmondást és jutalék fejében összesen 1556 pengőt követelt. A Ruhakonfekció teljesen alaptalannak mondotta a keresetet. Előadta, hogy amikor utoljára hosszabbították meg Juhász alkalmazását, az összes tisztviselők aláírtak egy nyilatkozatot. • Ebben tudomásul vették az alábbiakat. ..Miután a vállalat közölte velünk, hogy esetleges likvidáció előtt áll a vállalat, alkalmaztatásunkat ideiglenesnek tekintjük. Amennyiben a felszámolás valóban megtörténik, átlósaink megszűnnek és ebből folyóan semmiféle követelést nem érvényesítünk“. A likvidáció nem történt meg, viszont Juhász nem fogadta el a neki megállapított újabb fizetést. Ezért minden további nélkül megszűnt az állása, így semmiféle felmondásra nem lehet igénye. Juhász Ernő a per során leghevesebben vitatta, mintha a vállalatnak felszámolási szándékai lettek volna. Szerinte az egész likvidációs ügy csupán azért vetődött fel, hogy a vállalat tisztviselőitől olcsó szerrel szabadulhasson meg. Nem is gondoltak likvidációra. Ezt az bizonyítja, hogy továbbra is, illetve 1939 áprilisától, amikor állítólag új tulajdonosa lett a vállalatnak, pontosan a régi keretekben és vezetőkkel működött és működik ma is. Csak az addig amúgy sem szereplő özv. Bartáné igazgatósági tagsága szűnt meg. A Ruhakonfekció —, Juhász szerint — rosszhiszeműen ,és megtévesztő szándékkal terjesztette hivatalosan a felszámolási szándékot, így az alaptalan likvidálási szándék hangoztatásával kicsikart joglemondó nyilatkozatok is semmisek. A bíróság ezek után igen széleskörű bizonyítást rendelt el abban, volt-e szó likvidációról. Körülbelül negyven lapot hallgattak ki, ezek Budapest, 1940 október 10. SSBEBS-H-S—5B5BS5* között dr. Huszovszky és dr. Párkány Ügy* védékel. A vallomások merőben ellentétesen hangzottak, a bíróság a Ruhakonfekció előadását látta megerősítve és elutasították a felmondás iránti keresetet. Csupán azt a részét ítélték meg, mely a két ki nem vett szabadidő ellenértékére vonatkozott. A bíróság szerint bizonyítást nyert, hogy a Ruhakonfekció valóban fel akart számolni. A törvényszék előtt Juhász Ernő megismételte perbeli előadásait. A Ruhakonfekció viszont előadta, hogy 1939 áprilisában különböző okok miatt súlyos nézeteltérések merültek fel a vállalat két igazgatósági, tagja, nevezetesen özv. Barta Andorné és Farkas Géza között. Ugyanis közöttük szindikátusi szerződés állott fenn, mely a részvények ügyében diszponált. Egyébként a Ruhakonfekció részvényeinek fele özv. Börtönéé volt, a másik fele pedig Farkasé. A helyzet odáig fajult, hogy nem tudtak tovább közösen működni. A megoldás érdekében előbb felmerült a teljes likvidáció, azután arról volt szó, hogy egy bankot vonnak be a további finanszírozásra. Majd arra gondoltak, hogy egyikük megveszi a másik részvény pakettjét. A hosszadalmas tárgyalások miatt szükségesnek mutatkozott a vállalat tisztviselői ügyének rendezése, azért is, mert Farkas ■ tudomása szerint azoknak egy része nem akart vele tovább dolgozni. Ezért csupán ideiglenesen hosszabbították meg a szerződésüket. Végeredményben Farkas szerezte meg Bartáné, illetve a vállalat összes részvényeit. Hivatkozott a cég a mindezt bizonyító tanúvallomásokra is, hogy a likvidáció valóban a levegőben volt s így semmiféle kijátszás vagy megtévesztés nem történt. Juhász viszont sok olyan vallomásra hivatkozott, melyek az ellenkezőt bizonyították, így a két tekintélyes ügyvéd is azt vallotta, hogy szó sem volt likvidációról, sőt annak a gondolata komolyan fel sem merült. Mint mondja, Farkas , hónapokkal az általa megjelölt időpont előtt szerezte, már meg Bartáné pakettjét, egyszerű vétellel, nem pedig hónapokig tartó tárgyalások után„ Kétségtelen ilyenformán, hogy csupán a vállalat tisztviselőinek kijátszása végett hangoztatták a feloszlást — mondja, — amire egyébként nem is gondoltak. A törvényszék ítéletében megállapította, hogy az alsófokú bíróság merőben feleslegesen rendelte el a bizonyítást a likvidációs szándék ügyében, mert annak a perre semmiféle jelentősége nincsen. A lényeg az, hogy a tisztviselők és így Juhász is aláírták a kérdéses nyilatkozatot. Mint látható, a bíróság jogerős ítéletében nem döntötte el azt az érdekes kérdést is jogerősen, ki akarta-e játszani a Ruhakonfekció tisztviselőit -mint azt a volt tisztviselő állítja— és csak azért mondotta nekik hivatalosan, hogy fel akarnak számolni, hogy ilyenformán az új tulajdonos olcsón meg tudjon tőlük szabadulni vagy komoly likvidációról volt szó. A törvényszéknek ezekben a kérdésekben jogerős ténymegállapítást nem hozó ítélete szakkörökben nagy feltűnést keltett. Ismét megindul a villamos Szombathelyen (Az H tudósítójától.) Szombathely városa régóta panaszolja, hogy közúti közlekedése, a belső forgalom lebonyolítása felette hiányos. A város először azt az ajánlatot tette a Vas megyei Elektromos Műveknek, hogy villamos helyett járasson autóbuszokat, mert azzal akadálytalanabbul lenne lebonyolítható a forgalom, másrészt lehetővé válnék új vonalak megnyitása is. A villamostársaság azonban nem kívánja az autóbuszközlekedés bevezetését, hanem azzal a kérelemmel fordult a városhoz, engedje meg a pályatesteken könnyebb, 33 kilós sínek lefektetését. Ebben az esetben ugyanis hat hónapon belül megkezdődhetik a munka, mert csupán az alépítményeket kell megfelelően átalakítani. A képviselőtestület legutóbb foglalkozott ezzel az üggyel és hosszabb vita után kimondta, hogy nem ragaszkodik a nehezebb sínekhez, megengedi tehát, hogy a társaság könnyebb sínek lefektetésével mielőbb üzembehelyezhesse a szombathelyi villamost. MAGYAR MAGTENYÉSZTÉSI RT BUDAPEST — MONOR Sürgönye m ; GRANARIUM U telefonnám; *144—460 RÁKÓCZI-UT 7 Felelős szerkesztő és Kiadó: REKENY IMRE. nyomatott a nyomdászat «n ívében a glóbus nyomdai müintézet r-h, körforigógépein, Budapest, gl, aradi-utca t, « felelős vezetű: erdélyi györgy. T