Magyar Közlekedés Mély- és Vízépítés, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-01 / 1. szám

A magasabb termelékenységet és a tényleges önköltségcsökkentést megoldani csak úgy tud­juk, ha munkamódszereinket alapigetően meg­változtatjuk és minden dolgozót az ő képessé­geinek megfelelő munkabeosztásban részesít­jük és módot adunk arra, hogy tudása leg­javát tudja nyújtani. Alapvető és súlyos hibája volt m­ég mun­kánknak többek között, hogy dolgozóink széles tömegét nem vontuk be a részletes tervkészítés munkájába és ezáltal­­nem hasznosítottuk a dol­gozóknak jelentős évtizedes tapasztalatát és természetes leleményességét. Ezen a területen el kell mondanunk, hogy műszaki embereink egy része még mindig bizonyos mértékig le­becsüli, illetve nem értékeli eléggé ezt az igen fo­nto­s, a termelés eredményességét biztosító kérdést. Szűk látókörűek voltunk, nem láttuk eléggé az egyre nagyobbodó feladatokat és el­hanyagoltuk a dolgozók továbbképzését és a szakmunkás átképzést. Nem helyeztünk­ súlyt gépesítésünk növekedésével párhuzamosan a gépkezelő szakszemélyzet kinevelésére és ezt a súlyos hibát a lehető leggyorsabban kell most pótolnunk, mert hiába lesznek korszerű és igen jelentékeny számú gépeink, ha nem tudunk biz­tosítani megfelelő szakképzett munkaerőt azok­­nak gondozására, idő előtt tönkremennek és mérhetetlen kárt okozunk vele nemzetgazdasá­gunknak és ezáltal egész népünknek. Lényegesen meg kell javítani műszaki és fizikai munkavállalóink egymáshoz való viszo­nyát, mely alapját képezi az eredményes jó együttműködésnek és így elért gazdasági sike­reinknek is. Ezen a téren is, az elért eredmé­nyeink még igen sok­­kívánnivalót hagynak maguk után és meg kell teremtenünk a munka­helyeken vállalataink központjában a legszoro­sabb és legközvetlenebb együttműködés feltéte­leit. Műszaki embereinknek mindent el kell követniök, hogy a fizikai dolgozók műszaki fejlődését biztosítsák és meg kell szűnni annak az értelmetlen hiedelemnek, hogy a fizikai dolgozó, ha elsajátítja a műszaki tu­dást és technikai fogásokat, nélkülöz­hetővé teszi a műszaki embert. A műszaki embereink tehát foglalkozzanak a dolgozók széles tömegé­vel egyetértésben és türelemmel. Fizikai dol­gozóink is ugyanezt for­díva maradéktalanul valósítsák meg, átadva osztályharcos tapaszta­latukat műszaki embereinknek, hogy ők is fel legyenek vértezve a tőkés társadalom vissza­maradt részei ellen való harcra és világosan fel tudják ismerni az imperialista ügynökök gazdasági romboló és kártevő tevékenységét, amely napjainkban igen nagy veszélyt jelent és feltétlen osztály öntudatot, éberséget és a nép­hez való odaadó hűséget követel a magyar nemzet minden tagjától. Ha ezen az úton haladnak a mélyépítőipar dolgozói, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy feladataikat mindig jól és jobban fogják megoldani és lényeges előrehaladást fogunk tenni a munkafegyelem megszilárdítása terén is. Szocialista termelési rendünknek elengedhe­tetlen feltétele a m­unkaf­egyelem és minden egyes munka külön elődje és bástyája kell, hogy legyen népköztársaságunknak. A munkahelyek minden dolgozóját, beosz­tásától függetlenül egy hatalmas és erős, min­dent elsöprő akaratnak kell áthatnia, a mun­kásosztály és a nép iránti mérhetetlen odaadás és szeretet öntudata. Ha ilyenné tudjuk tenni a mélyépítőipar igen sokrétű területét, akk­or semmiféle feladat­tól­­­em kell tartanunk és amit Pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártja feladatként elénk tűz, maradéktalanul meg fogjuk valósítani. A közelmúlt napokban került nyilvános­ságra a mélyépítőipar decentralizálása, mely­nek értelmében az 1950-es esztendő feladatainak so­kkal több vállalattal indulunk, mint az el­múlt esztendőben. Szükséges volt ez a decentra­lizálás azért, hogy az egyre nagyobbodó felada­tok következtében vállalataink mammutvállala­­tokká váltak és a szakma sajátossága következ­tében nehezen voltak egy kézbe összefoghatók. Ezáltal elérjük, hogy a szakmai munkánkat át­tekinthetőbben tudjuk végezni és a hibákat, mivel azok kisebb területen jelentkeznek, hama­rabb fel tudjuk ismerni és ki tudjuk javítani azokat. Igyekeznünk kell azonban arra, hogy a több vállalat ne több külön egységet jelentsen csak, hanem szője át a vállalatainkat az együtt­működés szükségességének feltétlen tudata. A legteljesebb értékű tapasztalatcsere és munka­­módszer átadás sokkal fokozottabb mértékben fejlődjön ki, mint ahogy az a múltban volt. Kétségtelenül nem volt könnyű a munka, amelyet a felszabadulás óta, öt esztendő alatt elvégeztünk, kemény munka eredményeként jött létre az az eredmény, hogy a fasiszta bar­bárok háborúja által elpusztított, de felszaba­dult romországból egy egész Európa által meg­csodált virágzó országot építhettünk. De el­mondhatjuk, hogy a nehezén túl vagyunk, le­raktuk az alapjait a m­agyar­­nemzet felemelke­désének és jólétének. Eredményeinket elsősorban köszönhetjük a nagy Szovjetuniónak, aki felszabadításunkon túlmenően jelentős gazdasági segítséggel járult hozzá gazdasági sikereink megvalósításához. De a magyar munkásosztály élniakarása, tehet­sége­s odaadó szorgalma és a város és falu dol­gozóinak harcos összefogására is szükség volt, hogy ily rövid idő alatt a dolgozók Magyar­­országát tudta megteremteni. Ezen az úton kell haladnunk tovább, fej­leszteni gazdasági és szellemi tudásunkat, hogy méltó szövetségesei lehessünk a világ hatalmas szocialista államának, a Szovjetuniónak. A hároméves tervvel bebizonyította Pár­tunk, hogy az a nemzet, amely kérlelhetetlen osztályharc alapján álló Párttal rendelkezik, az imperializmus legaljasabb módszerei ellen is teljes sikerrel, csírájában leplezve le és semmi­sítve meg a nép ellenségeit, az imperialista ké­meket és ügynököket, hatalmas lendülettel viszi előre a dolgozó népet a szocializmus meg­valósításának útján.

Next