Magyar Közlekedés Mély- és Vízépítés, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
A magasabb termelékenységet és a tényleges önköltségcsökkentést megoldani csak úgy tudjuk, ha munkamódszereinket alapigetően megváltoztatjuk és minden dolgozót az ő képességeinek megfelelő munkabeosztásban részesítjük és módot adunk arra, hogy tudása legjavát tudja nyújtani. Alapvető és súlyos hibája volt még munkánknak többek között, hogy dolgozóink széles tömegét nem vontuk be a részletes tervkészítés munkájába és ezáltalnem hasznosítottuk a dolgozóknak jelentős évtizedes tapasztalatát és természetes leleményességét. Ezen a területen el kell mondanunk, hogy műszaki embereink egy része még mindig bizonyos mértékig lebecsüli, illetve nem értékeli eléggé ezt az igen fontos, a termelés eredményességét biztosító kérdést. Szűk látókörűek voltunk, nem láttuk eléggé az egyre nagyobbodó feladatokat és elhanyagoltuk a dolgozók továbbképzését és a szakmunkás átképzést. Nem helyeztünk súlyt gépesítésünk növekedésével párhuzamosan a gépkezelő szakszemélyzet kinevelésére és ezt a súlyos hibát a lehető leggyorsabban kell most pótolnunk, mert hiába lesznek korszerű és igen jelentékeny számú gépeink, ha nem tudunk biztosítani megfelelő szakképzett munkaerőt azoknak gondozására, idő előtt tönkremennek és mérhetetlen kárt okozunk vele nemzetgazdaságunknak és ezáltal egész népünknek. Lényegesen meg kell javítani műszaki és fizikai munkavállalóink egymáshoz való viszonyát, mely alapját képezi az eredményes jó együttműködésnek és így elért gazdasági sikereinknek is. Ezen a téren is, az elért eredményeink még igen sokkívánnivalót hagynak maguk után és meg kell teremtenünk a munkahelyeken vállalataink központjában a legszorosabb és legközvetlenebb együttműködés feltételeit. Műszaki embereinknek mindent el kell követniök, hogy a fizikai dolgozók műszaki fejlődését biztosítsák és meg kell szűnni annak az értelmetlen hiedelemnek, hogy a fizikai dolgozó, ha elsajátítja a műszaki tudást és technikai fogásokat, nélkülözhetővé teszi a műszaki embert. A műszaki embereink tehát foglalkozzanak a dolgozók széles tömegével egyetértésben és türelemmel. Fizikai dolgozóink is ugyanezt fordíva maradéktalanul valósítsák meg, átadva osztályharcos tapasztalatukat műszaki embereinknek, hogy ők is fel legyenek vértezve a tőkés társadalom visszamaradt részei ellen való harcra és világosan fel tudják ismerni az imperialista ügynökök gazdasági romboló és kártevő tevékenységét, amely napjainkban igen nagy veszélyt jelent és feltétlen osztály öntudatot, éberséget és a néphez való odaadó hűséget követel a magyar nemzet minden tagjától. Ha ezen az úton haladnak a mélyépítőipar dolgozói, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy feladataikat mindig jól és jobban fogják megoldani és lényeges előrehaladást fogunk tenni a munkafegyelem megszilárdítása terén is. Szocialista termelési rendünknek elengedhetetlen feltétele a munkafegyelem és minden egyes munka külön elődje és bástyája kell, hogy legyen népköztársaságunknak. A munkahelyek minden dolgozóját, beosztásától függetlenül egy hatalmas és erős, mindent elsöprő akaratnak kell áthatnia, a munkásosztály és a nép iránti mérhetetlen odaadás és szeretet öntudata. Ha ilyenné tudjuk tenni a mélyépítőipar igen sokrétű területét, akkor semmiféle feladattólem kell tartanunk és amit Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja feladatként elénk tűz, maradéktalanul meg fogjuk valósítani. A közelmúlt napokban került nyilvánosságra a mélyépítőipar decentralizálása, melynek értelmében az 1950-es esztendő feladatainak sokkal több vállalattal indulunk, mint az elmúlt esztendőben. Szükséges volt ez a decentralizálás azért, hogy az egyre nagyobbodó feladatok következtében vállalataink mammutvállalatokká váltak és a szakma sajátossága következtében nehezen voltak egy kézbe összefoghatók. Ezáltal elérjük, hogy a szakmai munkánkat áttekinthetőbben tudjuk végezni és a hibákat, mivel azok kisebb területen jelentkeznek, hamarabb fel tudjuk ismerni és ki tudjuk javítani azokat. Igyekeznünk kell azonban arra, hogy a több vállalat ne több külön egységet jelentsen csak, hanem szője át a vállalatainkat az együttműködés szükségességének feltétlen tudata. A legteljesebb értékű tapasztalatcsere és munkamódszer átadás sokkal fokozottabb mértékben fejlődjön ki, mint ahogy az a múltban volt. Kétségtelenül nem volt könnyű a munka, amelyet a felszabadulás óta, öt esztendő alatt elvégeztünk, kemény munka eredményeként jött létre az az eredmény, hogy a fasiszta barbárok háborúja által elpusztított, de felszabadult romországból egy egész Európa által megcsodált virágzó országot építhettünk. De elmondhatjuk, hogy a nehezén túl vagyunk, leraktuk az alapjait a magyarnemzet felemelkedésének és jólétének. Eredményeinket elsősorban köszönhetjük a nagy Szovjetuniónak, aki felszabadításunkon túlmenően jelentős gazdasági segítséggel járult hozzá gazdasági sikereink megvalósításához. De a magyar munkásosztály élniakarása, tehetséges odaadó szorgalma és a város és falu dolgozóinak harcos összefogására is szükség volt, hogy ily rövid idő alatt a dolgozók Magyarországát tudta megteremteni. Ezen az úton kell haladnunk tovább, fejleszteni gazdasági és szellemi tudásunkat, hogy méltó szövetségesei lehessünk a világ hatalmas szocialista államának, a Szovjetuniónak. A hároméves tervvel bebizonyította Pártunk, hogy az a nemzet, amely kérlelhetetlen osztályharc alapján álló Párttal rendelkezik, az imperializmus legaljasabb módszerei ellen is teljes sikerrel, csírájában leplezve le és semmisítve meg a nép ellenségeit, az imperialista kémeket és ügynököket, hatalmas lendülettel viszi előre a dolgozó népet a szocializmus megvalósításának útján.