Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1909 (4. évfolyam, 1-36. szám)

1909-01-01 / 1. szám

■■■ MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA3­­ gyárilag készítik, nálunk a kisiparos állítja elő, a Balkán­államokban pedig ezekre általában szükség nincs. Cipő­ket nálunk már gyárilag is készítenek, kisebb államok­ban ez a cikk kizárólag a kézműiparé. Ugyancsak a a vámhatár szegélyezte területek fogyasztása állapítja meg a legtöbb esetben a termelés nagyságát, így pl. a különböző tudományos és orvosi műszerekből jelenté­keny szükségletünk van, de ez a szükséglet olyan sok­féle, hogy valamennyinek gyártására szükséges berende­zés rendkívül nagy összegben kerülne. Egy-egy műszerből pedig­ nálunk olyan kevés kell, hogy ugyanazon műszer készítésére nagy gyár nem is alakul­­hat. Ez a cikk tehát csak kisebb üzemekben állítható elő. Ugyanez az eset áll a fémjátékárukra, finom szerszá­mokra, díszműárukra, vívóeszközökre, ékszerárukra, fém- és kőzetgombokra stb. Ez utóbbi műhelyek természete­sen ugyanazon eszközökkel és több-kevesebb munka­felosztással dolgoznak, mint a gyárak, csak aránylag kevesebb tőkével. A gyártott cikk minőségét és az elő­állításait tekintve az üzem gyárszerű. A fennálló szabályok és törvények azonban a gyár forgalmát megszorították és nemcsak a gyártól, nemcsak a motoros gépek használatát, nemcsak a munkafelosz­tást illetőleg a tömegtermelést kívánják meg, hanem bizonyos munkáslétszámot. Az iparfejlesztési törvény pl. 20 munkástól kezdve számítja gyárak közé az ipartele­pet s ezt veszi alapul a kereskedelemügyi minisztérium termesztési­ statisztikája is. Ami ezen alul van, az kis­iparos. A kisiparosokat tehát a következő csoportokban oszthatjuk : 1. kézi munkával vagy legfeljebb kézihajtású gépek­kel, megrendelésre dolgozó kézműves, 2. kézi munkával, vagy gépekkel munkafelosztás nélkül nagyobb munkalétszámmal, többnyire megrendelésre dol­gozó kisipar, 3. gépekkel jelentékenyebb munkáslétszámmal, rak­tárra és a forgalom részére teljes munkafelosztással ter­melő középiparos. Gépeket tehát használhat minden kisiparos, azonban a gépekkel való termelés még nem feltétlenül teszi olcsóbbá a munkát, mert a gép beszerzése és annak üzemben tartása bizonyos költséggel jár. E cikknek feladata megállapítani azokat az eseteket, amikor a gép hasznos beszerzés; rá fog mutatni azokra a körülményekre is melyeknél a gépüzemre való átté­résnek bukás lehet a vége s végül meg akarja tanítani azokat a módokat, amelyekkel valamely gép beszerzé­sének vagy egy uj cikk felkarolásának az üzletre gyako­rolt hatását előre meg lehet állapítani. Miért vesz az iparos gépet ? Ennek több oka lehet. 1. Mert azzal a munkáját kevesebb fáradsággal végez­heti ; 2. mert azzal szebb, egyenletesebb munkát csinál; 3. mert ugyanannyi idő alatt a géppel többet végez; 4. végül, mert a munkaerőben, időben való megtakarí­tás és szebb áru következtében olcsóbban dolgozik és áruját jobb áron tudja értékesíteni. Mikor fizetődik ki az iparosnak a gép beszerzése ? Természetesen akkor, ha az előbb felsorolt előnyök pénz­ben is legalább annyit tesznek ki, mint amennyibe a gép beszerzési árának amortizációja, kamatja és általá­ban üzeme kerül. Könnyebben áttekinthetőség okából a gépek két főcso­portjáról kell itt megemlékeznünk : a kézzel (vagy lábbal) hajtható gépekről és azokról, melyeknek üzembetartásá­hoz gépi erő szüséges: motorikus hajtású munkagépek. A kézi hajtású gépek (Handwerkmaschinen) gyakrabban fordulnak elő, ismertebbek s rendesen a kézimunka menetét utánozzák, azonban annál gyorsabban, tágasab­ban, nagyobb erőkifejtéssel dolgoznak. A varrógépet lábbal hajtják és percenként 600—1000 öltést tesz. Ezzel szemben a varrónő kézzel a legjobb esetben is csak 50 öltést csinál, vagyis 12—20 szórta kevesebbet, s munkája sem olyan egyletes, mint a gép­munka. De felesleges épen ezt a könnyen átlátható példát venni, hogy varrással foglalkozó embernek varrógép beszerzése kifizetődik, az úgyis világos. E helyett néhány más gép példáján mutatjuk ki, hogy mikor érdemes annak beszerzése. Az itt használt módszer azonban alkalmas lesz más gépek rentabililitásának megállapítá­sára is. A kézi hajtású gépek többnyire a vasiparban, ruhá­zati iparban, agyag­iparban fordulnak elő, de nem ismeret­lenek ezek más iparágban sem. Legkevésbbé váltak be talán az asztalosiparban, mert ezek a gyorsjáratú gépek olyan nagy erőt kívánnak, amilyet a munkás állandóan kifejteni nem képes. Szer­kesztettek ugyan úgynevezett univerzális asztalosgépet lábhajtásra, de ezek nem tudtak a jelzett okból elter­jedni ; egyedül a kézi fúróvéső-gép az, melyet az épület­­asztalos is célszerűen alkalmazhat. Vegyük fel például, hogy egy lakatosiparos egy osz­lopos fúrógépet akar beszerezni. A fúrást azelőtt kézi szerszámmal végezte, még­pedig pergőfúróval, furdancs­csal és fali fúrógéppel. Egy oszlopos fúrógép ára...................... 380.— К Ezzel szemben egy pergőfúró ... ... 2.50 Ą egy furdancs.................... ... ... 10.— К egy fali fúrógép ............. ............ 90.— К A három kézi szerszám ára ... 102.50 . Vagyis a gép többe kerül 278 kor. 50 fillérrel Az a kérdés, mennyi idő alatt fizetődik ki ez a gép a műhelyben ? Az iparos, aki a géppel dolgozott, a gyakorlatból is tudja, de különben bizonyos egyforma nagyságú lyukak fúrásával megállapíthatja, hogy az oszlopos fúrógép hányszor gyorsabban dolgozik, mint az említett szerszá­mok. Az adott esetben példa az oszlopos fúrógép 14-szer gyorsabb a pergőfurónál „ „ „ 2-szer „ furdancsnál „ „ „ 3-szor „ falifúrógépnél Ha e szerszámokat egyenlő mértékben használja, akkor átlag 14 —1— 2 —1— 3 = 19,3 = 6­ 3-szer gyorsabban dolgozik a gép, mint a kézi szerszámok. Arana­fémet előszeretettel használják: köpő­csészék, mosó-, kimérő-asztalok, ajtó­zsámoly, sírkerítés, ajtó-, korlát-rácsok, rosetták, fűtőtestek burkolására, kirakatok és szegélyek készítésénél. Egyedüli gyártói: DÜRENER METALLWERKE, A.-G. Düren (Rheinland) .

Next