Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1910 (5. évfolyam, 3-50. szám)
1910-01-30 / 3. szám
1910. január 30. MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA 3 Heil Vilmos: Szövetségünknek nem az a célja, hogy egyik vagy másik tagját előnyökhöz juttassa, de célja az, hogy iparunkat fejleszsze, támogassa. Ezt meg is teszi a szövetség, de az ellen bajos valamit tenni, ha egyik-másik tag valósággal arra látszik törekedni, hogy nemcsak magát, de iparát is tönkre tegye. Azonban mégis kell valami módot keresni arra, hogy a mai helyzet javuljon s erre az egységes árak megállapítását és azok betartását tartom a legcélravezetőbbnek. Pásztor Ferenc: Az bizonyos, hogy valamit és pedig sürgősen, tenni kell. Tudomásom van olyan esetekről, amikor egyik-másik kortárs negyven-ötven százalékkal olcsóbb ajánlatot adott be egyazon munkára. Mindenki beláthatja, hogy egészséges iparban és vállalkozásban ily óriási differencia az árakban nem lehet. Legtanácsosabbnak tartom, ha egy tervezetet készítünk a munkaárakról, amelyet elfogadás végett a legközelebbi közgyűlés elé terjesztenénk. Hajós Bálint: Nagy baj a vállalkozásoknál az is, hogy pl. a vasalások minősége és milyensége a legtöbb esetben nincs kiírva, sem megrajzolva. Az épületvállalkozó egyszerűen ezt mondja vagy írja: harminc vagy ennyi vagy annyi ajtó, ablak vasalás kell. A lakatosmester vállalkozó azután számításba vesz olyan vasalást, amilyent gondol s csak mikor már megkapta a munkát, írja elő a vállalkozó a vasalást s ezért van az, hogy a mesterek oly gyakran ráfizetnek a munkára, mivel nem előrelátók s nem kiváncsiak eleve a munka minőségére. Az ily vállalkozások ellen tenni kell s precíz munkamegjelölés követelendő, akkor nem lesznek ötven százalékos differenciálu költségvetések. Haverland Antal: Nem tartom keresztülvihetőnek azt, hogy a szövetség állapítsa meg valamely munkának az árát. Elvégre az, hogy ki, mit kér a munkájáért, olyan egyéni joga mindenkinek, amelyet korlátoznia a szövetségnek sem lehet, még akkor sem, ha valmelyik tag letört árszabása következtében tönkre is megy. A szövetségnek csupán irányítania lehet a tagok működését a helyes útra, de pressziót nem gyakorolhat. Véleményem szerint e bajon csak úgy lehetne segíteni, ha egymást jobban megbecsülnénk , ha az egyetértés nagy mértékben megvolna közöttünk. Az egyetértés, a szeretet, a tagok egymás közti barátsága, elejét vehetnék a túlságos versengésnek s a versenyt a helyes mederbe terelnék. Sűrűbben kellene érintkeznünk, amikor a dolgokat barátságos eszmecsere között megbeszélhetnénk. Én e baj gyökeres orvoslását csakis ez után képzelem. Simor Döme: A helyzet javítását én is úgy látom keresztülvihetőnek, ha töld bizalommal, szeretettel és tisztelettel viseltetünk egymás iránt. A kismestereknek pedig a szövetség szerezze meg rá a módot, hogy közösen vállalkozhassanak nagyobb munkára is. Krempl József: Tudok nem egy esetet, amikor a vállalkozó szándékosan kétértelmű rajzot vagy leírást adott az ajtó és ablakvasalásokról s az illető lakatosmester alaposan tévedett igy a költségvetésében feltüntetett munka s a valóságban készített munka árai között. Azonban magunk is sok esetben hibásak legyünk. Tudok olyan esetről is, amikor egy háromezer koronás lakatosmunka árából a vállalkozó lakatosmesterötszáz koronát az árszabáson alul leengedett s nehogy feltűnjön a dolog, ő papíron háromezer koronáért vállalta a munkát, de nyomban átadott az építésznek egy ötszáz koronáról szóló nyugtát, minden ellenérték nélkül. Ily módon önmagát is megkárosította, mert haszna nem volt mellette, de megkárosította kartársait is, mert elvonta előlük a munkát, a letört árak révén. Kovács N. : Nem tartom az ügyet terror által keresztülvihetőnek, azonban azt igenis kívánatosnak vélem, hogy az építészek rákényszeríttessenek arra,, hogy részletes rajzokat adjanak, amely tisztán és félremagyarázhatatlanul előírja a készítendő munkát. Nagyobb vállalkozásoknál helyénvaló volna, ha többen vállalkoznánk egy-egy munkára s azután egyetértve elosztanánk. A szövetség maga is vállalhatna ily nagyobb munkákat, a melyeket azután a kismesterek között felosztana. Migray József: Amig mi szellemileg nem leszünk képzettebbek, addig bajosan lehet a helyzet javulásában reménykednünk. Amíg nem ismerjük jogainkat, nem tudjuk teljesíteni kötelességeinket sem. Azt ajánlom a szövetség vezetőinek, hogy szakférfiakat hívjon meg, akik a szövetség helyiségeiben oktató, ismeretterjesztő felolvasásokat tartsanak, mert arra, hogy tanuljunk, nagy szükségünk van. Sajó János elnök: A felszólalásokra reflektálva, elsősorban is kijelentem, hogy a szövetségnek van egységes árszabása, csak elő kell azt venni és megtartani. A szövetség azonban nem bír azzal a hatáskörrel, hogy tagjait az árszabás betartására szorítsa. Ez csakis kölcsönös megértés és egyetértés útján volna lehetséges. Azonban volna egy mód, amely által az árak betartása lehetségesnek látszik s ez az, ha a versenytárgyalások föltételeit és költségvetését a szövetségben tárgyalnák le a kartársak, mert e tárgyalások során nyilvánosan láthatnék, hogy ki a „kiugró“ s így az ilyentől óvakodnánk, de ő is meggondolná a jövőben, vájjon kitegye-e magát kartársai megvetésének Ami a felolvasásokat illeti, azok időszaki megtartásáról a szövetség gondoskodni fog. A közgyűlés az elnök javaslatát egyhangúlag elfogadta, minekután elnök a gyűlést berekesztette. Szerkesztőség változás. Mai számunkkal bemutatkozunk olvasóinknak, a lakatosmestereknek. Átvettük a lap szerkesztését (annak tulajdonjogával egyetemben) s a mai naptól kezdve a magyarországi lakatosmesterek szószólóivá váltunk a nagy nyilvánosság előtt. Szokás ilyen változáskor a szaklapok legtöbbjénél programmot bemutatni az olvasóközönségnek. Mi ezt nem tesszük s reméljük, hogy t. olvasóink is elfogadják a mi álláspontunkat. A mi programmunk ugyanis nem más, mint amit a lakatosmesterek érdeke esetől-esetre megkövetel. Márpedig ily értelmű programmot előre öszeállítani nagy vakmerőség volna. A mi programmunk mindenkor kiolvasható lesz lapunk minden egyes számából, mert