Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-01 / 1. szám

2 A mester. Irta Sturczberger József, lakatosmester. Budapest, 1911 december 30. Negyedszázad óta űzöm iparomat — a lakatos­ipart — és ez a negyedszázad, amikor annak utolsó esztendeire visszatekintek, arról győzött meg engemet, hogy a mester-titulus már nem is illet meg bennünket, hanem inkább a vállalkozó elnevezés. A napjainkban tapasztalható legnagyobb vágyakozás a hirtelen való meggazdagodás vágya. Ez bilincseli le a legtöbb em­bert, de különösen az iparost, amely pálya valóban a legalkalmasabb is volna arra rendes viszonyok között, hogy gyorsabb meggazdagodást nyújtson, mint bármily más pálya. Azonban a mai generáció rendkívül türelmetlen s nem tudja bevárni a vagyonosodás lassúbb, de biztos lefolyását, hanem azt kierőszakolás által igyekszik el­érni. Nézzünk csak körül. Az új, fiatal kezdők, alig hogy önállósították magukat, máris tele terhelik magu­kat hitelbe vett árukkal, meg sem várva, várjon hogyan is alakul ki üzletkörük? Derűre-borúra, cél és szükség nélkül vásárolnak gépeket, berendezkednek erőhajtásra, holott nincs mit dolgozniok. Azonban jön a részletfize­tés ideje, s hogy ezt teljesíthessék, ugyancsak hitelbe vesznek anyagot, amelyet azután feldolgoznak, mert bármily áron vállalnak, csakhogy munka, vagyis pénz­­forgalom legyen, hogy az esedékes részletek teljesíthe­tők legyenek. Azt nem tekintik, hogy olcsóbban vállal­tak, mint amennyibe maguknak van a munka, a fő az, hogy a korábbi hitelt fedezze, majd csak kerül annak a hitelnek a fedezetére is pénz, amelynek révén az előbbi adósságot kiegyenlíteni tudta. Arra azonban nem gondol, hogy élni is kell s ha haszon nincs a munkán, akkor előbb-utóbb, de bizto­san be fog ütni a krach. Sőt annyira nem gondol a mai generáció a holnappal, a jövővel, hogy azt a pénzt, amely potyavállalatai révén hozzá befolyik, mind a sajátjának véli, boldogságban úszik ferde felfogásában, a társaságnak, a kávéháznak, lóversenynek él, gummk­­rádleren jár, utóbb már ez is kevés: autót használ s alig várja, hogy repülőgépet vehessen, amelyen a meny­­nyekbe juthasson — már itt, földi életében. Ezek a szerencsétlenek azután a legtöbb esetben csak a leve­gőben lógnak, amíg egyszerre lezuhannak, rommá lesz egész existenciájuk, amely nem volt biztos bázisra építve. Így lesz azután vége nagy hirtelenséggel a kép­zelt, a festett boldogságnak. Hol vannak azok az idők, amikor a mester a mű­helyben és a munkában találta meg a boldogságot, a megelégedést ? Fájdalommal kell konstatálni, hogy a mai mesterek nagy része rég elfelejtette, vagy soha nem is tudta azt a régi közmondást, amely azt tartotta, hogy­ a munka nemesít. Ki tanítja a tanoncokat, ha a mes­tere nem ? Hiszen a mai segédek vajmi keveset törőd­nek velük s ez is egyik oka, hogy oly nagyon érezzük a képzett segédek hiányát. Bizony, rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. Hasztalan keressük magunk között az összetartást, az egyetértést, dacára, hogy ily értelmű szép szavak sok­szor hangzanak el közöttünk, az üléseken is, mire onnan eltávozunk, az is elfelejti, aki mondotta. Pedig igen-igen szomorú következményei lesznek ennek. Kü­lönösen nagy szomorúság fog bekövetkezni akkor, ha majd a munka stagnál, ami okvetlen be fog következni s pedig nem is sokára. Hányan fognak akkor magukat vádolva visszagondolni arra, hogy mily jó lett volna, ha számítással vállalnak és dolgoznak s­ a nagyzási hóbort helyett a műhelyben dolgoznak, vagy legalább is felügyelnek a munka folyására és munkásaikra. Mily boldog idők voltak azok, amikor a mester büszke volt mesteri címére, iparos voltára s nem szé­­gyelte foglalkozását, hanem maga is segédei és tanoncai között, velük együtt dolgozott. Megbeszéltek minden kényesebb munkát, a mester leszabta, beosztotta, hogy minél kevesebb hulladék legyen s amikor kész volt, közösen gyönyörködtek abban. Igaz, hogy ha sürgős volt a munka, időn túl is közösen dolgoztak, de akkor a sztrájkot és bojkottot nem is ismerte ám se a mes­ter, se a segéd. Meg is volt a mester tekintélye régente úgy műhe­lyében, mint a társadalmi életben. De ha kisebb há­zakban laktak is a régi mesterek, azokat a sajátjuknak mondhatták, amelynek fedele alatt az igazi boldogság és jólét ütött tanyát. Azonban akkor a szaktudás, a szorgalom s a szolid élet és kitartás jellemezte a mes­tert, amely tulajdonságok az egyszerűséggel párosultak. Régen nem akart más lenni a mester, mint csupán mester, de azután az is volt, a szó szoros értelmében. Én ma is azt állítom, hogy minden kezdő mester megtalálhatja pályánkon a boldogságot, megelégedést, ha iparát megfelelő szaktudással, szorgalommal gyako­rolja. Legyen szakképzett, hogy műhelyében tekintélye legyen. Vállalkozásában legyen óvatos, hogy rá ne fizessen, többet ne vállaljon, mint amennyit elbír. A munkabeosztásnál, kiszabásnál legyen a műhelyben. A tanoncképzésre különös gondunk legyen, mert a ta­­nonc busásan megszolgálja, ha kiképezzük. Olvasson minél több szakiratot s szaklapot. A kiállításokat láto­gassa, mivel ott tanulhat s új eszméket szerezhet. Ha módjában áll, utazzon külföldön, a fejlettebb iparral bíró államokba, tanulmányozza ott iparát s amit lehet, honosítson meg itthon a saját hasznára. Különösen nagy gondja legyen arra, hogy szerszámjai jók, meg­felelők legyenek; rossz szerszámmal jó és gyors mun­kát végezni nem lehet. Legyen pontos fizető, de pon­tos, határidőre dolgozó iparos is, bizalmat csak így 1912 január 1. MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA LAKATOSMESTEREKNEK díjtalanul nyújt útbaigazítást, felvilágosítást és tanácsot adóügyekben, perekben, bal­esetbiztosítási-, szabadalmi-, kiállítási-, inas-, munkás-, és egyéb ipari- és magánügyekben; munkásokat, tanon­cokat, eladásra kerülő üzleteket, tárgyakat díjtalanul közvetít. Nyilvántartja állandóan a bevásárlási forrásokat, beszámol a hét eseményeiről, a lakatosiparban ország­­ szerte előforduló dolgokat, ipari újdonságokat és munka­pályázatokat (vállalkozásokat) kimerítően ismerteti a „Magyar Lakatosmesterek Lapja“, mely minden vasárnap gazdag tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona. Mutatványszámot kívánatra egy hónapig ingyen küld a kiadóhivatal. Budapest, VII., Almássy­ tér 8. szám, Telefon 24—04.

Next