Magyar Órások Szaklapja, 1910 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR ÓRÁSOK SZAKLAPJA 1910. 1. szám. Kifelé az egész magyar társadalomban és befelé az órástársadalomban. Az önálló vámterületért folytatandó harc könnyű, mivel velünk van az egész magyar társadalom. Nem állunk egyedül a küzdelemben. S éppen ezért ezzel nem is szándékozom sokat foglalkozni. Ebben a kérdésben egy teendője van az órásságnak: csatlakozni, testületileg tömörülni minden oly mozgalomhoz, mely az önálló vámterület kivívása érdekében indíttatik az országban. Ha ezt elértük, hejh, nem marad kísérletnek a termelő óraipar meghonosítása. A szennykonkurrencia elleni küzdelem már nehezebb, mert egyedül állunk, mert a saját erőnkre vagyunk utalva. De azért nem olyan nehéz, hogy ne tudnánk vele megküzdeni. Mert számítanunk kell a napról-napra fölvilágosodó középosztályra s szakegyleteiben tanuló munkásságra, hogy ezek erősíteni fogják azt az egyedüli fegyvert, melyet az órástársadalom parazitái ellen eredménnyel használhatunk : a bojkottot. Mi is ez a bojkott? A bojkott lényege az, hogy a vásárló bizonyos helyről származó árukat, vagy bizonyos személyeket kerül mindaddig, míg azok, a melyért bojkott kimondatott, meg nem szűnik. A bojkott eredete Boycott nevű angol kapitányról ered, ki az ír bérlőket lelketlen módon kizsákmányolta. Ezek a kizsákmányolás ellen védekezve elhatározták, hogy földjeit nem bérlik, ezáltal terményei elpusztultak s ő tönkrejutott. Azóta nevezik ezt az eljárást bojkottnak. Természetesen nem elég csak kimondani a bojkottot, hanem a sajtóban, röpiratokban fel is kell hívni a vásárló közönség figyelmét, hogy ezt és ezt az üzletet ezért és ezért kerüljétek. Bojkottot azonban eredményesen csak az esetben vezethetünk valamely bennünket károsító cég ellen, ha él bennünk a teljes szolidaritás, ha az egész órástársadalom egy emberként érez és gondolkozik. Ezt pedig csak az egyesülés, a szervezettség révén érhetjük el, ahol minden ember fegyelmezett közkatona, amely öntudatosan engedelmeskedik a láthatatlan vezérnek , az órástársadalom közérdekének. Elmondtam amit akartam. Az órástársadalmon van a felelet sora, a címben lévő kérdésre. Ha az órásság megállja helyét s kiveszi részét a küzdelmekből, akkor az elért eredmény megadja a választ. S akkor a mondat után a magyar órásság öntudatosan pontot téve, elmondhatja, hogy: Magyarország a magyaroké! Fischer Manó, dal. Voltak, kik mint Demosthenes, korának legkiválóbb szónoka a gyűrűk köve alatt mérget rejtegettek. A pecsétes gyűrűknek akkor - irja Plinius oly nagy volt a kelendősége, hogy azt még az alvók s haldoklók ujjáról is ellopták. A korabeli nőkről följegyzi, hogy lábaikon, gömbölyű karjaikon, minden egyes ujjukon, füleikben, hajfonatukban aranyat viseltek. Oldalukról aranyláncok csüngtek alá és aranyos nyakukat még gyöngyfüzérek is ékesítették és így kellemük mellett még ők is ragyogóbb szépek valának, így írja az öreg Plinius s valószínűleg vannak korunkban is, akik így gondolkodnak. A drágakövekről azt mondja, hogy azokon a természet nagy pompája kis helyen is elfér. Milyen szép igazság ez! Különben a drágakövek az ő korában annyira el voltak terjedve, hogy még az asztali edényeket is azzal díszítették az ötvösök. Minket az érdekel, hogy az opálról azt állítja, hogy azt a legbecsesebb drágakövek hazájából, Indiából hozzák. Hát ebben téved Plinius uram, mert a nemes opál legbővebb termőhelye a legutóbbi időkig is: Magyarország. Amint a fentebbiekből kitűnik, Plinius írásaiban az akkori ékszerviselettel és drágakövek ismertetésével eléggé bőven foglalkozik. Utána a XI. században Psellon és Marbodus következnek, kik közül az utóbbi különösen a drágakövek gyógyító hatását bizonyítja. A római időkből elbeszéli még Cassius, — aki kétszáz évvel élt Krisztus előtt — hogy egy időben Vedius Pollio lakomára hívta meg Augusztus császárt. Ebéd közben egy szolga eltört egy aranygyűrűkkel ékesített kristályserleget, mire Pollio olyan méregbe jött, hogy a szolgát a halastóba akarta fojtatni. A szegény ember természetesen irgalomért esdekelt s mellette felszólalt a császár is. Pollio nem engedett. Erre már Augusztus császár jött olyan indulatba, hogy Pollio összes arany- és ezüstedényeit összetörette, így szerezvén ezzel munkát a római arany- és ezüstműveseknek. A Krisztus születése előtt kétszáz évvel élt Aelius Lampsidius Heliogabaldus császár ékszerszeretetéről ír mesés dolgokat. Ez az uralkodó cipőin metszetekkel ékes, aranygyűrűkbe foglalt drágaköveket viselt. Lakomáin a virágok és gyümölcsök közé aranyba foglalt drágaköveket hintettek. Kocsijai is aranytól, drágakövektől voltak ékesek. Egy aranyozott tornyot is építtetett és ezt körülvétette aranyhidakkal, amelyeken sétálni szokott. Azt óhajtotta, hogyha eléri a halál, erre az aranyhídra rogyjon alá, így is történt. Az arany, az ezüst, a drágakő a hatalom, a dicsőség, a szépség szimbóluma. A győzedelmes császári koronák is ebből vannak alkotva. Az első ilyen koronát Nagy Constantin császár készíttette s azóta az ékköves koronaviselés hagyományos fejedelmi szokássá lett. Az ékszerek, a drágakövek múltja nemcsak régi, de ragyogó is. Elmerengek rajta. Új esztendő virradatán vagyunk. Hópelyhes ágyban ott pihen édes feleségem, kicsi kis leányom. Vajh miről álmodnak? Hogy milyen ékszert is, kedves drágakővel, vásárolok én nékik . . . Ifj.WEISZ J. ékszernagykereskedő Budapest, VII., Dohány u. 5. (Kerepesi út 8.) Legjobb bevásárlási forrás ékszer-, arany- és ezüstárukban. — Kívánatra választékot küldök újdonságokból. — Első ügyletnél ajánlatok kivántatnak. — Megbízások gyorsan és franco. 1X3 rss rórásipari szakkiállítás. Nem kell csüggednünk. Van még a magyar órásiparosságban olyan erkölcsi erő és önérzet, hogy közérdekük előmozdítására csatasorba, szövetkezve állanak. Ilyen közérdeknek, az összes magyar órások közérdekének hirdetjük mi a jövő esztendő Szent István napján Budapesten megtartatni szándékolt órásipari szakkiállítást. Alig csak egy hónapja vetettük fel az eszmét s ma már napról napra kapjuk a leveleket, melyekkel úgy a budapesti mint a vidéki órásiparos-mesterek, -segédek, sőt, ami a legörvendetesebb, tanoncok biztosítanak bennünket a tervezett órásipari szakkiállításon való részvételről. Örvendetes jelenség, mely azt bizonyítja, hogy a mi órásiparosságunk is tisztában van a kiállítás nagy jelentőségével, erkölcsi és várható anyagi hasznával. Németország órásiparosai évenként többször is jen