Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1913 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1913. 1. szám. MAGYAR ÓRÁSOK SZAKLAPJA volt a találkozás, neki pirult arcok, hebegő beszédek. Az egyik, a fiatalabb végre feltalálta magát s erőltetett jókedvvel szólt: — Ne szégyeljük magunkat, kollega úr! Pénz kell, fizetni kell, árulni meg nincs kinek, tehát idejöttem. Tízezer korona kell, muszáj, ha a föld alól is. Hát hoztam harmincezer korona értékű ékszert, s csak nyolcezret akarnak adni reá. És szólt a másik: — Nohát éppen így vagyok én is és lássa, kedves öcsém, még az összeg is éppen akkora, nekem is tízezer korona kellene, de nekem még ennyit se akarnak adni, pedig én még több ékszert hoztam magammal, az igaz, hogy csupa külföldi árú, melyeken kevés az arany. Csak az idők jellemzésére hozom fel ezt a kis megtörtént epizódot, mely pedig az esetek nagyjából való. Hát még az apróbb tragédiák, a kis emberek szalmaszálkapaszkodásai, melyekről nem tud senki semmit... Jó, hogy most már múlóban vannak az okok, melyek ezeket a szomorú dolgokat okozták, hogy most már biztos jelei mutatkoznak az üzleti élet javulásának. És ha csak valami hirtelen változás nem áll elő a külpolitikában, csaknem biztosra lehet venni, hogy rég nem tapasztalt élénk üzleti élet fogja követni a mostani nagy üzlettelenséget. És most, hogy talán küszöbén állunk a jobb idők hajnalának, az elmúlt vihar megtaníthatott bennünket arra, hogy üzleti életünknek hol voltak a gyenge oldalai, hol ropogtak legjobban az eresztékek. Megtanulhattuk, hogy egy szolid kereskedőnek nem szabad mindent, mindenét a hitel ingatag talajára építenie, hogy bizonyos arányt az üzleti tényleges tőke és a hiteltőke között meg kell tartania. A külföldi kereskedelmi élet szolidsága, szilárdsága éppen ebben csúcsosodik ki, hogy a külföldi kereskedő csak nagy ritkán vesz több hitelt igénybe, mint alaptőkéjének, illetve mint az üzletében fekvő saját tőkéjének fele, vagy legrosszabb esetben még egyszerese. Nálunk mindig az volt a baj, hogy kistőkés kisemberek sokszor a furfang minden eszközével is azon igyekeztek, hogy minél nagyobb hitelre tegyenek szert, megteremtve egy speciális magyar üzleti filozófiát, mely így okoskodik: „Ha kevéssel tartozom, akkor ha bajba jutok, magamnak kell magamon segítenem, míg ha sokkal vagyok adós, akkor a hitelezők maguk lesznek a gyámjaim s vigyázni fognak reám, mint apa a gyermekére.“ És ezt a szolidnak éppen nem mondható üzleti bölcselkedést a tapasztalat váltja ki, mert nagykereskedőink, különösen a wieniek fittyet hánytak mindenféle logikának és csupa üzleti versengésből bő teret nyitottak a szélhámoskodásoknak, az áruval való szédelgésnek, az áruvesztegetésnek, megölve így a szolid, a magáét féltő kereskedőt is. És mikor eljön a válságos idő, mikor az árut sehogy sem lehet eladni, akkor a hitellel teletömött órás és ékszerész igazán csak a nagykereskedők kegyére van odadobva s úgy kell táncolnia, a mint fütyülnek neki. És mikor a nagy inkasszóválságtól a nagykereskedelem mintegy kínjában kezd fütyölni, hejde szomorú táncot kell Takscól járnia annak a kis agyonhitelezett órásnak és ékszerésznek! Azért most, hogy új üzleti élet kezdődik, fölemeljük szavunkat itt, hogy felül is, alul is vigyázzunk, hogy reális alapon épüljön ki kereskedelmi életünk, hogy minden egyes üzletnek hitele csak annyiban legyen igénybe véve, amennyit annak alapja, saját tőkéje megbír! Mert nem tudhatjuk soha, mikor talál ismét ismétlődni a most elmúlt szomorú idő, amikor a nagy vihart csak a gyökeres fák állhatják ki, míg a gyökértelenek összetörve dőlnek össze. Már olyan szinte kötelező szokássá vált az, hogy így újév elején évről-évre programmot adjunk ki leendő munkálkodásunkról, mintegy ajánlgatva magunkat. Hát most is megtesszük ezt, azoknak a kedvéért, kik szinte megkívánják ezt tőlünk. Csak annyiban térünk el más évekbeni szokásunktól, hogy most egy pár szóba szorítjuk össze az egész programmunkat. Ennyi az egész. Maradunk a kik voltunk. Személyek, fegyverek, harci mód, minden! E lap minden rovata a nagy köz szolgálatában állt, s ott fog állni ezután is. Ez a rovat pedig, mint eddig is, úgy ezután is a kisemberek védelmét, a kisemberek jaját, baját fogja szolgálni, illetve enyhíteni az elpanaszolás lelki megkönnyebbülésével, az igazságok reámutatásával s a visszaélések leleplezésével. Azt az akciót, melyet itt e rovatban megindítottunk, melynek célja a nagykereskedők detail-árulásának megszüntetése, ezután is el nem lankadó erővel fogja e tolt szolgálni. Lehetetlennek tartjuk, hogyha egyszerre nem is, de lassan meg ne értsenek bennünket a nagykereskedő urak és be ne lássák, hogy addig csak ál-nagykereskedők ők, míg hiányzik náluk az a bizonyos lelki büszkeség, majd úgy írom, hogy: lelki műveltség, mely abban differálódik ki, hogy disztingválni tud és a kisemberektől elharácsolt, elfogott garast megutálja, lenézi. Persze, hogy ez nem egész programmunk még! Nemcsak felfelé kell a kereskedelmi kinövésekre ügyelnünk, de a magunk, a kisemberek hibáit is meg kell hogy lássuk és orvosolnunk kell azt tanácsainkkal, reámutatásainkkal. A Szövetség ügyét pedig épp ezután fogjuk teljes erővel szolgálni. Beismerjük, hogy most egy kicsit alszik a Szövetség. De hát a riasztó háborús hírektől telített miliő, a végsőt pihegő üzleti küzdelmek közt nem akartuk, nem lehetett a Szövetség dolgát előbbre vinni. E miatt maradt eddig el a röpirat dolga is, mert ahhoz is nyugodtabb idő kell. Reméljük, hogy a tavasz majd elhozza az üzleti élet nyugodtságát s akkor új erőre kap a tollunk. Addig pedig — hogy egy kicsit haza is beszéljek — ne feledkezzünk el arról, hogy egy lap csak úgy állhat fenn, ha a társadalmi réteg, melynek szolgálatába áll, tudja kötelességét és ha áldozatába kerül is, ha valahol egyébben nélkülözi is, de elesni, elpusztulni nem engedi lapját, mert egy pusztuló lap csak szemfedője lehetne az ő iparágának. Nem azért Láng József ezelőtt Stern S. Antal Budapest, III., Deák-tér 1 (Deák ferenc-utca sarok) 1V nagy választék mindennemű zsebórákban a legol- Agesőbbtől a legfinomabbig. — Kizárólagos képviselet Magyarország részére Omega, Hahn, Schaffhausen, Radollet, stb. órákban. Legjobban felszerelt fournitura-raktár. — Briliáns- és gyémántáruk legolcsóbb bevásárlási forrása. 9