Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1913 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1913. 1. szám. MAGYAR ÓRÁSOK SZAKLAPJA volt a találkozás, neki pirult arcok, hebegő beszédek. Az egyik, a fiatalabb végre feltalálta magát s erőltetett jókedvvel szólt: — Ne szégyeljük magunkat, kollega úr! Pénz kell, fizetni kell, árulni meg nincs kinek, tehát idejöttem. Tízezer korona kell, muszáj, ha a föld alól is. Hát hoz­tam harmincezer korona értékű ékszert, s csak nyolc­ezret akarnak adni reá. És szólt a másik: — Nohát éppen így vagyok én is és lássa, kedves öcsém, még az összeg is éppen akkora, nekem is tíz­ezer korona kellene, de nekem még ennyit se akarnak adni, pedig én még több ékszert hoztam magammal, az igaz, hogy csupa külföldi árú, melyeken kevés az arany. Csak az idők jellemzésére hozom fel ezt a kis megtörtént epizódot, mely pedig az esetek nagyjából való. Hát még az apróbb tragédiák, a kis emberek szalmaszálkapaszkodásai, melyekről nem tud senki semmit... Jó, hogy most már múlóban vannak az okok, melyek ezeket a szomorú dolgokat okozták, hogy most már biztos jelei mutatkoznak az üzleti élet javulásának. És ha csak valami hirtelen változás nem áll elő a kül­politikában, csaknem biztosra lehet venni, hogy rég nem tapasztalt élénk üzleti élet fogja követni a mostani nagy üzlettelenséget. És most, hogy talán küszöbén állunk a jobb idők hajnalának, az elmúlt vihar meg­taníthatott bennünket arra, hogy üzleti életünknek hol voltak a gyenge oldalai, hol ropogtak legjobban az eresztékek. Megtanulhattuk, hogy egy szolid kereskedő­nek nem szabad mindent, mindenét a hitel ingatag talajára építenie, hogy bizonyos arányt az üzleti tény­leges tőke és a hiteltőke között meg kell tartania. A külföldi kereskedelmi élet szolidsága, szilárdsága éppen ebben csúcsosodik ki, hogy a külföldi kereskedő csak nagy ritkán vesz több hitelt igénybe, mint alaptőkéjé­nek, illetve mint az üzletében fekvő saját tőkéjének fele, vagy legrosszabb esetben még egyszerese. Nálunk mindig az volt a baj, hogy kistőkés kis­emberek sokszor a furfang minden eszközével is azon igyekeztek, hogy minél nagyobb hitelr­e tegyenek szert, megteremtve egy speciális magyar üzleti filozófiát, mely így okoskodik: „Ha kevéssel tartozom, akkor ha bajba jutok, magamnak kell magamon segítenem, míg ha sokkal vagyok adós, akkor a hitelezők maguk lesznek a gyámjaim s vigyázni fognak reám, mint apa a gyer­mekére.“ És ezt a szolidnak éppen nem mondható üzleti bölcselkedést a tapasztalat váltja ki, mert nagy­­kereskedőink, különösen a wieniek fittyet hánytak minden­féle logikának és csupa üzleti versengésből bő teret nyitottak a szélhámoskodásoknak, az áruval való szédel­gésnek, az áruvesztegetésnek, megölve így a szolid, a magáét féltő kereskedőt is. És mikor eljön a válságos idő, mikor az árut sehogy sem lehet eladni, akkor a hitellel teletömött órás és ékszerész igazán csak a nagy­­kereskedők kegyére van odadobva s úgy kell táncolnia, a mint fütyülnek neki. És mikor a nagy inkasszóválság­tól a nagykereskedelem mintegy kínjában kezd fütyölni, hej­de szomorú táncot kell Takscól járnia annak a kis agyonhitelezett órásnak és ékszerésznek! Azért most, hogy új üzleti élet kezdődik, fölemel­jük szavunkat itt, hogy felül is, alul is vigyázzunk, hogy reális alapon épüljön ki kereskedelmi életünk, hogy minden egyes üzletnek hitele csak annyiban legyen igénybe véve, a­mennyit annak alapja, saját tőkéje megbír! Mert nem tudhatjuk soha, mikor talál ismét ismétlődni a most elmúlt szomorú idő, a­mikor a nagy vihart csak a gyökeres fák állhatják ki, míg a gyökér­­telenek összetörve dőlnek össze. Már olyan szinte kötelező szokássá vált az, hogy így újév elején évről-évre programmot adjunk ki leendő munkálkodásunkról, mintegy ajánlgatva magunkat. Hát most is megtesszük ezt, azoknak a kedvéért, kik szinte megkívánják ezt tőlünk. Csak annyiban térünk el más évekbeni szokásunktól, hogy most egy pár szóba szorít­juk össze az egész programmunkat. Ennyi az egész. Maradunk a kik voltunk. Személyek, fegyverek, harci mód, minden! E lap minden rovata a nagy köz szol­gálatában állt, s ott fog állni ezután is. Ez a rovat pedig, mint eddig is, úgy ezután is a kisemberek védel­mét, a kisemberek jaját, baját fogja szolgálni, illetve enyhíteni az elpanaszolás lelki megkönnyebbülésével, az igazságok reámutatásával s a visszaélések leleple­zésével. Azt az akciót, melyet itt e rovatban megindí­tottunk, melynek célja a nagykereskedők detail-árulásá­­nak megszüntetése, ezután is el nem lankadó erővel fogja e tolt szolgálni. Lehetetlennek tartjuk, hogyha egyszerre nem is, de lassan meg ne értsenek bennünket a nagykereskedő urak és be ne lássák, hogy addig csak ál-nagykereskedők ők, míg hiányzik náluk az a bizonyos lelki büszkeség, majd úgy írom, hogy: lelki műveltség, mely abban differálódik ki, hogy diszting­­válni tud és a kisemberektől elharácsolt, elfogott garast megutálja, lenézi. Persze, hogy ez nem egész programmunk még! Nemcsak felfelé kell a kereskedelmi kinövésekre ügyel­nünk, de a magunk, a kisemberek hibáit is meg kell hogy lássuk és orvosolnunk kell azt tanácsainkkal, reámutatásainkkal. A Szövetség ügyét pedig épp ezután fogjuk teljes erővel szolgálni. Beismerjük, hogy most egy kicsit alszik a Szövetség. De hát a riasztó háborús hírektől telített miliő, a végsőt pihegő üzleti küzdelmek közt nem akartuk, nem lehetett a Szövetség dolgát előbbre vinni. E miatt maradt eddig el a röpirat dolga is, mert ahhoz is nyugodtabb idő kell. Reméljük, hogy a tavasz majd elhozza az üzleti élet nyugodtságát s akkor új erőre kap a tollunk. Addig pedig — hogy egy kicsit haza is beszéljek — ne feledkezzünk el arról, hogy egy lap csak úgy állhat fenn, ha a társadalmi réteg, melynek szolgálatába áll, tudja kötelességét és ha áldozatába kerül is, ha valahol egyébben nélkülözi is, de elesni, elpusztulni nem engedi lapját, mert egy pusztuló lap csak szemfedője lehetne az ő iparágának. Nem azért Láng József ezelőtt Stern S. Antal Budapest, III., Deák-tér 1 (Deák ferenc-utca sarok) 1V nagy választék mindennemű zsebórákban a legol- A­g­esőbbtől a legfinomabbig. — Kizárólagos képviselet Magyarország részére Omega, Hahn, Schaffhausen, Radollet, stb. órákban. Legjobban felszerelt fourni­­tura-raktár. — Briliáns- és gyémántáruk legolcsóbb bevásárlási forrása. 9

Next