Magyar Posta, 1927 (1. évfolyam, 1. szám)

1927-11-01 / 1. szám

Dr. Forster Károly: A hágai légipostás konferencia. 5 értékdobozforgalmat felveszik-e vagy nem. Az átmenő országok, ha e meg­állapodásihoz nem járulnak hozzá, az ilyen küldeményekért, a stockholmi szerződés szellemében, mint ajánlott levelekért szavatolnak. Kimondták továbbá, hogy e küldemények légi szállításáért a feladó igazgatás szedhet biztosítási pótdíjat, ennek és a rendes biztosítási díjnak összege azon­ban a stockholmi értékegyezményben megszabott 50 ct díjmaximumot nem haladhatja meg. Nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy az u. n. kis csomag (Päck­chen, paquet-poste) kérdését — úgy mint Stockholmban — itt is felve­tették. A javaslat lényege az, hogy áruküldeményeket 2 kg. súlymaxi­­mumig árumintadíj mellett lehessen szállítani. A javaslat tetszetős, mert az ilyen kis csomagoknak biztosítva volna a levélpostai gyors szállítása. Van azonban ennek a kis, különösen nem fejlődött iparú államokra egy nagy hátránya: t. i. hogy az ilyen küldeményért a rendeltetési igazgatás nem kap dij­térítést, míg ha azt csomagban küldik, akkor a rendeltetési ország is megkapja az őt illető díjat. Ipari kivitellel nem bíró államok tehát igen rosszul járnának ezzel. Érezték is ezt az indítványozók (Fran­ciaország és Németország) és csak mint fakultatív intézkedést óhajtották felvétetni, tehát csak azokra az államokra, amelyek ez iránt megegyez­nek. Ez azonban felvetette a másik kérdést, t. i. azt, hogy az átmenő álla­moknak joguk van-e az ellen tiltakozni, hogy az ilyen küldeményeket zár­latokban területükön átszállítsák. A javaslat a bizottsági ülésen szótöbb­séggel átment, ellenben a teljes ülésen nagy örömünkre megbukott. Rendezték a bérmentetlen, illetve elégtelenül bérmentesített levélpos­tai küldemények díját is. Elv az, hogy a levelet és levelezőlapot, ha azon legalább annyi díj le van róva, mint a légipostai pótdíj, légi utón szál­lítják. A csomagoknál, mint említettem, a díjra nem sikerült teljes ered­ményt elérni. Egyéb csomagra vonatkozó megállapodások közül megemlítem, hogy a konferencia elfogadta azt az elvet, amit a magyar igazgatás már eddig is követett, hogy azoknak a közbeeső országoknak, amelyek nem vesznek részt a csomagok kezelésében, a rendes, tehát szárazföldi, illetve tengeri postai csomagszállítási díjra nincs igényük és ezt a díjat a felvevő igaz­gatás nem is szedi be, így pld. Magyarországból a Nemzetközi Légifor­galmi R. T. útján Konstantinápolyig szóló csomagért, minthogy annak kezelésében a jugoszláv és román igazgatások nem vesznek részt, rendes postai díjat csak a magyar és a török igazgatás kapnak. Rendezte a konferencia, a magyar javaslat szellemében a kényszer­leszállás folytán rendes postai utón tovább szállított csomagok díjának kérdését is. Hasonlóan a levélpostához, az értéknyilvánítás megengedésének kér­dését az igazgatásokra bízták. Kimondták azonban, hogy az értéknyilvá­­nításos csomagokért 300 frankonkint minden igénybe vett légiszolgálat részére 10 Ft biztosítási pótdíj szedhető. Ennek és a rendes biztosítási díjnak összege itt sem haladhatja meg az 50 ct-ot. A légipostás ragjegyet a jövőben kék alapon fehér betűvel nyomják, a­mi mesterséges fény mellett is igen szembeötlő. Ezek voltak azok a főbb elvek, amelyeket a bizottság, majd pedig a konferencia teljes ülése elfogadott.

Next