Magyar Posta, 1927 (1. évfolyam, 1. szám)
1927-11-01 / 1. szám
Dr. Forster Károly: A hágai légipostás konferencia. 5 értékdobozforgalmat felveszik-e vagy nem. Az átmenő országok, ha e megállapodásihoz nem járulnak hozzá, az ilyen küldeményekért, a stockholmi szerződés szellemében, mint ajánlott levelekért szavatolnak. Kimondták továbbá, hogy e küldemények légi szállításáért a feladó igazgatás szedhet biztosítási pótdíjat, ennek és a rendes biztosítási díjnak összege azonban a stockholmi értékegyezményben megszabott 50 ct díjmaximumot nem haladhatja meg. Nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy az u. n. kis csomag (Päckchen, paquet-poste) kérdését — úgy mint Stockholmban — itt is felvetették. A javaslat lényege az, hogy áruküldeményeket 2 kg. súlymaximumig árumintadíj mellett lehessen szállítani. A javaslat tetszetős, mert az ilyen kis csomagoknak biztosítva volna a levélpostai gyors szállítása. Van azonban ennek a kis, különösen nem fejlődött iparú államokra egy nagy hátránya: t. i. hogy az ilyen küldeményért a rendeltetési igazgatás nem kap dijtérítést, míg ha azt csomagban küldik, akkor a rendeltetési ország is megkapja az őt illető díjat. Ipari kivitellel nem bíró államok tehát igen rosszul járnának ezzel. Érezték is ezt az indítványozók (Franciaország és Németország) és csak mint fakultatív intézkedést óhajtották felvétetni, tehát csak azokra az államokra, amelyek ez iránt megegyeznek. Ez azonban felvetette a másik kérdést, t. i. azt, hogy az átmenő államoknak joguk van-e az ellen tiltakozni, hogy az ilyen küldeményeket zárlatokban területükön átszállítsák. A javaslat a bizottsági ülésen szótöbbséggel átment, ellenben a teljes ülésen nagy örömünkre megbukott. Rendezték a bérmentetlen, illetve elégtelenül bérmentesített levélpostai küldemények díját is. Elv az, hogy a levelet és levelezőlapot, ha azon legalább annyi díj le van róva, mint a légipostai pótdíj, légi utón szállítják. A csomagoknál, mint említettem, a díjra nem sikerült teljes eredményt elérni. Egyéb csomagra vonatkozó megállapodások közül megemlítem, hogy a konferencia elfogadta azt az elvet, amit a magyar igazgatás már eddig is követett, hogy azoknak a közbeeső országoknak, amelyek nem vesznek részt a csomagok kezelésében, a rendes, tehát szárazföldi, illetve tengeri postai csomagszállítási díjra nincs igényük és ezt a díjat a felvevő igazgatás nem is szedi be, így pld. Magyarországból a Nemzetközi Légiforgalmi R. T. útján Konstantinápolyig szóló csomagért, minthogy annak kezelésében a jugoszláv és román igazgatások nem vesznek részt, rendes postai díjat csak a magyar és a török igazgatás kapnak. Rendezte a konferencia, a magyar javaslat szellemében a kényszerleszállás folytán rendes postai utón tovább szállított csomagok díjának kérdését is. Hasonlóan a levélpostához, az értéknyilvánítás megengedésének kérdését az igazgatásokra bízták. Kimondták azonban, hogy az értéknyilvánításos csomagokért 300 frankonkint minden igénybe vett légiszolgálat részére 10 Ft biztosítási pótdíj szedhető. Ennek és a rendes biztosítási díjnak összege itt sem haladhatja meg az 50 ct-ot. A légipostás ragjegyet a jövőben kék alapon fehér betűvel nyomják, ami mesterséges fény mellett is igen szembeötlő. Ezek voltak azok a főbb elvek, amelyeket a bizottság, majd pedig a konferencia teljes ülése elfogadott.