Magyar Posta, 1931 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Dimény Mózes: A nemzetközi rádiójog, adók és színészek jogainak fenntartása mellett megengedhető is a rádióhírmondó adásainak magáncélra való akadálytalan felvétele, ezzel szemben azonban legyen tilos bizonyos magánjellegű adásoknak kereskedelmi célból való tudatos és előzetes felhatalmazás nélkül való felhasználása. Ezekre való tekintettel azt a kívánságot fejezte ki a kongresszus, hogy az 1925-ben Hágában átvizsgált párisi egyezmény 10. cikkének 3. bekezdése, mely az ipari tulajdonnak védelmére vonatkozik, egészíttessék ki egy harmadik paragrafussal és ennek tartalma legyen a következő: „A rádióhírmondó adásának, az adó előzetes felhatalmazása nélkül kereskedelmi célra való bármilyen felhasználása tilos.“ II. Rádióhírmondó adásainak védelme. (1930. szeptember 24.) A kongresszus megerősítette a római kongresszuson hozott határozatokat s a rádióhírmondó adások védelmének a kereskedelmi jog szempontjából való biztosítása érdekében szükségesnek találta a vétséget vagy nem szándékos bűntettet képező cselekmények tekintetében különleges jogszabályok alkalmazását. Megállapította egyúttal azt is, hogy a rádiójoggal való visszaélés és a szomszédi viszonylatok megsértése nincsen mindenütt büntetve ugyanazon módon. Azt a kívánságát fejezte tehát ki, hogy az államok a rádióhírmondó használóinak érdekében gondoskodjanak megfelelő polgári törvényekről. Sértés, rágalmazás és válaszolási jog. (1930. szeptember 24.) A kongresszus felfogása szerint a rádióhírmondónak szellemi, nevelési, gazdasági és ipari szempontból általános érdeke, hogy az emberi méltóságot védő jogszabályok az egyéni- és véleményszabadság biztosítása mellett terjesztessenek ki a rádióhírmondóra is. A rádiónál is alkalmazni kellene tehát azokat a szabályokat, melyek büntetik a sértést, a nyilvános rágalmazást és megadják a válaszolási jogot, amely hasonló a sajtónál törvény alapján meglévő vagy a rádióhírmondónál minden országban a szokás által elvileg elismert joghoz. Kifejezésre juttatták azt a kívánságot is, hogy a mondott elvek alkalmazásának megengedésére az államok hozzák meg a szükséges törvényeket és szabályokat arra vonatkozóan, hogy a rádión elhangzott beszédeknek tartós és el nem vitatható nyoma (szövege) őriztessék meg oly eszközökkel, melyek szerintük a leghatályosabbaknak látszanak. Nemzetközi egyezmény tervezete. (1930. szeptember 24.) Tekintettel arra, hogy a nemzetközi bizottságnak szüksége volna a rádióhírmondóra vonatkozó nemzetközi egyezmény tervezetére, a