Magyar Posta, 1944 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-01 / 1. szám
A postaszemélyzet jóléti alapítványának gondozó szolgálata. A gondozó irodáinak itt csak nagy vonásokban, vázlatosan ismertetett tervezetét az elnöki ülés résztvevői nagy lelkesedéssel fogadják el. Mindjárt a szervezés elején mutatkoztak nehézségek. A gondozó irodát és működését ugyanis a szövetség alapszabályai által megszabottkeretek közé kellett beállítani, ezek viszont a gondozó irodának, mint szociális szervnek, a szövetség kebelében leendő működését — szoros értelmezés mellett — nem tették lehetővé, de emellett hiányzott az iroda működéséhez szükséges pénzügyi fedezet is. Azadott körülmények között a nehézségeket úgy küszöböltük ki, hogy az iroda működését az erkölcsi és szellemi gondozásira korlátoztuk, míg az esetleges anyagi támogatás szempontjából az iroda tevékenysége lényegében véleményező és javaslatot tevő szerepre korlátozódott. Az anyagi támogatást minden esetben a posta személyzetének jóléti alapítványa adta. Ez nem okozott akadályt, mert egyrészt a szövetség és a jóléti alapítvány elnöke, másrészt a gondozó iroda vezetője és az alapítvány előadója ugyanaz a személy volt. A szövetség a szervezési munka befejezése után a Posta Rendeletek Tára útján felhívással fordult a posta személyzetéhez és ebben közölte a gondozó iroda működésének megkezdését, valamint azokat az irányelveket, amelyeket célként és ennek elérése érdekében maga elé tűzött. A gondozó iroda feladatául a postaszemélyzet szociális kérdéseinek átfogó és gyökeres, vagyis végleges megoldását jelölte meg. A cél megvalósítása érdekében a szövetség első teendőjének a postaszemélyzet szociális kataszterének felállítását tekintette. Meg kellett tehát álllapítani, hogy a különböző városokban és községekben lakó postaalkalmazottak milyen körülmények között elmeik, milyen nehézségek, panaszok és bajok jelentkeznek, továbbá, hogy a személyzetnek mik a kérelmei és kívánságai. A gondozó irodának e feladatok, megoldására országos szervezet nem állott rendelkezésére és ezért munkájához a hivatali és egyesületi vezetők segítségét kérte. A hivatalvezetőkre elsősorban adatközlési kötelezettség hárult. Ezt a célt szolgálták a helyzetismertetések, amelyek a hivatalvezetők gondjaira bízott személyzet általános szociális viszonyairól és azokról a szociális vonatkozású kérdésekről számoltak be, amelyek a személyzet több tagját érintették és így általános megoldásra alkalmasnak látszottak, továbbá azok a bizalmas jelentések, amelyek azoknak a postaalkalmazottaknak életkörülményeit ismertették, akik valamilyen ok folytán mostoha körülmények közé jutottak. A szövetség emellett minden postaalkalmazott részére lehetővé tette, hogy közvetlenül is fordulhasson a gondozó irodához. Kimondotta azonban, hogy megsegítés iránti kérelmeket csak akkor teljesít, illetőleg a teljesítést csak akkor javasolja, ha a közvetlenül érdekelttől érkezett kérelem adatainak helyességéről előzetesen meggyőződött. A gondozó iroda 1942 januárjában kezdte meg működését. Igen sok, őszinte bizalommal feltárt esetből megállapíthattuk, hogy a személyzet túlnyomó többsége megértette a szövetség elgondolását és átérezte őszinte segíteni akarását. Ugyanezt tapasztaltuk a legtöbb hivatalvezető részéről is. A szövetség gondozó szolgálatában igen nagy szerepet játszott a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének postás helyi csoportja, amely a gon g