Magyar Posta, 1944 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

A postaszemélyzet jóléti alapítványának gondozó szolgálata. A gondozó irodáinak itt csak nagy vonásokban, vázlatosan ismertetett tervezetét az elnöki ülés résztvevői nagy lelkesedéssel fogadják el. Mindjárt a szervezés elején mutatkoztak nehézségek. A gondozó iro­dát és működését ugyanis a szövetség alapszabályai által megszabott­­kere­tek közé kellett beállítani, ezek viszont a gondozó irodának, min­t szociális szervnek, a szövetség kebelében leendő működését —­ szoros értelmezés mel­lett —­ nem tették lehetővé, de emellett hiányzott az iroda működéséhez szükséges pénzügyi fedezet is. Az­­adott körülmények között a nehézségeket úgy küszöböltük ki, hogy az iroda működését az erkölcsi és szellemi gon­dozásira korlátoztuk, míg az esetleges anyagi támogatás szempontjából az iroda tevékenysége lényegében véleményező és javaslatot tevő szerepre korlá­tozódott. Az anyagi támogatást minden esetben a posta személyzetének jóléti alapítványa adta. Ez nem okozott akadályt, mert egyrészt a szövetség és a jóléti alapítvány elnöke, másrészt a gondozó iroda vezetője és az alapítvány előadója ugyanaz a személy volt. A szövetség a szervezési munka befejezése után a Posta Rendeletek Tára útján felhívással fordult a posta személyzetéhez és ebben közölte a gondozó iroda működésének megkezdését, valamint azokat az irányelveket, amelyeket célként és ennek elérése érdekében maga elé tűzött. A gondozó iroda feladatául a postaszemélyzet szociális kérdéseinek átfogó és gyöke­res, vagyis végleges megoldását jelölte meg. A cél megvalósítása érdekében a szövetség első teendőjének a posta­személyzet szociális kataszterének felállítását tekintette. Meg kellett tehát álllapítani, hogy a különböző városokban és községekben lakó postaalkalma­­zottak milyen körülmények között elmeik, milyen nehézségek, panaszok és bajok jelentkeznek, továbbá, hogy a személyzetnek mik a kérelmei és kívánságai. A gondozó irodának e feladatok, megoldására országos szervezet nem állott rendelkezésére és ezért munkájához a hivatali és egyesületi vezetők segítségét kérte. A hivatalvezetőkre elsősorban adatközlési kötelezettség hárult. Ezt a célt szolgálták a­ helyzetismertetések, amelyek a hivatalvezetők gondjaira bízott személyzet általános szociális viszonyairól és azokról a szociális vonatkozású kérdésekről számoltak be, amelyek a személyzet több tagját érintették és így általános megoldásra alkalmasnak látszottak, továbbá azok a bizalmas jelentések, amelyek azoknak a postaalkalmazottaknak életkörülményeit is­mertették, akik valamilyen ok folytán mostoha körülmények közé jutottak. A szövetség emellett minden postaalkalmazott részére lehetővé tette, hogy közvetlenül is fordulhasson a gondozó irodához. Kimondotta azonban, hogy megsegítés iránti kérelmeket csak akkor teljesít, illetőleg a teljesítést csak akkor javasolja, ha a közvetlenül érdekelttől érkezett kérelem adatai­nak helyességéről előzetesen meggyőződött. A gondozó iroda 1942 januárjában kezdte meg működését. Igen sok, őszinte bizalommal feltárt esetből megáll­­ap­í­t­ha­t­tuk, hogy a személyzet túl­nyomó többsége megértette a szövetség elgondolását és átérezte őszinte se­gíteni akarását. Ugyanezt tapasztaltuk a legtöbb hivatalvezető részéről is. A szövetség gondozó szolgálatában igen nagy szerepet játszott a Ma­gyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének postás helyi csoportja, amely a gon­­ g

Next