Magyar Sütők Lapja, 1925 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR SÜTŐK LAPJA Továbbá szükségesnek látjuk, hogy a fővárosi Sütőipartestület az utolsó időben megingott bizalmát visszanyerje és a szükséges tekintélyt visszaszerezze. Ehez szívesen nyújtunk segítséget, épp úgy, mint nem zárkózunk el a Sütőkaszinónak új életelixirt adni, mert az ott mutatkozó sorvadás annál is inkább érint fájdalmasan, mert a Sütőkaszinó felállításában a Magyar Sütők Lapja is kivette az oroszlánrészét és tulajdonképen lapunk eszméje volt. Be kell látnia a Sütőkaszinó mai vezetőségének, hogy tizenkét terítékű vacsorák mellett nem lehet szó a fővárosi sütőiparosságnak gyors és eredményes szervezkedéséről. Ezeket mindazért szögezzük le, hogy némuljanak el végre azok a vádoló hangok, akik rólunk alaptalanul azt állítják, hogy a Magyar Sütök Lapja nem híve a békés együttműködésnek és folyton keresi a harcot. Nagyon jól tudjuk mi is, ott, hol nincs béke, nem lehet áldás, ott, hol nincs áldás, ott nincs jólét. Pedig a Magyar Sütők Lapjának egyedüli óhaja és munkájának célja, hogy a sütőiparos boldoguljon. Ha az ipar boldogul, akkor a szaklap is boldogul. Tehát a saját érdekünkben is kívánunk tartós békét, megértést és boldog újévet a magyar sütőiparosságnak. Steiner Gyula: Körbe-körbe . • • — Interjú a pesti sütőmesterektől. — (A Magyar Sütők Lapja eredeti riportja.) Smiedt főbiztos Vfl. jelentésében kiemeli, hogy külkereskedelmi mérlegünk 25 millió aranykoronával először aktív. A nivellálódott kereskedelmi mérlegtől az ország figyelő közvéleménye pedig a viszonyok fokozatos javulását várja . . . kéri . . . sőt, ha kell, követeli. A főbiztos jelentése előtt pár nappal, Esztergályos János képviselő az országházban interpellációt intéz a kormányhoz, melyben kéri a kormányt, hogy akadályozza meg a pékek kenyéruzsoráját. — Az ellentéteknek micsoda komplexuma. — Fokozatosan javuló büdzsé, mellyel vissza kellene térni a békebeli életstandardnak és a másik oldalon egy közszükségleti cikknek, a kenyérnek — mely mindég fokmérője az ország gazdasági konszolidációjának — állandó drágulása. Meg akartam tudni, mi a háttere ennek az „önkényes“ drágításnak, hogy még a pékek is, akiket a közvélemény mindég a legjobb anyagi körülmények között élő iparososztálynak gondolt, kénytelenek „kenyéruzsorát“ folytatni. Végigjártam kisebb-nagyobb üzemmel rendelkező néhány pesti sütőmestert, és interjúim közben a következő beszédes eredményekhez jutottam. Monáth Dezső, Hernád utcai sütőmester: én a kenyér drágulását a liszárak fokozatos emelkedésén kívül, sok más okban is látom. Nálunk nem lehetaz úgynevezett leépítési rendszert behozni, segédeink munkabére, nem úgy mint a más vállalatoké csökken, hanem állandóan emelkedik. A mi kiadásaink egyformák és bevételünk fogy, mert az elfogyasztott kenyérmennyiség állandóan kereskedik. A munkáselem Budapestre áramlása az ipari élet stagnálásával megszűnt, pedig kenyérfogyasztóink egy tekintélyes részét ezek teszik ki. Békében, ha a környéken házat építettek, én azt megéreztem, mert ha munkások minden délben csak 20 korona áru kenyeret vásároltak, jövedelmem egy tekintélyes részét tette ki. Most még az a munkás is, aki dolgozik, igyekszik a fogyasztandó kenyeret a minimumra lefokozni. És a munkás felesége is nagyon beosztva adja gyermeke kezébe a karéj kenyeret. Háború előtt Budapesten 260 pékmester volt, és alig hatvan volt közülök, akiknek a malmok szívesen hiteleztek s a legtöbbnek egy-két zsák liszttel kellett vegetálnia. Az illetékesek és a közönség, a kicsiket soha sem látta meg, csak a nagyokat, a kinövéseket vette észre figyelő tekintete. Tévesen idegződött be a közvéleménybe az a felfogás, hogy mi vagyunk a jólét megtestesítői. Nagy tévedés! Mi csak a legnehezebb munkával megszerzett kis vagyonunk élvezői vagyunk. Az a kis sütőmester már reggel öt órakor felkelt és vasszorgalommal együtt dolgozott az alkalmazottaival. A közvélemény ezt soha sem látta meg. Más iparágban is vannak nagyok, ott is vannak kinövések. S mi nem akarjuk magunkon viselni a kenyéruzsorával szerzett vagyon ódiumát. Most a kenyér közszükségleti cikk és azzal senkinek sem szabad uzsoráskodnia. A mostani helyzetünk még súlyosabb. 330 sütőmester közül alig rendelkezik 425 olyan sütődével, mely a mostani lefokozott kenyérigények mellett, teljes üzemmel tudna dolgozni. A kiadásokat pedig be kell hozni és az így kifejlődött verseny nyomasztóan nehezedik iparunkra. Üzemünkben történő versenykinövések pedig láncolatosak, mert ha Budán egy kortárs 200 koronával olcsóbban adja a kenyeret, nekem is olcsóbban kell adnom, hogy felvehessem a versenyt és ilyen helyzet mellett azt mondják rólunk, hogy kenyérdrágítók vagyunk. — Kértem még Monáth urat, hogy mondjon valamit a Sütőkaszinó viszonyairól is. Erre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy amióta megszűnt a tőzsde, megszűnt a nagy hűhó is a Kaszinóban. Már gyalog járnak a kartársak a Kaszinóba, már elmúltak az autózások és konjunkturális haszonból történő költekezések. Az értekezés fentartására elég élénk kaszinói életet folytatunk. Az aktuális kérdéseket a Kaszinóban állandóan szőnyegen tartjuk és itt egymástól értesülünk az átalakulásokról. A tagok egymásközti jóviszonyának kimélyítésére vacsorákat szoktunk rendezni, azonban a tagok a vacsorán való részvétele, sajnos, sokszor összefüggésben van, hogy ki, melyik párthoz tartozik. S azt hiszem, hogy a torzsalkodás miatt a sütőkön kívül a legtöbb kárt a vendéglős látja. Strohmayer Gáspár, József-körúti sütőmester: A közönség rendszerint arról ítél, amit lát. Vásárlásai közben ha megfordul nálunk, azt látja, hogy üzletünkben néha 4-5 vevő is van. Ez pedig a mai gazdasági viszonyok mellett esemény egy üzletben. És ekkor már ki is alakul a közönség véleménye: milyen jól is megy ezeknek a pékeknek! De közben arra senki sem gondol, hogy az a