Magyar Sütők Lapja, 1933 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1. szám
MAGYAR SÜTÖK LAPJA A Magyar Sütök Orzságos Szövetsége amnesztiát kért a kihágásokért megbüntetett sütőmesterek részére Számos önhibáján kívül súlyos büntetésre ítélt sütőiparos fordul a Magyar Sütök Országos Szövetségéhez azzal a kérelemmel, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából szerezzen amnesztiát részükre. A számos kérelem alapján a Szövetség távirati úton kérte a Kormányzó Ur Öföméltóságát az amnesztia megadására és Gömbös Gyula miniszterelnököt ugyancsak táviratban kérte fel ezen ügyek pártfogására. A szövetség táviratait itt közöljük: 1878- -1932. Főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós úrnak, Magyarország kormányzójának. Szövetségünk alázattal esedezik, hogy karácsony szent ünnepe alkalmával a korai munkakezdés és egyéb kihágás miatt Súlyosan megbüntetett sütőiparosokat amnesztiában részesíteni és büntetéseiket kegyelmi úton elengedni kegyeskedjék, nehogy szorgalmas, hazafias iparosokat az a szégyen érjen, hogy azért, mert a fogyasztóközönséget idejében akarták kiszolgálni, toloncházba kerüljenek. Magyar Sütők Országos Szövetsége nevében Steiner Gyula, elnök. 1879— 1932. Nagyméltóságú Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak. Szövetségünk karácsony szent ünnepe alkalmából az ipari kihágások miatt súlyosan elitélt sütőiparosok részére amnesztiát kért a kormányzó úr ()főméltóságától, kérjük nagyméltóságod jóindulatú, megértő pártfogását. Magyar Sütők Országos Szövetsége nevében Steiner Gyula, elnök. Kinyitom a kemenceajtót, amelyben vörösen izzik a parázs. Leülök a kemence mellett egy ládáraés a hótól átnedvesedett ruhámat szárítom. Nem hallani mást,,minta megolvadt hó cseppjeinek egyhangú koppanásáta padlón. Nagyszerűen érzem magam ebben a magányos környezetben és éppen azon gondolkodom,, hogy megnézem, tulajdonképpen kinek asütödéjében vagyok, mire közvetlen mellettem, a fussgrubeból mintha elfojtott gúnyos kacagást hallanék. Első pillanatban azt hiszem, hallucinálok, de a különöst hang megismétlődik és most már tisztán kiveszem valakinek a kuncogását. Felugrok helyemről, hogy utánanézzek a misztikus hangoknak, de egyszerre egykülönös torzalak ugrik elém. Arca és teste teljesen szőrzettel van borítva ,és lábai patákban végződnek. Úgy látszik az ördög tisztelt meg személyes látogatásával. Állandó vigyorgással ugrál és hadonászik előttem a szörnyeteg és én csodálatos nyugalmat és felsőbbrendűséget érzek ezzel az emberképűre formált torzszülöttel szemben. Midőn csodálatomból magamhoz térek, erélyesen rászólok az ismeretlenre: „Ki vagy? Ember vagy szellem?“ „Én a pékek szelleme vagyok“ — válaszolja ő sikító, kellemetlen hangján. „Hát az meg miféle szerzett" — gondolom magamban, de mintha kitalálná gondolataimat, folytatja- „Én vagyok az a rossz szellem, akinek hivatásom ezen a földön, hogy a pékeket egymás ellen uszítom, én vagyok az, aki megakadályozom a pékek szervezkedését; én vagyok az, aki örömömet lelem abban, ha a pékek nem értik meg egymást; én súgom a gonosz pletykákat mindenki fülébe és én vagyok az, aki lehetetlenné teszem a sütők összetartozását.“ „Ez vagyok én“ — fejezi be visító hangján mondókáját és szőrös, állati mancsát felém mutatva kérdezi: „És ki vagy Te?“ „Nekem nincsenek ilyen „nemes céljaim“ — felelem — „én a sütőiparosok védelmezője vagyok“. Néhány pillanatig erősen farkasszemet nézünk és közben szenzációs, haditerv születik meg agyamban. Itt áll velem szemben az „..örök ellenség“ és itt az alkalom, hogy egyszers mindenkorra végezzek vele. 7. oldal Aengyel konzul köszönete Nagyságos Steiner Gyula úrnak Budapest. A Lengyel Konzulátus köszönettel igazolja az „Amit minden sütőiparosnak tudnia kell“ című értékes kiadványa példányának vételét és midőn tudatja, hogy egy konkrét ügy elintézésénél az említett kiadványnak igen nagy hasznát vette, egyben kéri, hogy a Konzulátusa iránti jóindulatát továbbra is megtartani szíveskedjék. A Lengyel Konzulátus továbbá tisztelettel igazolja a napi 200 kg kenyér kedvezményes árban való vásárlására érvényes utalvány vételét és midőn tudatja, hogy a lengyel kolónia szegénysorsú tagjai között való szétosztás céljából ezen utalványokat a helybeli lengyel jótékonysági szervezethez továbbította, egyúttal kéri, hogy a nagylelkű adományáért a Konzulátus hálás köszönetét fogadni szíveskedjék. Dr. Strakosz P. S. lengyel köztársasági konzul.