Magyar Szesztermelő, 1924 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1. szám

z Újév küszöbén. Rövid órák választanak el attól, hogy elbúcsúzzunk a lepergett régi esztendőtől és köszöntsék az új esz­tendőt ! Az elmélkedés ezen óráiban visszapillantva a múlt esztendőre, megállapíthatjuk, hogy az nem sok örömet hozott a mezőgazdasági szesztermelőknek. Mindazt, ami történt, röviden úgy jellemezhetjük, hogy a mezőgazda­­sági szesztermelők létérdekeikért küzdöttek és válságos időket éltek át. Hogy ennek hangoztatása nem egyszerű frázis, annak legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a folyó termelési évadban lényegesen kevesebb mezőgazdasági szeszgyár van üzemben, mint volt ugyanebben az idő­ben a múlt évben. A mezőgazdasági szeszgyárak egy része nem kezdte meg üzemét és közülük bizonyára tekintélyes rész teljesen üzemen kívül fog maradni azért, mert a mezőgazdasági szesztermelők egy része kifáradt a küzdelemben, kimerült az anyagi ereje és nem képes a szükséges szenet, valamint egyéb üzemi anyagokat beszerezni és a drága szeszgyárvezetőt tar­tani. Az a mezőgazdasági szeszgyáros pedig, aki a szesz­gyár berendezését kénytelen nagyobb javításoknak alá­vetni és kénytelen részben felújítani, teljesen lehetetlen helyzetbe került. Ha ennek okát kutatjuk, rá kell mutatnunk arra, hogy a helyzet előidézésében nagy szerepet játszik a magyar korona óriási értékcsökkenése és a drágaság rohamos emelkedése. Míg egy év előtt 100 magyar korona 213/* centimet ért, addig ma csak 3 centimmel jegyzik, vagyis értéke 77-ed részére csökkent. Viszont a drágaság az elmúlt évben tizennyolcszoros mértékben emelkedett, mellyel kapcsolatban a termelőeszközök végtelenül megdrágultak, a gazdák bevételei azonban ily mértékben nem növekedtek, minek következtében egy elszegényedési proceszus állott be s a gazdák a tőkéjüket fogyasztják. Ezen általános okokon kívül a mezőgazdasági szesztermelés azért van válságos hely­zetben, mert még nem oldatott meg a következő három fő kérdés. 1. A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete igazgatóválasztmányi és közgyűlési határozatai dacára törvényhozási úton még nem orvosoltattak az 1921. XLI. t.-c. azon intézkedései, melyek a mezőgazdasági szesztermelőkre sérelmesek. Nevezetesen még mindig meg­van az aránytalanság az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak termelési kerete között, még nem szállít­tatott le az ipari keret 30.000 hl.-rel és nem nyújtatott mód arra, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak termelési törzskerete 960 hl.-re kiegészíthető legyen és az ipari keret további leszállításából új mezőgazdasági szesz­gyárak felállítása lehetővé tétessék. Ezt a rendezést nemcsak azért sürgetik a mezőgazda­­sági szesztermelők, mert a keret jelenlegi nagysága nem felel meg a kontingens arányának s így szerzett jogaikat sérti, hanem azért, is mert 660 hl. termelési törzskeret mellett különösen a nagyobb gazdasággal kapcsolatos szeszfőzdékben nem termelhető ki annyi moslék, amennyi az állatállomány 6 hónapon át való eltartására szükséges. A pótkeretek kiosztása ezen a helyzeten pedig egyáltalában nem segít, mert annak csak esetről-esetre egyes gazdaságok vehetik hasznát, egyébként azonban biztos termelési alapot labilitásánál fogva nem nyújthat. Sérelmes a mezőgazdasági szesztermelőkre továbbá az is, hogy még nem állíttatott vissza a bonifikáció, amely a napi termelésében korlátozott mezőgazdasági szeszipart a termelési keretekbe szorított, de napi ter­melésében nem korlátozott ipari szesztermeléssel szem­ben versenyképessé tehetné. 2. Még nem jutott nyugvó­pontra az adózás kérdése, amely állandóan veszélyezteti a szesztermelés lehetősé­gét és bizonytalanná teszi a jövőt. A mezőgazdasági szesztermelés nem bírja meg az 1920. évi alapon az 1922. évre ötszörösében, az 1923. évre pedig húsz­szorosában valorizált jövedelmi adót s nagy kérdés, hogy e tekintetben a jövőben megadatnak-e a joggal várt könnyítések. A kincstári szeszárrészesedés pedig, amely a háború alatt mint kincstári haszonrészesedés indult el útjára, amióta haszonról a szesztermelésnél nem lehet szó, haszonrészesedés helyett árrészesedés címen mintegy nagy moloch felfal mindent és a legnagyobb veszélyt jelenti, mert folytonos növelése könnyen odavezethet, hogy előbb-utóbb megszűnik az adózott szesz fogyasz­tása. Ha meggondoljuk, hogy hlfokonkint 1360 K szesz­fogyasztási adó, ezenfelül pedig f. é. november 28. óta 6320 K hlfokonkint a kincstári árrészesedés, könnyű elképzelni, hogy ennek további emelése elég hamar az adózott szesz fogyasztásának teljes megszűnésével járhat. Elvégre a szeszfogyasztók teherbíró képességeinek meg­vannak a határai s ha az illetékes körök ezt nem veszik figyelembe, avagy lekicsinylik, könnyen megtörténhet, hogy az adókivetés csak papíron marad, a tényleges adójövedelem pedig megszűnik. Ugyanakkor tönkre­megy azonban a mezőgazdasági szeszipar is, amely csak addig tartható fenn, amíg a fogyasztási szesz és az egyéb szesz között megfelelő arány van. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a répaforgalmi adó, mellyel a saját termelésű répa van sújtva ha szesszé fel­­dolgoztatik, hova­tovább olyan adóteherré válhat, amely akkor, ha az ipari szeszgyárosok teljesen áttérnek a melász feldolgozására, kizárólag a mezőgazdasági szesz­termelők helyzetét fogja még súlyosabbá tenni. Ha meggondoljuk, hogy a répaforgalmi adót abban az időben vetették ki a gazdákra, amikor a magyar korona értéke rohamos mértékben emelkedett s kivetették csak azért, hogy ezzel a termelt répa átvételi ára leszorít­­tassék s a cukorgyárosok helyzete a szerződő gazdákkal szemben megkönnyíttessék, meg kell állapítanunk, hogy ez az adó a legigazságtalanabb adó. Igazságtalan pedig főleg a szesztermelőkkel szemben, mert elvégre milyen alapon lehet forgalmi adót követelni a saját termelésű cukorrépa után, amikor annak egész forgalma abból áll, hogy a szeszgyári gazdaság azon részéből, ahol termeltetett, annak kiszedése után ugyanazon gazda- Magyar Szesztermelő 1924. január hó KACITAR VEGYIPARI GÉPGYÁR ZS.-T. Ezelőtt: REICHEL és HEISZLER, Budapest, X., Noszlopi­ utca 1. Telefon: József 90—07, 90-08. g­pszesz- és élesztőgyárak, szeszfinomítók, pálinkafőzdék, keményítő-, szirup- és dextringyárak, kon­­sargonycím: »estimator V s­zerv- és takarmánygyárak, vegyészeti gyárak teljes berendezése.­­ Mindennemű lepároló­­alapíttatott : 1807. évben. V .A készülékek, extrahálók, besűrítők, vancumok, szárítók, autoklavok, tartányok, saválló öntvények, Költségv­­is mérnöklátogatás díjtalan, ft - szivattyúk, compressorok, gőzkazánok és gőzgépek szállítása. ■——**—-—*—^^—.

Next