Magyar Szesztermelő, 1942 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
XLV. Budapest, 1942. évi január hó 1. szám . A SZESZTERMELŐ A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési dij: egy évre 12'— negyed évre................ .... 3*— ,, Szeszgyárvezetőknek 50% engedmény A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr Műszaki rovatvezető: Taxner Károly dr. Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Köztelek utca 8. szám Hirdetési áraink! Fél oldal 64 pengő, 1/4 old. 32 pengő, 1/s old. 16 pengő, 1/a old. 8 pengő. Álláskeresőknek 50% kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. Évfordulón. Az idei évforduló igen nehéz viszonyok között találja az ország egész gazdasági életét és ebben a mezőgazdasági szesztermelést is. Már az elmúlt év is rendkívül nehézségekkel járó, küzdelmekkel teljes időszaka volt a szesziparnak, gondjaink és bajaink azonban most még jobban megszaporodtak és az idők járása még jobban megnehezedett felettünk. Az immár harmadik éve tartó és egyre szélesebb területekre kiterjedő háború következtében a termelés remije teljesen megváltozott s lényegesen megnehezedett a nyersanyagellátás. Az érdekelt országok gazdasági téren fokozott önellátásra, a hadikészültség és honvédelem erőteljes fejlesztésére kényszerültek. A termelésnek, az anyagok forgalmának és felhasználásának ily módon a háborús gazdálkodásra való átállítása, természetesen, egyre nagyobb mértékű állami irányító beavatkozást tettek szükségessé gazdasági életünkben, amely szabályozások és korlátozások a mezőgazdasági szeszipart annál inkább közelről érintik, mert a szesztermelés nyersanyagai a közellátás más vonatkozásaiban is fontos tényezők, így el kell ismernünk annak szükségességét, hogy a háborús gazdálkodás keretében a szeszipar nyersanyagfelhasználását a közellátás egyéb érdekei szempontjából megfelelően irányítani és bizonyos mértékig korlátozni kell. Azonban éppen ennyire fontosnak tartjuk, hogy viszont az ország szeszszükségletének ellátásához szükséges termény-, illetve nyersanyagmennyiség a szeszipar rendelkezésére álljon, és a szeszfőzdék termelése az ily módon megállapított keretek között biztosíttassák. E téren az idei termelési időszakban, sajnos, fokozott nehézségekkel találjuk magunkat szemben. Az ősz folyamán lefolyt tárgyalások eredményeképen a szeszgyári gazdaságok nyersanyagkészleteinek és a szükségleteknek számításba vételével megállapítást nyert ugyan a mezőgazdasági szeszipar nyersanyagellátási programja, ezt az előirányzatot azonban a viszonyok további alakulása és az ennek folytán kiadott különböző rendelkezések alaposan megzavarták. A szeszgyári gazdaságok legnagyobb része nem rendelkezik azzal a nyersanyagmennyiséggel, amely az előirányzott termelési keret kifőzéséhez szükséges lenne, s így hiányzó mennyiséget vásárlás útján kellene beszerezni. Vonatkozik ez nemcsak a burgonyára, hanem még inkább a kukoricára, amelyből a szeszgyári gazdaságok a szükségletnek csak kis hányadával rendelkeznek. Ily módon az igénybevételnek a szeszgyári burgonyakészletek egy részére történt kiterjesztése is csak tovább csökkentette a szeszgyártás céljait szolgáló, de amúgy sem elegendő nyersanyagmennyiségét, a kukorica beszerzésének a vásárlási engedélyek rendszerével elért csekély eredménye pedig az e téren mutatkozó hiányt csak igen kis mértékben tudta enyhíteni. A mezőgazdasági szesziparnak a szükséges anyagokkal való ellátása terén tehát a helyzet korántsem mondható megnyugtatónak. Ez pedig kétségessé teszi a szeszszükséglet ellátásához igényelt szeszmennyiség kitermelését, aminek közellátási és hadviselési szempontból való fontosságát nem kell külön hangsúlyozni. Emellett azonban a szeszgyári gazdaságok állatállományának téli takarmányellátása is veszélyeztetve van. A szeszgyári gazdaságok állattartása ugyanis tudvalevően a szeszgyári moslékra van alapítva, amelyet főként a téli hónapokban egyáltalán nem nélkülözhetnek. Szeszgyári moslék hiányában ezek kénytelenek lennének abraktakarmányt igényelni, ami tovább nehezítené az e téren amúgy is fennálló nehézségeket, vagy pedig állatállományuk csökkentésére kényszerülnének, ami viszont a gazdaság termelési színvonalának visszaesésében bosszulná meg magát. A szeszgyártáshoz szükséges nyersanyagokról tehát mindenképen gondoskodni kell, termelési, közellátási és hadviselési érdekből egyaránt. A szeszegyedáruság igazgatója decemberi közgyűlésünkön biztató és buzdító szóval fordult a szesztermelőkhöz, hangsúlyozva, hogy türelmet és megértést kér az érdekeltektől, valamint azt az elhatározott szándékot, hogy a kétségkívül jelentkező nehézségek és fennakadások ellenére, azok leküzdésével igyekezzünk továbbvinni a termelést és megfelelni hivatásunknak. A mezőgazdasági szesztermelőkben nem hiányzik ez az elhatározott szándék és a legteljesebb készség arra, hogy szeszfőzdéiket üzemben tartsák, mert hiszen ezt már a saját érdekük is úgy kívánja. A termelési készség és jószándék azonban egymagában nem elegendő, hanem ehhez szükséges, hogy az illetékes tényezők is hozzájáruljanak azoknak az előfeltételeknek a biztosításához, így elsősorban a szeszfőzdék nyersanyagokkal való ellátásához, amelyek nélkül a legjobb igyekezet is hiábavaló lenne. Ezt kérjük és várjuk tehát a kormánytól s ennek megvalósítását hozza meg az új esztendő, hogy a mezőgazdasági szeszipar ezekben a nehéz időkben is megállhassa helyét és teljesíteni tudja hivatását. ( Rp a.)