Magyar Textiltechnika, 1947-1948 (1. évfolyam, 1-2. szám - 2. évfolyam, 1-9. szám)

1947-11-01 / 1. szám

vegyi folyamatában és minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy azt igen nagy mérték­ben befolyásolják. Tehát a színnyomásnál két sőt három óriás molekulájú anyag egymásra hatását kell tanulmányoznunk és a tanulmányozás lehe­tőségét a fixáció mellékkörülményei bizony nem teszik könnyűvé. A fentiekhez hozzá kell fűzni, hogy a nagy mo­lekulájú vegyületek kémiája meglehetősen fiatal és ha Staudinger és társai már meglehetősen messze is jutottak nagy molekulájú vegyületek tanulmányozásában, főként azoknak molekula nagysága, fizikai tulajdonságai, alakja, szerkezete és reakciói szempontjából, mégis azt kell mon­dani, hogy a kémia jelenleg csak nagyon gyéren ismeri két, vagy éppen három igen nagy polime­­rizációs fokú óriás molekula egymásra való ha­tását. Ezekből következik, hogy a fixációs folyamatok­ban résztvevő vegyi anyagoknak a közelebbi meg­vizsgálása szükséges, illetve meg kell keresnünk a textilanyagnak, mint kémiai médiumnak, azt a részét, ahol a festés vegytani része lefolyik. I. Több, mint egy évszázada ismert, hogy a cellu­lóz szelőcukor (glükózé) építőkövekből van össze­rakva. Természetesen nagyon hosszú volt az út odáig, amíg napjaink kutatása a cellulóz kémiai összetételét az alábbi Haworth-Zemplén formu­lában tisztázta: A fenti képlet úgyszólván, egy évszázados foly­tonos munka eredménye és az alappilléreket és az egész cellulóz konstrukció máig is helytálló elkép­zelését tulajdonképen K. H. Mayer és H. Mark vetették meg. Szerintük a cellulóz- molekula rég­óta ismert alapkövei, a cellobióz gyökök, hasáb­szerűen „elemi testekké“ egyesülnek oly módon, hogy a hasáb mind a négy függőleges élében egy­mással párhuzamos elrendezésben egy-egy cello­­bioze gyök van. hasábnak az úgynevezett „elemi testnek“ a méretei, (mint az Angliában végzett röntgenográfiai mérések is pontosan igazolták.) 8.35 A, 7.9 A, s 10.3 A, ahol a 10.3 A a hasáb függő­leges élének mértéke, azaz a cellobioz gyöknek a hossza. Az egymás fölé illesztett elemi testek (ha­sábok) adják a cellulóz molekulát, ahol az egyes cellobióz gyökök fővegyérzékelőkkel, glükozid kö­tésben csatlakoznak egymáshoz. Természetszerűleg, mint azt a Haworth képlet is kifejezi, a gyűrű alak­ban elhelyezkedő glükopiranoz gyökök a térben kisebb-nagyobb szöggel elfordulva foglalhatnak helyet. Ilyen módon tehát bármelyik hasáblap síkja két cellulóz molekulát vág ki, melyeknek egymástól való távolsága 7—8 A, ezek azonban már mellékvegyérzékelőkkel kapcsolódnak egy­máshoz. Számításba véve azt, hogy a cellobioz mole­kula két szélső oxigénjének távolsága 6,5 A (1), nyilvánvalónak látszik, hogy a két cellulózé mo­lekula között lévő távolság olyan molekuláris di­menzió, amely úgyszláván teljes mértékben ki­töltődik maguknak a cellubiozt alakító atomoknak a térfoglalása, térigénye által ezeken a helye­ken festési folyamat nem lehetséges, miután ide nemcsak molekuláris, de még ionizált állapotban lévő atom sem juthat be. Az egymás mellett lévő elemi testekben párhuzamosan rendezett, azonos csoportban lévő nagyszámú cellulóz molekula adja a cellulóz rostanyagnak első nagy építőkövét, a micellát, vagy kristallított. A micellákat viszont, az elemi testeket összekötő erőkkel szemben mel­­lékvegyérzékelők tartják össze és az a mechanikai erő, mely abból adódik, hogy a cellulóz molekulák egyik micellából egyenlőtlen hosszúságuk követ­keztében a másik micellába átnyúlnak. (Frey- Wyssling-féle elmélet, 2. ábra). A kristallítot alkotó cellulóz molekulák az elemi testekben van­ 1. ábra. 1 1. Valkó: Kalloidchemieche Grundlegen der Textilver­edlung 3—­ 1.

Next