Magyar textílipar, 1912 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

III. Horgolt csipke. A horgolást, mint női kézi munkát az isko­láinkban tanítják ugyan de ez csakis a legszeré­nyebb igényeknek felel meg. Sem a minta, sem az anyag, sem végül a technikamunka finom, ízléses és művészies voltára gondot nem fordítottak, a magyar eredetiséggel nem törődvén, minden külföldi származású s utánzata volt. Az a bámulatos szép és áldásos siker, melyet az Írországi horgolt csipke az egész világon elért, egy év előtt arra a gondolatra hozta a gömöri Szontágh nővéreket, hogy megteremtsék a magyar horgolt csipkét.­­ E végből ők az Írországi csipkék horgolási technikáját, s művészies kidolgozását behatóan tanulmányozták és a régi magyar hímzési mintákat, az eredetiségek változatlan fentartása mellett, oly módon tervezték meg, hogy azok a horgolási technika kívánalmainak megfeleljenek, így jött létre a csetneki magyar csipke, mely min­denütt nagy tetszést aratván, máris szép eredmé­nyekre hivatkozhatik. Jelenleg a csetneki csipke az egyedül az or­szágban a horgolt csipkék között, s miután már a kezdete is megfelel az iparművészeti igényeknek, azért ennek fejlesztése elsőrendű érdek és köteles­ség — ügy a fővárosban, mint a vidéken tanfo­lyamokat kell szerve­zi, s állami, hatósági s tár­sadalmi erők bevonásánál ezen úgyszólván sem­­miféle befektetést nem kívánó, de szép keresetet biztosító házi ipari foglalkozást magyar ízléssel s szellemben az ország lehetősök vidékén meg kell honosítani. Ez irányban sürgős intézkedésre annál inkáb is nagy szükség van, mert nemcsak Írországból importálják hozzánk a horgolt csipkét, de a szom­szédos és velünk vámközösségben élő Ausztriában is már évek óta nagy és rendszeres tevékenységet fejtenek ki a horgolt csipkék készítésére, s onnan, elárasztják a magyar piacot horgolt csipkékkel ez ellen pedig sürgősen védekeznünk kell. IV. Gyári csipke. A gépekkel előállított csipke nagy ipari fon­tosságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az az amerikai arányú fellendülés, melyet Plauen városa fejlődésévél mutat. Ez, a szászországi Vogtlandnak főhelye, egy kis vidéki városból 20 év alatt oly mesés gyorsasággal fejlődött nagy ipari centruma, hogy ma a lakosainak száma megha­ladja a 130.000 lelket. És ezt egyedül a csipke­gyártásnak köszöni.­­ Rendkívül érdekes és ta­nulságos dolog Plauen ipari fejlődése történetének tanulmányozása, mert ebből a csipkegyártás fejlő­dését is megtanulhatjuk. A csipkegyártás főhelye jelenleg Angolország­ban Nottingham, Franciaországban Calais, a Német birodalomban pedig Plauen, az utóbbi hely azonban magának már vezető szerepet vívott ki, s a világ nyári csipke­szükséglete legnagyobb részét maga fedezi . A csipkegyártás igen jövedelmező foglal­kozás, mely azonban nagy tőkebefektetést, nagy és széles látókörű üzleti válalkozást s kitűnően szervezett üzleti összeköttetést kíván. — A csipke­gyártás terén igen nagy az üzleti verseny, s nincs egyetlen egy más cikk mely a divat szeszélyeinek annyira rabja lenne, mint a gyári csipke, mely 3 — 4 hónap alatt, a divat változtával 60—70°­0-ot is veszíthet az értékéből. E téren a gyors és tö­meges produktióra van szükség, ez pedig nagy forgó tőkét, s nagy üzleti gyakorlatot vállalkozást igényel. — Hazánkban a csipkegyártás meghono­sítása nagyon kívánatos volna, de e kérdés megol­dása a legnagyobb óvatosságot és körültekintést igényli A magam részéről a vállalkozást teljesen magánkézre bíznám, de ezt minden lehető és mél­tányos támogatásban részesíteném. Kezdetben oly cikkek gyártását kellene folyamatba venni, melyek a divat gyors változásának nincsenek alávetve, ilyenek a tűi fátyolok, kis és nagy ablakfüggönyök, védőteritők stb. Ezeket előkelő magyar művészek­­­kel megterveztetném, s ízléses magyar mintákkal látnám el a gyárost. Ha ezen kezdet biztatóan indul, úgy lehetne csipkegépet beszerezni s ki­osztása által ezen ipari foglalkozásnak házi ipari jelleget adni. — Már az igen nagy eredmény volna, ha a magyar tülfátyól, védterítők, s ablak­függönyökkel a külföldi árut ki tudnák szorítani sőt e csipkékből exportra is dolgozhatnánk. Ha ez iparág megizmosodott, s már biztos piaccal rendelkezik, akkor lehet rátérni a tulaj­­donképeni csipkegyártásra s itt is magyar minták­kal és tervezetekkel szükséges a gyárosokat elláttni, de ez még messze idők munkája. Miután a gyári hímzés és a gyári csipke előállítása sok rokonságot mutat, célszerű volna a mi nálunk már üzembe levő néhány géphímzési vállalkozót felhívni, hogy gyárukban a hímzés mellett, a csipke gyártását így vegyék üzembe, de újólag hangsúlyoznom kell ezen kísérlet kockáza­tos voltát, mert itt nem az előállítás a döntő tényező, hanem a célszerű értékesítés; miután pedig a csipke a divat rabja, azért itt nagy kockázatról van szó. A csipkegyártásban minden divatújdonság gyorsan és nagy tömegben kell, hogy a világpi­acra kerüljön, mert az újdonságnak kell helyet adnia. Azért szükséges a csipkegyártást a magán­vállalkozásra bízni, s az a­mint a külföldön óriási arányokban fejlődött, úgy kétségen kívül nálunk is gyökeret fog tudni verni. Ezek volnának tehát főbb vonásokban a ma­gyar csipkére vonatkozó megjegyzéseim s hang­súlyozva ezen iparág nagy jelentőségét, annak MAGYAR TEXTILIPAR 1912. JANUÁR 1.

Next