Magyar Textiltechnológusok Lapja, 1931 (12. évfolyam, 2-9. szám)
1931-01-31 / 2. szám
22) MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA ciós képességgel rendelkeznek. Az ötvenes években a német textilipar nem elégedett meg azzal, hogy általános textil szaklapja legyen, hanem megkezdődött a szaksajtó specializálódása is. Külön lap indult a fonók érdekében, a szövőipar védelmére, a kötőipar részére, a festő- és kikészítőipar ügyének tárgyalására is. A nolt században — bár nem a német textiliparé volt a vezetőszerep — szaksajtója mégis az egész világon elterjedt, így pld. még ma is van Németországban egy szaklap, amely az összes nyugati nyelveken megjelenik és ma is vezető szakorgánumnak tartják. A nézetek textilipari szervezettsége és kereskedelmi organizációja ma egy oly tökéletes egység, hogy nem elégedhetett meg a havi és heti folyóiratokkal, hanem szükségét érezte az ipar Németországban annak is, hogy napilapja legyen s a múlt század végén indult meg Németországban az első textil napilap, amely 500 ezer példányban jelenik meg, míg Németország legnagyobb napilapja alig éri el a 400 ezres példányszámot. Az utóbbi években a műselyemipar oly nagy elterjedtséget és fejlődést ért el, hogy ennek az iparnak is Németországban két naponként megjelenő, tehát úgyszólván napilapja van. Az angol és amerikai textilipar bár sokkal nagyobb méretű, napilappal mégsem rendelkezik, megelégszik a hetenként egyszer megjelenő szaklapokkal. A milleniumi kiállítás alkalmával, 1896-ban, megjelentettek egyszer egy szaklapot „A Magyar Textilipar‘‘ cím alatt, ennek egy példányát a Nemzeti Múzeum őrzi. Kiadóként a kereskedelemügyi minisztérium szerepel s valószínűleg csak azért jelent meg, hogy ezzel is demonstrálja, hogy az ezeréves Magyarországnak textilipara is van. A legrégibb magyarországi textilfeljegyzéseket a soproni ipartestület őrzi és ezek a soproni takács-céh évkönyvei. Az első feljegyzések Mária Terézia uralkodásának idejéből származnak, a vásárokról emlékeznek meg, ismertetik az akkori munkabéreket és közlik a mestermunkáknak elbírálási módját. Sopronban, a takács-céh egyik tagjának posztószövő székei még ma is megvannak, akinek dédunokája ma posztókereskedő. Az első magyarnyelvű szaklap 1900-ban Újvidéken jelent meg, alapítója néhai Déry Deutsch Kálmán volt. Vagyonának igen tekintélyes részét áldozta fel erre a célra, mert annak idején nagyon nehéz volt magyar szakcikkeknek nyilvánosságot szerezni, hiszen a szakemberek igen tekintélyes része külföldi volt. A jelenlevő nagyon tisztelt hallgatóság között számos urat látok, akik annak idején ennek az első magyar szaklapnak támogatói és cikkírói voltak, ma a magyar textiliparban vezető és irányító szerepet töltenek be. Ez a szaklap intenzíven foglalkozott a közszállítási kvóta kérdésével, mert ez volt akkor a magyar textiliparnak egyik legfontosabb problémája. A magyar textilipar 1907- ben, amikor Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztersége alatt az iparfejlesztési törvény napvilágot látott, új helyzet elé került. Akkor először jutott a magyar textilipar tudatára annak, hogy nem áll mögötte szaksajtó, amely az érdekeit kellőképen meg tudná védeni, dacára annak, hogy az iparfejlesztési törvény a textiliparral nem bánt mostohán. Ebben az időben hívta életre néhai Rejtő Sándor műegyetemünk világhírű professzora a Magyar Textiltechnológusok Egyesületét és abban az időben jelent meg ennek az egyesületnek a hivatalos szaklapja is. A világháború alatt ez a kitűnő szaklap sajnos kénytelen volt szünetelni és amikor a Textiltechnológusok Egyesületét reorganizálták , az elnöki székbe Rejtő utóda, műegyetemünk másik büszkesége, Misángyi Vilmos professzor úr ő méltósága került, első dolga volt, hogy a szünetelő szaklapot újra életre keltse, nevével és súlyával ismét presztízst, adjon az egyesületnek és lapjának. Az eddigiekből is méltóztatnak megállapítani hogy voltak a textiliparnak olyan életbevágó kérdéseit,melyek egész máskép lehettek volna megoldva s az ipar fejlődése is élénkebb tempóban haladt volna, ha az induló textilipar mögött, érdekeinek megvédésére problémáinak megoldásával, olyan szaksajtó állt volna rendelkezésre, amely bátor hangjával és szaktudásával bizonyította volna azt, hogy ennek az iparnak a támogatására az illetékes köröknek mindent meg kell tenni. Hiszen köztudomású, hogy a szaksajtó hiánya miatt nem is tulajdonítottak olyan fontosságot ennek az iparnak, mint megérdemelné, holott az élelmicikkek után az emberiségnek második elsőrendű szükséglete a ruházkodás. A sajtó hatalom és bölcs akkor, ha ezt a hatalmát okosan gyakorolja. Nagyon természetes, hogy igyekszik mindenkor igazságos és objektív lenni. Ebben a ténykedésében az a szerepe, hogy közvéleményt csinál. A gondolat szabad gyakorlására minden nemzet érzékeny s ott, ahol a sajtót e tekintetben akadályozták, mindig nagy volt a feljajdulás. Sokszor az objektív kritika is fájdalmas. Csak Napóleonra kell gondolni, aki egy tollvonással beszüntette a neki nem tetsző lapokat és csak azok meg jelené®r engedélyezte, amelyek tömjénezték és dicsőítettek olyan tetteit is, amelyek nem voltak éppen kívánatosak. Nemcsak Napóleon idejében rendszabályozták a sajtót, illetve féltek a sajtó hatalmától, hanem más időkben is előfordultak esetek, amikor a sajtót megkötötték. Ha azokban az időkben szaklapok is megjelentek volna, ezekre semmiesetre sem vonatkozhatott volna a megrendszabályozás, mert hiszen a szaklapok napi politikával nem foglalkoznak, hanem az ipar ügyeivel és annak gazdasági helyzetével, iparpolitikával, az ipar és kereskedelem egymásrautaltságaival és a gazdasági élet minden olyan megnyilvánulásával, amely a közgazdaságra általában kihatással lehet. Így specializálódott a sajtó, amelynek egyes orgánumai már csak egy szakmának az összes ügyeit teszik magukévá és azokkal részletesen, alaposan és tájékozottsággal foglalkoznak. Magyarországon speciálisan a textilszaklapok igen érdekesen alakultak. Van lap, amely kizárólag az ipar technikai kérdéseivel foglalkozik, van olyan is, amely gazdasági körökben elterjedt és minden közgazdasági aktualitással foglalkozik. Ilyen szaklap a Pesti Tőzsde, amely csaknem megalapítása óta állandóan szakszerűen és hatásosan foglalkozik textilipari problémákkal és a textilipari újdonságokat is ismerteti. Van olyan speciális textilipari szaklapunk, amely elsősorban a textilkereskedelem érdekeinek megvédését célozza. Ezeket a szaklapokat a textilipar fejlődése hozta létre és a lapok akként tagozódtak, amiként az iparnak arra feltétlenül szüksége volt: ez az eleven és élő gazdasági szaklap. A textil gazdasági szaklap tevékenysége három csoportra oszlik. Az ipar érdekében való offenzívára, az ipar érdekében való defenzívára és a szakmai hírszolgálatra. Az első főcsoportban a textil gazdasági újság működése abban csúcsosodik ki, hogy harcol az ipar előnyeiért, az ipar fejlesztéséért, harcol olyan intézkedésekért, amelyekkel az ipar helyzetét elősegítik. A másik csoportban a textil szaksajtó azért dolgozik, hogy az ipar kebelében lévő ■ differenciákat kiegyenlítse, azokat elsimítsa és békét teremtsen, de másrészt visszaveri a textilipart ért jogosulatlan támadásokat. A harmadik főcsoport a szakmai hírszolgálat, amellyel publikálja azokat a fontos és érdeke változásokat, amelyek az iparon belül történtek, legyen az technikai, pénzügyi, gazdasági, kereskedelempolitikai, vagy közszállítási esemény. Ezzel kapcsola