Magyar Textiltechnológusok lapja, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933-01-31 / 1. szám

MAGYAR­­TECHNOLÓGUSOK LAPJA mang nem tarthat igényt kritika nélküli elfogadásra, sőt mindenki hálás lesz azoknak a szakembereknek, akik akár a különféle szövetfajtaságok egyértelmű ta­láló elnevezésében, akár a rendszerezés világosabbá, teljesebbé tételében közreműködni hajlandók. Ez irányban célunk az volt, hogy a probléma lé­tezésére rámutassunk és a szakemberek érdeklődését felkeltve, őket együtt- és közreműködésre ösztönöz­zük. Ha ezt a célt csak némileg is sikerült elérni, az az egész textiliparnak csak javára fog szolgálni. Megjegyzés: Közvetlen az előadás után jutott az előadó tudomására, hogy a német textilipar a folya­matban lévő szabványosítási törekvések kapcsán 1932- ben a Krefeldben működő kiváló német szakemberek által legrészletesebben megállapíttatta az általunk tár­gyalt textilipari gyártmányok végleges és szabványos elnevezését. Ezáltal természetesen az előadás idevonat­kozó részei helyesbítésre szorulnak. KÖTŐIPAR ÉS A KÖTÉS Irta : PÁLINKÁS ANDRÁS obi. gépészmérnök (Folytatás.) A kötőgépek számozása. V. Metrikus számozás. Angol rendszer. A finomság egyenlő a 3 angol collra eső két tűs­zletek számával. Az angol rendszerben az ólom­foglalatban tehát 2—2 tű van és egy angol coll 25,4 mm. A finomság meghatározására az, hogy ma már a tűk furatokban és nem ólomfoglalatban vannak, nem jelent semmi akadályt. Az angol számozás a sikkulier gépeknél használatos, melyeknek két megszemélyesítője a Paget és Cotton gép. Használják a kézi és mechanikai gépekre egyaránt­; ezeket a gépeket kizár­óla­­gos­­n így számozzák, bármely országban készítsék is. A Cotton­­gép útján az angol rendszer meglehetősen elterjedt. A gyakor­latban az angol rendszert a »gauge« szóval jelzik és a tűk számát nem a kettős »Blese«-kel, hanem az egyszeres tűszám­mal jelzik s így másfél angol collra adják meg, így mondják 36 gg, 42 gg, 48 gg (gg kiejtése gers). Az ere­d­eti rendszer sze­rint így pl. a 36 gg finomság azt jelenti, hogy 36X2=72 tű esik 3”-ra, míg a gyakorlat szerint 36 tű 1.5”-ra. Francia rendszer. A finomság egyenlő a 3 francia collra (27.78 mm) eső ólmok (Bleie) számával. Az eltérés az angoltól tehát az, hogy a francia coll 27.78 mm. A francia számozásban két alosztály van: a durva és a finom osztályozás. A durva osztályozásban egy ólomban két tű van, a finomban három. A durva osztályozás 4—27 finomsági számig használatos, a finom 20—46-ig. Ez a számozás a tipikus francia kötő­gépnél, a horgos körkötőnél használatos. Pl. 24 durva azt je­lenti, hogy 24X2 tű 3 francia colira, azaz 48 tű 83.34 mm-re. A 24 finom viszont 24X3=72 tű 83.34 mm-re. Szász rendszer. A finomság egyenlő a tűosztások száma egy szász colira (1”=23.6 mm). Használatos a láncos kötőnél és a Raschel-gépnél. Pl. 20-as láncoskötő azt jelenti, hogy 20 tű­osztás esik 23.6 mm-re. A Raschel-gépnél a számozás dupla s itt azt jelenti, hogy hány tű esik 2 szász colira. A láncoskötővel való összehasonlításnál tehát a Raschel finomságát kettővel osz-26­tani kell. Pl. 26-os Raschel szász számozásban - 1= 13 finoms. Az eltérés onnan származik, hogy a Raschel, minthogy az u. n. Fangkettenstuhl-ból származ­ik, két tűsorral épül s így ugyanarra a hosszra kétszeres tűszám esik. S z á s­z-a n g­o­l rendszer. A finomság egyenlő az egy angol colira (25,4 mm-re) eső tűosztások számával. Használatos a sima kötőgépeknél és pedig mind a sík, mind pedig a kör­kötőknél, azonkívül az angol rendszerű horgos körkötőknél. A sima síkkötőknél, amint ismeretes, két tűsor van, jobbra-balra egy. Ezeknél a gépeknél a számozás mindig az egyik oldaliba vonatkozik, pl. 12-es síkkötő . 12 tűosztás egy angol colira. Metrikus rendszer. A finomság egyenlő a 100 mm-re eső tűk számával. Ez a x'end­szer speciálisan egyfajta kötőgépnél sem használatos, hanem csupán kiegészítő szerepet játszik; az angol, szász, stb. számozás mellett megadják a gép­ finomságát metrikus rendszerben is. Kisegítő rendszer: A jauge. Ez a sima kötőgépek­nél használatos és a tízszer­es tűosztást jelenti. Pl. 32 jauge = 32 jQ = 3.2 mm osztás. Ez a rendszer közvetlenül mm-ben adja meg az osztást s a metxikus rendszerhez hasonló. A kötőgépek finomságát a számozással jelezzük. A számozásra szükségünk van az előállítandó árú szempontjából. A kötőgépek fi­nomsági számai azt fejezik ki, hogy egy bizonyos hosszúságegységre mennyi tű esik. A finomsági számok ismeretével így ismerjük a fonalfinomságot is, melyet a gépen legcélszerűbben fel lehet dolgozni, ismerjük azt a legalsó határt, melyig a fonalfinom­ságban lemehetünk, de legfontosabb a számozás a gépek be­szerzésénél és utánpótlásánál. A kötőgépek a fonó- és szövőgépek­től eltérően meghatározott finomságban készülnek, melyek előre meghatározzák így az áru finomságát is, rajtuk csak ugyanazon minőségű, helyesebben ugyanazon méretű árú állítható elő. A kötőgépek számozása nem egységes. Minden or­szág, mely nagyobb mennyiségben állít elő kötőgépeket, használ egy bizonyos finomo B­sági jelzést, úgy, hogy a kötőgépek számozásában jelenleg öt­­ főbb rendszert különböztetünk meg. E rendszerek közül a min­­®­dennapi élettel legszorosabban a metrikus rendszer kapcsolódik össze, mégis ennek a használata éppen úgy, mint a fonalszá­mozásokban, a legkevésbbé terjedt el. Az oka csupán az lehet, hogy a­ kötőgépeket előállító gyárak a saját régi módszerük­től nem akarnak eltér­ni, mert semmi sem indokolja a régi céli-egységek használatát. Az egységes metrikus rendszer beve­zetése pedig nagy előnyökkel járna, mert az összes rendszerek közül a legvilágosabb, bármely kötőgépre alkalmazható és rend­­kívül leegyszerűsítené s áttekinthetővé tenné azok munkáját, kik a kötőüzemekben dolgoznak. Elmaradnának ezzel a gyakori félreértések és megszűnnének főleg a hosszadalmas és időt rabló átszámítások, melyek ma szükségesek, hogy a különböző rend­szerek gépeit összehasonlíthassuk. A kötőgépek számozása a tű­kön alapszik, vagy a hosszegységre eső tűk száma szolgál a finomság kifejezésére, vagy a tűk osztása. A tűk osztása alatt azt a távolságot értjük, mely két tű között van, tűközéptől tű­középig. Bár minden rendszer ezen az alapon épül fel, a való­ságos meghatározás az, hogy hány, u. n. »Bleie« esik a hossz­egységre. A Bleie elnevezés még abból az időből származik, midőn a kötőgépek csupán kézi erőre készültek és a tűk be­­erősítése ólomfoglalattal történt. Ezek az ólomfoglalatok voltak a Blei­e-k, melyek rendszer­int két vagy három tűt foglaltak magukban. A tűket tehát ólomba forrasztották kettesével vagy hármasával, ezeknek az ólmoknak, »Bleie-nek«, téglalap formát adtak és így erősítették be a gépbe. A számozásnál ily módon egyszerűbb volt ezeknek az ólomfoglalatoknak az összeszámolása, mint a tűk összeolvasása. Az ólomfoglalatokon alapuló számo­zás megmaradt azután egészen napjainkig, bár ma már eredeti Bleie-kot­ egy gépen sem találunk. A legtöbb kötőgépen a tűk egyesével furatba erősíttetnek csavarral és fedőlappal, vagy ha ólmos vegyületbe öntetnek, akkor mindig több, mint két tűt tartalmaznak. Ezek után ismerjük meg az egyes rendszereket, öt rend­szer használatos: I. Angol számozás. II. Francia számozás. III. Szász számozás. IV. Szász-angol számozás. ШЩIщш Noяянн1 К янннк 3

Next