Magyar üveg- és Agyagipar, 1903 (3. évfolyam, 1/48-23/70. szám)

1903-01-01 / 1. (48.) szám

3­1. (48.) szám._______________/ MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGIPAR r­oth miksa ■■ llllllllll ..........................................................................................................................................IIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMI BUDAPEST, Vili., Kender-utcza 22. és 21. szám. YT v­eg-festmények:, üvegmozaik, ‘ö­veg'ed.ziésels:. Mintaköny­vek kívánatra bérmentve küldetnek. Január hó első felében elnökségünk élén egy küldöttség indul Karlsbadba a gyárosok köz­gyűlésére, hogy velük a selejt-kérdést részletesen megvitassa. Van még addig annyi időnk, hogy ismételve megbeszéljük és megvitassuk kíván­ságainkat és összegyűjtsük sérelmeinket. Járul­jatok ti is hozzá tisztelt szaktársaim helyzetünk javításához azáltal, hogy kezünkben lévő sú­lyos argumentumainkat egyéni sérelmeitek köz­lése által gyarapítva, ellenállhatatlan indokokkal járulhassunk a gyárosok elé. Saját érdekeitek védelmére kérve­ kérlek benneteket, ne mulaszszátok el e kínálkozó al­kalmat akkor, amidőn a remény csak egy szik­rája is sejteti velünk egy jobb jövő közeledését; jelentkezzetek minél nagyobb számban a kül­döttségben való részvételre, jelentkezzen min­denki, a­kinek csak ideje engedi, hogy minél impozánsabb módon adjunk kifejezést ügyünk igazságos voltának. Remélem, nem fogjátok összetett kezekkel nézni sok évi munkátok rombadőltét, hanem meg fogjátok tenni a tőletek telhetőt a védeke­zésre, hogy visszaadhassuk szakmánknak a volt kitűnő hirnevét. tóvárosi Fischer Emil. Élhetetlenség. — Zerkowitz Emil. — Kérem, kedves szerkesztő uram, ne essék zokon, ha karácsonyi, ünnepi számukban én ilyen czim alatt írok. Mert bizony mondom és alább olvashatja is, hogy a sokat ígérő czim megadja czikkem tartalmában, amit igér. Go­romba leszek. Nagyon goromba. Szóval őszinte. Nem írok tehát ünnepi czikket, farizeuskodó szemforgatással elmélkedvén a harangok zúgá­sáról, a szeretet megnyilvánulásáról és a­­ mákos-patkókról, hanem az ünnepnap ünnepi hangulatában jómagam éppen csak annyiban maradok stílszerű, hogy prédikálok. Szívemből a szívekhez szólván. Hogy kemény hangon te­szem, csak őszinteségemet, jószándékomat bi­zonyítja. Mert én, aki ennek a derék lapnak legelső számaiba annyi lelkesedéssel és annyi szeretet­tel irtan­ meg czikkeimet arról a lelkes, haza­fias készségről, amelylyel közönségünk éppen a nagy lendületet vett hazai üveg- és agyagipart is támogatni fogja, keserű fájdalommal látom, hogy csalatkoztunk. Mások is, én is. Mindnyájan. Bizarr képzelődés volt csak a mi büszke reményünk, oktalan hiszékenység a mi bizal­munk, hogy a magyar közönség minden lelke­sedésével, áldozatkészségével lesz majd azon, hogy teljesítse hivatását a magyar iparfejlesztés körül: az iparpártolást. Azt a nagy missziót a hazai ipar föllendü­lése érdekében, mely nélkül hiú ábránd minden reményünk, mit a magyar ipar fejlődéséhez fűzünk. Nagyon jól emlékszem, hogy mikor az Országos Iparegyesület az újabbkori iparpártolási mozgalmat megkezdte, ennek a hazafias egye­sületnek nemcsak lelkes buzgalom, de „buz­­galmi­ tapasztalatokban“ is gazdag igazgatója, az én jó Gelléri Móricz bátyám a harsányan éljenző és lelkesedésében határt alig ismerő publikum­hoz imigy szólott: „.......... és lelkes készsé­günknek ezt a hatalmas megnyilatkozását szí­vemből köszönöm, de kérem Önöket, fojtsák el az érzelmeknek ezt az árját, adják ezt a lelke­sedést majd csak csöppenként — de kitartással, szükségünk lesz arra.“ Így Gelléri atya és igaza vala, megnyilanak a lelkesedésnek árjai, hömpölygő hullámokkal, szabadon, akadály nélkül zúgtak végig a társa­dalmi boulevardokon és végig hömpölyögvén — kihömpölygött a lelkesedésnek egész árja. Immár üres a rezervoár. A lelkesedés — fucs. Nincs több. Alig néhány évvel a nagy hévvel meg­kezdett iparpártolási mozgalom megindulása után azt látjuk, hogy inkább, mint valaha, dühöng az anglománia, a francománia, a germanománia, a hollandománia és ki tudja még milyen mánia, — csak éppen a magyarománia nem. Oh én édes magyarjaim — von heute! . . Rátok ismerek. Minden jó a mi idegen. Fi done — a mi magyar ! Jelszónak — jó volt a hazai iparpártolás. De csak néhány hétre. Ma már az Az 1896. ezredévi országos kiállításon á­lami éremmel vkM/M/M/ kitüntetve. 'l/W'l'W TELErHOHii 37-58. Treenberger Szilveszter kőműves-mester a continens legrégibb specialistája _ Budapest, VIL, Garay-tér I. szám. Gyárkéményeket minden alakban. Körkemenczéket, kazán befalazásokat, gépalapozásokat és szabadal­mazott füstemésztő tüzeléseket gőzkazánokhoz saját szerkezete szerint jutányosan, jótállás mellett. Tervek és költségvetések kívánatra Tűzálló és Chamotte anyagok raktára. Épít: VIL, kazan

Next