Magyar Üveg- és Agyagujság, 1907 (7. évfolyam, 1/144-24/167. szám)
1907-01-01 / 1. (144) szám
2 MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 1. (144.) szám szervezetet sürgetünk. Nem holmi örökösen vajúdó, szónokoló, tétovázó, de soha egy elhatározó lépésre magát oda nem adó egyesületet, hanem olyan szoros szervezetet, mint ahogy tündöklő példaként a kecskemétiek azt nyélbe ütötték. Csak egy ilyen szoros szervezet képes elejét venni a tisztességtelen versenynek, a slajderozásnak, a házalásnak. Nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy az ilyen szoros szervezetből melyik és ki merészelné magát kivonni, ha az a veszedelem fenyegeti, hogy még pénzért sem kap árut. De kiváncsiak vagyunk arra a gyárra is, mely ezt a szervezetet nem respektálná, ha az a veszedelem fenyegeti, hogy nem kap rendelést. Nem olyan elképzelhetlen csoda ám ez, hogy meg ne lehetne cselekedni! Csak ember kell hozzá. A meglévő egyesület, tisztelet mindenkinek, akit megillet, de véleményünk szerint nem arra való. Nem arra való már azért sem, mert eddigi ténykedése után, még jobban mondva nem ténykedése után, hijjával van a bizalomnak és ha meg is volna a jószándék, az akarat, ma már alig volna súlya az ilyen felhívásnak. Nem vezet bennünket semmiféle rossz akarat, vagy más hasonló akadékoskodás, de nem habozunk kijelenteni, hogy mi legüdvösebbnek tartanák, ha az egyesület felosztana és egy sürgősen összehívandó országos kongresszuson, tisztán a kecskemétiekhez hasonló alapon, ugyanazokkal a czélokkal és eszközökkel egy új egyesületté szervezkednék. Ennek az új egyesületnek a kongresszus által szigorúan kiszabott munkaprogrammal rögtön hozzá kellene látni a szervezkedéshez, mely — lét- és anyagi érdekek felöleléséről lévén szó — feltétlenül könnyen menne. Tessék csak egy kicsit elmélkedni, de csak egy kicsit és hozzáfogni a munkához. Ölbe tett kézzel ha várunk, még a sült galamb sem repül a szánkba. Egyebekben pedig, boldog új évet, itt s mégis, mintha jobban érvényesülne most mindenik. Ezt talán a minden hivalkodás nélküli elrendezés teszi, mely minden izében ízléses és megfelelő, de csakis a bazárszerű jelleg kifejezésére törekszik. Hogy a maga egészében mennyire megfelelt, bizonyítja az a nagy vásárlási kedv is, mely szokatlan forgalmat teremtett meg az idei kiállításon. Az agyag- és üvegszakma mind csupa ismert, de iparunkra nézve annyira nélkülözhetetlen névvel van képviselve. Az iránya szintén ismert valamennyinek, de így annál könnyebb megfigyelnünk az alkotásaiban évrőlévre megnyilatkozó haladást vagy hanyatlást. Örömmel kell jelentenünk, hogy jelenleg mindenhol haladást észlelünk. Mintha valami friss szellem öntene új erőt mindezen művészek ihletébe. Reméljük és hiszszük, hogy e szellem nem más a saját munkabírásuknak és alkotóképességüknek tudata, mely minden fejlődés természetes eredménye. Két hatalmas üvegszekrényben a pécsi Zsolnay-gyár alkotásait látjuk kiállítva. Ez alkalommal teljesen hívek maradtak ahhoz a technikához, mely Zsolnay Vilmos nevét világhírűvé tette. Eosin és fémreflex az a két jelszó, mely e két szekrényből a leghatározottabban szól felénk. Alkalmazásuk sokféle és változatos, de mindig a hagyománynak megfelelő. Ezt elsősorban ama dísztárgyakról mondhatjuk, melyek áttörött mintával készültek. Ezt természetes szinü majolikában készítették egykor, most pedig fémreflexes anyagból elevenítették fel nagyon szerencsésen. Olykor tompa szinűi grés-alapba vannak e ragyogó díszek beleöltve s az egyes fényfelületek elosztása egyenesen megkapó. Ott látjuk a finomság dolgában páratlan grés-tárgyakat és a fehér jegeczes remekeket. Ezeknek fejlesztésével a gyár nagy eredményeket érhet el, mert mindenkor kivívják a műértők elismerését. Éles ellentétét adják e fémreflekszes dísztárgyaknak, de siker dolgában vetekednek velük. Forma tekintetében nagy változatosságot látunk. Az utóbbi állítás a maga teljességében állóvárosi Fischer Emil magyar majolikáira is. Két éve figyeljük e kedves műtárgyakat s azóta állandó, agilis törekvést tapasztaltunk. Az első esztendőben csupa dísztárgygyal mutatkozott be az új műipar, a másodikban mindenkit meglepett stílszerű használati tárgyaival. Most megtalálta a középutat: nincsenek a csoportban csakis a kizárólagos dísztárgyat képviselő vázák, de épp oly kevéssé látunk kávés készleteket vagy ehhez hasonló használati tárgyat. Ellenben bőven találunk olyan félig dísz, félig használati tárgyat, melyek a lakás kedélyessé tételéhez oly szükségesek. Apró és nagyobb szivartartók,hamutálczák,czukorkadobozok stb. minden alakban találhatók. A díszítési módok skálája itt is szaporodott és stílszerűség dolgában megerősödött. A rajzok nyertek kifejezés és erő dolgában, míg a színezésben valami egységes, diszkrét nyugalom nyilatkozik meg. A formák minden tekintetben fejlettebbek az eddigieknél és mindegyik külön-külön gondos kivitelt mutat. Látunk figurális, magyaros dísztárgyakat is, melyek hűen alkalmazkodnak ama szobrász felfogásához, kinek keze alól kikerültek. (Folytatjuk.) Karácsonyi bazár. Ezzel a czimmel nyitotta meg az Iparművészeti Társulat szokott karácsonyi kiállítását. Az egész kisebb, méretekben van tartva, mint máskor és nagyszabású alkotásokkal nem találkozunk e szűkebb kereten belül. A kiállító művészek is csaknem kivétel nélkül ismert alakok Forgó és Társa • ----- ÜVEGNAGYKERESKEDÉSEK ÜVEGNAGYKERESKEDÉSE BUDAPEST, VII. DOHÁNY UTCZA 16—18. 668 MINDENFÉLE TÁBLAÜVEG, TÜKÖRÜVEG, ÖNTÖTT ÜVEGEK ÉS MINTÁZOTT TÁBLÁK GYÁRI RAKTÁRA. Alapittatott 1852. Telefon 13-24. fel