Magyar Üveg- és Agyagujság, 1907 (7. évfolyam, 1/144-24/167. szám)

1907-01-01 / 1. (144) szám

2 MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 1. (144.) szám szervezetet sürgetünk. Nem holmi örökösen vajúdó, szónokoló, tétovázó, de soha egy elhatározó lépésre magát oda nem adó egyesületet, hanem olyan szoros szervezetet, mint ahogy tündöklő példa­ként a kecskemétiek azt nyélbe ütötték. Csak egy ilyen szoros szervezet képes elejét venni a tisztességtelen versenynek, a slajdero­­zásnak, a házalásnak. Nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy az ilyen szoros szervezetből melyik és ki merészelné magát kivonni, ha az a veszedelem fenyegeti, hogy még pénzért sem kap árut. De kiváncsiak vagyunk arra a gyárra is, mely ezt a szervezetet nem respektálná, ha az a veszedelem fenyegeti, hogy nem kap rendelést. Nem olyan elképzelhetlen csoda ám ez, hogy meg ne lehetne cselekedni! Csak ember kell hozzá. A meglévő egyesület, tisztelet mindenki­nek, akit megillet, de véleményünk szerint nem arra való. Nem arra való már azért sem, mert eddigi ténykedése után, még jobban mondva nem tény­kedése után, hijjával van a bizalomnak és ha meg is volna a jószándék, az akarat, ma már alig volna súlya az ilyen felhívásnak. Nem vezet bennünket semmiféle rossz akarat, vagy más hasonló akadékoskodás, de nem habo­zunk kijelenteni, hogy mi legüdvösebbnek tar­tanák, ha az egyesület felosztana és egy sürgősen összehívandó országos kongresszuson, tisztán a kecske­métiekhez hasonló alapon, ugyanazokkal a czélokkal és eszközökkel egy új egyesületté szervezkednék. Ennek az új egyesületnek a kongresszus által szigorúan kiszabott munkaprogrammal rögtön hozzá kellene látni a szervezkedéshez, mely — lét- és anyagi érdekek felöleléséről lévén szó — fel­tétlenül könnyen menne. Tessék csak egy kicsit elmélkedni, de csak egy kicsit és hozzáfogni a munkához. Ölbe tett kézzel ha várunk, még a sült galamb sem repül a szánkba. Egyebekben pedig, boldog új évet, itt s mégis, mintha jobban érvényesülne most mindenik. Ezt talán a minden hivalkodás nélküli elrendezés teszi, mely minden izében ízléses és megfelelő, de csakis a bazárszerű jelleg kifejezésére törekszik. Hogy a maga egészében mennyire megfelelt, bizonyítja az a nagy vásárlási kedv is, mely szokatlan forgalmat teremtett meg az idei kiállításon. Az agyag- és üvegszakma mind csupa ismert, de iparunkra nézve annyira nélkülözhetetlen névvel van képviselve. Az iránya szintén ismert valamennyinek, de így annál könnyebb megfigyelnünk az alkotásaiban évről­­évre megnyilatkozó haladást vagy hanyatlást. Örömmel kell jelentenünk, hogy jelenleg mindenhol haladást ész­lelünk. Mintha valami friss szellem öntene új erőt mind­ezen művészek ihletébe. Reméljük és hiszszük, hogy e szellem nem más a saját munkabírásuknak és alkotó­­képességüknek tudata, mely minden fejlődés természetes eredménye. Két hatalmas üvegszekrényben a pécsi Zsolnay-gyár alkotásait látjuk kiállítva. Ez alkalommal teljesen hívek maradtak ahhoz a technikához, mely Zsolnay Vilmos nevét világhírűvé tette. Eosin és fémreflex az a két jelszó, mely e két szekrényből a leghatározottabban szól felénk. Alkalmazásuk sokféle és változatos, de mindig a hagyománynak megfelelő. Ezt első­sorban ama dísztár­gyakról mondhatjuk, melyek áttörött mintával készültek. Ezt természetes szinü majolikában készítették egykor, most pedig fémreflexes anyagból elevenítették fel nagyon szerencsésen. Olykor tompa szinűi grés-alapba vannak e ragyogó díszek beleöltve s az egyes fényfelületek elosztása egyenesen megkapó. Ott látjuk a finomság dolgában páratlan grés-tárgyakat és a fehér jegeczes remekeket. Ezeknek fejlesztésével a gyár nagy eredményeket érhet el, mert mindenkor kivívják a műértők elismerését. Éles ellentétét adják e fémreflekszes dísztárgyaknak, de siker dolgában vetekednek velük. Forma tekintetében nagy változatosságot látunk. Az utóbbi állítás a maga teljességében áll­­óvárosi Fischer Emil magyar majolikáira is. Két éve figyeljük e kedves műtárgyakat s azóta állandó, agilis törekvést tapasztaltunk. Az első esztendőben csupa dísztárgygyal mutatkozott be az új műipar, a másodikban mindenkit meglepett stílszerű használati tárgyaival. Most megtalálta a középutat: nincsenek a csoportban csakis a kizárólagos dísztárgyat képviselő vázák, de épp oly kevéssé látunk kávés­ készleteket vagy ehhez hasonló használati tárgyat. Ellenben bőven találunk olyan félig dísz, félig használati tárgyat, melyek a lakás kedélyessé tételéhez oly szüksé­gesek. Apró és nagyobb szivartartók,hamutálczák,czukorka­­dobozok stb. minden alakban találhatók. A díszítési módok skálája itt is szaporodott és stílszerűség dolgában megerősödött. A rajzok nyertek kifejezés és erő dolgában, míg a színezésben valami egységes, diszkrét nyugalom nyilatkozik meg. A formák minden tekintetben fejlet­tebbek az eddigieknél és mindegyik külön-külön gondos kivitelt mutat. Látunk figurális, magyaros dísztárgyakat is, melyek hűen alkalmazkodnak ama szobrász felfogá­sához, kinek keze alól kikerültek. (Folytatjuk.) Karácsonyi bazár. Ezzel a czimmel nyitotta meg az Iparművészeti Társulat szokott karácsonyi kiállítását. Az egész kisebb, méretekben van tartva, mint máskor és nagyszabású alkotásokkal nem találkozunk e szűkebb kereten belül. A kiállító művészek is csaknem kivétel nélkül ismert alakok Forgó és Társa • ----- ÜVEGNAGYKERESKEDÉSE­K ÜVEGNAGYKERESKEDÉSE BUDAPEST, VII. DOHÁNY­ UTCZA 16—18. 668 MINDENFÉLE TÁBLAÜVEG, TÜKÖR­­ÜVEG, ÖNTÖTT ÜVEGEK ÉS MINTÁ­ZOTT TÁBLÁK GYÁRI RAKTÁRA. Alapittatott 1852. Telefon 13-24. f­el

Next