Magyar Üveg- és Agyagujság, 1909 (9. évfolyam, 1/192-23/214. szám)

1909-01-01 / 1. (192.) szám

2 magyar üveg- és agyagujság 1. (4­92.) szám. Uti feljegyzések a nagy fazekas-ipar központjaiból. Az angol staffordshire-i Pottery districtus. — Trenton N. J. — Az Ohio-folyó-völgyi fazekas-ipar az Egyesült­ Államokban. A világ legnagyobb fazekas-ipar központja, Staf­­fordshireban van, Englandban. Ahol tagadhatatlanul, a mai napig is, a legjobb minőségű kőedényt (Hartsteingut- Ear­then ware) gyártják. Tunstall, Burslem, Hanley, Stoke-on-Trent, Longton, ez 5 városban, amelyek egymásba nőve, képezik a 350-nél több gyár (Pottery) otthonát. Ez 5 várost éppen ebben az évben akarják eggyé federálni, a Stoke-on-Trent név alatt. Stoke-on-Trent, mint vasúti gócpont, a Liver­pool-London vasút mentén fekve, képezi is a központját e nagy districtusnak. Megérkezve, különös benyomást kap az ember — nem nagyon kedvezőt, a számtalan sok füstölgő kormos kemence kéményeiről — a nagyobb tereken a folyton üzemben létező szénbánya-telepek feketeségéről — tényleg fekete itt minden. Most tessék ehhez még hozzáképzelni a ritkán hiányzó, lappangó ködöt, szinte más planétán érezheti magát az első benyo­másában az idegen. Sokáig tart, míg mindehhez hozzá tud szokni az újonnan jött , ehhez a mi Salgótarjánunk­hoz hasonló feketeséghez. Stoke-on-Trent állomáson megérkezve, kilépve, egye­nesen szemközt találjuk a nagy fazekasmester, Wedgwood szobrát, aki szintén fekete ruhát öltött régóta, ez atmos­­f­érában. Miért lett épp ez az 5 város és környéke a fazekas­ipar centruma, Englandban ? És egyáltalán mi a fő oka, hogy az angol kőedény még a mai napig is, az első helyet szorítja ki magának, minőségben ? Az első kérdésre válaszolva, az ott helyszínen levő gazdag kő- és barnaszén-telepekre lehet mutatni, amivel bőkezűen bánnak el a staffordshire-iek még mindig. Valamint a helyszínen talált sok agyagra és egy kitűnő minőségű vörös agyagra. Ami utóbbit 1690-ben a német­­országból idetelepedett Ehler testvérek fedeztek fel, akik ebből nagy sikerrel gyártották a japáni imitációkat, amikből szép példányokat láthatunk a múzeumokban megörökítve. A kőedény gyártáshoz szükséges nyersanyagokat a kaolint (China Clay), a kőagyagot (English Ball Clay) és pegmatitot (Cornish Stone) — nem nyerik a hely­színen,­­ hanem Dél-Angliából szállítják oda vasúton és az erre külön létesített vízi utakon (csatornákon). Sőt a csontporcellánhoz szükséges csontlisztet, a messze a ten­­gertúli országokból nyerik, főleg Dél-Amerikából, bölény­csontokból, a­mely erre a legalkalmasabb, a gazdag foszforsav-tartalmánál fogva. A második kérdésre válaszolva, hogy miért lett híres az angol kőedény és miért foglalja el az első helyet a mai napig is, a válasz­­ talán nem is egészen az angol jó keramikusokban, mint inkább a kitűnő nyers­anyagjaikban rejlik. A mai staffordshire-i központban. 100—150 évvel ezelőtt, amikor Nagy-Britannia a világot uralta, mono­polizálva úgyszólván a kereskedelmet, könnyű volt az angol fazekasoknak a dolga, verseny nélkül ipart fejlesz­teni, istenadta kitűnő materiálisokkal. Épült is az egyik Pottery a másik után föl, mint az erdőben a gomba. Az angol kőedény elsőrangú minősége, az ehhez használt, »English Ball Clay«-nak tulajdonítható vissza. Ez az »English Ball Clay« kő-agyag tulajdonsággal bír, meglehetős fehérre ég ki és egyike a legplasztikusabb agyag°knak. A tűzben kőkeményü lesz, abszolúte zsugo­­rosodott és hosszabb további hevítés után is megtartja formáját, deformálás nélkül. Az »English Ball Clay« tulajdonságát, más orszá­gok is felfedezték azóta és évenként nagy mennyiségben exportálják ma már Angolországból, Német-, Francia-, Olaszországba s az Egyesült­ Államokba. (Az Egyesült­ Államokban olcsóbban kapják az angolországi »Ball Clay«-t és a »China Clay«-t mint az angol fazekasok, Staffordshire-ben, ahova szállítva a vasúti fuvardíj na­gyobb, mint a szállítási díj tengertúli államokba, ahova hajókon mint »ballast« használják és olcsón­ szállítják.) A magyarországi agyagjaink közül talán a poltári kő­ agyag felel meg a legjobban az »English Ball Clay«­­nek. A poltári agyag kiégetve nem oly fehér. Josiah Wedgwood, a legnagyobb angol fazekas, a »Ball Clay« páratlan tulajdonságának köszönheti első­sorban sikereit és világhírnevét, amely nyersanyag híjján, 1759-ben ő nem lett volna képes felfedezni a kőedényt. (Queens ware.) Amely kőedényt ő, devonshire-i China Clay (kaolin), dorsetshire-i Blue Ball Clay-ból és porrá­­zúzott tűzkőből állította össze. És egy vékony rétegű, kemény mázzal látta el. Amely áru egyszerre híres lett keménységéről és a gyors hőváltozással szemben való ellentállóképességéről. Ugyanúgy lehetetlen lett volna Wedgwoodnak Jaspis és Basalt remek­műveit előterem­tenie és azokkal a világot elbámítania. Az angol kőedény (Hartsteingut) megteremtése után más országok, különösen Németország igyekezett hasonlót produkálni. Nem lévén oly kitűnő nyersanyaguk, mint az angol »Ball Clay« és amíg azt nem importál­ták, nem is tudtak minőségben versenyezni a stafford­­shire-iekkel. Két kőedényfajt különböztethetünk meg: Az első faj a legjobb minőségű, melynek cserepe majdnem egészen zsugorosodott és hajlandó már kagyló­­törésűen csorbulni, amely cserép zsugorodottságát inkább a magas agyagsubstanciától kapja, egy kőagyag termé­szetű agyag behozásával, aminő tipikusan az angol kőedény, amely a gyors hőváltozást a közönséges porcel­­lánnál is jobban állja. A máza egy vékonyrétegű ke­mény máz. A másik faj, amelynek a cserepe többé vagy kevésbbé porózus, nem csorbul oly könnyen, hanem hajlandóbb megrepedni mindjárt, a gyors hőváltozást nem állja oly jól. Amely a többé vagy kevésbbé zsugorosodottságát inkább egy könnyen olvadó nyersanyagnak köszönheti (mint pl. földpát). Aminő a német kőedény. Egy válfaja ennek a meszes kőedény, amely minőségben az utolsó helyet fog­lalja el a kőedény-félékben. Ezeknek a máza egy puhább máz. Az én 4 évi staffordshire-i tartózkodásom alatt alkalmam volt tanulmányozni a ma gyártott és a nagy­apáinktól gyártott kőedényeket — gyárakban, múzeumok­ban és privát házakban. A környékbeli farm-house-okba betérve sétáim alatt, sokszor elnéztem, hogy meri sütni szabad lángon, magán a tányéron, az én »ham and eggs«-emet vagy »roastbeef«-emet a missis. Valahányszor megnéztem a tányért közelebbről, mindig egy régebbi gyártmány volt az. Staffordshire-ben a ma gyártott kőedény minőség­ben vesztett a régitől. Ritka edény ott a ma gyártott, amin szabad lángon sütni lehetne. Meg is van az oka. A modern gyáros már nem használ masszájához oly sok »Ball Clay«-t, ha ezzel az áru minőségéből el is vesz, a könnyebb és ezzel olcsóbb előállítási okból, amire a staffordshire-i gyárosok kényszerítve voltak a mindig erősebb konkurrenczia mellett. Kőedény-massza, amely sok »Ball Clay«-t tartal­maz (mint­ a régi angol kőedény), nehezebben, lassabban iszapolódik fel. A »Ball Clay« sok szerves és szervetlen tisztátlanságot tartalmaz, ennek folytán lassabban szitál­ható és hamar átrágja a drága szitát. A nagy plaszti­

Next