Magyar Üveg- és Agyagujság, 1909 (9. évfolyam, 1/192-23/214. szám)
1909-01-01 / 1. (192.) szám
2 magyar üveg- és agyagujság 1. (492.) szám. Uti feljegyzések a nagy fazekas-ipar központjaiból. Az angol staffordshire-i Pottery districtus. — Trenton N. J. — Az Ohio-folyó-völgyi fazekas-ipar az Egyesült Államokban. A világ legnagyobb fazekas-ipar központja, Staffordshireban van, Englandban. Ahol tagadhatatlanul, a mai napig is, a legjobb minőségű kőedényt (Hartsteingut- Earthen ware) gyártják. Tunstall, Burslem, Hanley, Stoke-on-Trent, Longton, ez 5 városban, amelyek egymásba nőve, képezik a 350-nél több gyár (Pottery) otthonát. Ez 5 várost éppen ebben az évben akarják eggyé federálni, a Stoke-on-Trent név alatt. Stoke-on-Trent, mint vasúti gócpont, a Liverpool-London vasút mentén fekve, képezi is a központját e nagy districtusnak. Megérkezve, különös benyomást kap az ember — nem nagyon kedvezőt, a számtalan sok füstölgő kormos kemence kéményeiről — a nagyobb tereken a folyton üzemben létező szénbánya-telepek feketeségéről — tényleg fekete itt minden. Most tessék ehhez még hozzáképzelni a ritkán hiányzó, lappangó ködöt, szinte más planétán érezheti magát az első benyomásában az idegen. Sokáig tart, míg mindehhez hozzá tud szokni az újonnan jött , ehhez a mi Salgótarjánunkhoz hasonló feketeséghez. Stoke-on-Trent állomáson megérkezve, kilépve, egyenesen szemközt találjuk a nagy fazekasmester, Wedgwood szobrát, aki szintén fekete ruhát öltött régóta, ez atmosférában. Miért lett épp ez az 5 város és környéke a fazekasipar centruma, Englandban ? És egyáltalán mi a fő oka, hogy az angol kőedény még a mai napig is, az első helyet szorítja ki magának, minőségben ? Az első kérdésre válaszolva, az ott helyszínen levő gazdag kő- és barnaszén-telepekre lehet mutatni, amivel bőkezűen bánnak el a staffordshire-iek még mindig. Valamint a helyszínen talált sok agyagra és egy kitűnő minőségű vörös agyagra. Ami utóbbit 1690-ben a németországból idetelepedett Ehler testvérek fedeztek fel, akik ebből nagy sikerrel gyártották a japáni imitációkat, amikből szép példányokat láthatunk a múzeumokban megörökítve. A kőedény gyártáshoz szükséges nyersanyagokat a kaolint (China Clay), a kőagyagot (English Ball Clay) és pegmatitot (Cornish Stone) — nem nyerik a helyszínen, hanem Dél-Angliából szállítják oda vasúton és az erre külön létesített vízi utakon (csatornákon). Sőt a csontporcellánhoz szükséges csontlisztet, a messze a tengertúli országokból nyerik, főleg Dél-Amerikából, bölénycsontokból, amely erre a legalkalmasabb, a gazdag foszforsav-tartalmánál fogva. A második kérdésre válaszolva, hogy miért lett híres az angol kőedény és miért foglalja el az első helyet a mai napig is, a válasz talán nem is egészen az angol jó keramikusokban, mint inkább a kitűnő nyersanyagjaikban rejlik. A mai staffordshire-i központban. 100—150 évvel ezelőtt, amikor Nagy-Britannia a világot uralta, monopolizálva úgyszólván a kereskedelmet, könnyű volt az angol fazekasoknak a dolga, verseny nélkül ipart fejleszteni, istenadta kitűnő materiálisokkal. Épült is az egyik Pottery a másik után föl, mint az erdőben a gomba. Az angol kőedény elsőrangú minősége, az ehhez használt, »English Ball Clay«-nak tulajdonítható vissza. Ez az »English Ball Clay« kő-agyag tulajdonsággal bír, meglehetős fehérre ég ki és egyike a legplasztikusabb agyag°knak. A tűzben kőkeményü lesz, abszolúte zsugorosodott és hosszabb további hevítés után is megtartja formáját, deformálás nélkül. Az »English Ball Clay« tulajdonságát, más országok is felfedezték azóta és évenként nagy mennyiségben exportálják ma már Angolországból, Német-, Francia-, Olaszországba s az Egyesült Államokba. (Az Egyesült Államokban olcsóbban kapják az angolországi »Ball Clay«-t és a »China Clay«-t mint az angol fazekasok, Staffordshire-ben, ahova szállítva a vasúti fuvardíj nagyobb, mint a szállítási díj tengertúli államokba, ahova hajókon mint »ballast« használják és olcsón szállítják.) A magyarországi agyagjaink közül talán a poltári kő agyag felel meg a legjobban az »English Ball Clay«nek. A poltári agyag kiégetve nem oly fehér. Josiah Wedgwood, a legnagyobb angol fazekas, a »Ball Clay« páratlan tulajdonságának köszönheti elsősorban sikereit és világhírnevét, amely nyersanyag híjján, 1759-ben ő nem lett volna képes felfedezni a kőedényt. (Queens ware.) Amely kőedényt ő, devonshire-i China Clay (kaolin), dorsetshire-i Blue Ball Clay-ból és porrázúzott tűzkőből állította össze. És egy vékony rétegű, kemény mázzal látta el. Amely áru egyszerre híres lett keménységéről és a gyors hőváltozással szemben való ellentállóképességéről. Ugyanúgy lehetetlen lett volna Wedgwoodnak Jaspis és Basalt remekműveit előteremtenie és azokkal a világot elbámítania. Az angol kőedény (Hartsteingut) megteremtése után más országok, különösen Németország igyekezett hasonlót produkálni. Nem lévén oly kitűnő nyersanyaguk, mint az angol »Ball Clay« és amíg azt nem importálták, nem is tudtak minőségben versenyezni a staffordshire-iekkel. Két kőedényfajt különböztethetünk meg: Az első faj a legjobb minőségű, melynek cserepe majdnem egészen zsugorosodott és hajlandó már kagylótörésűen csorbulni, amely cserép zsugorodottságát inkább a magas agyagsubstanciától kapja, egy kőagyag természetű agyag behozásával, aminő tipikusan az angol kőedény, amely a gyors hőváltozást a közönséges porcellánnál is jobban állja. A máza egy vékonyrétegű kemény máz. A másik faj, amelynek a cserepe többé vagy kevésbbé porózus, nem csorbul oly könnyen, hanem hajlandóbb megrepedni mindjárt, a gyors hőváltozást nem állja oly jól. Amely a többé vagy kevésbbé zsugorosodottságát inkább egy könnyen olvadó nyersanyagnak köszönheti (mint pl. földpát). Aminő a német kőedény. Egy válfaja ennek a meszes kőedény, amely minőségben az utolsó helyet foglalja el a kőedény-félékben. Ezeknek a máza egy puhább máz. Az én 4 évi staffordshire-i tartózkodásom alatt alkalmam volt tanulmányozni a ma gyártott és a nagyapáinktól gyártott kőedényeket — gyárakban, múzeumokban és privát házakban. A környékbeli farm-house-okba betérve sétáim alatt, sokszor elnéztem, hogy meri sütni szabad lángon, magán a tányéron, az én »ham and eggs«-emet vagy »roastbeef«-emet a missis. Valahányszor megnéztem a tányért közelebbről, mindig egy régebbi gyártmány volt az. Staffordshire-ben a ma gyártott kőedény minőségben vesztett a régitől. Ritka edény ott a ma gyártott, amin szabad lángon sütni lehetne. Meg is van az oka. A modern gyáros már nem használ masszájához oly sok »Ball Clay«-t, ha ezzel az áru minőségéből el is vesz, a könnyebb és ezzel olcsóbb előállítási okból, amire a staffordshire-i gyárosok kényszerítve voltak a mindig erősebb konkurrenczia mellett. Kőedény-massza, amely sok »Ball Clay«-t tartalmaz (mint a régi angol kőedény), nehezebben, lassabban iszapolódik fel. A »Ball Clay« sok szerves és szervetlen tisztátlanságot tartalmaz, ennek folytán lassabban szitálható és hamar átrágja a drága szitát. A nagy plaszti