Magyar Üveg- és Agyagujság, 1910 (10. évfolyam, 1/215-24/238. szám)
1910-01-01 / 1. (215.) szám
1. (215.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 3 Kedves Simon, Tóth Ignácz, Sárosi Bella, dr. Nagy Béla, dr. Ágai Béla, Pap János, Bakonyi Miksa, dr. Lázár Béla, Schillinger Zsigmond, Zerkovitz Emil, Hüttl Frigyes, Petrik Lajos, patai Szánthó Gergely, Zsolnay Miklós, Sulczer Gusztáv, Bordán István, Telkes Simon, Polgár Géza, Illés József, Gerő Lajos, Roóz Rezső, Illés Mihály, ifj. Lónyay Sándorné, Györgyi Kálmán, Dömötör István, Leopold Andor, Szterényi József, Vidtor Marczi, Vartin József, Neufeld Ármin, Mayer József, Székács Imre, Szende Oszkár, Ernyei Vilmos, dr. Wartha Vincze, Lyka Károly, Örley János, Breuer Lipót, Ignáth Gyula, Grünfeld Manó, ifj. Böhm Béla, Gelléri Mór, Bolgár Pál, Eleőd Kende. A Magyar Üveg- és Agyagújság jubileumára. Földünk sziklarétegeibe beágyazva nyugszanak a régi geológiai korszakok tanúi, a kövületek. Betűk ezek, melyekből kiolvashatjuk a régi idők történetét. Magunk előtt látjuk az őserdőt páfrányaival, csodaszerű állatvilágával. Nem járt akkor még ember a föld hátán! Évezredek tűntek le az idők tengerében, mielőtt a „teremtés ura“, az ember megjelent. Csak a legfelsőbb rétegekben, jelenkori képződményekben akadunk nyomára és e nyomok — kézügyességnek és fürkésző észnek tanúi — épp úgy vezérfonalul szolgálnak történelmünk kibetűzésére, mint a geológiai rétegekbe elzárt kövületek. Cserépedények és töredékeik szolgáltatják az anyagot, melyekből az archeológus a rég letűnt népek szokásaira, műveltségi állapotaira, sőt sokszor eredetére is következtet. A nemzetek műveltségi fokát sokkal biztosabban meg lehet ítélni a keramikai termékekből, mint a fogyasztott szappan mennyiségéből. Állítsuk csak egymás mellé egyfelől a szabad kézzel formált bronzkorbeli, durva bögrét és másfelől a görög művészet fénykorából való díszített amphorát. Mily óriási különbség! Amellett az anyag feldolgozására fordított gond, a díszítések és rajzok minősége, felvázták stb. valóságos archívumot tesznek. Könyvtárt, melyből a hozzáértő kiolvassa a rég letűnt idők történetét. Kiolvassa a régi nemzetek szokásait, ruháját, bútorait, fegyvereit stb., melyek anyaga már évezredek előtt porrá vált. Az égetett agyag tartóssága felülmúlja a kőét. Elbírja a tropikus meleget és a fagy támadó erejét, szerény külseje pedig megóvja a kincskereső ember pusztító kezétől. Két anyag bírja ki — írja Brogniart — évezredeken át az idő romboló hatását: az égetett agyag és a kövületek. A múltnak e két tanúján kívül minden egyéb alaktalan és néma. Dr. Wartha Vincze. * A munka a férfiélet legfőbb erénye, elismerése pedig a dolgozni tudó és dolgozni akaró egyén legfőbb serkentője. Tőle mindenkor új erőt, új munkakedvet kap. Az a méltatás, amelyben a közvélemény atyám munkásságát részesítette, reám a fiúra, az utódra azt a kötelességet rója, hogy testem, lelkem minden erejével és tehetségével méltónak bizonyuljak atyám emlékéhez. A munkát úgy tekintem, mint a materializmus, a realizmus valódi idealizmusát. Zsolnay Miklós: Az agyagipar jelenlegi helyzete. Irta : tóvárosi Fischer Emil. A technika óriási léptekkel törtel előre minden irányban. Csodás találmányokról, lehetetlennek képzelt problémák megoldásáról hallunk nap-nap után és ime, az agyagiparban már évek óta nem láttunk semmit, ami némi haladásról tanúskodna; semmi új technika, semmi új ötlet, minden csak a régi hagyományok variálása. Csodálatos, hogy ép ez a szakma pang, holott minden más fékevesztetten, gőzzel és villamossággal halad előre! A szakma régi kipróbált ismerője, aki tisztában van ez iparág nemzetközi helyzetével, talán választ tudna adni erre a kérdésre. Azt hinnék, hogy a megfelelő kerámtechnikusok vagy a művészi irány meddősége oka a fejlődés hiányának, pedig az ok végeredményben tisztán gazdasági kérdéseken alapszik. A kontinens kerámiai gyárai immár évek óta valósággal letörve várják amerikai exportuk fellendülését és erőfeszítésekkel iparkodnak eme jóformán elveszett hatalmas piacrukal, hacsak részben is visszanyerni. A tengerentúli nagy pénzügyi válság, melynek megszűntét az új elnökválasztástól remélték, azonban hosszabb ideig érezteté kártékony hatását. Az amerikai importeurök a bevásárlásnál még tartózkodóbbak most, mint azelőtt és a kerámiai gyárak üzemcsökkentéssel és kevésbbé értékes piacok megnyitásával keresnek ellenértéket az elveszett paradicsomért. Igen természetes, hogy a kontinens még jó üzletmenet mellett sem tudja azt a mennyiséget fogyasztani, amit a kivitelre erősen berendezett gyárak termelni képesek. Egyszóval, szakmánkban túltermelés állt elő, ami igen természetesen árcsökkenéssel jár és ami pedig önmagától maga után vonja a minőség rosszabbodását. A gyárak kivétel