Magyar Üveg- és Agyagujság, 1913 (13. évfolyam, 1/257-24/280. szám)
1913-01-01 / 1. (257.) szám
* 1. (287.) szám 2 MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGUJSÁG szerűen visszatérő mortsaisonban üzemükre pontosan ráfizessék. Ez év kivételesen a munka jegyében indult és haladt is, amíg az első akadály szeptember végén a sztrájk képében jelentkezett és teljes négy hétig tartott, alaposan megviselvén a munkaadókat. A békét tetemes béremelések hozták létre, viszont ennek természetes folyamaként kellett a megmunkálási díjakat emelni, ami az érdekeltek belátása folytán méltánylásra talált. A négy heti Sztrájk alatt — a legnagyobb munkaidőben — összetorlódott megrendeléseket úgyszólván éjjel-nappal kellett feldolgozni, nehogy mint annyi sok, ez is Bécsnek jusson. Évzárta előtt ez mindenütt megtörtént és ezzel véget ért az a rövid ideig tartó természetes állapot, amikor nem kellett a mindennapi munkáért tülekedni, aminek most elébe nézünk, fokozva azzal az életbe vágó idegeket ölő, a megtakarítottért remegő ember aggodalmával, hogy mit hoz a jövő ? Egyelőre bele kell nyugodnunk az általános munkahiányba, amelynek valamikor megint csak vége lesz és szebb színekkel fogjuk átfesthetni ez évi áttekintésünket. Deutsch Mór és Jenő: Régi magyar népies fayenceok. Irta Dívard Kornél.* A középkorban a gazdag emberek főzőedényei rézből, asztali és díszedényei ezüstből vagy aranyból készültek. A középosztályhoz tartozó emberek cserépedényben főztek s óntálakról ettek. A szegény ember főző- és asztali edénye, mint ma is, mindenkor a közönséges mázas cserép volt. A művészi keramika Európában ez utóbbiból fejlődött. Spanyol-mór hatás alatt keletkezett az olasz fayence-művesség, amely művésziesen festett ónmázas edényeivel a XV—XVI. században ért el nagy virágzást. Európa többi részében a XV. században a keményre égetett, domborműves díszítésű sómázas kőcserép volt a keramikai díszedények anyaga, amelyekkel azonban mindenfelé könnyű volt az olasz majolikának versenyeznie. S a XVI. század folyamán mindenfelé az olasz fayence hatása alá kerül az agyagművesség. Fejlődésének ettől az irányától azonban csakhamar eltéríti a kínai parcellán, amelynek utánzásában a XVII. századtól kezdve szinte egész Európa agyagművessége művészi céljainak netovábbját látja. Ennek jegyében éri el sajátos virágzását a delfti fayence, amelyet a XVII. században már Európa szerte utánoznak. Németország egyes vidékein, mint a bajorországi Kreussenben, a sómázas kőcserép még most is virágzik. Az olasz fayence hagyományai azonban mindenfelé kivesznek, kivételek ebben a tekintetben csak Ausztriának Itáliával szomszédos tartományai, Csehország és Magyarország. S jóllehet a delfti fayence és ennek utánzatai, valamint később az angol finom fayence nálunk is mindenfelé elterjedt, az ónmázas fayence készítése Magyarországon mindmáig, a parcellán általános elterjedése után sem veszett ki s emlékeivel a XVII. századtól kezdve az ország legkülönbözőbb részeiben találkozhatunk. Az ónmázas fayenceedények nálunk a XVIII. századtól kezdve alig tekinthetők egyebeknek, mint népművészeti alkotásoknak, amelyek díszítése a régi gyári fayenceok és porcelánokéhoz képest vajmi primitív. Maga azonban a dicső ősre valló technika, edények fényes máza s ezzel egybeolvadó zománcos festése, már a múlt században számos régiségkutatónk figyelmét keltette fel. S iparművészetünknek az ötvösségen kívül alig van ága, amely gazdagabb irodalommal dicsekedhetnek, mint az ónmázas fayence története. A Pasteiner Gyula szerkesztésében a múlt század nyolcvanas—kilencvenes éveiben megjelent Művészi Ipar című folyóiratnak csaknem minden kötetében találkozunk idevágó cikkekkel. Ezeket többnyire Pellik Lajos, Szendrei János, Diner József és Pap János írták. Fejtegetéseik eredményét az Iparművészet Könyvének 1905-ben megjelent második kötetében Wartha Vince foglalta össze az agyagművességről szóló értekezésében. Azóta az Ethnographiában és a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítőjében közölt adalékokon kívül régi ónmázas fayenceainkkal tüzetesebben alig foglalkozott valaki. A Művészi Ipar munkatársai nagyrészt csak Trencsén-, Nyitra- és Pozsony vármegyékben talált ónmázas fayenceedényeket ismertek, továbbá erdélyieket, amelyek az előbbiekkel anyag, technika és stílus dolgában sok rokonságot mutatnak. A múlt század nyolcvanas éveiben a kutatás nálunk még vajmi fejletlen volt. Még nagyon is azoknak az osztrák archeológusoknak a hatása alatt állottunk, akik a Bach-korszakban Magyarország régi művészetét és műiparát szinte kizá ---«N-------------«v-«'-----------------«S---«N-----------------------«V-------------------------------------------------------------------------«S. _^ 1* »* * ♦ #8* 'y A »y >8» <y> >8* »8* (sre) (sfg) ®re) (sre) (gfe (sfe ($Tg) (gye) (5rS) (5re) Gfeornament 1 FORGO BIItINI r6tüVe9 l BUDAPEST, VII., __________izsinópütfeq $ DohánV^utcs 16 »'S' vAw v/v -»A* O l M ? ? ? \ ■ "i * A Gyűjtő 9., 10. számából.