Magyar Üveg- és Agyagujság, 1934 (34-35. évfolyam, 1/735-12/746. szám)

1934-01-01 / 1. (735.) szám

1. (735.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 3 Kedves Főszerkesztő Barátom ! Amikor megtiszteltél avval, hogy felszólítottál arra, hogy nagyrabecsült lapodban egy úgynevezett újévi cikket írjak és számoljak be a szakma elmúlt eszten­dejéről, egy igen megtisztelő, de egyben igen kel­lemetlen és nehéz feladat elé állítottál. Beszámolni, beszélni, írni valamiről, ami szép volt, jó és eredmé­nyes, kellemes és hálás feladat. De az 1933. év ese­ményeiről beszámolni bizony szomorú. Bevallom, sokat gondolkoztam, miről írjak. Hogy miként is múlt el az ó esztendő, mit végeztünk, mit értünk el. Talán szerénytelenség, de úgy érzem, hogy a szakma szűk keretein belül történtekért egy kis fele­lősséggel magam is tartozom, mert hiszen azért vagyunk itt mi, egyesületi emberek, hogy a szakmán segíteni igyekezzünk és álljunk ott, ahol a kartársaknak véde­lemre van szükségük. Hát bizony itt be kell vallanom, hogy a bajok elhárításáról szó sem lehetett. Előttem fekszenek a rég­múlt évek újévi lapjaiban megjelent beszámolók és irigységgel olvasom azokat. Milyen könnyű volt, milyen szép volt és milyen hálás volt a cikkíróknak írni a jóesztendőkről és azokról a kartársaknak beszámolni. Az 1933. esztendő a parcellán- és üvegkereskedelem szempontjából a külföldi áruhiány jegyében telt el. A behozatal teljes korlátozása akadályozta a forgalom esetleges emelkedését és megakadályozta olyan üzletek megkötését, amelyeken esetleg keresni is lehetett volna. Az a kevés árú, ami a külföldi compensatiókból a szakmának jutott, még ízelítőnek is kevés volt és el kell ismernünk, hogy e kevés árúnak a kartársak között való elosztása, bár hibánkon kívül, nem volt százszázaléko­san kielégítő. Ezzel szemben magyar áru volt bőven a piacon, de a szó szoros értelmében a piacon. Régi hiba, hogy a porcellánkereskedő nem­ akar keresni, és úgy látszik nem az üzletéből él, mert másképp el sem képzelhető, hogy ily hallatlanul alacsony haszonkulccsal kalkulálna. Fokozottabb mértékben vonatkozik ez a ma­gyar árúra, mely nyilván azért, mert könnyebben besze­rezhető, filléres hasznokért lett továbbadva. Pedig, ha magunk nem becsüljük meg árainkat és nem tulajdo­nítunk annak értéket, a vevőktől azt nem kívánhatjuk. Csodálatos jelenség, hogy mikor már tapasztaltuk, hogy normális forgalomnál sem volt a parcellán-­­és üveg­kereskedelem nagy hasznot hozó foglalkozás, most, amikor forgalmunk hihetetlenül lecsökkent, egy, még a réginél is sokkal alacsonyabb haszonból igyekszünk üzleti rezsinket és szerény megélhetésünket megterem­teni. Hovatovább odajutunk, hogy a porcellánkereske­­delem mint olyan, nem lesz egy létfentartó szakma és a mindinkább szaporodó áruházak felfalnak bennünket Ez irányban itt állunk tehetetlenül, sem meggyőzni, sem rábeszélni nem lehet kartársaink nagy részét saját érdekeinek megvédésére. Pedig itt volna a szükséges­sége a szakmai szervezkedésnek, nem a vásárlóközön­ség kihasználására, de egy tisztességes, szerény, polgári megélhetés elérésére. Szervezkedni kell a józanul gondolkodó kartársaknak szakmánk létének érdekében és minden eszközzel küzdeni az árrombolók ellen. A szakmai szervezkedés terén a múlt esztendőben voltak némi kísérletek. Jó példák ezek arra, hogy igenis kell és lehet közös elvek alapján dolgozni. A nagy­­kereskedők újbóli szervezkedése igen szépen indult s habár voltak itt-ott kilengések és panaszok, a szervez­kedés alapja meg lett teremtve. A tél­­beálltával ez a szervezkedés kissé befagyott, de reméljük, hogy az új­­esztendő újra életrekelti. A saisonáruk eladási árainak közös megállapítása és egy közös árjegyzék kibocsájtása a legjobb hatással volt a nyári üzletre. A porcellán és üveg prestigének újbóli helyreállítása, az áruházak által elvett vevőinknek visszaszerzése, a nemes üveg és porcellán, mint ajándéktárgyaknak újból a köztudatba való vésése egy nagy, közös propaganda feladata. Egy szerény, de igen helyes példáját mutatták be egyes kartársak az év végével, amikor közös hirde­téssel léptek a nagyközönség elé. Ennek a szerény próbálkozásnak is már megvolt az eredménye és legyen ez példája annak, hogy ne lássunk egymásban csak konkurrenseket, hanem fogjunk össze és segítsünk egy­máson. Egy nagyszabású, kollektív propaganda, ha azt kellő anyagiakkal alá tudnók támasztani, lenne a jövő Tábla- és tükörü­veg nagykereskedés Forgó és Társa rt. Budapest, VII., Dohány­ utca 16-18. sz. Telefon: 42­ 6—05 42-5­ 70 Sürgönyeim: VITRUM.

Next