Magyar Üveg- és Agyagujság, 1934 (34-35. évfolyam, 1/735-12/746. szám)
1934-01-01 / 1. (735.) szám
1. (735.) szám. MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGÚJSÁG 3 Kedves Főszerkesztő Barátom ! Amikor megtiszteltél avval, hogy felszólítottál arra, hogy nagyrabecsült lapodban egy úgynevezett újévi cikket írjak és számoljak be a szakma elmúlt esztendejéről, egy igen megtisztelő, de egyben igen kellemetlen és nehéz feladat elé állítottál. Beszámolni, beszélni, írni valamiről, ami szép volt, jó és eredményes, kellemes és hálás feladat. De az 1933. év eseményeiről beszámolni bizony szomorú. Bevallom, sokat gondolkoztam, miről írjak. Hogy miként is múlt el az ó esztendő, mit végeztünk, mit értünk el. Talán szerénytelenség, de úgy érzem, hogy a szakma szűk keretein belül történtekért egy kis felelősséggel magam is tartozom, mert hiszen azért vagyunk itt mi, egyesületi emberek, hogy a szakmán segíteni igyekezzünk és álljunk ott, ahol a kartársaknak védelemre van szükségük. Hát bizony itt be kell vallanom, hogy a bajok elhárításáról szó sem lehetett. Előttem fekszenek a régmúlt évek újévi lapjaiban megjelent beszámolók és irigységgel olvasom azokat. Milyen könnyű volt, milyen szép volt és milyen hálás volt a cikkíróknak írni a jóesztendőkről és azokról a kartársaknak beszámolni. Az 1933. esztendő a parcellán- és üvegkereskedelem szempontjából a külföldi áruhiány jegyében telt el. A behozatal teljes korlátozása akadályozta a forgalom esetleges emelkedését és megakadályozta olyan üzletek megkötését, amelyeken esetleg keresni is lehetett volna. Az a kevés árú, ami a külföldi compensatiókból a szakmának jutott, még ízelítőnek is kevés volt és el kell ismernünk, hogy e kevés árúnak a kartársak között való elosztása, bár hibánkon kívül, nem volt százszázalékosan kielégítő. Ezzel szemben magyar áru volt bőven a piacon, de a szó szoros értelmében a piacon. Régi hiba, hogy a porcellánkereskedő nem akar keresni, és úgy látszik nem az üzletéből él, mert másképp el sem képzelhető, hogy ily hallatlanul alacsony haszonkulccsal kalkulálna. Fokozottabb mértékben vonatkozik ez a magyar árúra, mely nyilván azért, mert könnyebben beszerezhető, filléres hasznokért lett továbbadva. Pedig, ha magunk nem becsüljük meg árainkat és nem tulajdonítunk annak értéket, a vevőktől azt nem kívánhatjuk. Csodálatos jelenség, hogy mikor már tapasztaltuk, hogy normális forgalomnál sem volt a parcellán-és üvegkereskedelem nagy hasznot hozó foglalkozás, most, amikor forgalmunk hihetetlenül lecsökkent, egy, még a réginél is sokkal alacsonyabb haszonból igyekszünk üzleti rezsinket és szerény megélhetésünket megteremteni. Hovatovább odajutunk, hogy a porcellánkereskedelem mint olyan, nem lesz egy létfentartó szakma és a mindinkább szaporodó áruházak felfalnak bennünket Ez irányban itt állunk tehetetlenül, sem meggyőzni, sem rábeszélni nem lehet kartársaink nagy részét saját érdekeinek megvédésére. Pedig itt volna a szükségessége a szakmai szervezkedésnek, nem a vásárlóközönség kihasználására, de egy tisztességes, szerény, polgári megélhetés elérésére. Szervezkedni kell a józanul gondolkodó kartársaknak szakmánk létének érdekében és minden eszközzel küzdeni az árrombolók ellen. A szakmai szervezkedés terén a múlt esztendőben voltak némi kísérletek. Jó példák ezek arra, hogy igenis kell és lehet közös elvek alapján dolgozni. A nagykereskedők újbóli szervezkedése igen szépen indult s habár voltak itt-ott kilengések és panaszok, a szervezkedés alapja meg lett teremtve. A télbeálltával ez a szervezkedés kissé befagyott, de reméljük, hogy az újesztendő újra életrekelti. A saisonáruk eladási árainak közös megállapítása és egy közös árjegyzék kibocsájtása a legjobb hatással volt a nyári üzletre. A porcellán és üveg prestigének újbóli helyreállítása, az áruházak által elvett vevőinknek visszaszerzése, a nemes üveg és porcellán, mint ajándéktárgyaknak újból a köztudatba való vésése egy nagy, közös propaganda feladata. Egy szerény, de igen helyes példáját mutatták be egyes kartársak az év végével, amikor közös hirdetéssel léptek a nagyközönség elé. Ennek a szerény próbálkozásnak is már megvolt az eredménye és legyen ez példája annak, hogy ne lássunk egymásban csak konkurrenseket, hanem fogjunk össze és segítsünk egymáson. Egy nagyszabású, kollektív propaganda, ha azt kellő anyagiakkal alá tudnók támasztani, lenne a jövő Tábla- és tükörüveg nagykereskedés Forgó és Társa rt. Budapest, VII., Dohány utca 16-18. sz. Telefon: 42 6—05 42-5 70 Sürgönyeim: VITRUM.