Magyar Vaskereskedő, 1905. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Jt905^január^ 7^oldaL_ MAGYAR VASKERESKEDŐ nek. A tröszt cáfolgatta ezeket a híreket, a viszonyokat rózsás színben törekedett föltüntetni, de ezzel nem tudta az amerikai belföldi fogyasztást semmiképen sem emelni, mert kommünikéinek a közönség nem akart hitelt adni. Nem volt más hátra, minthogy a fölöslegeket exportálni igyekezzenek; amikor a túltermelés menynyiségének egy részét Európába akarták áthozni, evvel sem tudtak sikert aratni úgy, hogy végre is nem maradt más hátra, a legtöbb vasműnek le kellett szállítania az üzemét és tömegesen elbocsátani a munkásait, sőt a megtartott munkások béreit is többnyire tetemesen redukálták a rendkívül kedvezőtlen áralakulásra való hivatkozással. Hiába sülyedt azonban a nyersvars ára le 9 dollárra tonnánként, sőt még annál is lejebb, a fogyasztók csak nem akartak jelentkezni, az üzlet csak nem tudott megélénkülni. Az Egyesült Államok vasiparának kedvezőtlen alakulását az 1904. évben előmozdították azonkívül a kőszénipar mostoha viszonyai is. A hol itt, hol ott kitörő hosszabb rövidebb ideig tartó sztrájkok, a vasutak merev üzletpolitikája miatt sűrűn ismétlődő kocsihiány és sok más körülmény sivár képet adott az amerikai kőszénbányászat helyzetének, amelyre súlyosan nehezedett az is, hogy az amerikai kőszén Európába való hozatalának az esélyei tetemesen megfogytak, mert az európai iparvállalatok nem igen tudják azon magas árakat megfizetni, amit a tengerentúli szénért a a termelőknek követelniük kellett, már a szállítási díjakra és önköltségeikre való tekintettel is. Az amerikai üzletnek a legnagyobb átka a túltermelés volt, amint hogy a túltermelés jegyében mozgott majdnem a világ minden országában a vasipar és csakis az év utolsó heteiben kezdett a komor helyzet némileg javulni, amikor az addig annyira tartózkodó vasutak ismét kezdtek vevők gyanánt jelentkezni. Ennek a javulásnak az útja is Amerikából indult ki, ahol hirtelen ismét élénkebb kereslet jelentkezett és úgy látszik, hogy egyelőre a fogyasztás tartós javulására lehet számítani. A legújabb jelentések szerint a nyersvas termelés tetemes emelkedésére lehet ismét számítani. Amíg november elején a heti produkció 384 000 tonna volt, december elején már 357 000 tonnára növekedett és azóta is folyton nagyobbodik. Mindenfelé újra fűtik az üzemen kívül helyezett nagyolvasztókat. Az aczéltröszt novemberben 960.026 tonna, a Marchant furnesses 519.776 tonna nyersvasat olvasztottak ki. A hivatalos kimutatások szerint az 1904. évi fogyasztás 1972 millió tonnára rúgott, ami jóval több az előző évinél, de messze mögötte marad a termelés tényleges mennyiségének. A konjunktúrák eme kedvezőbb alakulása novemberben és decemberben többszörös áremelkedésekben is kifejeződött. Némileg hátráltatja azonban a legutóbbi időben is az üzlet erőteljes kifejlődését a nagy szárazság nyomán mutatkozó vízhiány, ami az olcsó víziutak használatát nagyon sok felé lehetetlenné teszi. Európai legelső vastermelő országában a német birodalomban az amerikai vaspiacok konjunktúráinak befolyásától eltekintve, a vasiparnak legtöbb bajt a szindikátusok körül felmerült akadályok okozták. Már az év elején nem valami kedvező volt a hangulat Németországban és az első három hónapban úgyszólván semmi kilátás sem nyílott a viszonyok javulására A szindikátusok részben tényleg fölbomlottak, részben bomlófélben voltak és a vevők a bizonytalan kilátások miatt tartózkodtak a vásárlásoktól. Ezen redukciók napirenden voltak s az árak, különösen a kiviteli üzletben egyre hanyatlottak. Ilyen vigasztalan volt a helyzet, amikor végre márczius elején a német aczélkötelék meg-mikor anyjával, Erzsébet özvegy királynéval együtt, a horvátországi lázadók lecsendesítésére a helyszínére leutazott. A kocsi első formája s szerkezete — régi leírás szerint — a következő : a négy fakereket összefogó két fatengelyen elől és hátul is két-két — összesen négy — oszlop állt, amelyről négy lecsüngő szíjon megerősítve feküdt maga a kocsitest, melyben párnák voltak elhelyezve ülésre. Elől egy keresztbe fektetett faradhoz szijjal lovak voltak erősítve, amelyeken nyeregben ültek a csatlósok s irányították a lovakat s ez által a kocsit. A kocsi használata kezdetben csakis a királyi családnak volt megengedve s csak évtizedek múlva lett annak főrendűek által való használata megengedve s szokásba véve, de csakis idős, vagy beteges nők által. Corvin Mátyás alatt a kocsi már diszeszköz, amelynek csodálatával a külföldi udvarok követei alig tudnak betelni. Az uj magyar közlekedési eszközt hordják a külföldi udvarokba s a magyar kocsi-kovács-ipar meghódítja egész Európát. Mégis a tulajdonképpeni sikereket csak akkor érték el a kocsi-kovácsok, amikor a régi — szijjas tartálylyal ellátott kocsik — helyét a modernebb kocsik foglalták el. Ez pedig már a Kurucz-korszak első korszakában vette kezdetét, amikor a vasipar föllendülésével a vasat, mint erősebb, tartósabb anyagot, mindenféle más anyagnak — így a fának is — pótlására kezdték használni. Ollendorf följegyzése szerint az első fordítható (forgózsámolyos) kocsit Thököly Imre késmárki gróf, „kuruczkirály“ használta s pedig akkor, amidőn frigyet kötött a hőslelkű Zrínyi Ilonával. A kocsi alakja s szerkezete ekkor már nagy változáson ment keresztül. Kerekein vasabroncsok voltak, fatengelye vaspánttal, eleje rúddal volt ellátva s a rúd már kiágazását képezte a forgókeréknek. Nagy haladás volt ez, különösen pedig akkor, amidőn maga a kocsitest is — nem többé szijján, hanem edzett vaspánton, — amely S alakban feküdt a két tengelyen, — nyert elhelyezést. A tulajdonképpeni kocsi-kovács mesterség ekkor kezdődött s Rákóczi korától kezdve emelkedett nálunk olyan magas fokra, amilyen nem volt soha többé. Mária Terézia híres díszhintait is pozsonyi kocsi-kovácsok készítették, akik ekkor már — mondhatjuk — világhírre tettek szert. Hírnevükről azonban már korábban megemlékezik Ollendorf, aki 1729-ben járt Pozsonyban s azt írja ottani látogatásáról, hogy a városban huszonhárom kocsi-kovács dolgozik százöt legénynyel; évi nyersvas-fogyasztásuk meghaladja a tízezer mázsát, produktumuk értéke pedig közel jár az egymillió forinthoz! S ez az óriási nagyságú ipar nemcsak a hazai főurakat látta el kocsival, hanem — miként pl. Pozsony is, amely leg