Magyar Vaskereskedő, 1905. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Jt905^január^ 7^oldaL_ MAGYAR VASKERESKEDŐ­ nek. A tröszt c­áfolgatta ezeket a híreket, a viszonyo­kat rózsás színben törekedett föltüntetni, de ezzel nem tudta az amerikai belföldi fogyasztást semmiképen sem emelni, mert kommünikéinek a közönség nem akart hitelt adni. Nem volt más hátra, minthogy a fölöslege­ket exportálni igyekezzenek; amikor a túltermelés meny­­nyiségének egy részét Európába akarták áthozni, evvel sem tudtak sikert aratni úgy, hogy végre is nem maradt más hátra, a legtöbb vasműnek le kellett szállítania az üze­mét és tömegesen elbocsátani a munkásait, sőt a meg­tartott munkások béreit is többnyire tetemesen redu­kálták a rendkívül kedvezőtlen áralakulásra való hivat­kozással. Hiába sülyedt azonban a nyersvars ára le 9 dollárra tonnánként, sőt még annál is lejebb, a fogyasz­tók csak nem akartak jelentkezni, az üzlet csak nem tudott megélénkülni. Az Egyesült­ Államok vasiparának kedvezőtlen alakulását az 1904. évben előmozdították azonkívül a kőszénipar mostoha viszonyai is. A hol itt, hol ott kitörő hosszabb rövidebb ideig tartó sztrájkok, a vasutak merev üzletpolitikája miatt sűrűn ismétlődő kocsihiány és sok más körülmény sivár képet adott az amerikai kőszénbányászat helyzetének, amelyre súlyo­san nehezedett az is, hogy az amerikai kőszén Euró­pába való hozatalának az esélyei tetemesen megfogytak, mert az európai iparvállalatok nem igen tudják azon magas árakat megfizetni, amit a tengerentúli szénért a a termelőknek követelniük kellett, már a szállítási dí­jakra és önköltségeikre való tekintettel is. Az amerikai üzletnek a legnagyobb átka a túlter­melés volt, amint hogy a túltermelés jegyében mozgott majdnem a világ minden országában a vasipar és csakis az év utolsó heteiben kezdett a komor helyzet némileg javulni, amikor az addig annyira tartózkodó vasutak ismét kezdtek vevők gyanánt jelentkezni. Ennek a javulásnak az útja is Amerikából indult ki, ahol hir­telen ismét élénkebb kereslet jelentkezett és úgy lát­szik, hogy egyelőre a fogyasztás tartós javulására lehet számítani. A legújabb jelentések szerint a nyersvas termelés tetemes emelkedésére lehet ismét számítani. Amíg no­vember elején a heti produkc­ió 384 000 tonna volt, dec­ember elején már 357 000 tonnára növekedett és azóta is folyton nagyobbodik. Mindenfelé újra fűtik az üzemen kívül helyezett nagyolvasztókat. Az aczéltröszt novemberben 960.026 tonna, a Marchant furnesses 519.776 tonna nyersvasat olvasztottak ki. A hivatalos kimutatások szerint az 1904. évi fogyasztás 1972 millió tonnára rúgott, ami jóval több az előző évinél, de messze mögötte marad a termelés tényleges mennyi­ségének. A konjunktúrák eme kedvezőbb alakulása no­vemberben és dec­emberben többszörös áremelkedések­ben is kifejeződött. Némileg hátráltatja azonban a leg­utóbbi időben is az üzlet erőteljes kifejlődését a nagy szárazság nyomán mutatkozó vízhiány, ami az olcsó víziutak használatát nagyon sok felé lehetetlenné teszi. Európai legelső vastermelő országában a német birodalomban az amerikai vaspiac­ok konjunktúráinak befolyásától eltekintve, a vasiparnak legtöbb bajt a szin­dikátusok körül felmerült akadályok okozták. Már az év elején nem valami kedvező volt a hangulat Német­országban és az első három hónapban úgyszólván semmi kilátás sem nyílott a viszonyok javulására A szindiká­tusok részben tényleg fölbomlottak, részben bomló­fél­ben voltak és a vevők a bizonytalan kilátások miatt tartózkodtak a vásárlásoktól. Ezen redukc­iók napiren­den voltak s az árak, különösen a kiviteli üzletben egyre hanyatlottak. Ilyen vigasztalan volt a helyzet, a­mikor végre márczius elején a német aczélkötelék meg-mikor anyjával, Erzsébet özvegy királynéval együtt, a hor­vátországi lázadók lecsendesítésére a helyszínére leutazott. A kocsi első formája s szerkezete — régi leírás sze­rint — a következő : a négy fakereket összefogó két faten­gelyen elől és hátul is két-két — összesen négy — oszlop állt, amelyről négy lecsüngő szíjon megerősítve feküdt maga a kocsitest, melyben párnák voltak elhelyezve ülésre. Elől egy keresztbe fektetett faradhoz szijjal lovak voltak erősítve, amelyeken nyeregben ültek a csatlósok s irányították a lova­kat s ez által a kocsit. A kocsi használata kezdetben csakis a királyi család­nak volt megengedve s csak évtizedek múlva lett annak fő­­rendűek által való használata megengedve s szokásba véve, de csakis idős, vagy beteges nők által. Corvin Mátyás alatt a kocsi már disz­eszköz, amelynek csodálatával a külföldi udvarok követei alig tudnak betelni. Az uj magyar közlekedési eszközt hordják a külföldi udva­rokba s a magyar kocsi-kovács-ipar meghódítja egész Európát. Mégis a tulajdonképpeni sikereket csak akkor érték el a kocsi-kovácsok, amikor a régi — szijjas tartálylyal el­látott kocsik — helyét a modernebb kocsik foglalták el. Ez pedig már a Kurucz-korszak első korszakában vette kezdetét, amikor a vasipar föllendülésével a vasat, mint erő­sebb, tartósabb anyagot, mindenféle más anyagnak — így a fának is — pótlására kezdték használni. Ollendorf följegyzése szerint az első fordítható (forgó­­zsámolyos) kocsit Thököly Imre késmárki gróf, „kurucz­­király“ használta s pedig akkor, amidőn frigyet kötött a h­ős­­lelkű Zrínyi Ilonával. A kocsi alakja s szerkezete ekkor már nagy változá­son ment keresztül. Kerekein vasabroncsok voltak, fatengelye vaspánttal, eleje rúddal volt ellátva s a rúd már kiágazását képezte a forgókeréknek. Nagy haladás volt ez, különösen pedig akkor, amidőn maga a kocsi­test is — nem többé szijján, hanem edzett vas­pánton, — amely S alakban feküdt a két tengelyen, — nyert elhelyezést. A tulajdonképpeni kocsi-kovács mesterség ekkor kezdődött s Rákóczi korától kezdve emelkedett nálunk olyan magas fokra, amilyen nem volt soha többé. Mária­ Terézia híres díszhintait is pozsonyi kocsi-ková­csok készítették, akik ekkor már — mondhatjuk — világ­hírre tettek szert. Hírnevükről azonban már korábban megemlékezik Ollen­dorf, aki 1729-ben járt Pozsonyban s azt írja ottani látoga­tásáról, hogy a városban huszonhárom kocsi-kovács dolgozik százöt legénynyel; évi nyersvas-fogyasztásuk meghaladja a tízezer mázsát, produktumuk értéke pedig közel jár az egy­millió forinthoz! S ez az óriási nagyságú ipar nemcsak a hazai főurakat látta el kocsival, hanem — miként pl. Pozsony is, amely leg­

Next