Magyar Vaskereskedő, 1905. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

1905. Julius 2. MAGYAR VASKERESKEDŐ rézesen teljesíti és szolgálatait egészen főnökének szen­teli, aki az üzlettel szinte összeforr. Ha az ilyen alkal­mazottat megbecsüljük, az elsősorban arra fog vezetni, hogy a személyzet állandóbb lesz és igy jobban fogja a főnök érdekeit előmozdithatni. A személyzet állandó­ságának annyi óriási előnye van, és azok annyira át­mentek a köztudatba, hogy e helyen nem is tartom szükségesnek bővebben fejtegetni, de szükségesnek tar­tom mindazoknak figyelmét arra fölhívni, akiket illet, hogy az állandóan, illetőleg huzamosabb ideig egy főnök­nek szolgáló kereskedő­ segédet a rendes fizetésén és azon bizalmon kívül, amelyet szükségképen a hosszabb érintkezés a segéd és főnöke között szül, más olyan jutalomban is kellene részesíteni, amely szélesebb kör­ben is visszhangot kelt, tehát egyrészt az azzal meg­tiszteltnek a nagyobb mértékű megbecsülését jelenti, másrészt pedig másokat példájának követésére buzdít. Czélszerű volna, ha a magyar vaskereskedők mindazok­nak a segédeiknek, akik legalább tíz éve szolgálnak náluk, neveiket, szolgálatra lépésük idejét, működésük minőségét stb. velünk közölnék, hogy az ilyen segéde­ket azzal tiszteljük meg, hogy nevüket lapunkban ki­nyomatjuk és őket kartársaik elé követendő példa gya­nánt oda állítjuk. Sajnos, az ilyen vaskereskedő-segédek száma nálunk nem lesz valami nagy, mert nem igen állandó nálunk a személyzet, aminek okát nem akarjuk azonban sem magában a főnökben, sem magában a segédben keresni, hanem tudjuk, hogy nagy része van ebben a mi társadalmi berendezésünknek is. Ha ezt a hosszabb ideig egy helyen szolgáló személyzetnek minél hatásosabb módon való megjutalmazásával igyekeznek a vaskereskedők ellensúlyozni, úgy az előbb-utóbb bizo­nyára arra az engedményre fog vezetni, hogy a segé­dek lehetőleg mégis csak állandóbbak lesznek az üzle­tekben, amivel nemcsak főnökeinek, hanem önmaguknak is használnak, mert hiszen a megszokott munkakört betölteni könnyebb, azt a munkát mindenki gyorsabban és jobban tudja elvégezni, amelyet már éveken át meg­szokott, mint amelybe alig hogy beletanult, már vál­toztatni kell. És a­hol régebben szolgál a segéd, ott — ha lassan is, — bizonyára fizetése is idővel nö­vekszik. Belátjuk, hogy azzal, hogy a legalább tíz évet egy helyen szolgált vaskereskedő-segédek neveit és rövid életrajzi adatait lapunkban közöljük, az illetőket a nyil­vánosság előtt, az egész szakma színe előtt megdicsér­jük, még nem adtunk olyan jutalmat, amelynek igazán maradandó és nagy mértékben csábító becse volna. Az ilyen jutalomnak a megadása azonban nem is minket, a szaklapot illet, hanem a vaskereskedők összeségét, sőt a segédekét is, akiknek elsősorban érdekében fek­szik, hogy a személyzet lehetőleg állandó legyen. Sok mindenféle módot lehet kitalálni. Lehetne díszoklevelet kiállítani, lehet érmet adni, vagy pedig lehet, ami leg­helyesebb, annak a segédnek, aki tíz esztendeje szolgált egy főnöknél, az évfordulót azzal emlékezetessé tenni, hogy a főnök jövőjét biztosítsa, amint azt nemrégiben is egy magyar vaskereskedő megtette, amikor a nála tíz esztendőt szolgált segédet a nyugdíjegyesületbe be­íratta. Ez a módja a jutalmazásnak aránylag nem drága, hatásos is és föltétlenül czélszerű, mert az etnikai tar­talmán kívül megvan az a nagy anyagi haszna is, hogy a főnök nemcsak a jelenéről gondoskodott annak az embernek, aki neki munkatársa és aki munkásságát neki szentelte, hanem a jövőjéről, arra az esetre is, amikor az illető már többé dolgozni nem tud és ha neki már főnöke többé hasznát nem veheti, ami a hű szolgálat­nak tényleg a legszebb megjutalmazása. A megjutalma­­zás ezen módjának meg­van még az az előnye is, hogy nem kell hozzá a vaskereskedőknek egyetértő működése, hanem minden főnök a maga hatáskörében más meg­kérdezése nélkül is megteheti, ha segédjét arra érde­mesnek találja. Meg vagyunk róla győződve, hogy az önálló ma­gyar vaskereskedők nagyon szívesen jutalmaznák ilyen alapon segédeiket és ők maguk örülnének legjobban rajta, ha ilyen jutalmazásra minél sűrűbben alkalmuk és módjuk volna. Azért a segédekhez intézem ezt a szózatot, hogy ne változtassák könnyelműen, gyakran meggondolatlanul az állásaikat, hanem legyenek kitar­tással, igyekezzenek alkalmazkodni az üzlet és a főnök igényeit kielégíteni, mert hiába, minden állásváltoztatás többé-kevésbbé visszaesést jelent a pályán, ha nem is kell minden egyes esetben elölről kezdeni. A legjobban önmagának vét a segéd, aki gyakran cseréli az állását, eltekintve attól, hogy idővel az ilyen sokkal nehezebben fog keresethez jutni, mint az, aki hosszabb ideig egy helyen volt és valamely véletlen körülmény folytán állást keresni kénytelen, mert hiszen tudjuk, hogy min­denki szívesebben veszi a hosszú időről szóló bizo­nyítványokkal bíró segédet, mint azt, a­kinek sok, de rövid idejű szolgálatokat kimutató bizonyítványa van. Szabadalmazott sajtolt ekefejek! Jelenleg a legjobbak! Százezrek használatban! Hitvány utánzatokkal össze nem hasonlíthatók! A védjegyre szigorúan kell ügyelni, mely minden egyes­­ részen látható! —------ -.........» ■ = Vogel & Noot és szerszám­gyárak Wartberg-Mürzthal és Mitterdorf (Stájerország) Központi iroda: Wien, I., Landskrongasse Nr. 5. Védjegy, 7. oldal.

Next