Magyar Vaskereskedő, 1905. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1905-07-02 / 27. szám
1905. Julius 2. MAGYAR VASKERESKEDŐ rézesen teljesíti és szolgálatait egészen főnökének szenteli, aki az üzlettel szinte összeforr. Ha az ilyen alkalmazottat megbecsüljük, az elsősorban arra fog vezetni, hogy a személyzet állandóbb lesz és igy jobban fogja a főnök érdekeit előmozdithatni. A személyzet állandóságának annyi óriási előnye van, és azok annyira átmentek a köztudatba, hogy e helyen nem is tartom szükségesnek bővebben fejtegetni, de szükségesnek tartom mindazoknak figyelmét arra fölhívni, akiket illet, hogy az állandóan, illetőleg huzamosabb ideig egy főnöknek szolgáló kereskedő segédet a rendes fizetésén és azon bizalmon kívül, amelyet szükségképen a hosszabb érintkezés a segéd és főnöke között szül, más olyan jutalomban is kellene részesíteni, amely szélesebb körben is visszhangot kelt, tehát egyrészt az azzal megtiszteltnek a nagyobb mértékű megbecsülését jelenti, másrészt pedig másokat példájának követésére buzdít. Czélszerű volna, ha a magyar vaskereskedők mindazoknak a segédeiknek, akik legalább tíz éve szolgálnak náluk, neveiket, szolgálatra lépésük idejét, működésük minőségét stb. velünk közölnék, hogy az ilyen segédeket azzal tiszteljük meg, hogy nevüket lapunkban kinyomatjuk és őket kartársaik elé követendő példa gyanánt oda állítjuk. Sajnos, az ilyen vaskereskedő-segédek száma nálunk nem lesz valami nagy, mert nem igen állandó nálunk a személyzet, aminek okát nem akarjuk azonban sem magában a főnökben, sem magában a segédben keresni, hanem tudjuk, hogy nagy része van ebben a mi társadalmi berendezésünknek is. Ha ezt a hosszabb ideig egy helyen szolgáló személyzetnek minél hatásosabb módon való megjutalmazásával igyekeznek a vaskereskedők ellensúlyozni, úgy az előbb-utóbb bizonyára arra az engedményre fog vezetni, hogy a segédek lehetőleg mégis csak állandóbbak lesznek az üzletekben, amivel nemcsak főnökeinek, hanem önmaguknak is használnak, mert hiszen a megszokott munkakört betölteni könnyebb, azt a munkát mindenki gyorsabban és jobban tudja elvégezni, amelyet már éveken át megszokott, mint amelybe alig hogy beletanult, már változtatni kell. És ahol régebben szolgál a segéd, ott — ha lassan is, — bizonyára fizetése is idővel növekszik. Belátjuk, hogy azzal, hogy a legalább tíz évet egy helyen szolgált vaskereskedő-segédek neveit és rövid életrajzi adatait lapunkban közöljük, az illetőket a nyilvánosság előtt, az egész szakma színe előtt megdicsérjük, még nem adtunk olyan jutalmat, amelynek igazán maradandó és nagy mértékben csábító becse volna. Az ilyen jutalomnak a megadása azonban nem is minket, a szaklapot illet, hanem a vaskereskedők összeségét, sőt a segédekét is, akiknek elsősorban érdekében fekszik, hogy a személyzet lehetőleg állandó legyen. Sok mindenféle módot lehet kitalálni. Lehetne díszoklevelet kiállítani, lehet érmet adni, vagy pedig lehet, ami leghelyesebb, annak a segédnek, aki tíz esztendeje szolgált egy főnöknél, az évfordulót azzal emlékezetessé tenni, hogy a főnök jövőjét biztosítsa, amint azt nemrégiben is egy magyar vaskereskedő megtette, amikor a nála tíz esztendőt szolgált segédet a nyugdíjegyesületbe beíratta. Ez a módja a jutalmazásnak aránylag nem drága, hatásos is és föltétlenül czélszerű, mert az etnikai tartalmán kívül megvan az a nagy anyagi haszna is, hogy a főnök nemcsak a jelenéről gondoskodott annak az embernek, aki neki munkatársa és aki munkásságát neki szentelte, hanem a jövőjéről, arra az esetre is, amikor az illető már többé dolgozni nem tud és ha neki már főnöke többé hasznát nem veheti, ami a hű szolgálatnak tényleg a legszebb megjutalmazása. A megjutalmazás ezen módjának megvan még az az előnye is, hogy nem kell hozzá a vaskereskedőknek egyetértő működése, hanem minden főnök a maga hatáskörében más megkérdezése nélkül is megteheti, ha segédjét arra érdemesnek találja. Meg vagyunk róla győződve, hogy az önálló magyar vaskereskedők nagyon szívesen jutalmaznák ilyen alapon segédeiket és ők maguk örülnének legjobban rajta, ha ilyen jutalmazásra minél sűrűbben alkalmuk és módjuk volna. Azért a segédekhez intézem ezt a szózatot, hogy ne változtassák könnyelműen, gyakran meggondolatlanul az állásaikat, hanem legyenek kitartással, igyekezzenek alkalmazkodni az üzlet és a főnök igényeit kielégíteni, mert hiába, minden állásváltoztatás többé-kevésbbé visszaesést jelent a pályán, ha nem is kell minden egyes esetben elölről kezdeni. A legjobban önmagának vét a segéd, aki gyakran cseréli az állását, eltekintve attól, hogy idővel az ilyen sokkal nehezebben fog keresethez jutni, mint az, aki hosszabb ideig egy helyen volt és valamely véletlen körülmény folytán állást keresni kénytelen, mert hiszen tudjuk, hogy mindenki szívesebben veszi a hosszú időről szóló bizonyítványokkal bíró segédet, mint azt, akinek sok, de rövid idejű szolgálatokat kimutató bizonyítványa van. Szabadalmazott sajtolt ekefejek! Jelenleg a legjobbak! Százezrek használatban! Hitvány utánzatokkal össze nem hasonlíthatók! A védjegyre szigorúan kell ügyelni, mely minden egyes részen látható! —------ -.........» ■ = Vogel & Noot és szerszámgyárak Wartberg-Mürzthal és Mitterdorf (Stájerország) Központi iroda: Wien, I., Landskrongasse Nr. 5. Védjegy, 7. oldal.