Magyar vaskereskedő, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-03 / 1. szám
8 MAGYAR VASKERESKEDŐ 1937 Sokat beszéltek a héten arról, hogy végre a vaskereskedelemnek is egy erőteljesebb lépéssel kellene közeledni a szabott ár megvalósításához. Ismerjük a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tervezetét, melyet Székács Antal, a kamara kiváló alelnöke állított össze. Az elgondolás kitűnő és ideális. Kétségtelen, hogy a vaskereskedelem vezetői akarják is a megvalósítást. Ha ez nem is sikerül gombnyomásra, a tervezetnek mégis meglesz az a komoly eredménye, hogy a kamara a maganagy súlyával és tekintélyével a kereskedelem purifikálása mellé állt „szabott ár“ tervezetével. A kamara sem akar mást, mint amit a vaskereskedők egyesülete ezelőtt pár évvel elgondolt, határozatba foglalt és megvalósítani is próbált, hogy intézményesen állt a szabott ár kérdés rendezése mellé, táblákat nyomatott, amelyek a szabott ár bevezetését és fenntartását hangsúlyozták. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a vaskereskedőknek nemcsak kényelmes volna a szabott áron való árusítás, hanem a szabott árak betartása a tisztességes polgári haszon megállapításának fenntartását is biztosítaná. Igen ám, — mondják egyesek —, ha mindenki betartaná a szabott árakat! A jövő zenéje, hogy a már országossá lett mozgalom hogy fog sikerülni. Majd látni fogjuk: kik állnak a mozgalom, mellé és kik akadályozzák. Akik a szabott árakat nem akarják, azok nem akarják a rendes árak betartását, maguk és kartársaik, valamint a szakma boldogulását. Ila pedig egy testület élére áll egy olyan mozgalomnak, mint a szabott árkérdés, ezt még akkor is köszönteni kell, ha csak részleges sikerre van kilátás. KÖSZÖRŰKÖVEK fehér bajor, vörös francia, kék rohitschi és tót árvái. Gergely Adolf és Fia Budapest, V., Pannonia utca 35. Telefon: 2-928-63. Minden méretben kapható. Konjunktúra ? Dekonjunktúra ? Mikor ? Meddig ? Ezekre a kérdésekre felel dr. Varga István egyetemi tanár, a konjunktúrakutató intézet igazgatója és a vaskereskedő. Visszaemlékezünk a nem is olyan régen eltelt időkre, amikor minden üzleti irányú kérdés sóhajjal, panasszal találkozott, amikor hiába volt tavasz, nem voltak építkezések, hiába volt ősz, nem vásároltak kályhákat, hiába olvadt le a hó a földekről, nem kellett a gazdáknak mezőgazdasági vására. Az őszi „idény“-nek éppúgy csak az ideje volt itt, mint a „tavaszinak“, az üzletet még a „szezon“ sem hozta meg, éppen hogy a vásárlások az idénycikkekben kissé gyarapodtak. Mindezekre a fájdalmas körülményekre úgy a gyakorlati kereskedő, iparos, mint az elméleti tudósa a közgazdaságnak azt a magyarázatot adta: Beállott a dekonjunktúra. Az elmúlt év sok jót is hozott, remek termést a gazdáknak, nagyobb forgalmat minden áruban, fellendülést itt is, ott is és nincs ok ezt tagadni, sőt, nem szabad a javulás jelenségével szemben sem úgy állni, mint valami váratlan meteorral szemben, ami megmagyarázhatatlanul jön, megmagyarázhatatlanul megy s még a legjózanabb kereskedő se tehet mást, mint kihasználja a jó időket és panaszkodik a rossz időkön ... Nem. Ma már éppúgy boncolni, latolgatni kell, a konjunktúra és dekonjunktúra okait, körülményeit, okulásait, mint bármely más gazdasági jelenséget. S most, amikor egy eredményesebb év vége felé vagyunk és az új esztendő felé közeledünk, nem látszik fölöslegesnek két oldalról is rávilágítani erre a problémára, mert csak hasznos következmények vonhatók le ebből. Ezért kerestük fel a közgazdaságtan kiváló, tudós művelőjét, dr. Varga Istvánt, a Konjunktúrakutató Intézet igazgatóját, mondaná el véleményét az elmúló esztendőről konjukturális szempontból. Érdekes felvilágosításait az alábbiakban adjuk: — Mennyiben konjunkturális év az 1936-os esztendő, erről sokat lehet mondani, de alig lehet elkerülni az év folyamán elég gyakran hallott konvencionális megállapításokat is, amikben sok igaz van. — Kétségtelen, hogy az elmúlt év a magyar gazdasági életben is a fellendülés ideje volt, különösen az év második fele mutatja erősebben és érezhetőbben a javulás félreismerhetetlen jeleit. Igaz, hogy szerintem a javulás már jóval előbb megkezdődött és vizsgálódásaim során már az 1933-as évben rámutattam arra, hogy egy olyan javulási folyamat van kezdődőben, amely megszakítja az addig számos káros tünetével jelentkező dekonjunktúrát. Sokan nem adtak hitelt eme megállapításomnak, holott a rákövetkező évek igazolták azt, mert a lassú javulás az 1934. és 1935. éveken keresztül mutatkozva ez évben a magyar föld nagyszerű termése folytán is valóban be is következett a várt fellendülés. A javulásnak, fellendülésnek különböző irányú megnyilvánulásai vannak és nem tévesztendő szem elől, hogy nem mindig és nem mindegyik gazdasági ágnak szolgál a javára egyenlő mértékben a konjunktúrának nevezett gazdasági periódus. A javulás hol a beruházási vonalon gyorsabb ütemű, hol a fogyasztási vonalon hozza meg a kívánt üzletkötési lehetőségeket. A kereskedelem szempontjából fontosabb a fogyasztás emelkedésével mutatkozó javulás, bár a beruházások emelkedése sem közömbös, így például az építkezési beruházások feltétlenül használnak a kereskedői forgalomnak is. Ez év második fele-