Magyar vaskereskedő, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

8 MAGYAR VASKERESKEDŐ 1937 Sokat beszéltek a héten arról, hogy végre a vaskereskedelemnek is­ egy erőteljesebb lépéssel kellene közeledni a szabott ár megvalósítá­sához. Ismerjük a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara tervezetét, melyet Székács Antal, a kamara kiváló alelnöke állított össze. Az elgondolás kitűnő és ideális. Kétségtelen, hogy a vaskereskedelem vezetői akarják is a megvalósítást. Ha ez nem is sikerül gombnyomásra, a tervezetnek mégis meglesz az a komoly eredménye, hogy a kamara a maga­­nagy sú­lyával és tekintélyével a kereskedelem purifikálása mellé állt „szabott ár“ tervezetével. A kamara sem akar mást, mint amit a vaskereskedők egyesülete ez­előtt pár évvel elgondolt, határozatba foglalt és meg­valósítani is próbált, hogy intézményesen állt a sza­bott ár kérdés rendezése mellé, táblákat nyomatott, amelyek a szabott ár bevezetését és fenntartását hang­súlyozták. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a vas­­kereskedőknek nemcsak kényelmes volna a szabott áron való árusítás, hanem a szabott árak betartása a tisztességes polgári haszon megállapításának fenn­tartását is biztosítaná. Igen ám, — mondják egyesek —, ha mindenki betartaná a szabott árakat! A jövő zenéje, hogy a már országossá lett mozgalom hogy fog sikerülni. Majd látni fogjuk: kik állnak a mozgalom, mellé és kik akadályozzák. Akik a szabott árakat nem akarják, azok nem akarják a rendes árak betartását, maguk és kartársaik, valamint a­ szakma boldogulá­sát. Ila pedig egy testület élére áll egy olyan mozga­lomnak, mint a szabott ár­kérdés, ezt még akkor is köszönteni kell, ha csak részleges sikerre van kilátás. KÖSZÖRŰKÖVEK fehér bajor, vörös francia, kék rohitschi és tót árvái. Gergely Adolf és Fia Budapest, V., Pannonia­ utca 35. Telefon: 2-928-63. Minden méretben kapható. Konjunktúra ? Dekonjunktúra ? Mikor ? Meddig ? Ezekre a kérdésekre felel dr. Varga István egyetemi ta­nár, a konjunktúrakutató intézet igazgatója és a vaskereskedő. Visszaemlékezünk a nem is olyan régen eltelt időkre, amikor minden üzleti irányú kérdés sóhajjal, panasszal találkozott, amikor hiába volt tavasz, nem voltak építke­zések, hiába volt ősz, nem vásároltak kályhákat, hiába olvadt le a hó a földekről, nem kellett a gazdáknak mező­­gazdasági vására. Az őszi „idény“-nek éppúgy csak az ideje volt itt, mint a „tavaszinak“, az üzletet még a „sze­zon“ sem hozta meg, éppen­ hogy a vásárlások az idény­cikkekben kissé gyarapodtak. Mindezekre a fájdalmas kö­rülményekre úgy a gyakorlati kereskedő, iparos, mint az elméleti tudósa a közgazdaságnak azt a magyarázatot adta: Beállott a dekonjunktúra. Az elmúlt év sok jót is hozott, remek termést a gaz­dáknak, nagyobb forgalmat minden áruban, fellendülést itt is, ott is és nincs ok ezt tagadni, sőt, nem szabad a javulás jelenségével szemben sem úgy állni, mint valami váratlan meteorral szemben, ami megmagyarázhatatlanul jön, megmagyarázhatatlanul megy s még a legjózanabb kereskedő se tehet mást, mint kihasználja a jó időket és panaszkodik a rossz időkön ... Nem. Ma már éppúgy boncolni, latolgatni kell, a kon­junktúra és dekonjunktúra okait, körülményeit, okulá­sait, mint bármely más gazdasági jelenséget. S most, ami­kor egy eredményesebb év vége felé vagyunk és az­ új esz­tendő felé közeledünk, nem látszik fölöslegesnek két ol­dalról is rávilágítani erre a problémára, mert csak hasz­nos következmények vonhatók le ebből. Ezért kerestük fel a közgazdaságtan kiváló, tudós művelőjét, dr. Varga Istvánt, a Konjunktúrakutató Inté­zet igazgatóját, mondaná el véleményét az elmúló eszten­dőről konjukturális szempontból. Érdekes felvilágosításait az alábbiakban adjuk: — Mennyiben konjunkturális év az 1936-os esztendő, erről sokat lehet mondani, de alig lehet elkerülni az év folyamán elég gyakran hallott konvencionális megállapí­tásokat is, amikben sok igaz van. — Kétségtelen, hogy az elmúlt év a magyar gazda­sági életben is a fellendülés ideje volt, különösen az év második fele mutatja erősebben és érezhetőbben a javulás félreismerhetetlen jeleit. Igaz, hogy szerintem a javulás már jóval előbb megkezdődött és vizsgálódásaim során már az 1933-as évben rámutattam arra, hogy egy olyan javulási folyamat van kezdődőben, amely megszakítja az addig számos káros tünetével jelentkező dekonjunktúrát. Sokan nem adtak hitelt eme megállapításomnak, holott a rákövetkező évek igazolták azt, mert a lassú javulás az 1934. és 1935. éveken keresztül mutatkozva ez évben a ma­gyar föld nagyszerű termése folytán is valóban be is kö­vetkezett a várt fellendülés.­­ A javulásnak, fellendülésnek különböző irányú megnyilvánulásai vannak és nem tévesztendő szem elől, hogy nem mindig és nem mindegyik gazdasági ágnak szol­gál a javára egyenlő mértékben a konjunktúrának neve­zett gazdasági periódus. A javulás hol a beruházási vona­lon gyorsabb ütemű, hol a fogyasztási vonalon hozza meg a kívánt üzletkötési lehetőségeket. A kereskedelem szem­pontjából fontosabb a­ fogyasztás emelkedésével mutat­kozó javulás, bár a beruházások emelkedése sem közöm­bös, így például az építkezési beruházások feltétlenül hasz­nálnak a kereskedői forgalomnak is. Ez év második fele-

Next