Magyar Vasut és Közlekedés, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-20 / 1. szám
II. Feperes felülvizsgálati panaszt jelentett be egy kocsirakomány fűrészáru elvesztése miatt, mert szerinte erre az elveszett kocsira vonatkozóan a feladó utólagos rendelkezése továbbításának elmulasztása folytán áll fenn az alperesi vasút kártérítési felelőssége. Ide vonatkozólag az volt az irányadó tényállás hogy a szóbanforgó, 1939. évi augusztus 23-án La Avoczne állomásnak átadott küldeményt a lengyel vasút augusztus hó 28-án Ravaruska állomáson feltartóztatta és erről a feladó Munkács állomást, további intézkedés végett értesítette, a küldeménynek a feladási állomásra való visszairányítása iránt felperes által 1939. évi augusztus hó 31-én adott rendelkezést azonban az alperesi vasút nem továbbította. A kir. Kúria felperesnek ez a felülvizsgálati panaszát is elutasította. A kir. Kúria ítéletének indokolásában elvi ékel mondotta ki, hogy: I. Az utólagos rendelkezés továbbításának elmulasztása a vasút kártérítési felelősségének megállapítására csak abban az esetben szolgáltathatna alapot, ha a küldemény elvesztése az utólagos rendelkezés továbbításának elmulasztásával okozati összefüggésben áll. II. Az okozati összefüggés akkor forog fenn, ha a feladó utólagos rendelkezésének végrehajtása, vagyis a küldeménynek Ravaruska állomásról a feladó állomásra visszairányítása a német-lengyel háború kitörése után lehetséges lett volna. III. Arra tekintettel, hogy az 1939. évi szeptember 4-én kiadott német hivatalos hadijelentés szerint a német légierő a Katno—Varsó, Krakkó—Lemberg és Kielce—Varsó közötti vasútösszeköttetést már szétrombolta és számtalan vasúti kisiklást, vonatégést és vonatrombolást állapítanak meg, nem ellenkezik nyilvánvalóan az okszerűséggel a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a Ravaruska állomáson feltartóztatott küldeménynek a feladó állomásra visszairányítása az utólagos rendelkezés továbbítása esetén sem lett volna foganatosítható. A kir. Kúriának különösen az egyetemlegesség megszűnése kérdésében fent ismertetett ítélete teljesen megfelel a nemzetközi jogi gyakorlatnak. Teljesen azonos kérdésben ugyanis a német birodalmi törvényszék I. polgári tanácsa 1919. június hó 1-én hozott ítéletében ugyancsak elvi éllel mondotta ki, hogy „elveszett áruért a vasút felelőssége még nemzetközi fuvarlevél felmutatása esetén sem áll fenn akkor, amidőn a fuvarozásban résztvevő vasutak vncolata megszakad azáltal, hogy valamely vasúti vonalrész a háborús viszonyok folytán katonai megszállás alá kerül. (Lásd „Zeitschrift für den internationalen Eisenbahntransport’4 című időszaki folyóiratának 1913. szeptember havi 9 szám, 31. évfolyam.) A MÁV ÉS KÖZFORGALMI MAGÁN VASUTAK, VALAMINT A FOLYAMHAJÓZÁS ÉS KIKÖTŐK LÉGOLTALMI HELYZETE Irta: HÁMORI IMRE MÁV-intéző. Egységes légoltalmi segélyosztag. Kisebb szolgálati helyeken a csekély létszám miatt természetesen nem lesz módjában a légoltalmi parancsnoknak a különféle segélyosztagokat még a legkisebb létszámokkal sem megalakítani. Ilyen helyeken úgynevezett egységes légoltalmi segélyosztagok megszervezésére kerül a sor, ahol mindenki a fennálló körülmények szerint az összes előforduló munkákban résztvenni tartozik. Itt arra kell törekedni, hogy az egységes légoltalmi segélyosztag minden egyes tagja az összes szolgálatokban ki legyen képezve, vagy ha ez nem volna lehetséges, úgy egy-egy tagja a tűzoltás, egészségügy stb. szolgálatokban kapjon speciális kiképzést és így alkalmazás esetén ő vezeti e munkákat, míg a többiek segédkeznek neki. 2. Az egységes vasúti légoltalmi segélyosztag létszáma: 4—10 fő. Elosztása: légoltalmi parancsnok, 1 riasztó (a létszámviszonyok szerint a légi parancsnok maga), 2—4 tűzelfojtó, 2 egészségügyi mentő. Légoltalmi tervek. Minden szolgálati hely légoltalmának megszervezése megköveteli egy részletes légoltalmi terv felépítését. A légoltalmi terv megalkotására megkötött sémát adni nem lehet. Ahány szolgálati hely, annyi különböző légoltami igény merül fel. Ebből kifolyólag csak általános támpontokat adhatunk a légoltalmi terv célszerű és áttekinthető összeállítására-Az így összeállított terv sem lehet egyszer s mindenkori jellegű. A légoltalmi kérdések fejlődése és az időközönként változó anyagi lehetőségek a tervek állandó módosítását, kiegészítését és ebből kifolyólag tökéletesítését teszik szükségessé. A konkrét tervek mindenkor szigorúan bizalmas jellegűek. Egy ily terv általában három részre oszlik: 1. Az általános rész, mely a munkálatok teljes mérvét foglalja magában. 2. A készültségi terv, mely a légvédelmi készültség elrendelése esetén végrehajtandó teendőket idősorrendben csoportosítja. 3. A riadóterv, mely riadó esetén az egyes egyén, illetve csoportok, osztagok teendőit rögzítik le. A) Az általános részbe felveendő: 1. A szolgálati hely általános leírása, légoltalmi hely általános leírása, légoltalmi helyzete, veszélyességi foka, körzet, illetve alkörzet beosztása. (Légi megfigyelhetősége és a határoktól való távolsága.) 2 A parancsnoklási viszonyok. (Légoltalmi parancsnok, alkörzetparancsnokok.) 3. Az együttműködés szempontjából szükséges polgári szervek megnevezése és elhelyezése. (Polgári és postai légoltalmi parancsnokságok helye.) 4. Kölcsönös segélynyújtási módozatok az egyes szolgálati helyek, valamint a vasúti és polgári légvédelmi szervek között. 5. A légoltalmi parancsnok közegeinek felsorolása (csak nagyobb szolgálati helyeken). 6. A figyelő, jelentő és riasztó szolgálat szervezete (figyelők kijelölése, felállítási helyük, riasztás módozata). 7. Légoltalmi segélyosztagok felsorolása, személyzete és felszerelése. (Tűzoltóosztag,, mentőosztag, gázvédelmi osztag, helyreállító osztagok, kisebb szolgálati helyeken pedig csak egy egységes légoltalmi segélyosztag) .