Malomujság, 1935 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1935-06-01 / 1. szám
4. és a nemzetnevelő eszkölcs harca ez egy megrögződni készülő, minden téren romboló adónem ellen. Hogy tisztes ősi iparunkban mit, csinált ez az adónem, arra mélységes elkeseredés nélkül gondolni sem tudok. Hogy mennyi idegbe és veszteségbe került a becsületes malomnak és péknek a becsületesség, hogy mennyit jövedelmezett a mezőknek a tisztességtelenség ! Attól félek, hogy erkölcsi javakban túlontúl drágán vásároltuk meg a magyar búza magasabb árát. És megölték az adózott kenyérrel a belső fogyasztást, amely ki nem aknázott területével ma is itt áll a szemünk előtt , amely mindenben óriási jelentőségű, mert nemcsak fogyasztást jelent, hanem olcsó kenyeret, tehát egészséget, erőt, életet soksok magyar gyermeknek, Új-Magyarországnak. Az a törekvés, hogy a búzát megadóztatva emeljük a búza árát, elméletileg is meddő körforgás. Elismerem és tudom, hogy fenn kell tartani a búza árát legalább is egy nagyon szerényen számított önköltségen. De nem a legszegényebb néposztályok főtáplálékát képező kenyér fogyasztási adójával. Hanem addig is, míg természetesebb és jobb megoldás nem adódik, olyan adónemmel, mely az adózók egyénenként való teherbírásánál arányban áll. Hogy egy ilyen adónem gyorsan megvalósítható legyen, komoly meggondolásra ajánlom Szabó Károly kartársam ötletét, a jövedelemadó pótlékolását. Hozzáteszem ehhez a társulati adó megfelelő pótlékolását. A lényeg az, hogy a kenyéradót át kell vinni az egyenesadók területére. Kombinálva oly fogyasztási adókkal, melyek nem a legelemibb néposztályokat sújtják. Ismétlem : legelső célunk a lisztforgalmi adó elleni bátor, igazunk tudatában semmi törvényes eszköztől vissza nem riadó, törhetetlen küzdelem. Ha pedig megszabadulunk ettől a szerencsétlen adónemtől, akkor a másik cél : a magyar malomipar racionalizálása. A múlt év tavaszán az Országos Malomszövetség egyik intézőbizottsági gyűlése ezt a célt indítványomra a szövetség legsürgősebb teendői közé emelte. A Szövetség hivatalos lapjának hasábjain meg is indítottam a vitát. Sajnos, félbemaradt. Pedig racionalizálás nélkül nincs jövőnk. A magyar malomipar túl van méretezve. Nincs meg s nem is lehet meg a jövedelmezősége, ami végeredményben minden termelő tevékenység célja. Nem akarom újból elmondani azt, amit erről a tárgyról már amúgy is megírtam. Másik cikkben fogok majd visszatérni rá. De nem siethetünk eléggé a megvalósítás megkezdéseivel. Mihelyt meg lesz az ipari minisztérium, nekünk is ott kell lennünk a terveinkkel, legelsősorban a zártszám kérésével. Ismétlem: a magyar malomipar főcélja a racionalizálás. Hogy pedig bárminő célunkat megvalósíthassuk, meg kell hozzá teremteni az eszközt, meg kell szervezni végre a magyar molnárságot. Az Országos Majomszövetség új alapszabályai mélyen átgondolt, hatalmas és megfelelő keretet adnak a megszervezéshez. Ez a keret még üresen áll. Ha látom az Országos Malomszövetséget, melynek vezetősége dolgozik és cselekszik s látom mellette a vidéki molnárságot, mely szervezetlen összevisszaságban csúfolja meg a becsületes, tisztes munkadíjat: mintha egy embert látnék hatalmas fejjel, elsorvadt, rángatózó testen. Erős fejnek erős testen kell ülnie, hogy egész legyen az ember! Csak egész ember képes egész munkára, amire pedig mindenek felett szükségünk van s előreláthatólag még nagyobb szükségünk lesz a közeljövőben. Meg kell tölteni az Országos Malomszövetség üresen álló kereteit élettel, a vármegyei malomszövetségek országos egységet adó új életével. Hajdúnánás, 1935. május 15. MALOMUJSÁG , 1935. június 1. Magyar liszi és magyar kenyér Irta: Kovács Mihály, malomtulajdonos Amikor a régi jó vitágban a nagyrabecsült külföldi vagy belföldi fogyasztó előtt magyar lisztről vagy magyar kenyérről beszéltek, lelki szemei előtt a tiszavidéki, acélos, piros búza és a félméter magas, foszlós tiszavidéki kenyér jelent meg s rögtön vásárolt magának magyar lisztet. Ezt akkor könnyen tehette meg, mert korlátlan joga és pénze is volt hozzá és tényleg foszlós kenyeret sütött a magyar lisztből, amit ma is megtehet az, aki elsőrendű búzából őrölt lisztet vásárol, de sokan nem tehetik meg, mert elvették ebbeli jogukat és kereseti lehetőségüket. Akik legjobban szeretik a jó magyar foszlós kenyeret, azoknak nem szabad lisztet vásárolni, csak hatósági igazolvány vagy 250/6-os lisztadó lefizetése ellenében. Aki pedig ma sok lisztet fogyaszt, az üldözésnek van kitéve, mert az ellenőröknek el kell számolnia, hogy hová tette a sok lisztet. Gömbös Gyula kormányelnök úr megadta a helyes irányt, amikor kijelentette, hogy minden embernek legyen több kenyere, mint eddig és emelni kell az egész vonalon a belföldi fogyasztást. Ezt az irányt tehát követni kell és el kell távolítani minden akadályt, amely annak útja- KARTAL TESTVÉREK. BUDAPEST V., ALKOTMÁNY UTCA 27. Telefon : 180-53 és 196-86. Sürgönyeim : KARTALOK BUDAPEST Dufour & Co., Thal svájci szitaselyemgyár képviselete és lerakata, állandóan nagy raktár az összes számokban Sikszita-flaneil, filc, si! Tannerie de Vevey svájci speciális gépszíjgyár képviselete és lerakata. „Monopol“, „Ideale“ és „Leman“ szíjak utolérhetetlenek. iszitagolyó, heveder és Brabender Elektromaschinen G. m. b. H. Duisburg a/R. képviselete. Hankóczy-féle Farmograph define villamos molytalanító készülékek mindenfajta üzemi cikk Szabadalmazott sikérmosó készülékek és mindennemű malmi laboratóriumi cikkek, a legjobb minőségben.