Malomujság, 1936 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1936. január 1. Az első lépés Az emlékezetes július hó 16-i intéző­bizottsági ülésben elhangzott felszóla­lások és ígéretek után, végre e hó vé­gén életbe lépett a lisztforgalmiadóvált­­ság egyenlősítésének elve, miután azt a 33-as bizottság rendelkezésre kiadatta. Azon barátságos légkörben elhangzott­­ígéretek után, melyek a július 16-i ülé­sen a pénzügyi kiküldött urak részéről kilátásba helyeztettek, a molnárságot annak idején megjelent cikkemben türe­lemmel való kitartásra buzdítottam, augusztus hó végéig, mikor nemcsak az egyenlő elbánás elvét helyezték ki­látásba, de azt is, hogy ha hátrány mutatkoznék a vegyes típusú malmok ká­rára, az gyógyíttatni fog. A Vidéki Malomiparosok Orsz. Egye­sületének elnöke, aki annak idején meg­tisztelte jelenlétével intézőbizottságun­kat, három klasszikus szóval erősítette álláspontunkat. »Egyenlő elbánás elve« — és ezen épült fel a pénzügyi elő­adó titkár úr okfejtése szerint az egész új elszámolási rend. Öt hosszú, várakozásteljes hónap után végre megjött az új rendelet, mely sze­rint a tisztán kereskedelmi malmok is ugyanolyan adózásban részesülnek, mint a vegyes típusú malmok. Egyenlő elbánás-e az, hogy míg a malmok legnagyobb része az egyenlőt­len verseny folytán elvesztette fővárosi lisztelhelyezési lehetőségeit, addig a kedvezményezett malmok még export­kedvezményekkel is erősíttetve, az ex­port folytán alacsonyan kalkulálható kenyérliszt - versenyével súlyosbítottan, nyomhatták el az élni akaró vidéki ma­lomipart ? Egyenlő elbánás az, hogy míg ne­künk érdekképviseletünk meghallgatása nélkül meglepetésszerűen kellett az új, bennünket egyenlőtlenül súlyosan adóz­tató, rendeletet azonnal elfogadni, akkor a velünk szembenálló malmoknak sza­bad volt kisebb lisztforgalmiadóváltság térítése mellett a főszezont öt hónapig kihasználni és amellett az exportban segítséget élvezni ? Egyenlő elbánás az, hogy amíg ez a rendelet végre életbe lépett, viszont arra nem tétetett intézkedés, hogy a súlyo­sabb teherviselés miként rendeztetik? Ahhoz, hogy ezt az elvet megvaló­sítsák, nem kellett 5 és fél hónapnak eltelnie, azt elrendelni öt nap is elég­séges lett volna, mert sem törvényköny­veinkben, sem adózási rendszerünkben annak nyomát sem látom, hogy a gyen­gébbeket kell súlyosabban adóztatni és a progresszivitás elvét fordítva kell al­kalmazni, abban az irányban, hogy az elnyomó malmok még több kedvezmény­ben részesüljenek. Egyenlő elbánás-e az, hogy a tarifá­nál a vidéki malomipar hosszú évek óta hangoztatja panaszát a búza­ és a lisztár közötti egyenlőtlen szállítási le­hetőségekért, hiába? Egyenlő elbánás-e az, hogy az állam­vasút hűségnyilatkozatokkal és szállítási tarifanehézségekkel sújtja a vidéki ma­lomipart, ami a fővárosiaknál senkinek eszébe sem jut? Egyenlő elbánás-e az, hogy a rizs­­hántoló-ipart, mely országos élelmezési ipar, hiszen nemcsak a főváros, hanem a vidék is nagy fogyasztó, néhány fővá­rosi malom kartellizálja ? Felsorolhatnánk még számos olyan tényezőt, melyek a Vidéki malomipar el­sorvadásának előidézői, de erre most nem térek ki. Vissza fogunk azonban arra térni, hogy mint július 16-án a molnárság az intézőbizottsági ülésen megnyilatkozott, az új rendelet letár­­gyalása nem történt alapszabály­szerű módon, azon se az elnök, se a társelnö­kök részt nem vettek és azt, mint maga a pénzügyi titkár úr elismerte, még nem végleges formájában közölték. Azt hiszem, a molnárság tudatára ébredt annak, hogy ezen mulasztás mily súlyos volt és ezért kit terhel a felelősség. Öt és fél hónapig az intézőbizottság nem hivatott össze, öt és fél hónapig a rendelet megjelenésére való várakozás munkaképtelenné tette az intézőbizott­ságot, mely öt és fél hónapig semmi néven nevezendő ténykedést nem fejtett ki. Kétségbe vonom, hogy a rendele­ten kívül más fontos ügye ne lett volna a molnárságnak. Ha egy kongresszust tartanánk, se lenne elegendő a sok baj és kívánság előadására, ami a molnár­­ságot szorongatja. Az Országos Malom­­szövetség nem azért alakult meg, hogy ott különféle rangok és címek legye­nek, de a molnárság azért választotta intézőbizottsági tagjait, hogy azok ott a szakmát képviseljék és érdekeit vé­delmezzék. Védelmezzék, de hogyan? Mi az akadálya és ki az akadálya annak, hogy súlyos és fontos kérdések öt és fél hónapig nem vihetők az intézőbi­zottság elé ? Lehetséges-e egy intézőbizottsági ülé­sen a kérdések halmazatát elintézni, ha minden félévben van egy intézőbizott­sági ülés ? Tarthatatlan állapot és helyzet ez, melyet a molnárság nem hagyhat jóvá, hanem feltétlen felveti a felelősség kér­dését. Olyan jól megy a sora a molnár - ságnak, hogy szükségtelen a gyűlés ösz­­szehívása? Azt hiszem, ennek megcáfo­lására nem kell szót vesztegetnem és a feleletet a szövetségben erre maga az intézőbizottság fogja megadni. Nem­ örülünk az ú. n. első lépés­nek, mert keserűséget okoz nekünk az, hogy ezen első lépés megtevésére öt és fél hónap kellett, holott ez egy ké­zenfekvő, nem vitatható és jogos kí­vánság volt. Nem találunk azonban megnyugvást abban az irányban sem, hogy a 4—5 %-os megtakarítások kiküszöbölésének elvével egyidejűleg a pénzügyi kor­mányzat oly kulcsokat állapít meg, hogy a 4,50 pengős lisztforgalmiadóváltság­­kulcs nem fog emelkedni. Malomszövetségünk vezetősége bizo­nyára tájékozva van ez irányban is és várjuk a második lépést, mely bennün­ket is kielégít. Igaz, hogy nem sze­retnénk a második lépést 1936. július 16-ára, mert akkor igazán késő lesz, de szeretnénk még az új esztendő első hónapjában, hogy a július 16-i ígéret beváltassék, mert eddig a türelem ró­zsák helyett töviseket termelt részünkre. Az új esztendő küszöbén az eddigi tapasztalatok dacára se szabad csügged­nünk, nem szabad megállani az első lépésnél, a második lépést kezdemé­nyezni nekünk kell, nekünk kell rendet teremteni érdekeink védelmezésének aka­dályaiban, nekünk kell talpraállani, ha boldogulásunk útjára akarunk lépni. Az út, melyre lépünk, tövises, de ha meg­hátrálunk a tövisek előtt és rá se me­rünk lépni az útra, melyet járnunk kell, akkor nem is várhatunk ered­ményt. Összetartással, önbizalommal és a jobb jövőbe vetett hittel, még ma is nemcsak hogy lehet, de el is kell indul­nunk és az igazság fegyverével felvér­tezve, utunk csak győzedelmes lehet. (Bácsbokod) Rosenberg Mátyás MALOMÚJSÁG 5. BOHM GŐZMALOM R.R T. SZOLNOK napi 300 g őrlőképességű 20-rendszerű 1924. és 1926-ban szerelt buzaőrlő MALMÁT LESZERELI és gépeinek kiárusítását 1936. január 2-án megkezdi. A malomgépek Ganz-Danubius, Első Magyar Gazdasági, Hofherr-Schrantz gyártmányok, míg a meghajtógép Láng L. szelepes 260—300 HP gőzgép. Felvilágosítást január 2-tól a helyszínen vagy levélben ad. Bohrt Gőzmalom R.-T. Szolnok. Telefon: 137

Next