Malomujság, 1936 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936. január 1. Az első lépés Az emlékezetes július hó 16-i intézőbizottsági ülésben elhangzott felszólalások és ígéretek után, végre e hó végén életbe lépett a lisztforgalmiadóváltság egyenlősítésének elve, miután azt a 33-as bizottság rendelkezésre kiadatta. Azon barátságos légkörben elhangzottígéretek után, melyek a július 16-i ülésen a pénzügyi kiküldött urak részéről kilátásba helyeztettek, a molnárságot annak idején megjelent cikkemben türelemmel való kitartásra buzdítottam, augusztus hó végéig, mikor nemcsak az egyenlő elbánás elvét helyezték kilátásba, de azt is, hogy ha hátrány mutatkoznék a vegyes típusú malmok kárára, az gyógyíttatni fog. A Vidéki Malomiparosok Orsz. Egyesületének elnöke, aki annak idején megtisztelte jelenlétével intézőbizottságunkat, három klasszikus szóval erősítette álláspontunkat. »Egyenlő elbánás elve« — és ezen épült fel a pénzügyi előadó titkár úr okfejtése szerint az egész új elszámolási rend. Öt hosszú, várakozásteljes hónap után végre megjött az új rendelet, mely szerint a tisztán kereskedelmi malmok is ugyanolyan adózásban részesülnek, mint a vegyes típusú malmok. Egyenlő elbánás-e az, hogy míg a malmok legnagyobb része az egyenlőtlen verseny folytán elvesztette fővárosi lisztelhelyezési lehetőségeit, addig a kedvezményezett malmok még exportkedvezményekkel is erősíttetve, az export folytán alacsonyan kalkulálható kenyérliszt - versenyével súlyosbítottan, nyomhatták el az élni akaró vidéki malomipart ? Egyenlő elbánás az, hogy míg nekünk érdekképviseletünk meghallgatása nélkül meglepetésszerűen kellett az új, bennünket egyenlőtlenül súlyosan adóztató, rendeletet azonnal elfogadni, akkor a velünk szembenálló malmoknak szabad volt kisebb lisztforgalmiadóváltság térítése mellett a főszezont öt hónapig kihasználni és amellett az exportban segítséget élvezni ? Egyenlő elbánás az, hogy amíg ez a rendelet végre életbe lépett, viszont arra nem tétetett intézkedés, hogy a súlyosabb teherviselés miként rendeztetik? Ahhoz, hogy ezt az elvet megvalósítsák, nem kellett 5 és fél hónapnak eltelnie, azt elrendelni öt nap is elégséges lett volna, mert sem törvénykönyveinkben, sem adózási rendszerünkben annak nyomát sem látom, hogy a gyengébbeket kell súlyosabban adóztatni és a progresszivitás elvét fordítva kell alkalmazni, abban az irányban, hogy az elnyomó malmok még több kedvezményben részesüljenek. Egyenlő elbánás-e az, hogy a tarifánál a vidéki malomipar hosszú évek óta hangoztatja panaszát a búza és a lisztár közötti egyenlőtlen szállítási lehetőségekért, hiába? Egyenlő elbánás-e az, hogy az államvasút hűségnyilatkozatokkal és szállítási tarifanehézségekkel sújtja a vidéki malomipart, ami a fővárosiaknál senkinek eszébe sem jut? Egyenlő elbánás-e az, hogy a rizshántoló-ipart, mely országos élelmezési ipar, hiszen nemcsak a főváros, hanem a vidék is nagy fogyasztó, néhány fővárosi malom kartellizálja ? Felsorolhatnánk még számos olyan tényezőt, melyek a Vidéki malomipar elsorvadásának előidézői, de erre most nem térek ki. Vissza fogunk azonban arra térni, hogy mint július 16-án a molnárság az intézőbizottsági ülésen megnyilatkozott, az új rendelet letárgyalása nem történt alapszabályszerű módon, azon se az elnök, se a társelnökök részt nem vettek és azt, mint maga a pénzügyi titkár úr elismerte, még nem végleges formájában közölték. Azt hiszem, a molnárság tudatára ébredt annak, hogy ezen mulasztás mily súlyos volt és ezért kit terhel a felelősség. Öt és fél hónapig az intézőbizottság nem hivatott össze, öt és fél hónapig a rendelet megjelenésére való várakozás munkaképtelenné tette az intézőbizottságot, mely öt és fél hónapig semmi néven nevezendő ténykedést nem fejtett ki. Kétségbe vonom, hogy a rendeleten kívül más fontos ügye ne lett volna a molnárságnak. Ha egy kongresszust tartanánk, se lenne elegendő a sok baj és kívánság előadására, ami a molnárságot szorongatja. Az Országos Malomszövetség nem azért alakult meg, hogy ott különféle rangok és címek legyenek, de a molnárság azért választotta intézőbizottsági tagjait, hogy azok ott a szakmát képviseljék és érdekeit védelmezzék. Védelmezzék, de hogyan? Mi az akadálya és ki az akadálya annak, hogy súlyos és fontos kérdések öt és fél hónapig nem vihetők az intézőbizottság elé ? Lehetséges-e egy intézőbizottsági ülésen a kérdések halmazatát elintézni, ha minden félévben van egy intézőbizottsági ülés ? Tarthatatlan állapot és helyzet ez, melyet a molnárság nem hagyhat jóvá, hanem feltétlen felveti a felelősség kérdését. Olyan jól megy a sora a molnár - ságnak, hogy szükségtelen a gyűlés öszszehívása? Azt hiszem, ennek megcáfolására nem kell szót vesztegetnem és a feleletet a szövetségben erre maga az intézőbizottság fogja megadni. Nem örülünk az ú. n. első lépésnek, mert keserűséget okoz nekünk az, hogy ezen első lépés megtevésére öt és fél hónap kellett, holott ez egy kézenfekvő, nem vitatható és jogos kívánság volt. Nem találunk azonban megnyugvást abban az irányban sem, hogy a 4—5 %-os megtakarítások kiküszöbölésének elvével egyidejűleg a pénzügyi kormányzat oly kulcsokat állapít meg, hogy a 4,50 pengős lisztforgalmiadóváltságkulcs nem fog emelkedni. Malomszövetségünk vezetősége bizonyára tájékozva van ez irányban is és várjuk a második lépést, mely bennünket is kielégít. Igaz, hogy nem szeretnénk a második lépést 1936. július 16-ára, mert akkor igazán késő lesz, de szeretnénk még az új esztendő első hónapjában, hogy a július 16-i ígéret beváltassék, mert eddig a türelem rózsák helyett töviseket termelt részünkre. Az új esztendő küszöbén az eddigi tapasztalatok dacára se szabad csüggednünk, nem szabad megállani az első lépésnél, a második lépést kezdeményezni nekünk kell, nekünk kell rendet teremteni érdekeink védelmezésének akadályaiban, nekünk kell talpraállani, ha boldogulásunk útjára akarunk lépni. Az út, melyre lépünk, tövises, de ha meghátrálunk a tövisek előtt és rá se merünk lépni az útra, melyet járnunk kell, akkor nem is várhatunk eredményt. Összetartással, önbizalommal és a jobb jövőbe vetett hittel, még ma is nemcsak hogy lehet, de el is kell indulnunk és az igazság fegyverével felvértezve, utunk csak győzedelmes lehet. (Bácsbokod) Rosenberg Mátyás MALOMÚJSÁG 5. BOHM GŐZMALOM R.R T. SZOLNOK napi 300 g őrlőképességű 20-rendszerű 1924. és 1926-ban szerelt buzaőrlő MALMÁT LESZERELI és gépeinek kiárusítását 1936. január 2-án megkezdi. A malomgépek Ganz-Danubius, Első Magyar Gazdasági, Hofherr-Schrantz gyártmányok, míg a meghajtógép Láng L. szelepes 260—300 HP gőzgép. Felvilágosítást január 2-tól a helyszínen vagy levélben ad. Bohrt Gőzmalom R.-T. Szolnok. Telefon: 137