Mezőgazdák, 1941 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-31 / 1. szám
4. oldal »MEZŐGAZDÁK« Lossonczy István főispán, Lukács Béla ny. államtitkár, Mayer János ny. miniszter, országgyűl. képviselő, dr. Mutschenbacher Emil, a magyar országgyűlés felsőházának tagja, OMGE igazgató, gróf Somssich László m. kir. titk. tanácsos, az országgyűlés felsőházának tagja, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, dr. Szomjas Lajos m. kir. titk. tanácsos. Új tagjai lettek az igazgatóságnak : gróf Béldy Kálmán földbirtokos, az erdélyi gazdasági tanács elnöke, csákói Geist Gáspár nagybirtokos, dr. Telbisz Imre nagybirtokos, a Tiszántúli Ciroktermelők Egyesületének elnöke, gróf Teleki Béla főispán, nagybirtokos és báró Vay László m. kir. titk. tanácsos, a Gazdák Biztosító Szövetkezete elnöke. A felügyelőbizottság elnöke : dr. Várady László ny. min. osztályfőnök, alelnöke: Szeleczky Iván m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgató, tagjai: dr. Ihrig Károly egy. ny. r. tanár, Makay Pál min. tanácsos, dr. Rothmayer Imre m. kir. gazd. főtan., OMGE főtitkár, dr. Szontágh Antal ny. min. tanácsos, földbirtokos és Zboray Ferenc m. kir. gazd. főigazgató lett. Az abraktakar Hiánypiac rendezése a termelés és közellátás érdekében. A „Budapesti Közlöny“ 1941. évi január hó 12-i számában megjelent 8560/1940. M. E. sz. rendelet a m. kir. kormány gondos gazdálkodásának és előrelátásának újabb bizonyítékát adja. A termelés és fogyasztás zavartalan körforgásának rendkívüli fontossága mindenki előtt ismeretes. Kevesen tudják azonban azt, hogy a körforgás zavartalanságát a jelenlegi európai, illetőleg általános gazdasági helyzetben, úgyszólván naponként veszélyezteti valamely előre nem látott, ismeretlen tényező. Nem kétséges, hogy egy-egy ilyen váratlan meglepetés esetenként való kiküszöbölése erős zökenőkkel jár. Ezeket a zökkenőket azonban a mai erősen igénybevett teherbíróképesség vagy egyáltalában nem, vagy csak nehezen bírná ki. Ezért vált szükségessé a termelés, valamint a termelt áruk felhasználása, szétosztása és tartalékolása terén a kormányzat rendszeres irányítása és ellenőrzése. Túl sok forog kockán, semhogy továbbra is fenntarthassuk a megosztott felelősség rendszerét és kitegyük magunkat annak, hogy a mai nehéz időkben esetleg felelőtlenség és rendszertelenség veszélyeztesse gazdasági életünket. Fokozott figyelmet érdemel tehát a rendeletben foglalt szétosztási sorrend, amely szerint a közellátást szolgáló gazdaságok és üzemek részesülnek elsősorban a rendelkezésre álló előtakarmánykészletekből. Ha tekintetbe vesszük a rendelet idevonatkozó intézkedéseit, könnyen megállapíthatjuk, hogy az egész konstrukció elsősorban a termelés folytatólagosságának s ezzel egyidejűleg a közellátás biztosításának érdekében jött létre. Külön érdeme a rendeletnek, hogy számolva a helyi viszonyokkal és a kialakult gyakorlattal, gondoskodott a kisemberek igényeinek gyors és zavartalan kielégítéséről. A napi 100 q-n aluli malmok, valamint a napi 20 q-n aluli olajütők ugyanis mentesek a bejelentési kötelezettség alól, s termelésük továbbra is minden megkötöttség nélkül jut a fogyasztóhoz. Ugyanígy a vámőrlésű malmok és olajütők forgalma sem kerül zárolás alá. Az előtakarmányok forgalmának szabályozása azonban ezen túlmenőleg is nagy jelentőségű. Általánosan ismert tény, hogy a hazai állattartás, de különösen a gazdaságos tejtermelés és állathízlalás évek óta a legnagyobb nehézségekkel küzd. Ennek oka a gazdáknak, főleg azonban a kisgazdáknak minden újabb takarmányozási rendszertől való idegenkedése. Ez az idegenkedés viszont azzal magyarázható, hogy a korszerű abrak-, illetőleg fehérjetakarmányok ára megközelítőleg sem állott arányban az elérhető tej- és hízóárakkal. Az előtakarmányok piacán évek óta úgy az árak, mint a forgalomba kerülő készletek tekintetében a legteljesebb bizonytalanság észlelhető. Ez a bizonytalanság természetszerűleg a tejtermelés és hizlalás rentabilitását is kedvezőtlenül befolyásolta, s mindinkább csírájában fojtotta meg a vállalkozási kedvet. Ennek a folyamatnak eredményéről ma már nemcsak aggasztó statisztikai adatok, hanem sajnos, közvetlenebbül észlelhető tünetek is tanúskodnak. Az előtakarmánypiac rendezését tehát a mai rendkívüli időktől függetlenül a hazai tejtermelés és állathízlalás rentabilitásának régóta vajúdó problémája már egymagában is indokolja. A rendelkezésre álló készletek szétosztására, valamint a behozatal lebonyolítására a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete kapott megbízást. A Szövetkezetre háruló feladat, különös tekintettel az erősen korlátozottbelföldi készletekre, de legfőképpen a behozatali nehézségekre, nem könnyű. Közismert a szövetkezet évtizedes kapcsolata a magyar gazdatársadalommal, így könnyen elképzelhető, hogy más viszonyok között a kapott megbízás teljesítése nemcsak üzleti vonatkozásban, de nevelő és felvilágosító munka szempontjából is milyen nagy jelentőségű tevékenységre adott volna alkalmat. A korszerű takarmányozás rendszeresítése, az előtakarmányok, fehérjedús abraktakarmányok, vitaminos póttakarmányok gazdaságos kihasználása tekintetében úgyis sok még a tennivaló, mert nem kétséges, hogy ebben a vonatkozásban, sajnos, mélyen a nyugati agrárállamok színvonala alatt állunk. Vonatkozik ez elsősorban a hazai kisgazdák takarmányozási módszerére, amelynek oka — valljuk meg őszintén — nemcsak anyagi nehézségekben, hanem legalább olyan mértékben az általános tájékozatlanságban keresendő. A jelenlegi körülmények között, már csak az idő előrehaladottságára való tekintettel is, a szövetkezetnek, sajnos, nem lesz módjában az általános felvilágosítás és ismertetés terén olyan tevékenységet kifejteni, mint normális időkben. A beszerzési, szervezési és szétosztási munka súlyos feladatot jelent s elsősorban ennek elvégzése fogja igénybe venni a rendelkezésre álló időt, valamint az anyagi és munkaerőket. Ennek ellenére minden remény megvan arra, hogy később ezen a téren is érvényesülni fog a kormányzat intenciója , minden rendelkezésre álló eszközzel és módon fejleszteni a magyar agrárkultúrát, ugyanakkor fokozni a terméseredményt, hogy végeredményben hazai gazdatársadalmunk életszínvonala emelkedjék. A rendelet gyakorlati keresztülvitele tehát nagymértékben biztosítani fogja a termelés-fogyasztás egyensúlyát, s a kormányzat más vonatkozású rendelkezéseivel összhangban, elejét veszi olyan visszaéléseknek, melyeknek nyomasztó emléke még élénken kísért az elmúlt nagy háború idejéből. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket ! ! Az állatoknak is kell vitamin ! Az emberi táplálkozással kapcsolatban sokat hallunk és olvasunk a vitaminok szerepéről. A haszonállatok takarmányozásában nem kevésbbé fontosak ezek, az életfolyamatok összhangjának biztosítását szolgáló anyagok. Hiába adja meg a gondos gazda háziállatainak a létfenntartó és energiatermelő fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, valamint a szervetlen sókat, ha a takarmány nem tartalmaz vitamint, elsősorban ,,D“-vitamint. Ebben az esetben nemcsak az állatok takarmányértékesítése romlik, de más baj is keletkezhet. Az állat fejlődésében visszamarad, betegségekkel szemben fokozottabban érzékennyé válik és fellép az angolkór (rhachitis) valamint a csontlágyulás. Sok gazda a maga kárán tapasztalja 1941. januárát.