Mezőgazdák, 1943 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-15 / 1. szám
2. oldal »MEZŐGAZDÁK« 1943. január 15. Szövetkezetünk történelmében elévülhetetlen érdemeinek maradandó megörökítése céljából a t. Közgyűlésnek javaslatot teszünk. Szövetkezetünk másik nagy halottja : Dr. Bernát István, igazgatóságunk alelnöke. Ott állott szövetkezetünk bölcsőjénél. 1891 óta felügyelőbizottságunk, 1901-től igazgatóságunk tagja és 1914-től haláláig alelnöke volt szövetkezetünknek. Bernát István neve összeforrott a magyar agrárszövetkezeti mozgalom történetével. Voltak idők, amikor ezt a történetet ő csinálta. Kitűnő tehetségét, széleskörű műveltségét, nagy tudását, elsőrangú külföldi összeköttetéseit, pompás írói tollát és szónoki készségét a múlt évszázad utolsó évtizedeiben önzetlenül állította a magyar agrármozgalom, s abban elsősorban a magyar szövetkezeti ügy szolgálatába. Egyéni érdekeit, melyeket más utakon bizonyára jobban szolgálhatott volna, habozás nélkül áldozta fel meggyőződése és eszményei tisztaságáért. Késő, öreg korában bekövetkezett haláláig példaképe maradt a meggyőződése vonalában rendíthetetlenül és rendületlenül előrehaladó, erkölcseiben szilárd, független, bátor közéleti férfiúnak. Gonddal és szeretettel foglalkozott ügyeinkkel. Szívén viselte szövetkezetünk fejlődésének ügyét és akkor, amikor az 1933—34. esztendőkben a gazdasági élet válsága szövetkezetünket is megrendítette, igazgatósági elnök nem létében, mint alelnök maga vállalta a szövetkezet ügyeinek irányítását, hogy amikor a nehéz és felelősségteljes munkát elvégezte, az egyéniségét oly jellemző szerénységgel átengedje a vezetést annak a férfiúnak, akit ezen a helyen a szövetkezet szempontjából alkalmasabbnak tartott. Mélységes hálával és őszinte szeretettel gondolunk reá. Emlékét úgy örökítettük meg, hogy a hozzá oly közelálló Darányi Ignác Agrártudományos Társaságban 75.000 pengő tőkével alapítványt tettünk, melynek kamatait minden évben olyan férfiú nyeri el, aki az elmúlott esztendőben akár tudományos, akár gyakorlati téren a magyar mezőgazdaságnak a legnagyobb szolgálatot tette. Ez az alapítvány örök emlékezetül az ő nevét viseli. Úgy Teleki Tibor gróf, mint dr. Bernát István férfikoruk javarészét egy, az 1914—18-as világháború előtti boldog és békés Nagymagyarországban töltötték el. Bármilyen megrázkódtatásokat is szenvedett el azóta a magyar élet, s akármilyen sorscsapásokkal sújtotta is a történelem folyása a néha már végveszély szélére sodródott magyarságot, mindketten mindvégig ott állottak önzetlenül, nagy és változatlan erkölcsi súlyukkal az általuk kezdeményezett és szolgált mozgalmak élén, példaképül a hitében megrendült és erkölcsében megfogyatkozott későbbi nemzedéknek. Vajha azokból a zavarokból és megpróbáltatásokból, melyekben élünk, s melyek reánk várnak, hozzájuk hasonló nemes és tiszta egyéniségek mutatnák meg a kivezető utat. * * * Az elmúlt üzletév (1941 július 1-től 1942 június 30-ig) az előző esztendőkhöz hasonlóan világháborús feszültségben múlott el. Az elmúlt üzletévben lépett be hazánk katonai erejével a világháborúba. Beavatkozásunkat nem hódító szándék vezette, mert védekezésünket — és ez a védekezés adja meg katonai beavatkozásunk ismérvét is — a nemzetközi jogot lábbal tipró megtámadtatás tette szükségessé. Amint a megelőző időszakokban a gazdasági háborúban való részvételünket, úgy az elmúlt üzletévben katonai beavatkozásunkat is áthatotta a szövetségesi hűség, amely nemzetünket az új Európáért küzdő tengelyhatalmak mellé állította. A gazdasági élet nehézségei természetesen fokozódtak. Az elmúlt időszakban nemcsak az volt a gazdasági helyzet súlyosbodásának az oka, hogy a világháború a harmadik esztendőbe fordult, hanem hazánk szempontjából különösen az, hogy katonailag is beavatkozván a háborúba, nagyobb fogyasztás jelentkezett és a termelésnek a hadviselés következtében sok akadálya támadt. Garantált fajazonos, . . . ,a ellenőrzött és nemesített takarmány répamagvak cukorrépamagvak MAGOSZTÁLYUNKNÁL szerezhetők be.