Mezőgazdák, 1944 (51. évfolyam, 1-9. szám)

1944-01-15 / 1. szám

4. oldal »MEZŐGAZDÁK« 1644. január 15. Az elhangzott beszéd — melyet a hallgatóság tetszés­­nyilvánítása ismételten megszakított — a megjelentekre mély benyomást tett. $ * * Szövetkezetünk az elmúlt esztendőben hatalmas tevé­kenységet fejtett ki. Az egész országot áthálózta kirendelt­ségeivel, bevásárló kirendeltségeivel, központi és kirendelt­ségi bizományosaival, s úgy az értékesítés, mint a fogyasz­tás vonalán állt rendelkezésre a gazdatársadalomnak. Az elmúlt­ esztendőben a Magyar Mezőgazdák Szövetkeze­tének 247 szerve működött vidéken. A mezőgazdasági áruellátás az elmúlt esztendőben a közismert nehézségekbe ütközött. A szövetkezet azonban szűkösebb keretek között ugyan, de mégis tagjai szükség­letét kielégítette. E tekintetben nagy segítségére volt a szövetkezetnek a saját gépgyárában előállított sok mező­­gazdasági eszköz és gép, amelyek igen nagy kelendőségnek örvendenek. A szövetkezet forgalma nemcsak értékben, de mennyiségben is igen lényegesen emelkedett jóformán az összes árukban. Értékesítő tevékenységét a szövetkezet jelentékenyen fejlesztette, úgyszintén magtermeléseiben is nagy ered­ményt ért el. Befejezés előtt állanak azok a nagyjelentő­ségű építkezések, amelyeket a szövetkezet többmilliós befektetéssel Pilisen folytat, ahol az eddig legkorszerűbb, nagy befogadóképességű sertéshízlalóra épül. A szövetkezet üzletrésztőkéje 2.356.000­— pengő és az elmúlt esztendőben 500.000 pengő tiszta nyereséget ért el. * * * A szövetkezet tagjai közül az igazgatóság jelentéséhez és a zárszámadásokhoz Horváth István földbirtokos, ország­­gyűlési képviselő, a Vasvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatója szólt hozzá. Kiemelte azt a szép eredményt, amit a szövetkezet óvatos üzleti politikával ért el. Hangsúlyozta, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a mezőgazdaságnak ma kon­junktúrája van. Az a pénzfelesleg, ami a mezőgazdasági üzemek bevételeiben mutatkozik, semmi másnak, mint annak a következménye, hogy a karbantartás, felújítás, beruházás lehetetlen az áruhiány miatt, tehát tulajdon­képpen a mezőgazdaság holt tőkéje jelentkezik pénzben. Ez a megállapítás elirányítása a helyes gazdasági politi­kának, mert a jövő nehéz versenyében a magyar mező­­gazdaság csak abban az esetben állhatja meg sikerrel a helyét ha mihelyt annak lehetősége elérkezik, megadatik számára a lehetőség, hogy a háború kényszerű viszonyai között elmulasztott beruházásait, felújításait pótolhassa. Hangsúlyozta, hogy a gazdatársadalom, amely vállalja a háborús gazdálkodással kapcsolatos kötöttségeket és terheket, azt látná szívesen, ha a kötöttgazdálkodás feladatait elsősorban az általa létesített mezőgazdasági intézmények, így elsősorban a szövetkezeti mozgalom szervei látnák el. Hálával emlékezett meg a Földmívelésügyi Miniszté­rium támogatásáról, amelyben a gazdatársadalom vala­mennyi kezdeményezése, így a szövet­kezeti mozgalom is részesül és ezt kéri a gazdaságpolitika más tényezőitől is, amelyek hasonló megértéssel a gazdatársadalom iránt eddig nem viseltettek, hogy a jövőben vegyék igénybe azokat a bevált szervezeteket, amelyeket a gazdatársa­dalom a Földmívelésügyi Minisztérium támogatásával terem­tett meg nehéz feladataik megoldásában. Javaslatára a közgyűlés köszönetet szavazott a szövet­kezet vezetőségének, elsősorban Somssich Gyula gróf dr. m. kir. titkos tanácsos, aleln­ök-vezérigazgatónak és köz­vetlen munkatársainak, az egész tisztviselőkarnak a szép eredményért, amely a szövetkezet munkásságát koronázta. Ezek után a közgyűlés megejtette a választásokat. Az igazgatóság tagjai lettek háromévi időtartamra: alelnök Somssich Gyula gróf dr. m. kir. titkos tanácsos, vezér­­igazgató. tagjai: Béldi Kálmán gróf nagybirtokos, Esterházy László herceg nagybirtokos, Geist Gáspár dr. m. kir. gazda­sági főtanácsos, földbirtokos, Mayer János m. kir. titkos tanácsos, országgyűlési képviselő, Somssich László gróf, az OMGE elnöke, Telbisz Imre dr. földbirtokos, a Tiszántúli Ciroktermelők Egyesületének elnöke, vitéz Tételei Béla gróf nagybirtokos, Vay László báró m. kir. titkos tanácsos. A felü­gyelőbizottság elnöke, Várady László ar. ny. miniszteri osztályfőnök, alelnöke, Szereczky Iván m. kir. kormányfőtanácsos, tagjai: Ihrig Károly dr. egyetemi nyil­vános rendes tanár, Fáy Andor m. kir. jószágigazgató, Zboray Ferenc ny. m. kir. gazdasági főigazgató, Rege Károly dr. m. kir. gazdasági főtanácsos, OMGE főtitkár és Trajánovits Lajos dr. miniszteri titkár lettek. Felszólalása Csáky Ferenc m­. kir. gazdasági főtanácsos, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete ügyvezető igazgató­­jának,a Darányi Ignác Agrár­tudo­mányos Társaságban 1943 decem­ber 1-én az állattenyésztésről tar­tott szakértekezletén. A háború utáni átmenetgazdálkodáshoz komoly ter­vet adni csak akkor lehetne, hogyha ismernénk azokat az adottságokat és termelési előfeltételeket, értékesítési viszonyokat, amelyek a háború befejezése után állanak elő. Gigantikus nagyhatalmi erők állanak szemben egymással és hogyha a világot átalakító háború bármelyik fél részére eldől, a győző nem fog megelégedni a térképek kiigazítá­sával, hanem mélyen bele fog nyúlni nemcsak az ország­részek, hanem a világrészeknek gazdasági irányításába, mezőgazdasági és ipari termelésének megszervezésébe. Meggyőződésem szerint kétségtelen az, hogy a győző fél a szociális követelményeknek igen nagy mértékben kíván eleget tenni, mert ezt a világhangulat megköveteli, ennek következménye pedig az lesz, hogy nemcsak a ruházkodás és háztartási szükségleti cikkekben kell fokozottabb igé­nyeket kielégítenünk, hanem a közélelmezési színvonalnak is lényegesen emelkednie kell az alacsonyabb életszínvonalon álló osztályok tömegeinél is. Kétségtelen az is, hogy a háború befejezésével, akár­milyen eredménnyel zárul is le az, elszegényedve kerü­lünk abból ki. Az egyesek felé napjainkban mutatkozó konjunktúrák úgy, mint az előző világháborúban is, lát­szatkonjunktúrának fognak bizonyulni és a kezükben érzett és erősen szorított aranyrúd jégcsap módjára semmivé TŰZBIZTONSÁG emeléséhez mielőbb vásároljon készletből FECSKENDŐT „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket !“

Next