Mezőgazdák, 1944 (51. évfolyam, 1-9. szám)
1944-01-15 / 1. szám
4. oldal »MEZŐGAZDÁK« 1644. január 15. Az elhangzott beszéd — melyet a hallgatóság tetszésnyilvánítása ismételten megszakított — a megjelentekre mély benyomást tett. $ * * Szövetkezetünk az elmúlt esztendőben hatalmas tevékenységet fejtett ki. Az egész országot áthálózta kirendeltségeivel, bevásárló kirendeltségeivel, központi és kirendeltségi bizományosaival, s úgy az értékesítés, mint a fogyasztás vonalán állt rendelkezésre a gazdatársadalomnak. Az elmúlt esztendőben a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének 247 szerve működött vidéken. A mezőgazdasági áruellátás az elmúlt esztendőben a közismert nehézségekbe ütközött. A szövetkezet azonban szűkösebb keretek között ugyan, de mégis tagjai szükségletét kielégítette. E tekintetben nagy segítségére volt a szövetkezetnek a saját gépgyárában előállított sok mezőgazdasági eszköz és gép, amelyek igen nagy kelendőségnek örvendenek. A szövetkezet forgalma nemcsak értékben, de mennyiségben is igen lényegesen emelkedett jóformán az összes árukban. Értékesítő tevékenységét a szövetkezet jelentékenyen fejlesztette, úgyszintén magtermeléseiben is nagy eredményt ért el. Befejezés előtt állanak azok a nagyjelentőségű építkezések, amelyeket a szövetkezet többmilliós befektetéssel Pilisen folytat, ahol az eddig legkorszerűbb, nagy befogadóképességű sertéshízlalóra épül. A szövetkezet üzletrésztőkéje 2.356.000— pengő és az elmúlt esztendőben 500.000 pengő tiszta nyereséget ért el. * * * A szövetkezet tagjai közül az igazgatóság jelentéséhez és a zárszámadásokhoz Horváth István földbirtokos, országgyűlési képviselő, a Vasvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatója szólt hozzá. Kiemelte azt a szép eredményt, amit a szövetkezet óvatos üzleti politikával ért el. Hangsúlyozta, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a mezőgazdaságnak ma konjunktúrája van. Az a pénzfelesleg, ami a mezőgazdasági üzemek bevételeiben mutatkozik, semmi másnak, mint annak a következménye, hogy a karbantartás, felújítás, beruházás lehetetlen az áruhiány miatt, tehát tulajdonképpen a mezőgazdaság holt tőkéje jelentkezik pénzben. Ez a megállapítás elirányítása a helyes gazdasági politikának, mert a jövő nehéz versenyében a magyar mezőgazdaság csak abban az esetben állhatja meg sikerrel a helyét ha mihelyt annak lehetősége elérkezik, megadatik számára a lehetőség, hogy a háború kényszerű viszonyai között elmulasztott beruházásait, felújításait pótolhassa. Hangsúlyozta, hogy a gazdatársadalom, amely vállalja a háborús gazdálkodással kapcsolatos kötöttségeket és terheket, azt látná szívesen, ha a kötöttgazdálkodás feladatait elsősorban az általa létesített mezőgazdasági intézmények, így elsősorban a szövetkezeti mozgalom szervei látnák el. Hálával emlékezett meg a Földmívelésügyi Minisztérium támogatásáról, amelyben a gazdatársadalom valamennyi kezdeményezése, így a szövetkezeti mozgalom is részesül és ezt kéri a gazdaságpolitika más tényezőitől is, amelyek hasonló megértéssel a gazdatársadalom iránt eddig nem viseltettek, hogy a jövőben vegyék igénybe azokat a bevált szervezeteket, amelyeket a gazdatársadalom a Földmívelésügyi Minisztérium támogatásával teremtett meg nehéz feladataik megoldásában. Javaslatára a közgyűlés köszönetet szavazott a szövetkezet vezetőségének, elsősorban Somssich Gyula gróf dr. m. kir. titkos tanácsos, alelnök-vezérigazgatónak és közvetlen munkatársainak, az egész tisztviselőkarnak a szép eredményért, amely a szövetkezet munkásságát koronázta. Ezek után a közgyűlés megejtette a választásokat. Az igazgatóság tagjai lettek háromévi időtartamra: alelnök Somssich Gyula gróf dr. m. kir. titkos tanácsos, vezérigazgató. tagjai: Béldi Kálmán gróf nagybirtokos, Esterházy László herceg nagybirtokos, Geist Gáspár dr. m. kir. gazdasági főtanácsos, földbirtokos, Mayer János m. kir. titkos tanácsos, országgyűlési képviselő, Somssich László gróf, az OMGE elnöke, Telbisz Imre dr. földbirtokos, a Tiszántúli Ciroktermelők Egyesületének elnöke, vitéz Tételei Béla gróf nagybirtokos, Vay László báró m. kir. titkos tanácsos. A felügyelőbizottság elnöke, Várady László ar. ny. miniszteri osztályfőnök, alelnöke, Szereczky Iván m. kir. kormányfőtanácsos, tagjai: Ihrig Károly dr. egyetemi nyilvános rendes tanár, Fáy Andor m. kir. jószágigazgató, Zboray Ferenc ny. m. kir. gazdasági főigazgató, Rege Károly dr. m. kir. gazdasági főtanácsos, OMGE főtitkár és Trajánovits Lajos dr. miniszteri titkár lettek. Felszólalása Csáky Ferenc m. kir. gazdasági főtanácsos, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete ügyvezető igazgatójának,a Darányi Ignác Agrártudományos Társaságban 1943 december 1-én az állattenyésztésről tartott szakértekezletén. A háború utáni átmenetgazdálkodáshoz komoly tervet adni csak akkor lehetne, hogyha ismernénk azokat az adottságokat és termelési előfeltételeket, értékesítési viszonyokat, amelyek a háború befejezése után állanak elő. Gigantikus nagyhatalmi erők állanak szemben egymással és hogyha a világot átalakító háború bármelyik fél részére eldől, a győző nem fog megelégedni a térképek kiigazításával, hanem mélyen bele fog nyúlni nemcsak az országrészek, hanem a világrészeknek gazdasági irányításába, mezőgazdasági és ipari termelésének megszervezésébe. Meggyőződésem szerint kétségtelen az, hogy a győző fél a szociális követelményeknek igen nagy mértékben kíván eleget tenni, mert ezt a világhangulat megköveteli, ennek következménye pedig az lesz, hogy nemcsak a ruházkodás és háztartási szükségleti cikkekben kell fokozottabb igényeket kielégítenünk, hanem a közélelmezési színvonalnak is lényegesen emelkednie kell az alacsonyabb életszínvonalon álló osztályok tömegeinél is. Kétségtelen az is, hogy a háború befejezésével, akármilyen eredménnyel zárul is le az, elszegényedve kerülünk abból ki. Az egyesek felé napjainkban mutatkozó konjunktúrák úgy, mint az előző világháborúban is, látszatkonjunktúrának fognak bizonyulni és a kezükben érzett és erősen szorított aranyrúd jégcsap módjára semmivé TŰZBIZTONSÁG emeléséhez mielőbb vásároljon készletből FECSKENDŐT „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket !“