Molnárok Lapja, 1904 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1904-03-26 / 13. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: I BUDAPEST, VII., SS -ut 50. XI. év Budapest, 1904. márczius 26.I b­. számú (Telefonszám : 58—75.) .L Előfizetési árak: Egy évre 8 K. — félévre 4 Mt. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.­ Molnárok és malmok biztositó- és hitel­szövetkezete. Az Országos Molnáregyesületnek és el­nökének,­­zörös Lászlónak fáradozásai egy molnárbank alapítása körül az érdekelt moln­árság részvétlensége következtében meghiúsultak. Ellenben lehetségessé vált tornyai Schosberger Rezső nagybirtokos és malomtulajdonos segélyével annak tervbe vett czéljai közül kettőt: t. i. az olcsó és szabadelvű biztosítást és a hitelügyet rendezni. Folyó hó 18-án d. u. 4 órakor tartotta Vörös László, az „Országos Molnáregyesü­let“ elnökének elnöklése mellett a „Mol­nárok és malmok biztosító- és hitelszövet­kezete“ alakuló közgyűlését és f. hó 19-én d. u. 4 órakor alakult meg a közgyűlés által megválasztott igazgatóság. A szövetkezet élén állanak: Vörös László ny. államtitkár, országgyűlési kép­viselő, mint elnök, tornyai Schosberger Rezső nagybirtokos, malomtulajdonos, mint társelnök és Szőnyi Zsigmond igazgató­­sági tag, mint vezérigazgató. A szövetkezet jogtanácsosa: Dr. Hirschler Henrik. A kereskedelmi törvény 45.-5. §-a által megkívánt 200.000 korona biztosítéki alap az „Angol-osztrák bank“-nak a közgyű­lésen bemutatott f. hó 18-án kelt könyv­kivonata szerint befizettetvén, az intézet c­egjegyzése iránti kérvénye ma benyúj­­tatott. A molnárságnak megvan tehát a saját biztosító- és hitelszövetkezete. Most már csak tömegesen sorakozzanak is a molnárok a kibontott zászló alá, hogy a szerencsés kezdeményezés gyors és biz­tos eredményre is vezessen. A molnárság ezentúl tűzkár ellen egy­mást egymásnál védelmezheti meg — még­pedig olcsón,­­ a hasznot maguk közt maguk oszthatják fel, milliókat kitevő biz­tosítási díjaiknak túlnyomó részét nem vándoroltatják külföldre, hanem az ország­ban tarthatják, sőt — bár egyelőre csak szűkebb határok közt hiteligényeiket is, az önsegély útján, szintén kielégíthetik. A szövetkezet egyelőre a tűzkár elleni biztosítás és hitelnyújtás művelését tűzte ki közvetlen feladatául, de alapszabályaiban gondoskodott arról, hogy később a testi baleset elleni biztosítást és az életbiztosí­tást is felvegye működési körébe. A szövetkezet kizárólag csak malom­tulajdonosok és bérlők biztosításával fog­lalkozik és kényelmesen visszafizethető, olcsó hitelt (személyi hitelt váltóra vagy kötelezvényre és később­ jelzáloghitelt) csakis biztosított tagjainak nyújt. A szövetkezet irodáját ideiglenesen VIII., József-körút 8. sz. (II. ev­. 1.) tartja, hol szóbeli és levélbeli felvilágosítások szíves készséggel megadatnak. Ugyancsak szívesen szolgál minden­nemű felvilágosítással az „Országos Mol­náregyesület“ (Erzsébet-körút­­) és a „Mol­nárok Lapja“ szerkesztősége, ugyanott. Erdélyi levél, lágy szomszéd molnárember egy alkalommal azt állította rólam, hogy: malmot csinálni tu­dok, de őrleni nem ! És pedig azért, mert az általam őrlött „ puliszka “-lisztnek kevés a „láng“-ja. • Igaz, hogy aki ezt állította, az még nem csal­hatatlan, de ebből az esetből jut eszembe egy és más aprólékos dolog, az én tollam alá való.­­Mert hát­ milyen könnyű az, nagy dolgokat járt ösvényen végigvezetni, de tessék kicsiből nagyot mondani! Mindazonáltal nem akart ez öndicséret lenni.) Tehát: „láng". A török-búza (tengeri, kuko­­ricza) lisztje, akár más ...lakk"-liszt helyes kő­kezelés mellett vagy mind „láng“, vagy mind „darabos". Ha egyik része „darabos“, a másik „láng“, akkor baj van Köpeczen, azaz hogy a kőkezelés körül. Az én itteni földjeim járatosak a „faranczia“ kő kezelésében, mert van néhány malom „szijjus" („faranczia" köves). Ezek pedig saját­ságos elrendezésűek. Például: A vizikerék geren­­delyére, a belső fogaskerék helyett egy „sziju“­­kerék van ékelve, erről vezet egy „hoptsziju" a malom oldalához épített házikóba, a „tránsz­­misziju“-ra. (No igen, a „tránszmisziju“ párhuzamosan fekszik a vizikerék gerendelyével.) A „tránszmiszijun" a kőhajtó korong, erről szijvezető által hajtatik a kő „szálvasa" vissza­felé. A kő­szálvas (a malomrúd) kőfelsegítőn jár, a kőlábakon (steinvinkel) fekszik. Meghajtó alkalmatosságuk persze a régi kőpad alá gyúrva. Már most minő abszurd dolog ez! Azért járat­ják „szijuval“, hogy a kő ne rázódjék. De nem jutott még senkinek eszébe, hogy megfigyelje a gerendely nagy sziju kerekén a „szíja"-csuszam­­lást, ami a lassú forgástól keletkezik. Egy csomó vasat belérak vagy rakat némelyik és azt tapasz­talja, hogy régi közvetlen orsóval hajtott köve többet őröl. Ám elnézi, mert hisz ez már ..kuncz “-dolog. Pedig milyen egyszerűen és fele­ költséggel ki lehetne állítani mindezt! Pontos jó fogaskerék­kel, orsóval, közvetlen hajtással! Ez se rázna jobban egy „perczczel“ sem. Próbálgattam egynek-másnak magyarázgatni, de azt mondták: •­­— Elhiszszük, hogy az úr „kuncz-molnár", de mi ezt így tudjuk. Amen. Mit is mondhattam volna még? „Faranczia“ követ illetőleg ahogy a gyárból megkapják, föl­teszik. Ha kalimpál, szidják a gyárost. Mondtam többeknek, hogy a követ ki kell egyensúlyozni. És pedig a „csóré-követ“ (a követ magát, bur­kolat nélkül) olyan sebesen kell járatni, mint amikor őröl, s így fölemelvén, alánézegetünk. Ha látjuk, hogy a két kő közötti nyílás nem egyenletes, akkor a kőnek „nehéz fele" van. No és ekkor egy ács-plajbászt szépen óvatosan alátartunk; ahol az ács-plajbász a kővel érint­kezik, ott a neheze, Így tehát az ellenkező ólomlyukba ólmot teszünk és a plajbászjegye ledörzsöljük, ismét megeresztjük, addig „plaj­­bászoljuk“, amíg mikor alánézünk, a nyilas a két kő között egy végtelen egyforma vonalat képez: mintha csak nem is forogna, mintha csak állna. (Gyakorlott kezű molnár ezt a mű­veletet persze két kézzel csinálja: az egyik kezében egy fadarabka, amit a kő alá tart, a másikban a plajbász, és a­mikor a fadarabkát a kő érinti, a másik kezében a plajbász ugyan­akkor érinti a forgó követ a tetején.) Igen. És aztán ha jól ki van egyensúlyozva, akkor úgy kell járnia , mintha állna. Elmeséltem nekik, hogy egy helytt egy gőzmalomban egy nyers tót követ faragtam „járomba." (Ezek az itteniek ezt jól értik, mert mind maga csinálja magának az őrlőkövet, a „faranczián“ kívül, de a mai „tanonczok“, akik nem engedik magukat „tegezni" nem nem tudják-e, mit tesz követ „járomba“ faragni). És mikor a vasat beléöntöt­­tem, szóval feltettem és kiegyensúlyoztam, úgy ment, mintha állt volna. Elannyira, hogy egy kislegényem, aki azt gon­dolta, hogy a „szilut“ ledobtam róla és hogy áll, rá akart ülni. Úgy meg­„ütte“ a fenekét, hogy orrára „bucskázott“ és még az orrát is betörte szegény. Igen. De az egyensúlyozással még nem tettünk eleget a „fórsrift“-nak. Ami­kor a kő úgy megy, mintha állna, akkor szép lassan alászállítjuk „tűzre." Mert nem okvetlen muszáj a kőnek egyenletesen őrölni, ha a szár­vas függélyes, az aljkő vízszintes, a forgó egyen­letes. Nem. A forgóhoz kell állítani az aljköt. Tehát leszállítjuk és azt tapasztaljuk, hogy csak egy sarkán „tüzel.“ Mit tehetünk mást, mint az aljkövet, illetve annak „nem tüzelő“ másik két sarkát addig emeljük, amíg ott is „tüzel.“ Vagy megfordítva. (Szóval míg mindenütt egyenlete­sen éri egymást.) Ha jól csináltuk, akkor ha az emelőcsavart feléig csavarjuk , rögvest éri a kő egymást, „tüzel" köröskörül, ha egy „perczet“ fölemeljük, akkor már üresen szalad, tehát nem „tüzel.“ Így csinálódjon a dolog akkor, majd rájöttek érdemes földjeim, hogy miért k­evés az én puliszkalisztemnek a lángja. . . Mert a puliszkaliszt: az puliszkaliszt. A málé liszt, az meg máléliszt. És — még egy — és­­ ha a kő egyensúlyozás nélkül jár, az össze-­ eresztésnél a kőnek nehéz oldala előbb éri az aljkövet, mert lengő felsővassal jár és nem „perpenczével“ (magyarul: feszt­vas). No már aztán, addig kell szállítani - ha nem akarunk darabosra őrölni, a­míg a könnyű fele is alá­­száll. Mit gondoltok, micsoda erőveszteség ez, jám­bor földjeim? Csoda-e, hogy a „szilus“ keve­sebbet őröl, mint a perpenczés ? Innét van az „elvegy“ „flakk"-liszt: t. i. egy rész „darabos“, más rész „láng.“* Bocsássanak meg, t. magyarországi földjeim, hogy ilyen csekélységekkel untatom Önöket, de ezek a sorok az én erdélyi földjeim számára íródtak. És mert, milyen könnyű a nagy dolgo­kat „járt ösvényen“ végigvezetni, de tessék kicsiből nagyot mondani. . . Öreglegény. # Malmok Elzász-Lotharingiában. A franczia in­gatlan, s­ajtó és ablak-adók helyébe Elzász-Lotha­­ringiában az épület és ipar­ adót szándékoznak be­hozni, minek következtében tanulmány tárgyává tették azon módosításokat is, melyek a malmok adó­jánál előállanak. Három malom-kategóriát állapítottak meg. Az első kategóriába azon kismalmokat vették, melyek napon­

Next