Molnárok Lapja, 1908 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

Budapest, 1908. január 4. MOLNÁROK SAKJÁ 18 A putyi, alcsuthi és bánkuti tengeriféleségek ismer­tetése e közleményben már megtörtént, ennélfogva még a saághi és az Ugron-féle tengeriféléket kell ismertetnünk. A saághi tengeri nevét származási helyéről kapta. A Csanádi káptalan temes-saághi gazdaságában okszerű tenyészkiválasztás útján állí­tották elő közönséges magyar tengeriből. Sárga, puha szemű, későn érő tengerifajta, legnagyobb előnye az, hogy bőtermő. Az Ugron-tengeri nevét előállítójától u­gron Zoltántól kapta. Puhaszemű sárga tengeri, elég korán beérik. A szem és a csutka közötti arány kedvezőnek mondható, amennyiben 100 kgr. csöves tengeriből lemorzsolva 75—80 kgr. szemes tengeri lesz. Előállítója korai érésén kívül különösen bőtermő­­ségét dicséri. Minthogy a putyi ten­geriből a kívánt mennyiségű vetőmag nem volt beszerezhető, a putyi tengeri a kísérletek csak egy részénél próbáltatott ki, másutt a putyi tengeri helyett tigron-féle tengeri vettetett. A kísérleteket e szerint két csoportban kell ismer­tetni, az első csoportban a kipróbált tengeriféleségek a következők voltak : putyi, alcsuthi, saághi, a ne­gyediknek az illető gazdaságban termeszteni szokott tengeri vettetett el. Ezen tengerifélékkel végzett kísér­letek eredményei az alábbiakban csoportosíttattak. Molnárlevél Amerikából. Minneapolis, 1907 dec­­ember 7. Első amerikai levelemben megígértem, hogy az itteni tapasztalataimból és tanulmányaimból gyűjtök anyagot ki lapunk részére. Tehát sza­vamat tartva — ami régi tulajdonságom — ha jutna írásom számára egy kis nyomdafesték, kérem ezen soraimat rosta alá bocsájtani, de a szelet ne tessen mind rá adni. Tapasztalataimról lévén szó, előre bocsájtom, jelen beszédem fonala szeretett lapunk anyagá­ból ered. Szent vasárnapjaim délutánjait hasz­nálom fel családom körében, jól fűtött barát­ságos lakásomban, kedves tanítónk és szóra­koztatónk , a Molnárok Lapja olvasgatására. (Nálunk Amerikában a vasárnapi munkaszüne­tet nem a korcsmákban tartják, azok vasárnap egész nap zárva vannak. A szünidőt a művelt­ség fokozására, a kultúra terjesztésére hasz­nálja fel Amerika munkásnépe.) Lapunk olva­sása közben az az érzés él lelkemben, mintha édes szülőföldem kalászos rónáin andalognék és régi ismerőseimmel, régi pajtásaimmal cse­vegnék. Amint a tükörbe tekintek, saját ábrá­­zatom látom abban, amint a természet meg­mintázta. A Molnárok Lapja is egy ilyen hű tükör, amiben híven látom megörökítve régi hazám molnárvilágát. Lelkiismeretesen beszá­mol a kivándorolt molnárok névsorával, kiknek száma ijesztő mérvben gyarapodik. Kiváncsi volnék, hol tartózkodik az a sok magyar molnár? Életjelt nagyon kevés ad ma­gáról. Talán elnyelte őket Amerika földje vagy szelleme, vagy talán annyira elamerikaiasodtak, hogy szégyenük a kartársaikkal való levelezést? Utóbbi feltevésem valószínűleg helyes nyomon jár. Szinte beteges mániája ez a kivándorlott magyarok legtöbbjének, úgy annyira, hogy még a szép magyar bajuszokat is prédának vetik és hasonlítanak valami letett színészhez vagy nyug­díjazott plébánoshoz. Én már egy éve koptatom az amerikai föl­det, de azért lelkem gyakran otthon van és oly jól esik elcsevegni földjeimmel, ha csak levél vagy lapunk útján is. A szombati nap, amikor lapom megérkezik, valóságos ünnepnapom, amit minden héten örömteli szívvel és áhítattal várok. Ha vihar ül a tengerre, karamboloznak a vas­utak vagy bármi okból megkésik lapom, úgy a vasárnapom tönkre van téve. Gyásznappá avatja az, hogy később olvashatom a mi szent írásun­kat dallamos anyanyelvünkön. Csodálkozom, hogy az itt élő kartársaim nagy részében nem él ez az érzés és el tudnak lenni a magyar szaklap nélkül. Pedig a betűnek itt nagy becsü­lete van, nem mint otthon ! Búvárkodásomban illő tisztelettel olvasom ki szerkesztőnk megjegyzését a múltkor említett ifjú cseh malomtulajdonosr­ól, aki Amerikába jött tanulmányútra. A magyarországi malmosok fiainak nagyon csekély százaléka tanulja azt a mesterséget, melynek gyümölcséből nevelkedett. Szégyenlené, hogy molnármesterember legyen. Anglia iparvállalatai évszázadokig egy család kezében vannak, mert a mesterség s vele az üzem apáról fiúra száll. Nálunk otthon urak válnak a legtöbb malomtulajdonos fiaiból. Csak az a baj, mig ide érnek, eltanulják az apa fele malmát, utánna elmegy a többi vagyon is, mert az úri tempó sokba kerül. Középiskoláinknak a sok között, legnagyobb hibája, hogy holt nyel­vek bemagoltatásával fecsérlik a drága éveket, ahelyett, hogy modern, világnyelvek tanításával a gyakorlati életre készítenék elő az ifjúságot, így azután nem is lehet hallani, hogy vala­melyik magyar molnár fia tanulmányútra menne, mert nem érti a nyelveket. Az is igaz, hogy erre azt mondja az öreg: h­iszen én sem jár­tam külországokba, és mégis tanár lettem. A fiam inkább legyen úr. Ne vesződjön a parasz­tokkal. Mi pedig, kiket nem kegyelt Fortuna isten­­asszony és nem volt módunkban rendes iskolai képzettségben részesülni, mert tanárunk csak holmi seprő, csákán­­nyél, vagy garatkotró közbeiktatásával verte belénk azt a kevéske tudományt, ami van. De köszönet ennyiért is, mert ezzel is lehet közepes poziczióra vergődni és ha megvan az akaraterő s tudunk takarékos­kodni, annyira szert tenni, amivel képesek vagyunk egy ilyen, általam is tett külföldi tanulmányutat megtenni, ami ha sikerül, egy kissé kényelmesebb egzisztenc­iát alapíthatunk magunknak. Természetesen, nem kis megeről­tetés nélkül megy a dolog. Ha már eljutottunk ide, erre a stáczióra, nem egy könnyen szánja rá magát az ember gyereke, hogy az itteni kényelmes életet felcserélje az otthoni igavonás­­számba menő terhes munkával. Ezzel nem aka­rom azt mondani, hogy itt egészen selyem az élet. Szó sincs róla. Kemény és sok munkát kell itt is végezni, de ennek megvan az ered­ménye ropogós dollárokban. És a munkást is emberszámba veszik. Tisztelettel bánnak vele. Viszont ezt meg is követelik tőle az egész vonalon, így nevelnek Amerikában intelligens munkásnemzedéket. Az a munkás, aki tanulni akar, iparágában úgy gyakorlatilag, mint elméletileg ki akarja magát képezni, nyitva állnak előtte a technikai szakiskolák, teljesen ingyen. Még egyetemet is végezhet az esti órákban, munkaidő után tar­tott előadásokon. Évről-évre növekszik azon munkások száma, akik egyúttal felsőbb iskolák hallgatói. Természetesen az angol nyelv tudása feltétlen szükséges. A magyar kormánynak sok haszontalan ki­adásra telik az állam kasszájából, de ilyesmire nem. Nálunk drágák az összes iskolák. Oda csak a kiváltságosak gyermekei számára vezet az út. Ipariskoláinkban is urakat nevelnek. Akik ott végeznek, legnagyobb részük inkább elmegy silány fizetésű hivatalnoknak, postásnak, vas­utasnak, de a műhely levegője már nem kon­­veniál legnagyobb részének. Ha a magyar kormány urak helyett intelli­gens munkásokat küldene hosszabb tanulmány­útra, ennek volna gyakorlati eredménye. Külö­nösen a malomiparban látnánk ennek óriási hasznát, mert azt még senki emberfia nem merte kétségbe vonni, hogy a magyar malom­ipar legelső az egész világon. Ha már szak­iskolánk nincsen, ennyit megérdemelne leghatal­masabb iparunk. Ezen kiadások bőven megtérül­nének azáltal is, hogy nem kellene rászorul­nunk a külföldről hozott vezető szakemberekre, kiknek nagy része nem tudja megbecsülni azt az országot, amelynek földjén terem a minden­napi kenyere és egyéb földi javakban részesül. Még azután kérem alázattal, ahogy megér­demli a borász, gazdász stb. az államsegélyt, melynek révén megtanulja, hogyan kell azt a jó tüzes magyar bort (a jó Isten álldja meg a tövét) valami olasz vagy silányabb fajtájával hamisítani vagy a tényleg kitűnő és híres magyar alföldi aczélos búzát francia vagy pólyák fajtájával el­­nemesíteni (diszkreditálni­, úgy gondolom, a magyar molnár is megtanulná, hogyan kell a magasabb munkabérek mellett mégis olcsón őrölni és a jó lisztet gyorsan és olcsón eladni. Huszonhárom évi m­olnárkodásom ideje alatt nem hallottam, hogy a kormány segélyezett volna ösztöndíjjal egyetlen molnárt is. Más országok­ban szívesen áldoznak ilyesmire. Modern állam talpköve az ipar. Nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos minden államra, hogy különösen az exportra is dolgozó iparvállalatok vezető emberei technikai tudásban magas színvonalon álljanak. Első sor- Csöves Szemes cti termés termés -5. Vili-­A kisér-A tengeri meg­p** S3 ►. S3£ 3­­( S3 fi0). ¡» fi•d­i íneszvelet helye nevezéseN N 0) o O Ntn8 o VI tfí£ tiO -40 ti r n aj ki 1 08 ra mm H Alcsuthi........_1702_ _ 1464' 85 Arad Ötvenes Putyi ........— —2211— —1813— 82 Saághi ........— 2284— —1827— 79 Gazdasági ...— —2202— —1773—­ 85 Alcsuthi........_ _3260— _2671_ 81 Bars Garam-Putyi ........——4627——3248—69 lök Saághi ........ ——4146——3316— 79 Gazdasági ...— —4610— —3227— 70 Alcsuthi........_ _1100_­_ 836_ 76 Bars Nagy-Putyi ... ...— —2130— —1661— 78 Járó Saághi ____— —2330— —1887— 81 Gazdasági ...— —1970— —1536— 77 Alcsuthi____ 1595_1595 Békés Csorvás Putyi ........ Saághi ____ 2211 2639 11 26 2222 2665 Gazdasági ... 2391 2391— — —­­— Alcsuthi........ 72040 76055028 57878 76 Bih­ar Szom-Putyi ____ 8502001050610155 76575 73 hátság Saághi ........ 8004001200565260 81574 68 Gazdasági ... 11401601400855112 96776 69 Alcsuthi... ..._ _1660_ _134577 81 Felső-Zsolcza Putyi ........ ——3900——227873 58 Borsod Saághi ........ Gazdasági— —4530— —270571 59 (Prairie) ...— —4680— —3295 71 70 Alcsuthi_____ _1100_ _ 770_ 70 Eszter-Pilis-Putyi ____——1730——1040— 60 gom marót Saághi ... ... ——2500——1500 69 Gazdasági _ 2160 1290 50 (Folytatása következik.) GNOM •»­íj * Magyar levelezés. $ sí: © szivógáz-motor legtökéletesebb elsőrendű gyártmány, legbiztosabb üzem. Üzemköltség körülbelül 2---3 fillér óra és lóerőnként. „GNOM“ benzinlokomobil a magyar gazda kedvencz gépje. DBEBURSELI MOTORGYÁR RÉSZV.-TÁRS. érekvisel .: Iroda, raktár és műhely : Bécs, VI., Gumpendorferstrasse 12. :: ---------------------------------- Költségvetéssel és árjegyzékkel díjmentesen szolgálunk. ----------------------------------

Next