Molnárok Lapja, 1913 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-04 / 1. szám

Budapest, 1913. január 4. HOMlKOK LAPJA és önmagát továbbképzi. Ezen tanulás egyik fontos eszköze a szaklap, amely annyi fáradsággal és szere­tettel íródik. Méltányolják a kortársak ezen fáradsá­got azzal, hogy figyelmes olvasói legyenek úgy a szaklapnak, mint a szaknaptárnak. * * * Malomrészvények Szólva a tavalyi malomipari év áringadozása, eseményeiről, meg kell emlékezünk a tőzsdén jegyzett malomrészvé­­nyek áringadozásáról, úgyszintén a várható osztalé­kokról is. Lapunk más helyén közlünk ezt illetőleg egy pontos összeállítást és itt csak azt említjük meg, hogy természetesen a legutóbbi hetek válságos pénz­viszonyai a malomrészvények árfolyamában is nagy árdevalvác­iót idéztek elő. Erre vezethető vissza, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett malomrészvények, egyeseket kivéve, tetemes árcsökkenéseket mutatnak föl. Hisszük azonban, hogy ez csak múló jelenség, mert mihelyt ismét normálisan fog működni a pénz­­piac­, ezen árfolyamveszteségeket hamarosan behoz­zák majd a malomrészvények is. Ami a várható osztalékokat illeti, úgy halljuk, hogy egyes vidéki részény­ malmok nagyobb osztalékokat fognak fizetni, mint tavaly.­­ Ellenben a fővárosi malmok közül egyiknél sem várható a tavalyi osztalék emelése, ellenkezőleg: több malom osztaléka marad majd a tavalyi eredmény alatt. Miután a mérlegmunkálatok most folynak és úgyszólván csakis osztalékbecslések­ről van szó, természetesen esetleg a mérleg­eredmé­nyek meg is javulhatnak. * * * Román malmok gyűlése. Lapunk egy romániai ba­rátja közli velünk, hogy a román malmok a legközelebbi napokban egy fontos tanácskozásra gyűlnek össze. Arról van szó ugyanis, hogy a román malomipar egy érdekképviseletét óhajt­ják létesíteni az ottani malomipar vezetői. Kimondott c­élja ezen egyesülésnek az volna, hogy minden el­érhető eszközzel fejlesztessék a román lisztkivitel. Nevezetesen azt szeretnék a román malmok, ha a kormány még hathatósabb mérvben, mint ahogy eddig tette, gondoskodna a lisztkivitel fejlesztéséről. A román kormány e téren ugyan már eddig is sokat tett, de a román malom­tulajdonosok állítása szerint még rendkívül sok volna a teendő, így pld. követelik a lisztkiviteli díjszabásoknak tetemes leszállítását, úgy a román államvasutakon, mint az államilag szub­­venc­ionált tengerhajózási társulatok részéről. Tudó­sítónk szerint ez a bukaresti gyűlés folytatása lesz azon összejövetelnek, amelyet a román malmok nem­rég tartottak meg Konstantzában. Már ott elvben el­határozták egy malomipari érdekképviselet alakítását és kimondták, hogy egy előkészítő­ bizottságra bízzák a további teendőket. A bukaresti gyűlés tudósítónk szerint újév napján tartatik meg. Remélhetőleg e gyűlésről módunkban lesz bővebben beszámolni, de már most is szükségesnek tartjuk a román ma­lomipar ezen újabb akc­iójára felhívni exportmal­maink figyelmét. A román lisztexport ugyanis vesze­delmes versenytársunk és így exportmalmaink saját érdekükben cselekszenek, ha a legnagyobb figyelem­mel kísérik ezen legújabb román mozgalmat. • * • A tőzsdereform. Világszerte az összes gabonatőzs­déken fontos reformmunkálatok folynak mostanában, így újév napján mélyreható re­form lépett életbe a new-yorki gabonatőzsdén, ameny­­nyiben megkezdődött a gabonahatáridős üzlet kanadai búzában. Eddig csak Unióbeli búza volt forgalmazható a new-yorki tőzsdén. Miután azonban a malomiparo­sok belátták, hogy milyen nagy hasznot hozhatna nekik a kanadai búza megőrlése, ezt különben is az amerikai kikészítési eljárás legújabban megkönnyíti, a new-yorki gabonatőzsde siet az amerikai malomipar segítségére és meghonosítja a kanadai gabonában is a tőzsdei forgalmat.­­ Az orosz gabonatőzsdéken is fontos reformokat terveznek. Ezekkel összeköttetésben határozta el a minap az orosz kereskedelemügyi mi­nisztérium, hogy a német bevitelijegy-intézmény ta­nulmányozását külön bizottságra ruházza. Hogy a budapesti gabonatőzsde is nagyjelentőségű reformokat tervez, arról több ízben adtunk hírt. Úgy látszik , rövi­desen újból föléled az ezen reformok körül észlelt harc­. A tőzsde elnöke, Horváth Elemér újévi beszé­dében újból a reformok mellett foglalt állást, sőt állítólag ezekhez is kötötte állását. A tőzsdetagok tizenkettes bizottságáról pedig azt halljuk, hogy újból fölveszi akc­ióját, így tehát a budapesti gabonatőzsde reformkérdései is bizonyára ismét napirendre kerül­nek, ami kívánatos is, mert csak így hárítható el a tőzsde megrendszabályozása a kormány részéről. Svájcz kenyérszükségletének fedezése. Amennyire nélkülözhetetlen a kenyér, mint legfonto­sabb táplálék, olyannyira keveset törődnek az emberek béke idején avval, hogy honnan veszik a kenyeret és még kevésbbé gondolnak arra az eshetőségre, hogy a mindennapi kenyér egyszer talán nem lesz meg. Azonban a kritikus európai politikai viszonyok követ­keztében mind gyakrabban merülnek fel ezek a kérdések és ez az oka annak, hogy legutóbb a svájczi vezető­körök is a legkomolyabban foglalkoztak ezen, a nép legszélesebb rétegeit érintő elsőrangú fontossággal bíró kérdéssel. Ismeretes, hogy Svájcz maga kevés kenyérnövényt termel és így a szükséglet legnagyobb részét, körülbelül 40—45.000, egyenkint 10 tonnás waggon búzát impor­tálni kénytelen. Ehhez járul még kb. 5000 nagyon sütő­liszt is, melynek legnagyobb része Németországból szár­mazik. Míg Svájcz még néhány évvel ezelőtt gabona- és lisztszükségletének legnagyobb részét Magyarországból, Romániából és Oroszországból szerezte be, ahonnan Romanshorn­ és Rohrschach-on át szárazföldi utakon érkezett az áru, addig a legutóbbi időben teljesen meg­változtak a viszonyok. Magyarország helyébe, mely rossz termésesztendőkben maga is importra szorul, Kanada, Észak-Amerika és Argentinia lépett, ahonnan az árut vízi utakon szállítják a legközelebb fekvő európai kikötőkbe. A térképre vetett egyetlen pillantás meggyőzhet ben­nünket arról, hogy Oroszország és Románia részéről különösen Génua, Marseille és Velenc­e jöhet figye­lembe, míg Amerika természetszerűleg is inkább észak, tehát Rotterdam és Antwerpen felé irányítja az árut, ahonnan az azután a Rajnán megy tovább egészen Mannheimig és Strassburgig. Így állott a helyzet még rövid néhány évvel ezelőtt is. A kereskedelem Orosz­országból és Romániából leginkább a Földközi-tengeren keresztül szerezte be a búzát és ami nem került azonnal fogyasztásra, azt a brunneni és morgasi nagy tárházakba, tehát magában az ország belsejében raktározták be. Azonban az utóbbi években a svájczi kenyérszükséglet fedezésének hátrányára ez is megváltozott. Az olcsó rajnai fuvardíjak, valamint az alacsony német vasúti fuvardíjak következtében a Rajnán való szállítás, Svájcz nyugati vidékeitől és a Graubündentől eltekintve, 100 kg-onkint majdnem 50 pfenniggel olcsóbb, mint a Föld­közi tengeren történő szállítás. Ez a különbözet olyan óriási, hogy a kereskedelem kénytelen a búzát ezen az olcsóbb, de majdnem háromszor olyan hosszú úton be­szerezni. A német Svájczba irányuló gabonabevitel ezzel az északi irány (Rotterdam és Antwerpen) felől érkező gabonabevitel előnyére teljesen eltolódott, ami pedig Svájcznak kenyérrel való ellátása szempontjából komoly következményekkel járhat. Az 1910. évben pl. a Rajnán 27.000, Marseillen át 12.000, a Gotthardon keresztül pedig 2500 kocsirakomány (egyenként 10 tonna) gabona került Svájczba. Marseillen keresztül a forgalom, amely természetszerűleg a franczia Svájczot látja el, az évek során meglehetősen változatlan maradt, ellenben Génua forgalma 12—15.000 kocsirakománnyal kisebb lett és ez a mennyiség úgyszólván teljesen a rajnai útra tere­lődött át. A Rajnán érkező árut azonban Svájcz egész északi határán nem lehet beraktározni. Egyedül Romanshorn­­ban van egy nagy tárház, melynek befogadóképessége kb. 800 kocsirakomány, Romanshorn viszont Svájcznak csakis legkeletibb részére nézve jöhet figyelembe. Ennek a tarifapolitikának azután az a következménye, hogy Svájcznak minden búzakészletét, mely hozzávetőleges becslés szerint 1500—2000 kocsirakomány és mely nem megy direkt a malmokba, hanem a jövőre való gondos­kodás, vagy esetleg a spekuláczió czélját szolgálja, Mann­­heimban és Strassburgban, tehát a külföldön kell be­raktározni. Míg pl. az 1904/5. években 6—9000 kocsirakomány volt a svájczi tárházak készlete, addig az utolsó két évben 120 kocsirakományt tevő napi szükséglet mellett a rak­tárkészletek akárhányszor 1200—1500 kocsirakományra csökkentek. Micsoda következményekkel járhat ez egy általános háború hirtelen kitörése esetén Svájczra nézve az a körülmény, hogy a bevitel ennyire egyoldalú, azaz hogy a bevitel legnagyobbrészt észak-déli irányban halad ? Megtörténhetik, hogy a Csatornát elzárják, ezzel aztán Németország is, Svájcz is abba a helyzetbe kerül, hogy a búzabehozatal, amire pedig Svájcz napról napra egye­nesen rá van utazva, lehetetlenné vagy legalább is igen kétségessé válik. A német liszt egyszeriben eltűnne a piac­ról. Tekintettel arra pedig, hogy Marseille-on és Genuán keresztül 2 hónapnál rövidebb idő alatt alig érkezhetnének nagyobb búzaszállítmányok, ennélfogva Svájcz 4 esetleg 6 hétig is teljesen kenyér nélkül maradna. Ez a lehetőség már 1910 ben, majd később az 1911. év végén arra indította a zürichi gabonatőzsde vezetőségét, hogy felhívja a szövetségtanács figyelmét arra a veszede­lemre, mely Svájcz kenyérszükségletének fedezését a fent vázolt körülmények mellett fenyegeti. A tőzsde vezetősége megjelölte azokat a módokat is, amelyekkel ez az aggoda­lomra okot adó helyzet megszüntethető lenne, nevezetesen rámutatott arra, hogy a két beviteli után (az északin és a délin) a fuvardíjakat egyenlővé kellene tenni, egyben pedig meg kellene adni a lehetőséget ahhoz, hogy a búzát Svájcz­­ban ingyen lehessen tárolni. Csakis a fuvardíjak meg­felelő redukálása esetén juthat a svájczi gabonakeres­kedelem megint abba a helyzetbe, hogy a német Svájcz részére a természetes és a legrövidebb utón, azaz Genuán keresztül szerezhesse be és ezzel együtt járna az is, hogy mindazt a gabonát, mely nem közvetlenül megy a mal­mokba, a stratégiai szempontból legkedvezőbben fekvő Brunnenban lehetne beraktározni. A malmok a legtöbb esetben egyenesen megkövetelnék, hogy részükre ezen az útvonalon szállítsa a kereskedő a gabonát már csak azért is, hogy ezzel a külföldön való költséges tárolás szükségességét elkerülje. A szövetségtanács teljesen át is érezte a dolog rend­kívüli fontosságát; ennek tulajdonítható, hogy a szabad tárolást a fentiek értelmében engedélyezte, a vasútkor­­mányzóság pedig kidolgozott egy olyan tervet, mely a svájczi gabonafuvardijak fokozatos leszállítását czélozta, úgy hogy a déli határtól számítva az egyes leadó állomások szerint 17—28 frankkal csökkent volna egy-egy kocsi­rakomány fuvardija. Mivel pedig Olaszországnak szintén érdeke, hogy a Svájczba irányuló transitóforgalmat minél élénkebbé tegye, ennélfogva Bernből küldöttséget me­nesztettek Genuába és Rómába azzal a czéllal, hogy a Svájczba irányuló gabonnaszállítmányok részére az olasz vasutaknál is eszközöljenek ki megfelelő fuvardijmérsék­ lést. A küldöttség czélját el is érte, amennyiben az olasz vasutak az amúgy is mérsékelt gabonafuvardijakat kocsi­­rakományonként további 12 frankkal szállították le. Ilyen­formán a svájczi vasutaknál tervezett fuvardij csökken. 11 Szivógáz gene­rá­toros motortelepes^ix elJnSXzésű DI­ES E­L-rendszerű nyersolaj motorok elrendezésű ~. i-W-M ..yerSOlaj Illőtorok a A jelenkor legbiztosabb, legegyszerűbb, legtökéletesebb szerkezete. Porlasztókészülék, blU njllll ■ előmelegítés nincsen. Bármikor azonnal üzembe hozható. A gép minden egyes része könny és hozzáférhető olaj- és hírtövizszükséglete kicsiny. Malmok számára különösen alkalmas, miután szakadatlanul ü - ^ Fogyasztás kb. 180—210 gramm óra- és lóerőnkén Oberurseli Motorgyár Részvénytársaság, Oberursef.1 , Vl­l. Gumpendorferstrasse 72/M. kívánatra készséggel szolgálunk. — Iroda és raktár: ■ Referencziákkal

Next