Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
Budapest, 1914. január 3. HOLHÁIROR LAPJA ságául, hogy „a malmok már megint kartellt akarnak csinálni a szegény parasztemberek ellen“, de mután pap nam mind a népet partotta... Ő nem megy bele semmiféle kartellbe. Eddig a tudósításunk. Kortársaink most azt kérdik, hogy mitevők legyenek, ezen szép lelki-atyai cselekedettel szemben. Persze mi csak azt tanácsolhatjuk, hogy próbálkozzanak meg a körzettel a plébános úr nélkül. Az ő rozoga malma, amelyet bizonyára valamely kontár vezet, úgy sem tudja elvégezni egész Magyarország gabonájának felőrlését. Az ilyen okvetlenkedőt tehát nem is lehet meggyőzni, hanem inkább nélküle kell megpróbálni a boldogulást. Az eset azonban mindenképen tanulságos. * • * Külföldi laptársaink köréből. Egyik legelőkelőbb amerikai malomipari szaklap, a „Modern Miller“, amely eddig St.Louisban jelent meg, újévkor átköltözött Chikagóba és ezentúl ott fog megjelenni. Az átköltözés azért érdekes, mert daczára annak, hogy Chikagó a világ egyik legnagyobb gabonatőzsdéje és a környékbeli malomipari érdekeltség is igen jelentős, mégis Chikagóban csakis egy havi malomipari folyóirat jelent meg eddig, de igazi nagy malomipari szaklapja Chicagónak eddig nem volt. Egy másik előkelő külföldi laptársunk történetében is érdekes évforduló volt a minap. Lipcsei lapársunk, a „Die Mühle“ ünnepelte meg 50 esztendős jubileumát. Laptársunk ez alkalomból egy vaskos ünnepi számot adott ki, amely igen bőven tárgyalja a lefolyt 50 esztendő malomipari eseményeit, igen sok helyütt kiérve a mi viszonyainkra is. Kollégánk mindenkor előkelő szerepet játszott a világ malomipari szaksajtójában, különösen mint pártoktól és érdekektől független szószólója a malomipari egyetemleges érdekeknek. Azért is üdvözöljük őt a magyar malomipar nevében is 50 éves évfordulós örömünnepén. # Az 1913-as búzák és rozsok megjavítása. A hozzánk beérkező számtalan kérdező levélre külön-külön nincs időnk válaszolni azért az alábbiakban adjuk meg a fölvilágosítást: A Chiarin mai ára K 4450 Mm,-kint Pottendorf (Aliae-Ausztria) állomásról, a gyárból szállítva. (Megrendelhető: Tarján és Társa czégnél, a magyarországi képviselőknél, Bpest, V., Csáky u. 8., vagy magánál a gyárosnál: Rappeport & Winter, Wien, II., Grosse Mohrengasse 14.). Minthogy az őrleményben az egy-egy Mm. Diafarmn liszt gyanánt visszanyeretik, ennélfogva egy nagyon liszt javítása 10—12 koronába kerül. Ennek ellenében 1 koronával olcsóbb búzát vehet a molnár és mégis jobb lesz a liszt, ezenkívül legalább 1 koronával magasabb eladási árat érhet el a malom métermázsánként, ha a fogyasztók a Diafarinnal készült liszteket a gyakorlatban megismerik. A „Diafarin“ a koptatott búzához (mely maga is olyan, mint a koptatott búza és ugyancsak zsákokban szállíttatik) az I. töret előtt rendszerint zab mennyiségben adagolandó (vagyis métermázsánkint félkilogramm, rozshoz elég Va kg.) úgy, hogy az egész töretési folyamat alatt az örlendő gabonával jól összekeveredjék. Semmiféle más kezelés azután nincsen. Az így nyert lisztek, legyenek bár gyengébb minőségű búzából őrölve, jó sütőképességűvé válnak, czukortartalmuk megnövekszik, több vizet képesek fölszívni, szebb és kiadósabb süteményt, magasabb sütetű kenyeret adnak. Hozzáfűzzük ehhez, hogy a vevők nevei szigorúan titokban tartatnak és senkinek ki nem adatnak. Szerkesztőnknek a gyár megadta az alkalmat, hogy a rendelőleveleket diszkréczió mellett átnézze, amelyből kitetszik, hogy a Diafarm kitünően és általánosan bevált lisztjavító-anyag. Románia lisztexportja. — Válasz a konzulátusi közleményre. — Előkelő és hozzáértő romániai helyről kapjuk az alábbi sorokat: Igen tisztelt szerkesztő úr! Amennyiben jónak látja, méltóztassék le. lapjának dec. 13-iki számában „Románia malomipara“ címen megjelent czikk helyreigazításaképpen a következő sorokat közölni: Első olvasásra látszik, hogy a czikket szakavatott ember írta, mégis olyan hibák vannak benne, hogy önkénytelenül is azt kell hinni, hogy tendenciózusan követtetett el. Tudvalevő, hogy a múlt évben, éppen a román korpakiviteli tilalom törvénybeiktatása után, a korpaárak eddig soha nem tapasztalt magasságra emelkedtek, amennyiben korpáért 14—15 leit lehetett elérni, teljesen tarthatatlan tehát a czikkíó azon állítása, illetőleg a statisztikából levont azon következtetése, hogy a román lisztkivitel Egyptomba a korpakiviteli tilalom következtében csappant meg annyira. Eltekintve azon körülménytől, hogy a korpa ára annyira emelkedett, eltekintve attól, hogy a törvény meghozatala előtt létesített kötések kiviteli vám nélkül bonyolíttathattak le, meg kell még azt is jegyeznem, hogy e törvény nagyon rövid ideig volt érvényben és alig hiszem, hogy akadt malom Romániában, mely e törvény alapján kiviteli vámot fizetett volna, de semmi esetre sem annyit, hogy az a román lisztexportra hatással lehetett volna. Második tévedése a czikknek az, amit az „idénytarifáról“ ír. A fuvar Brailából Constantára gabonáért vagyononként 47 lei. Lisztre a fuvar 99 lei ugyan, de csak a helyi forgalomban; ha a lisztet exportálják, akkor a fuvar csak 83 lei. Korpára szintén nagyon olcsó idényfuvar van. Ellenben elfelejti a czikkíró, hogy a lisztfuvar a román államvasutak és a román tengerhajózási társaság kombinált tarifája szerint, Brailából Konstantinápolyba waggononként csak 100 lei! Ha tehát a Braila—Konstantinápolyi fuvar csak egy leivel több waggononként, mint a Braila—Constantai fuvar a belföldi forgalomban, akkor alig lehet azt állítani, hogy a kormány nem támogatja a lisztkivitelt. A hiba nem a tarifában van, ellenben azon körülményben, hogy télen az egész ország tengeren át való kivitele Constantán át bonyolíttatván le, sem az államvasutak, sem pedig a román hajóstársaság néhány hajójával nem képesek ezt az óriási forgalmat lebonyolítani és sokszor megtörténik télen át, hogy hetekig tart, mig egy Constanzába küldött vagyon Constanzára kerül és további hetekbe, mig a hajóstársaság raktárából a beérkezés sorrendjében továbbszállittatik. Hogy e rettenetesen lassú szállításnak egy árhanyatlás alkalmával a különben is eléggé megbízhatatlan levantei vevőknél mi a következménye, hány küldemény hever nagy nehezen elért rendeltetési helyén ilyen alkalmakkor beváltatlanul, azt könnyen el lehet képzelni. A kegyelemdöfést aztán megadja a román hajóstársaság ezeknek az állapotoknak, mikor látván, hogy a fölhalmozódott mennyiséget rendes heti hajójáratokkal leszállítani nem tudja, egy tehergőzössel egyszerre elszállít 300—400 vaggon lisztet Alexandriába. Ha meggondoljuk, hogy alexandriai nyilvános raktárakban állandóan 500—1000 waggon liszt van fölhalmozva, könnyen elképzelhetjük, milyen hatással van az a piac hangulatára, ha csak román lisztből egyszerre 3—400 waggon jön a fogyasztók elé! Azt mondja továbbá a czikkíró, hogy a lisztes gabonafuvar közötti nagy különbség késztette a törököket arra, hogy gabonát importáljanak liszt helyett. Ez az állítás is tarthatatlan. A jelentés szerint a lisztfuvar a Dunától Konstantinápolyba átlag 7 lei volt tonnánként. Ez olyan olcsó fuvar, hogy ha tényleg olyan nagy különbség lett volna a liszt- és a gabonafuvar között, akkor a gabonát valósággal ingyen kellett volna, hogy szállítsák, holott a valóság az, hogy gabonaszállításért a Dunától Konstantinápolyba átlag legalább is 8 frankot fizettek tonnánként, ez a különbség tehát ugyancsak nem késztethette a törököket arra, hogy a lisztfuvart megtakarítandó, malmokat építsenek. A román lisztkivitel hanyatlása az 1912. évben egészen más okokban keresendő. Először is a rendkívül megbízhatatlan hajózási viszonyokban. Előbb az olasz-török, majd a balkáni háború folytán állandóan a Dardanellák bezárása fenyegetett s a külföldi kereskedő, aki ezen időtájban román árut vett, sohasem tudhatta előre, hogy az üzletet le lehet-e majd bonyolítani. A hanyatlás fő oka azonban azon körülményben volt, hogy a román búza ára az 1912. év első felében az országban lévő jelentéktelen készlet következtében, függetlenül a külföldi gabonaáraktól, vagyononként 3—400 frankkal a paritás fölé emelkedett, úgy, hogy a román liszt helyenként többe került, mint a magyar liszt! Ez tény és való dolog! Ilyen körülmények között természetes, hogy a külföld egyelőre lemondott a román liszt élvezetéről. Lényegesen téved a jelentés akkor is, mikor azt mondja, hogy Törökország a román lisztet illetőleg kevéssé van érdekelve, mert az utolsó években legnagyobb részben csak a rosszabb fajtájú és olcsóbb lisztfajtákat fogyasztja, stb. Tudott dolog, hogy a moldvai és oláhországi búza minősége között valósággal óriási a különbség. Míg a galaczi, brailai és a felsőmoldvaországi malmok kizárólag jobb minőségű búzát őrölnek, addig a felső Duna mentén és az oláhországi síkságon lévő malmok a gyengébb, u. n. sárga búzát őrlik és ezáltal nemcsak az egyes vidékek malmainak produkciója, kvalitása, hanem a gyártmányok árai között is óriási a különbség és tényleg gyakran megtörténik, hogy a galaczi vagy brailai malmok a belföldi kisebb malmok olcsósága folytán Konstantinápolyba hónapokon át nem tudnak eladni, míg Alexandriában, ahol daczára az óriási engros-vevőknek, a minőségre többet adnak, mint Konstantinápolyban, a nagymalmoknak erős konkurrencziát kell vívnia ezekkel a belföldi kisebb malmokkal. De az aegei tenger szigetországa, Albánia előtt, amely 1912-ben — amely érről a jelentés szól — még Törökországhoz tartozott, a belföldi lisztek teljesen ismeretlenek, ezek a területek nagyon jelentékeny fogyasztói a galaczi és brailai malmoknak és pedig majdnem kizárólag az első három minőségben, tehát nem a „rosszabb fajtájú és olcsóbb lisztfajtákban.“ Különben pedig — daczára a folytonos háborúnak — az 1913. év sokat behozott a múlt év veszteségéből. Erről egy más alkalommal. 11 Molnárok, akik ezt a szaklapot elejétől végig nem olvassák át, azok elhanyagolják saját üzleti érdekeiket. DROTLAMPA