Molnárok Lapja, 1917 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-06 / 1. szám

Budapest, 1917. január 6. flOIJSÁKOR LAPJA A malmok tavalyi osztaléka esetleg nem is lesz kedvezőtlen, ezt korántsem lehet annak betudni, hogy „a malmoknak jól folyik dolguk“, amint az szállóigévé vált a sajtóban, hanem inkább annak, hogy az általános anyagdrágulás révén jutottak főként a malmok egy nem várt kon­junkturális nyereséghez. A malomüzletből ma­gából nagy nyereségekre tavaly szert tenni nem lehetett. Utalunk különben arra, hogy a tavalyi első félév végén a malmok nagy­üzemi vesz­teségeiről már írtunk és hogy akkoriban egy millió koronán felüli összegre becsültük a vezető fővárosi malmok első félévi veszteségét. Maga az üzemi veszteség a második félévben teteme­sen emelkedett. Nagy kérdés ilyen körülmények között, hogy még a vezető malmok is képesek lesznek-e fenntartani a tavalyi évben fizetett osztalékokat. Nem tartjuk kizártnak, hogy az osztalékok több részvénytársulati malomnál alacsonyabbak lesznek. A kiegyezés Ausztriával. Napilapjaink szerint az Ausztriával kö­tendő kiegyezés, vagy ahogy azt hivatalosan nevezik, a vám- és kereskedelmi szerződés immár teljesen elkészült, úgy hogy legközelebb vár­ható annak aláírása. Arról, hogy a szerződés egyes pontjai mit tartalmaznak és vájjon sike­rült-e ezúttal megvédeni az ország gazdasági érdekeit, eddig nem szivárgott ki semmi. Sötétben tapogatódzunk tehát aziránt is, vájjon a magyar malomipar érdekei is megvédettek-e és várjon a legnagyobb és legrégibb magyar iparág jövő fejlődése érdekében megtörténnek-e a szükséges intézkedések. A kiegyezés körüli ezen titkolódzás joggal hívja ki a legerélyesebb kritikát. Igazán nagyfokú lekicsinylés az ország gazdasági közvéleményét ennyire tájékozatlanul hagyni. A kiegyezés nem egy párt érdeke, hanem országos érdek, úgyszólván nincsen az országnak egyetlen polgára, legyen az munka­adó vagy munkás, iparos vagy mezőgazda, vagy akármilyen keresetforrású egyén, akit a kiegyezés ügye ne érdekelne a legközelebbről. Legfeljebb a heréket nem érdekli e kérdés. És azért igazán nagyfokú hiba, hogy egy ilyen életbevágóan fontos kérdés elintézéséről úgy­szólván semmit sem tudunk. Félünk, hogy utólag kellemetlen meglepetéseknek leszünk kitéve, ha egyszer nyilvánosságra fog jutni a kiegyezés egész anyaga. Azután persze hiába lesz minden reklamálás és panasz. Utólag már nem fog sikerülni jóvátenni a legkisebb sérel­met sem. Az érdekelt iparágak Sokszor tettük már pa­czelzatos és rend- aasz­árgyává azt a mel­--------­-------------,—­lozest, amelyben a gazda-szerepített mellőzéses jági kormányintézkedé­seknél az illető érdekelt iparágak részesülnek. A múlt héten is meg­jelent egy kormányrendelet, amelyet illetőleg legteljesebben kétségbe van esve az illető iparág. Ezáltal a malátagyárakról van szó, amelyeknek az idei kampányban még egyáltalán semmiféle dolguk nem akadt. E gyárak megvásárolták annak idején árpájukat, de a feldolgozással várniuk kellett, amíg erre engedélyt kapnak a kormánytól. Amire ez megérkezett, kitűnt,­ hogy a malátagyárak csak teljesítőképességük 10°/6-át használhatják ki. Jogos volt tehát ezen iparág azon óhaja, hogy legalább a maximális árak megállapításánál legyenek tekintettel reájuk és engedélyezzenek egy olyan árat, amely némikép kárpótolja őket telepeik fenntartási költségeiért, a befektetett tőke kamatáért stb. Ilyen alapon 190 K-ás maximális árat kértek a malátagyárak a kormánynál és tudomásunk szerint a keres­kedelemügyi miniszter hajlandó is volt 150 K-át engedélyezni. De ekkor a hatalmas söripari érdekeltség a pénzügyminiszternél ki tudta esz­közölni a maláta maximális árának leszállítását 125 K-ra, daczára annak, hogy a jelenlegi sör­árak 200 koronás malátaár alapul vételével lettek megállapítva. Nem lehetne kifogást emelni vala­mely maximális ár lehető alacsony megállapítása ellen, ha ebből a közfogyasztásnak volna haszna, de hogy ezúttal a malátagyárosok kárára olyan ármegállapítás történik, amely a sörmilliomosok amúgy is óriási nyereségeit csak szaporítja, az igazán furcsa dolog. A szaklap pedig ezt a furcsa ármaximálást csak azért teszi szóvá, mert a malomiparral is legutóbb oly gyakran megtörtént, hogy megkérdezése nélkül határoz­tak — ellene. Hogy most ugyanez történt a malátaiparral, ez arra vall, hogy az érdekelt iparágak mellőzése a gazdasági kormányrende­letek elkészítésénél — úgy látszik — mostaná­ban rendszerré válik. Szakértői tanácsok. Az érdekelt iparágak ilyen mellőzése -------------------— teljesen lehetetlen volna, ha az álta­lunk már évek hosszú sora óta sürgetett gazdasági szak­tanács meg volna szervezve. Rosszul cselekszenek akkor a kormány részéről, ha az összes gazdasági kérdéseket szakértők meghallgatása nélkül intézik. Elvégre valaki kitűnő hivatalnok lehet anélkül, hogy gyakorlati gazda­sági kérdésekhez értene, úgy látszik, nálunk azért nem hallgatnak meg szakértőket ipari kérdések elintézésénél, mert tartanak attól, hogy a szakértők tanácsa nem volna pártatlan. Azt hisszük, ez a kifogás nem állhat meg, mert ha igazán arra hivatott szakértőket hívnának csak meg az ilyen szaktanácsba, akkor az illetők pártatlan­sága is eleve biztosítottnak volna tekinthető. Utalunk különben e tekintetben Németország példájára, ahol különösen legújabban igyekszenek minden állami fontos hivatal mellé ilyen szaktanácsot szervezni, ahogy ez leg­utóbb történt a közélelmezési hivatalnál is, ahol a leg­első dolog volt az érdekelt élelmezési szakmákból alakult szaktanács kinevezése. A kormányrendeletek szigorú betartása. A szak­-----------------------------——--------------lap óriási munkát végzett hónapokon­­keresztül oly irány­ban, hogy a kartársakat kitanítsa a kormány malomipari rendeleteinek betartására. Pontos utasításokat adtunk úgy a szaklapban, levelek­ben, sőt élőszóval is arra nézve, miként kell eligazodni a temérdek kormányrendelet között és olvasóink nem is tudják, hogyan szorítottunk ki hasznot a malomtulajdonosoknak azért, hogy a kivételes állapotok daczára mégis kereshes­senek az őrlésen. Most már elárulhatjuk, hogy eredetileg tudni sem akartak illetékes helyen a vámmalmoknak a gabonaőrlésben való része­sítéséről. Arról volt szó, hogy az egész vonalon ki fogják csatolni a vámmalmokat és az egész őrlést a közép és nagy kereskedelmi malmokra fogják bízni. Eredményes munkánknak gyümöl­csei most is csak részben mutatkoznak. A kar­társak ugyanis útbaigazításaink daczára nem tartják magukat a rendeletekhez és egész sereg visszaélést követnek el. Ebből aztán temérdek baj származik, sok malmot megbüntetnek, má­sokat eltiltanak az őrléstől, hozzánk pedig te­mérdek panasz érkezik aziránt, hogy milyen igazságtalanul járnak el a hatóságok, mennyire üldözik a malmokat, holott igen sok esetben éppen arról van szó, hogy az illető malom a hibás, amennyiben nem tartja be a kormány őrlési rendeleteit. Nem okvetlenül kell okvetetlenkedni. Mi ugyan minden egyes esetben meg­adjuk az illető malmoknak a kellő útbaigazítást is, de álta­lában meg kell jegyeznünk, hogy a rendeletek megszegése és kijátszása nem szükséges. Igen jól beérhetik a malmok az általunk kivívott eredményekkel. Aki szigorúan alkal­mazkodik az új őrlési rendhez és minden tekintetben betartja az előírásokat, az is meg tud lenni és ered­ményes munkát tud folytatni. A visszaélések tehát sem egyeseknek, sem az összeségnek nem hoznak hasznot. Miután a legszigorúbban ellenőrzik a fennálló rendeletek betartását, az egyesek visszaélései könnyen kitudódnak és akkor súlyos bírságoknak teszik ki magukat az illető maloratulajdonosok. ,-Az összeségnek pedig azért árt az ilyen eljárás, mert mérvadó helyen könnyen általánosít­­hatják ezen visszaéléseket és azt a következtetést von­hatják le, hogy a kis malmok üzemvitele megbízhatatlan és ezért talán esetleg olyan rendszabályok is következ­hetnek, amelyeket súlyosan megérezhetne különösen a vámmalomipar. Újból tehát a legnyomatékosabban figyel­meztetünk mindenkit a saját érdekében, a kormány­rendeletek betartására. A Molnárok Lapja A mai naptól kezdve politikai lap, a szöveg első olda­l------------- Ján a lap czíme alatt ez is olvasható: „politikai szaklap“. Számoltunk ugyanis azzal, hogy a jö­vendő nemzeti munkában főleg a köz­­gazdasági kérdések lesznek a politiká­nak mozgatói és viszont a közjogi szalma­­cséplésen kívül minden politikai kérdés csakis közgazdasági vonatkozású lehet, amelyekkel nekünk a magyar malomipar fontosságának, súlyának és törekvéseinek megfelelően foglalkoznunk kell. Éppen ezért az 1914. XIV. t.-cz. (sajtótörvény) 18. és 59. §§-ainak eleget téve, módunk­ban és szabadságunkban lesz ezentúl mindazokkal az aktuális ügyekkel is fog­lalkoznunk, amelyeket eddig a sajtótör­vények nekünk eltiltottak. Természetes, hogy egyik magyarországi politikai párt­ m­­ gyártói több mint 2200 Iskomobil. HEINRICH I A­M7 MANNHEIM A kontinens Libi #­­ I e­­ímmm legnagyobb lokomobilgyára lokomobiljaira. Nyersolaj nehezen kapható, felhívja a malomtulajdono­sok figyelmét szabad, túlhevítős szelepes vezérművű :: :: :: :: ___________________________________________ amelyek mindenféle tüzelőanyaggal gazdaságosabban dolgoznak, mint bármilyen méter, de szenet, fát, fahulladékot vagy kukoric­acsutkát és ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ szárt mindig lehet kapni. *❖♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ szilfáis'vszilkép'vian­t HAHN ARTHUR ÉS TÁRSAI Budapest, Vill., Üllői­ út 52/b. Telefon : József 160 ♦ma■■várlS« HM M­­SS las»m»fcUw

Next