Molnárok Lapja, 1921 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1921-01-22 / 4. szám

BaerfcesatOrség és kiadóhivatal: RUBANS­, V., Citkyutc­a IX. Telefon­­ 66—66. Borgonyfilm : Molnár lep PoatateSarSkptaittr­­obeakMámla: 48168. POLITIKAI SZAKLAP MIBJCLINIK MINDEN SZOMBATON „Dépészak Szaklap!«“ malléklattal Klegzett»!­árak: tulajdonotoknak és bérlőknek­­ egész évre 840-— kot., fél évre 130 — kot. alkalmazottaknak: egész évre 120-— kor., fél évre 60*— kot. gabona ellenében bérelt vízimalmokkal szemben,a bérbe­adók újabban arra az álláspontra he­lyezkednek, hogy pl. az évi 50 Mm. búza kikötött természetbeni bér helyett (miután a vámmolnárok magasabb erőhatalom — kormányrendelet — folytán vámkeresményükkel nem rendelkezhet­vén, azt, vagy annak egy részét át nem ad­hatják) a molnár fizesse az 500 K-kat Mm.-kint. Ugyanezen joggal 800 K-t is kérhetnének, vagyis évi 40.000 K-t az 50 Mm. búza ellené­ben, pedig joggal csakis annyi jár a bérbeadó­nak, mint amennyit ő maga is kaphatna a vám­gabonáért, ha a bérlemény az ő tulajdonában lenne, vagyis Mm.-ként 300 K-t. A bérlőnek mindegy, hogy búzát ad-e át vagy azt a pénzt, amit ő a búzáért tényleg kap, azaz 300 K-t. Nagyobb nyomaték kedvéért szerkesztőnk eljárt a közélelmezési minisztériumban, hogy az adott esetek nyomán az ottani fölfogást megismerje és a vizimalombérlők megnyugta­tására tudatjuk, hogy a fölfogás ott a föntiek­­kel azonos és innen a szorongatott vizimalom­bérlők hathatós jogsegélyt várhatnak. Csak nem szabad elfogadniuk a bérlők által egyol­dalúig magyarázott gabonahelyettesítő árakat. Ilyen irányban t. olvasóinknak rendelkezésére állunk. Kérünk pon- valamennyi meghajtású fás költség- malomtól (víz-, gőz-, ősz­­------- szes motorfajták), amely­kéuutatást­ben pontosan kitünte­tendő egy havi üzemköltség, vagyis a hajtóanyag (vízimalomnál a bérösszeg egyhavi része, a meder karbantartásával és vízművek javításával járó évi kiadá­sok Via-ed része), a kenőanyagok, a malmi és külső személyzet készfizetése, valamint természetbeni járandóságok egyenértéke, az egyéb üzemi kiadások (világítás, ló- és kocsitartás, teherautó), a befektetett tőke amortizác­iója, adó, biztosítás, vállalkozói nyereség (a malom­tulajdonos nélkülözhetetlen fentartási költségei), tartaléktőke-gyűjtés (elhasz­nált gépek megújítására tartalék) és a leírandó értékcsökkenés (gépeknél, épü­leteknél, mindennemű berendezésnél). Mindezt egy hónapra tessék áttekinthető módon föltüntetni, a másik oldalon pe­dig a tényleges őrlést és így az egy-egy Mm. megőrlésére eső költséget. Erre az összeállításra az Orsz. Molnáregye­sületnek csakis azért van szüksége, hogy a mai gabonaátvételi árak tarthatatlan voltát a kormánynak beigazolja. Saját érdekében cselekszik tehát mindenki, aki ezt a reális számadási anyagot tit­kárunk rendelkezésére bocsátja.­ Folyó hó 28-áig ezen kalkulácziók birtokában kell lennünk. Az őrletési adó. Most dolgozzák ki az ille­------------------------tékeg minisztériumokban az őrletési adóra vonatkozó törvénytervezetet. Egy­előre még a keresztülvitel módozataira nézve folyik az anyaggyűjtés s ez annyival is inkább fontos, mert ennek a törvénynek az eredmé­nyessége talán még fokozottabb mértékben mint másoknál, attól függ, hogy a való életben ho­gyan funkc­ionál. Ezt illetékes helyen is fel­ismerték és biztos tudomásunk szerint megvan ott a teljes hajlandóság arra, hogy minden józan, okos, a reális életből merített eszmét felhasználjanak. Mi tehát felszólítjuk ezennel kartársainkat, hogy idevágó eszméiket és fel­fogásaikat velünk közöljék; a „Molnárok Lap­jáéban megjelenő ilyen tervezések okvetlenül megfontolás tárgyát fogják képezni s esetleg a törvény útján a malomipar sorsán is lendíteni. Mint már megírtuk, az őrletési adót az rójja le, aki gabonát visz a malomba őröltetni, s a czél az, hogy kárpótolja az államkincstárt az őt a vámgabona felszabadulásával élő jöve­delem-csökkenésért, amiből szerintünk, logiku­san az őrlési tanúsítvány megszűnése követ­kezik, legalább is mai formájában. Kérjük most a kartársak véleményét aziránt, hogyan képzelik az őrlési adó beszerzését: gabonában, pénzben, vagy a két módszer valamelyes kom­­binác­iója útján? Súly helyezendő egy olyan eljárás kidolgozására, a­mely a malmost, amennyi­ben közreműködnék az adó beszedésében, a lehető legkevésbbé venné igénybe, vagy kor­látozná szabadságát és amely az ő ellenőriz­tetését a lehető legkisebb mértékben tenné a hivatalos közegekkel való súrlódások forrásává. Ismételjük: talpraesett indítványokat az illeté­kes helyeken figyelemmel kisérnek és szívesen felhasználnak. Deczember 1-étől jár A 85000/1920. a gőz- és motormal- rende­—----------------— let (megjelent moknak a magasabb a„M.L.“ 1920/ gabonaár. 52. számában) kimondja, hogy a vámőrléssel foglalkozó gőzüzemű, és szivógázmotoros malmok vámkeresetét 1920. decz. elseji hatálylyal az arra hiva­tott szervek Mm.­kint 450 koronáért kö­telesek átvenni. A 2. §. határozottan ezt mondja: „2. §. A jelen rendelet 1. §-ában megállapított ga­bona-átvételi árak elszámolása szempontjából a vám­gabona átadásának időpontja irányadó­. Ennek daczára tömeges panaszok ér­keznek hozzánk, hogy az átvevők ezt nem respektálják, mondván: „ön ezt a vámot októberben és novemberben ke­reste“. Újra hangsúlyozzuk, hogy­­megkérdez­tük kellő nyomaték okából a közélelme­zési minisztériumot újra) akármikorról származott a vámkereset és akármi ok­ból nem adta át a vámmalom decz. 1. előtt, az teljesen mellékes, a malomnak" jár a fölemelt gabonaár. Akinek ezt nem fizették ki, az jelentse az esetet nekünk a legpontosabb adatokkal és mi rövid uton eljárunk a kiutalás ügyében, hogy t. i. a különbözetet az illetők mielőbb megkapják. Az ipartörvény revíziója. A molnárság élénk --------------------------------------figyelemmel kíséri az ipartörvény megreformálására már huzamo­sabb idő óta folyó munkálatokat, mert tőlük reméli a szakma fokozatos megtisztítását egyes, hozzá nem illő elemektől, valamint műszaki színvonalának emelését is. A reform alapelvei ismeretesek: a képesítéshez kötöttség, de emellett a szerzett jogok megóvása. Az úgy­nevezett Rubinek-tervezet ezeken a szempon­tokon épült fel s úgy halljuk, semmi okunk sincs feltételezni, hogy ezen Hegyeshalmy, az új kereskedelmi miniszter, aki a kérdéssel rö­vid időn belül behatóan foglalkozni fog, vál­­­­toztatni szándékoznék. Ma is áll tehát, hogy azok, akik a tervezet törvényerőre jutása után szereznek majd malmot, azt személyesen csak akkor vezethetik, azaz malomipart csak akkor űzhetnek, ha az előírt képesítést igazolták. Aki nem bír ezzel a képesítéssel, az az új törvény életbelépte után vett malmot csak bérbeadhatja, de még képesített alkalmazott igénybevételével sem vezetheti maga. Máskép rendelkezik a tervezet a gyári jelleggel bíró malomüzemekre nézve; azt, hogy milyen nagy legyen az üzem, hogy túllépje a kisipar határait, azt a törvény végrehajtása során külön rendelettel fogják meghatározni. Ennek a rendeletnek kibocsátását azonban mindenesetre szaktanácskozás előzi meg, hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben a közvetlenül érdekelt körök is érvényesíthes­sék fölfogásukat. Pest megye hivatalos Molnárkörökből gyakran érke-I.pl. :18"«,h«°r­­rVX'bAA“ megye hetenként megjelenő hivatalos lapja, amelyből közvetlenül értesülhetnének bizonyos intézkedésekről, amelyek természetüknél fogva sem a szaklapban, sem a napisajtóban nem látnak napvilágot. A kiadvány azonban eddig nem volt kapható, mert a papírhiány folytán csak annyit nyomtak, amennyi a hivatalos he­lyeknek kell. Most ez megváltozott és évi 170 koro­náért a pestmegyei hivatalos lap­házhoz küldetik. Elő­jegyzéseket a Pestmegyei Molnárszövetség titkárához, Németh Károly tanácsos úrhoz, (Budapest, Vármegye­ház) kell intézni. Uj eljárás a malmok fabeszerzése körül. A szénhelyzet tartósan siralmas volta a ma­lomipart illetően a köz­minisztérium malomosztályát élelmezésügyi állandóan foglalkoztatja s most újabb, intenzív lépések várhatók a telepek szénellátásának ja­vítása érdekében. Nevezett hivatal máskép is igyekszik a tüzelőanyag beszerzését megkönnyíteni, még­pedig a favásárlás terén. Gyakran kérték mal­mok, hogy engedjék meg nekik vámgabonájuk bizonyos részének felhasználását fabeszerzési czélokra, mert az illető termelő vagy kereskedő fát csak liszt ellenében hajlandó adni. Eddig az ilyen kívánságokat a minisztérium kereken eluta­sította, ami nem egy malom üzemének fennaka­dását vonta maga után. Most a minisztérium az ilyen ügyeket az illetékes kirendeltségekhez teszi át azzal, hogy ők állapodjanak meg a malom által megnevezett fatermelővel vagy kereskedővel és amennyiben a feltételek kielé­­gítőek, a minisztérium az üzletet jóvá is hagyja. Az a malmos pedig, aki ikozza a fát­, annak nagyobb részét meg is kapja, míg a többi a közellátási czélokra szolgál. Az ilyen üzletek közvetlen lebonyolítása malmos és fa­termelő, illetve kereskedő között, nem enged­hető meg. A gázolaj forgalmának A kereskedelem és ipar He­­felszabadítása.­gedüs Lóránt pénzügymi­niszter által kezdeményezett felszabadításának egyik legelső állomása az olajter­mékek forgalmának jutott, ahol értesüléseink szerint ebben az irányban már jelentős, bár még le nem zárt lépések történtek. Hogy döntés még nincs, az éppen a malomipar érdekeire vezethető vissza, amelyet az értük felelős tényezők az idevonatkozó tárgyalások alkalmá­val erélyes védelemben részesítettek. Az érvényre jut­tatott álláspont az volt, hogy a gázolaj forgalmának felszabadítása csak akkor eszközöltessék, ha a malom­ipar szükséglete legalább két hónapra, de lehetőleg hosszabb időre biztosítva van, még­pedig a mai árak mellett.­­Bizonyos átmeneti időre t. i. az árak emelke­désével kellene számítani a hivatalos körök felfogása szerint.) Az ügyben még nem határoztak, de nincs lényeges okunk annak a feltételezésére, hogy ez a dicséretes álláspont alul marad. Nincs különben kizárva az sem, hogy a közélelmezésügyi kormányzat később, ha látja, hogy a szabad forgalomban túl magas gázolaj­árakat számítanak fel, újból maga fogja a malmok szükségletét beszerezni és esetleg az árakat a mai színvonal alá is lenyomni, ami valutánk némi javulása esetén nem lesz nehéz dolog.

Next