Molnárok Lapja, 1927 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1927-01-01 / 1. szám
XXXIV. évfolyam Budapest, 1927. január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCZA 31. Telefon: 66—66. Sürgönyeim: Molnárlap. Postatakarékpénztár! checkszémla: 43153. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja“ melléklettel 1. szám Előfizetés árak: tulajdonosoknak és bérlőknek egy évre ..............32 pengő félévre ......................16 pengő alkalmazottaknak: egy évre ..............16 pengő félévre ......................8 pengő Negyedévenként is fizethető. Lisztjavítási eljárások Irta: Kaiser Pál sopronszili malomtulajdonos. Az utóbbi időben — különösen külföldön — a liszt minőségét, mennyiségét, fehérségét és sütőképességét a technikai eljárások tökéletesítése és fokozása mellett kémiai eljárással is igyekeznek tökéletesebbé tenni. A különféle kémiai eljárások között — meggyőződésem szerint — az úgynevezett Humphries- és Dollinger-féle módszerek felelnek meg a czélnak legjobban azért, mert mind a kettő elég egyszerű és a lisztekhez nem kell olyan vegyi anyagokat hozzáadni, ami esetleg bizalmatlanságra adna okot. Mindkét eljárással magában a lisztben levő anyagok szaporodnak, illetve mennek át bizonyos átalakuláson. A Humphries-eljárás olyan egyszerű berendezést igényel, amit — mondhatni — a legkisebb vízimolnár is meg tud csinálni és be tud állítani. A feltüntetett skizz szerint a készülék egy szekrényből áll, amelyhez a víztartályon kívül egy lég- és vízszivattyú tartozik. Az eljárás lényege pedig abból áll, hogy nem a búza, hanem a darák lesznek megnedvesítve olyképen, hogy 8—9 atmoszféra nyomással egészen ködszerű állapotban víz kerül a kamarába, ahol a bevezetett darák a legkisebb részre bontott vízcseppeket felveszik. A készülék működése is nagyon egyszerű, mert a finom- és a gorombadarák a zárt szekrényben egy szitára kerülnek, amely szita esőszerűen ejti le a darákat a szekrény fenekén levő keverőre, amely aztán a közvetlen felette vízzel egyesült darukat összekeverve a szekrényből kidobja. Az eljárás előnye az, hogy a nedvesített őrlésnél a búza vastag héja lesz csak megnedvesítve, vagyis a víz nem jut a búza belső részébe és ott vegyi átalakulásokat nem tud előidézni. Ezzel szemben az említett eljárással a vízzel bekerülő sók magában a lisztben kémiai átalakulásokat idéznek elő a sütőképesség javára. De ennek az eljárásnak nagy előnye az is, hogy úgy a töretés, mint a korpa kiőrlése szárazon történik, ami erőmegtakarítás szempontjából nagyon sokat jelent. Ezt a készüléket egy németországi malomban üzem közben megtekintettem, ahol a legjobbakat hallottam róla. A főmolnár állítása szerint 100 kg. búzából 103 kg., őrleményt hoz ki és a pékek a liszt sütőképességével nagyon meg vannak elégedve. Ugyancsak ebben a malomban a gépésztől is megkérdeztem, hogy amióta a Humphrieskészülék üzemben van, vett-e valamit észre a gépnél? Még mielőtt a gépész felelhetett volna, a jelenlevő sűtő örömmel mondotta, hogy azelőtt a gép mindig túlterheléssel szaladt, de mióta nem a búzát, hanem a darukat nedvesítik, a gép soha sincs túlterhelve, vagyis a szénfogyasztás lényegesen kisebb. Ez alkalommal Németország másik részén módom volt a Dollinger-féle készülék nagyszerűségéről meggyőződni. Amíg a Humphries-eljárással csak a sütőképessége lesz a lisztnek emelve, addig a Dollinger-féle készülék nemcsak a sütőképességet, hanem a liszt fehérségét is nagyban emeli. Ez a készülék már komplikáltabb és aki ezzel a készülékkel dolgozni akar, annak az elektromosság alapelveivel feltétlen tisztában kell lenni, mert a Dollinger-féle készülék a villamosság elvein épült fel és villamosság segítségével emeli a liszt sütőképességét és javítja a fehérségét. Meggyőződésem szerint ennek a készüléknek nagy szerepe lesz még a malomiparban és rövidesen Magyarországon is találkozni fogunk ilyen készülékekkel, mert ezeknek a készülékeknek a beállítását nem akadályozhatják meg, mivel a Dollinger-féle készülék a liszt színének és jóságának fokozása körül nem egyéb, mint a mosó- és szárítóberendezés, valamint az a sok tisztítógép, amelyek mind a liszt színét és minőségét javítják. A Dollinger-féle készülék is a modern malomiparban a malomberendezés elengedhetetlen tartozékát fogja képezni. Ha a búzát vízzel mosni szabad, akkor a liszt elektromos utón való fehérítésének sem lehet gátat vetni. Miért ne tegyük teljesen ártalmatlan elektromos eljárással azt a lisztfajtát fehérré és ezáltal kívánatosabbá, amelynek használatát emberi táplálkozás szempontjából nemcsak hogy nem tiltják, hanem egyenesen támogatják azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket a hivatali tényezők a háború alatt a hadilisztek érdekében a vegyészekkel és az orvosokkal kiadattak. Németországban és Angliában a fehérítést nagyon sok helyen klórosanyagok hozzáadásával végzik el. Ezekre itt nem térek ki (bár nézetem szerint ez is nyugodtan megengedhető lenne, mert az emberi szervezetre káros anyag nem kerül a lisztbe), mert annyi ellenvélemény hangzott már e kérdésben el, hogy a fehérítési eljárás ellenzőivel újabb vitát provokálni nem akarok. Ki kell azonban térnem a fehérítési eljárás ellenzőinek azon nézetére, hogy Magyarországon a fehérítési eljárást tízért sem szabad megengedni, mert akkor a magyar lisztek elveszítik azt a speciális sárgás szint, amit a magyar búza kölcsönöz nekik. Ez a nézet meg is állta addig a helyét, míg be nem hozták a nemesített lisztes búzákat, amelyek szintén szürkés szinű lisztet adósak. Annak pedig, hogy a nemesített búzák ennyire tért hódítottak, egyedül mi molnárok vagyunk az oka, mert ugyanazt az árt fizettük a lisztes búzákért, mint amit adtunk az aczélos búzákért. Nagyon természetes, hogy egyenlő árak mellett pedig a gazdák szívesebben termelik a nagyobb kvantumot jelentő lisztes búzákat. Egyrészt ennélfogva, másrészt pedig azért, mivel a lisztes búzák érdekében kifejtett hivatalos propaganda a gazdákat annyira eltérítette az aczélos búzák termesztésétől, hogy semmi kilátás nincs arra, hogy a malmok olyan nagy mennyiségben kapjanak sárgás lisztet adó aczélos búzát, amely kvantum miatt érdemes lenne lemondani a kémiai fehéritési és feljavítási eljárásokról. Mikép történhet a segéd munkaidejének utólagos igazolása ! A szakbavágó ipari munkának a segédi munkakönyvben való utólagos igazolása, bár nem szabályszerű, mert az 1884. évi XVII. t.-cz. 103. §-a szerint a »munkábalépés alkalmával az iparos a könyvet a segédtől átveszi és a segéd alkalmazását a munkakönyv bemutatásával legkésőbb 2 hét alatt az iparhatóságnak bejelenti«, a bejelentés elmulasztása pedig az idézett törvény 157. §-ának új pontja alapján büntetendő kihágás , minthogy a bejelentés elmulasztásával a munkaadó a kihágást minden kétséget kizárólag elköveti, mégis arra való tekintettel, hogy a munkaadó mulasztásából kifolyólag a segédet joghátrány nem érheti , mert a törvény utólagos igazolást kifejezetten sehol sem tiltja, nincs akadálya annak, hogy a mulasztó iparos által történt alkalmazásba vétel a segéd munkakönyviben iparhatóság által utólagosan igazoltassák. Liszt-kondiczionálás Ezen nagyrabecsült szaklap karácsonyi számában »Jövőnk útja« czím alatt Schmidt József gépészmérnök-malomtulajdonos,a kormányfőtanácsos úrnak egy érdekes és időszerű czikke jelent meg, melynek tartalma egy állításon kívül, — mely szerint a magyar malomépítő czégek a kondiczionálás kérdésével nem foglalkoznak eléggé — teljesen megegyezik az én felfogásommal. Hogy én ezzel a kérdéssel miért nem léptem mindezideig a nyilvánosság elé, annak a körülménynek tudható be, hogy elsősorban magam akartam meggyőződni ezen újítás előnyeiről és hátrányairól. Legfőbb feladatom abból állott, hogy a kondicionálással ezideig nyert tapasztalatok felől többféle irányban tájékozódjam. Először is különböző , külföldi cégekkel léptem érintkezésbe, akik a kondicionárt gyártják és mint kész gépet hozzák forgalomba. Az ezektől nyert felvilágosítások közül egyik sem volt reám nézve kielégítő, mert semmiféle határozott adatot nem tartalmaztak és saját bizonytalanságukra vall ama tanácsuk, hogy egy próbagép felállításával magam szerezzem meg a szükséges tapasztalatokat. A második információ, melyet azon malmoktól szereztem, ahol a kondicionár már üzemben van, kitérő volt. Itt úgy nyilatkoztak, hogy az azzal elérhető előnyök a gabona minőségéhez igazodnak. Mivel tudvalevő, hogy az amerikaiak és angolok alkalmazzák legfőképen a kondicionálást, magam óhajtottam meggyőződni arról, mennyire múlják felül ezen lisztek a miénket. Ez irányban történt személyes tájékozódásaimmal ugyanarra a tapasztalatra jutottam, melyre helyesen mutatott rá Schmidt úr fent idézett czikkében. Miként Schmidt úr helyesen jegyzi meg, a magyar lisztnek nem a színét és ízét kifogásolják, csupán azt a tényt, hogy a mi lisztünkből készült tészta, hosszabb kelést, forróbb kemenetet és hosszabb sütési időtartamot igényel. További hátrányként a sütemény kisebb nagyságát jelölik meg a külföldi lisztből előállított süteménnyel szemben. Alkalmam volt személyesen meggyőződni, hogy az amerikai lisztből előállított fehérsütemény kékesfehér színű és ezenfelül hátránya, hogy néhány óra múlva majdnem élvezhetetlen, szárazsága és keménysége miatt. Daczára, hogy ízletességben is messze mögötte marad a mi süteményünknek, a pékek teljesen meg vannak vele elégedve, mert a fogyasztó 2 zsemlye helyett négyet, sőt még többet kénytelen vásárolni, hogy egyenlő tápanyaghoz jusson. Hogy az amerikai búzát illetőleg is tájékozódást nyerjek, egy csehszlovákiai malomhoz for,dultam, mely a múlt esztendőben nagyon sok amerikai búzát őrölt. Ettől a következő informácziót nyertem: az amerikai búza kitűnő minőségű és az abból előállított liszt, amennyiben duplafogós lisztet nem állítanak elő és megfelelő ideig raktáron fekszik, majdnem ugyanolyan tulajdonsággal bír, mint az amerikai importált liszt. Ebből kitűnik, hogy a mi búzánk sikértartalom tekintetében az amerikai mögött áll és a mi fogóslisztünk, mely a tulajdonképeni sütőlisztet képezi, azáltal, hogy mi lehetőleg nagymennyiségű duplafogós lisztet állítunk elő (mely egyébként mindenütt kedvelt és keresettségnek örvend), gyengül. Mindezen körülmények arra késztettek, hogy egy kísérleti malomban, — mely egyúttal sütödével van kapcsolatban — megkezdjem a kísérleteket, melyekről ma csak annyit árulhatok el, miszerint a kondiczionálás alkalmazásával tényleg, mutatkoztak előnyök. Ezek nemcsak a könnyebb kiőrlésben nyilvánulnak, hanem mindenekelőtt a sütőképességben, mivel a sütésnél 15 perces időmegtakarítás mutatkozik. A legnagyobb különbség azonban a sütemény nagyságában nyilvánul meg. Miután ezen előkísérletekből azon meggyőződésre jutottam, hogy a mi viszonyainkhoz alkalmazott kondiczionerrel tényleg nagy eredmények érhetők el, kezdeményezésemre készült is egy ilyen gép, mellyel a legközelebbi időben tartós kísérletek fognak eszközöltetni a végleges eredmény elérése céljából. Ezen rövid fejtegetésből is kitűnik, hogy