Molnárok Lapja, 1927 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1927-01-01 / 1. szám

XXXIV. évfolyam Budapest, 1927. január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., PODMANICZKY­ UTCZA 31. Telefon: 66—66. Sürgönyeim: Molnárlap. Postatakarékpénztár! checkszémla: 43153. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja“ melléklettel 1. szám Előfizetés árak: tulajdonosoknak és bérlőknek egy évre ..............32 pengő félévre ......................16 pengő alkalmazottaknak: egy évre ..............16 pengő félévre ......................8 pengő Negyedévenként is fizethető. Lisztjavítási eljárások Irta: Kaiser Pál sopronszili malomtulajdonos. Az utóbbi időben — különösen külföldön — a liszt minőségét, mennyiségét, fehérségét és sütő­képességét a technikai eljárások tökéletesítése és fokozása mellett kémiai eljárással is igyekeznek tökéletesebbé tenni. A különféle kémiai eljárások között — meg­győződésem szerint — az úgynevezett Humphries- és Dollinger-féle módszerek felelnek meg a czél­­nak legjobban azért, mert mind a kettő elég egy­szerű és a lisztekhez nem kell olyan vegyi anya­gokat hozzáadni, ami esetleg bizalmatlanságra adna okot. Mindkét eljárással magában a liszt­ben levő anyagok szaporodnak, illetve mennek át bizonyos átalakuláson. A Humphries-eljárás olyan egyszerű berende­zést igényel, amit — mondhatni —­ a legkisebb vízimolnár is meg tud csinálni és be tud állítani. A feltüntetett skizz szerint a készülék egy szek­rényből áll, amelyhez a víztartályon kívül egy lég- és vízszivattyú tartozik. Az eljárás lényege pedig abból áll, hogy nem a búza, hanem a darák lesznek megnedvesítve olyképen, hogy 8—9 atmo­szféra nyomással egészen ködszerű állapotban víz kerül a kamarába, ahol a bevezetett darák a leg­kisebb részre bontott vízcseppeket felveszik. A ké­szülék működése is nagyon egyszerű, mert a fi­nom- és a gorombadarák a zárt szekrényben egy szitára kerülnek, amely szita esőszerűen ejti le a darákat a szekrény fenekén levő keverőre, amely aztán a közvetlen felette vízzel egyesült darukat összekeverve a szekrényből kidobja. Az eljárás előnye az, hogy a nedvesített őrlésnél a búza vastag héja lesz csak megnedvesítve, vagyis a víz nem jut a búza belső részébe és ott vegyi át­alakulásokat nem tud előidézni. Ezzel szemben az említett eljárással a vízzel bekerülő sók magá­ban a lisztben kémiai átalakulásokat idéznek elő a sütőképesség javára. De ennek az eljárásnak nagy előnye az is, hogy úgy a töretés, mint a korpa kiőrlése szárazon történik, ami erőmegtaka­­rítás szempontjából nagyon sokat jelent. Ezt a készüléket egy németországi malomban üzem közben megtekintettem, ahol a legjobbakat hallottam róla. A főmolnár állítása szerint 100 kg. búzából 103 kg., őrleményt hoz ki és a pé­kek a liszt sütőképességével nagyon meg vannak elégedve. Ugyancsak ebben a malomban a gépész­től is megkérdeztem, hogy amióta a Humphries­­készülék üzemben van, vett-e valamit észre a gép­nél? Még mielőtt a gépész felelhetett volna, a jelenlevő sűtő örömmel mondotta, hogy azelőtt a gép mindig túlterheléssel szaladt, de mióta nem a búzát, hanem a darukat nedvesítik, a gép soha sincs túlterhelve, vagyis a szénfogyasztás lénye­gesen kisebb. Ez alkalommal Németország másik részén mó­dom volt a Dollinger-féle készülék nagyszerűsé­géről meggyőződni. Amíg a Humphries-eljárás­­sal csak a sütőképessége lesz a lisztnek emelve, addig a Dollinger-féle készülék nemcsak a sütő­­képességet, hanem a liszt fehérségét is nagyban emeli. Ez a készülék már komplikáltabb és aki ezzel a készülékkel dolgozni akar, annak az elek­tromosság alapelveivel feltétlen tisztában kell lenni, mert a Dollinger-féle készülék a villamos­ság elvein épült fel és villamosság segítségével emeli a liszt sütőképességét és javítja a fehér­ségét. Meggyőződésem szerint ennek a készülék­nek nagy szerepe lesz még a malomiparban és rövidesen Magyarországon is találkozni fogunk ilyen készülékekkel, mert ezeknek a készülékek­nek a beállítását nem akadályozhatják meg, mi­vel a Dollinger-féle készülék a liszt színének és jóságának fokozása körül nem egyéb, mint a mosó- és szárítóberendezés, valamint az a sok tisztítógép, amelyek mind a liszt színét és minő­ségét javítják. A Dollinger-féle készülék is a mo­dern malomiparban a malomberendezés elenged­hetetlen tartozékát fogja képezni. Ha a búzát vízzel mosni szabad, akkor a liszt elektromos utón való fehérítésének sem lehet gátat vetni. Miért ne tegyük teljesen ártalmatlan elektromos eljárás­sal azt a lisztfajtát fehérré és ezáltal kívánato­sabbá, amelynek használatát emberi táplálkozás szempontjából nemcsak hogy nem tiltják, hanem egyenesen­ támogatják azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket a hivatali tényezők a háború alatt a hadilisztek érdekében a vegyészekkel és az orvo­sokkal kiadattak. Németországban és Angliában a fehérítést na­gyon sok helyen klórosanyagok hozzáadásával vég­zik el. Ezekre itt nem térek ki (bár nézetem sze­rint ez is nyugodtan megengedhető lenne, mert az emberi szervezetre káros anyag nem kerül a lisztbe), mert annyi ellenvélemény hangzott már e kérdésben el, hogy a fehérítési eljárás ellen­zőivel újabb vitát provokálni nem akarok. Ki kell azonban térnem a fehérítési eljárás ellenzőinek azon nézetére, hogy Magyarországon a fehérítési eljárást tízért sem szabad megengedni, mert­ akkor a magyar lisztek elveszítik azt a spec­iális sárgás szint, amit a magyar búza köl­csönöz nekik. Ez a nézet meg is állta addig a helyét, míg be nem hozták a nemesített lisztes búzákat, amelyek szintén szürkés szinű lisztet ad­ósak. Annak pedig, hogy a nemesített búzák ennyire tért hódítottak, egyedül mi molnárok va­gyunk az oka, mert ugyanazt az árt fizettük a lisztes búzákért, mint amit adtunk az aczélos bú­zákért. Nagyon természetes, hogy egyenlő árak mellett pedig a gazdák szívesebben termelik a nagyobb kvantumot jelentő lisztes búzákat. Egy­részt ennélfogva, másrészt pedig azért, mivel a lisztes búzák érdekében kifejtett hivatalos propa­ganda a gazdákat annyira eltérítette az aczélos búzák termesztésétől, hogy semmi kilátás nincs arra, hogy a malmok olyan nagy mennyiségben kapjanak sárgás lisztet adó aczélos búzát, amely kvantum miatt érdemes lenne lemondani a kémiai fehéritési és feljavítási eljárásokról. Mikép történhet a segéd munkaidejének utó­lagos igazolása ! A szakbavágó ipari munkának a se­­gédi munkakönyvben való utólagos igazolása, bár nem szabályszerű, mert az 1884. évi XVII. t.-cz. 103. §-a szerint a »munkábalépés alkalmával az iparos a könyvet a segédtől átveszi és a segéd alkalm­azását a munka­könyv bemutatásával legkésőbb 2 hét alatt az iparható­ságnak bejelenti«, a bejelentés elmulasztása pedig a­z idézett törvény 157. §-ának új pontja alapján bünte­tendő kihágás , minthogy a bejelentés el­mulasztásával a munkaadó a kihágást minden kétséget kizárólag elköveti, mégis arra való tekintettel, hogy a munkaadó mulasztásából kifolyólag­ a segédet joghát­rány nem érheti , mert a törvény utólagos igazolást kifejezetten sehol sem tiltja, nincs akadálya annak, hogy a mulasztó iparos által történt alkalmazásba vétel a segéd munkakönyviben i­parhatóság által utólagosan igazoltassák. Liszt-kondiczionálás Ezen nagyrabecsült szaklap karácsonyi számá­ban »Jövőnk útja« czím alatt Schmidt József gépészmérnök-malomtulajdonos,a kormányfőtaná­­csos úrnak egy érdekes és időszerű czikke jelent meg, melynek tartalma egy állításon kívül, — mely szerint a magyar malomépítő czégek a kon­­diczionálás kérdésével nem foglalkoznak eléggé — teljesen megegyezik az én felfogásommal. Hogy én ezzel a kérdéssel miért nem léptem mindez­­ideig a nyilvánosság elé, annak a körülménynek tudható be, hogy elsősorban magam akartam meg­győződni ezen újítás előnyeiről és hátrányairól. Legfőbb feladatom abból állott, hogy a kondi­­c­ionálással ezideig nyert tapasztalatok felől több­féle irányban tájékozódjam. Először is különböző , külföldi c­égekkel léptem érintkezésbe, akik a kondic­ionárt gyártják és mint kész gépet hozzák forgalomba. Az ezektől nyert felvilágosítások kö­zül egyik sem volt reám nézve kielégítő, mert semmiféle határozott adatot nem tartalmaztak és saját bizonytalanságukra vall ama tanácsuk, hogy egy próbagép felállításával magam szerezzem meg a szükséges tapasztalatokat. A második informác­ió, melyet azon malmoktól szereztem, ahol a kondic­ionár már üzemben van, kitérő volt. Itt úgy nyilatkoztak, hogy az azzal el­érhető előnyök a gabona minőségéhez igazodnak. Mivel tudvalevő, hogy az amerikaiak és ango­lok alkalmazzák legfőképen a kondic­ionálást, magam óhajtottam meggyőződni arról, mennyire múlják felül ezen lisztek a miénket. Ez irányban történt személyes tájékozódásaimmal ugyanarra a tapasztalatra jutottam, melyre helyesen mutatott rá Schmidt úr fent idézett czikkében. Miként Schmidt úr helyesen jegyzi meg, a magyar liszt­nek nem a színét és ízét kifogásolják, csupán azt a tényt, hogy a mi lisztünkből készült tészta, hosszabb kelést, forróbb kemenetet és hosszabb sü­tési időtartamot igényel. További hátrányként a sütemény kisebb nagyságát jelölik meg a külföldi lisztből előállított süteménnyel szemben. Alkal­mam volt személyesen meggyőződni, hogy az amerikai lisztből előállított fehérsütemény kékes­fehér színű és ezenfelül hátránya, hogy néhány óra múlva majdnem élvezhetetlen, szárazsága és keménysége miatt. Daczára, hogy ízletességben is messze mögötte marad a mi süteményünknek, a pékek teljesen meg vannak vele elégedve, mert a fogyasztó 2 zsemlye helyett négyet, sőt még töb­bet kénytelen vásárolni, hogy egyenlő tápanyag­hoz jusson. Hogy az amerikai búzát illetőleg is tájékozó­dást nyerjek, egy csehszlovákiai malomhoz for­,­dultam, mely a múlt esztendőben nagyon sok amerikai búzát őrölt. Ettől a következő informá­­cziót nyertem: az amerikai búza kitűnő minőségű és az abból előállított liszt, amennyiben dupla­fogós lisztet nem állítanak elő és megfelelő ideig raktáron fekszik, majdnem ugyanolyan tulajdon­sággal bír, mint az amerikai importált liszt. Ebből kitűnik, hogy a mi búzánk sikértarta­lom tekintetében az amerikai mögött áll és a mi fogóslisztünk, mely a tulaj­donképeni sütőlisztet képezi, azáltal, hogy mi lehetőleg nagymennyi­ségű duplafogós lisztet állítunk elő (mely egyéb­ként mindenütt kedvelt és keresettségnek örvend), gyengül. Mindezen körülmények arra késztettek, hogy­ egy kísérleti malomban, — mely egyúttal sütö­dével van kapcsolatban — megkezdjem a kísér­leteket, melyekről ma csak annyit árulhatok el, miszerint a kondiczionálás alkalmazásával tényleg, mutatkoztak előnyök. Ezek nemcsak a könnyebb kiőrlésben nyilvánulnak, hanem mindenekelőtt a sütőképességben, mivel a sütésnél 15 perc­es időmegtakarítás mutatkozik. A legnagyobb kü­­lönbség azonban a sütemény nagyságában nyil­vánul meg. Miután ezen előkísérletekből azon meggyőző­désre jutottam, hogy a mi viszonyainkhoz alkal­mazott kondiczionerrel tényleg nagy eredmények érhetők el, kezdeményezésemre készült is egy ilyen gép, mellyel a legközelebbi időben tartós kísér­letek fognak eszközöltetni a végleges eredmény elérése c­éljából. Ezen rövid fejtegetésből is kitűnik, ho­gy

Next