Molnárok Lapja, 1930 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

valóban célszerű, könnyűjárású hengerszéktípus, egy valóban könnyű, jól szerkesztett ügyes kis síkszita, amely kibírja a vízimalmoknál elkerülhetetlen for­­dulatszám-változásokat. Egy kis daratisztító, amely­nek meghajtásához nem kell a kis üzem teljes ereje, de mégis jól tisztítja úgy a darákat, mint a der­céket. Évekkel ezelőtt leírtam egy kis síkszitát, amely egyesítve dara- és dercetisztítóval, a kismalmok ré­szére úgyszólván nélkülözhetetlen lehetne. Nem volt még alkalmam megcsinálni. Nincs kinek. Inkább na­gyobb malmokból kiselejtezett szitákat keresnek és vesznek, minden további érdeklődés nélkül, így az­tán nem csoda, ha ismét csalódások érik a kis­molnárt. Vagy nagy, vagy kicsiny az a szita. A régi hömbölgő szitájába — belül elég hely lévén — beleereszthetett, amennyi belefért, annak 8—9-es selyme szitáit is, mint a parancsolat. A síkszita bi­zony más, egészen más, nem veszi­­be a sokat, a többet. Egy kis malom nem lehet automatikus, csak visszaöntéssel dolgozhat, így tehát egyszeri beeresz­téssel a szitának többet át kell ereszteni, ezért a síkszitánál nagyobb mennyiség befogadásáról kell gondoskodni. A helytelen, szakszerűtlen berendezke­dés azután megbosszulja magát. Megtörténik éppen ezért gyakran, hogy a beállí­tott, eléggé költséges szita nem válik be, valóságos kerékkötője a malomnak és ahelyett, hogy meg­kérdeznének hozzáértő szakembert, rámondják, hogy rossz és hogy ímem való kis vízimalomban. Tudom, vannak esetek, amikor igazuk van­, amikor azok­ eredendő bűnben, konstrukcióhibával születtek. De ma már minden konstrukcióhiba kiküszöbölhető, javít­ható és ez még mindig olcsóbb, mint akár egy új — hasonló — beszerzése, akár a régi hömbölgő sziták beállítása. Kis vízimalmoknál pedig már csak az a tény magában, hogy síkszitával jobban osztályozhatok, mint a cilinderrel, a héjas részeket előbb, tehát időben eltávolíthatom, nem kell az egészet pár szá­zalék lisztért átőrölnöm, megbecsülhetetlen előny. Úgy látszik, erre rájöttek már a kismolnárok is, mert habár későn, mégis érdeklődnek. Több esetben beszélgettem érdemes gyárak érdemes szakembereivel, hogy ezeknek a kis vízimalmoknak segítségükre kellene lenni. Magyarázgattam, hol ma­gyarul, hol németül, hogy én ezt hogy gondolnám, de a felelet az volt: nem érdemes. De ez a kérdés mégis fontos azoknak a kis vízimolnároknak, akik mégis csak élni akarnak. Mert őseik, apáik is ebből éltek, tisztességes, emberséges jó módban. És nem fognak elpusztulni senki kedvéért, kényelméért. Ezek­nek az életösztöne kipusztíthatatlan. Átkínlódják e.­ nek az életösztöne kipusztíthatatlan. Átkínlódják, át­nyomorogják a rossz időket, jobb időket remélve. Az élet nekik adott igazat. Ők már — az öregebbek — átéltek ilyen időket és mégis élnek. Isten velünk ! Öreglegény Legsürgősebb teendő: Az 1929. év katasz­adóbevallást adm­­­trofális esztendeje volt -------------------------- a magyar malomipar­nak. Az a nagy áresés, amely a gabonanem­űek­­ben aratás után bekövetkezett és amely még ma is sohasem látott mély szinten tartja a ga­bonaárakat, a természetbeni munkadíjért dol­gozó vámmolnár­sá­got a tönk szélére juttatta. Elmondtuk már a szaklapban és különféle ható­ságok­ előtt ezerszer, hogy a múlt évi 10 o/o vámnak búzánál 3 pengős bevétele helyett az idei 10 o/o-os vámnak 1,90 pengős munkadíja nem elég" a mindennapi megélhetésre. Ezen rop­pant könnyű volna segíteni és pedig úgy, hogy a vámmolnár annyi százalékért őröl, amennyi­ből az okvetlenül szükséges munkadíjat kihozza. Sajnos, a magyar molnárság nem elég komoly arra, hogy a saját maga éle­térdekét megértse, az országosan egységes vámemelést a molnárság és csalás a molnárság miatt nem lehet meg­csinálni, mert ez az iparososztály úgy látszik nem akar megélni. A vámszázalékemelés kérdése, mint a szaklap egyik mai cikkéből kitetszik, nem került és nem kerülhet le a napirendről, ameddig a maihoz hasonló a gazdasági helyzet. Arról azonban le kellett tennünk, hogy országosan egységes, szám­szerűen fölemelt vámszázalékot tudjunk elfogad­tatni és ami főbb: betartatni a molnársággal, saját érdekében. A magyar vámmolnárnak tehát 1929. évben a nyersbevétele legalább 30 %-kal, a tiszta jöve­delme legalább 60 %/0-kal csökkent. Ez a csök­kenés azonban az 1930-ra Mvetenidja kereseti, jövedelmi és vagyonadónál egyetlen fillér erejéig sem fog megmutatkozni, ha a molnárság kellő figyelmet nem fordít adó­ügyeire és elejét nem veszi a bajnak. Tudni kell, hogy a múlt esztendő óta rögzítik, tehát 1930-ra változatlan összegben hagyják minden olyan adóalanynak az adóját, akinél az adóalap összege a 10.000 pengőt nem haladja meg. 10.000 pengő adóalap — miután ennek a megállapításánál a nyers bevételből bizonyos tör­vényszerű levonások vannak — kb. 11—12.000 összbevételnek felel meg. Ez pedig m­a kereken 6 vágón kenyérgabona, csaknem ugyanennyi búza ellenértéke vidéki paritásban. Hozzávető­legesen tehát változatlanul maradna minden olyan kisebb malomnak az adója 1930-ra, amely­nek a vámbevétele 5 vágón búza körül van. (T. i. az 1929. évi átlagár magasabb, mint a mai ár.) Vagyis: a magyar vámmalmok tekintélyes száma, több mint fele ebbe a kategóriába esik. Ezekre súlyos teher, de egyben a legnagyobb méltánytalanság volna, ha a múlt évi — még az 1928. évi 30 pengős gabonaárak alapján ki­alakult­­ magasabb adót vetnék ki, noha a be­vétel, mint már említettük, leg­alább 40 o/o-kal kisebb. Ezt a méltánytalanságot egyedül a molnárság tudja megakadályozni és pedig a következőkép­pen : Az adótörvények végrehajtási utasítása ki­mondja, hogy bárki megelőzheti a rögzítést, ha január hóban az illetékes adóhivatalnál ál­landósított múlt évi adóját fölmodja, sza­bályszerű új bevallást ad és ifjabb kivetést kér. Tessék tehát mindazoknak a molnároknak, akiknek adóalapja a múlt évben nem haladta meg a 10.000 pengőt, január hóban az illeté­kes adóhivatalnál — az adóhatóságoknál kapható nyomtatványon — szabályszerű bevallást adni úgy a kereseti, mint a jövedelem- és vagyonadóról és a január 31 előtt beadandó bevallási ív mellé pár sort írni, kb. a következő tartalommal: »Az 1929. évre kivetett adómat, melynek alapja 10.000 pengőt nem haladja meg, nem kívánom az 1930. évre rögzíttetni, hanem tisztelettel ké­rem annak új megállapítását. Ebből a célból mel­lékelem a törvény végrehajtási utasításának ren­delkezése értelmében szabályszerű bevallásaimat, amelyeket ugyancsak szabályszerű időben, január hóban adok be.­ Hogy kinek mekkora az adóalapja, azt a ki­vetésről szóló fizetési meghagyásból láthatja. Ott föl van tüntetve, hogy mennyi az adó alapja és mennyi az ezen alap után fizetendő adó. Azonban ellenőrizhető az adókönyvből is a követ­ketkezőképpen : A kereseti adónál a kulcs az adó­alap 5 °/o-a, 10.000 pengőnél tehát 500 pengő. En­nélfogva, akinek az általános kereseti adója nem több, mint 500 pengő, annál az adóalap 10.000 pengőt nem halad meg, következésképpen az előbbiekben emlí­tett bevallás és felmondás hiányában rögzíteni fog­ják adóját 1930-ra is. A jövedelemadó kulcsa 360, illetve 396 pengő 10.000 pengőig. Akinek az adó­könyvében jövedelemadó címén 396 pengőnél nem nagyobb a kivetett tétel, annak az alapja 10.000 pen­gőt nem halad meg, annak tehát szintén az előbbiek szerint kell eljárnia. Ismételjük: a rögzítést megakadályozni hi­vatott bevallást januárban kell beadni. Feb­ruárban az általános adóbevallás van, de ez csak 10.000 pengőn felüli adóalapokra vonatkozik, továbbá azokra, akiknek jövedelme, keresete, lakóhelye stb. változott az év folyamán, vagy először váltak adózókká. Aki 10.000­­ adó­alapon alul januárban nem ad bevallást, annak semmi bántódása nem csík­, bírságot nem kap, helyszíni felvételt nem rendelhetnek­ el, sőt az ilyennek egyáltalán nem kell bevallást adnia. Ez csábító, mert ilyesmitől fázik a magyar ember, azonban súlyosan megfizeti ezt a kényelmes­kedést most a vámmolnár, mert február 1-én már semminemű mód nincs arra, hogy a gabona­árak esése folytán előállott bevétett keres­let­­hez arányítsa az adóját. Az adó ugyan­ahhoz az elmaradt jogos bevételhez képest, ami az ala­csonyan hagyott vámszázalék miatt érte a vám­­molnárságot, csak a vesztett fejszének nyele, de ma egy fejszenyél is nagyon fontos, minden fillér életszükségletre kell. * Figyelmébe ajánljuk minden adóbevallást adó molnárnak, tehát nemcsak a rögzítést megelőző, de a rendes februári bevallásra kötelezett ma­lomtulajdonosoknak és bérlőknek is a bevallás »Jegyzet«-rovatát. Ne hanyagolják el ezt az idén nagyon is fontossá vált rubrikát. Tapasz­talatból tudjuk, hogy a malomhoz nem is ko­­nyító hivatalos közegek így okoskodnak: »Enni most is éppen úgy kell, mint ezelőtt, kenyér mindenkinek szükséges, a malmok tehát most is úgy dolgoznak, mint eddig. Ezelőtt is 10 o/o-ért dolgoztak, most is annyiért, sőt itt­­ott 12 o/o-ért, a hasznuk tehát az idén még na­gyobb, de semmiesetre sem kisebb. Tehát vagy változatlanul a régi adót­ kell rájuk vetni vagy pedig még magasabbat.« Hogy ebből a mosolyognivaló naivitásból ki­lendítse a molnár az adóztató hatóságát, ne saj­nálja a jegyzet­rovatba beleírni, hogy a vám­­molnár természetben kapott munkadíja a múlt évben 30 pengős búzánál Mm-ként 3 pengő volt, az idén 1,80 pengő. Az adóalap tehát és vele együtt az adótétel is a múlt évinek az 50— 60 o/o-ára leszállítandó.­ Csak érintjük itt, hogy az Országos Mol­­nárszövetség akciója, amely az adóztató közegek abszolút hozz­ánem értése folytán túl magas há­nyadban becsülte a vámmalom nyers bevételé­nek és tiszta jövedelmének arányát, tehát két­szeres-háromszoros adókat vetett ki a molnár­­ságra, — megfeneklett, elakadt. A miniszté­riummal be kellett szüntetni — nagy szégyen­kezve — a tárgyalásokat, mert a minisztérium hiteles adatokat, valóságos malmi számításokat kért, a molnárság pedig az Országos Molnárszö­vetségnek még azt sem volt hajlandó megtenni, hogy a részére a szaklapban elküldött és a gyű­lésen külön is kiosztott kérdőívekre megfeleljen és azt beküldje. Tizenöt-húsz molnár tartotta szükségesnek, hogy a saját adója leszállítása érdekében pár percnyi munkát vállaljon és 16 filléres bélyegköltséget reszkírozzon. Ennyi adat­tal országos akciót komolyan vinni nem lehet és 15 malom adatával nem szabad­ egy komoly érdekképviseletnek meg sem kísérteni annak igazolását, hogy az egész országban tévesen be­csülik meg a malmok hasznát. A 15 között egyetlen vízimalom sem volt, pedig ezekről az adóközegek azt­­állapították meg, hogy bevéte­lüknek 50 °/o-a tiszta haszon. Szomorú adat, de senki sem csodálkozhat rajta, mert molnárokról van szó. „FELEKI» Hámozógép és Smirgliköpeny nélkülözhetetlen minden malomban. Budapest, V., Lipót-Körut 27. RÁCZ ÁRMIN ÉS TÁRSA czég, Bpest, VI. Lázár­ u. 8. Hivatalos gabona­ (A pénzügyminiszter 1929. avajnár) « A f­imm­ pénzügyminiszteri rendelet alapján a malmok ál­tal az 1930. évi január havában természet­ben megkeresett gabonának az általános for­galmiadó alapjául szolgáló ,átlagos árát mé­termázsánként a következőkép állapítom meg: búza..........................................21P rozs (kétszeres)..........................14 P árpa..........................................17 P tengeri ........ 12 P zab................................................13 P köles...............................................10P tatárka.....................................17 P ocsu (konkoly)..........................9 . Budapest, 1929. évi december hó 27-én. A miniszter helyett: Dr. Vargha Imre s. k. államtitkár. Biztos jövedelmet hoz minden malomnak a ROBER-féle “DETII I­I C41 vetőmagtisztító- és Ír E I IV osztályozó­ gép, melyből több van forgalomban az egész világon, mint a többi gyártmányokból összesen. Üzemben megtekinthető igen sok magyarországi malomban. Vezér-­­/* /1 ? T|1 /Vf­­fh e át CflA műszaki áruk, malom-, mezőgazda­képviselő: u u M— & akt M.­sági és iparüzemi anyagok üzlete. Budapest, VI., Teréz­ körút 40-42. Pet£uóraáuí-p.sz .

Next