Molnárok Lapja, 1930 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
valóban célszerű, könnyűjárású hengerszéktípus, egy valóban könnyű, jól szerkesztett ügyes kis síkszita, amely kibírja a vízimalmoknál elkerülhetetlen fordulatszám-változásokat. Egy kis daratisztító, amelynek meghajtásához nem kell a kis üzem teljes ereje, de mégis jól tisztítja úgy a darákat, mint a dercéket. Évekkel ezelőtt leírtam egy kis síkszitát, amely egyesítve dara- és dercetisztítóval, a kismalmok részére úgyszólván nélkülözhetetlen lehetne. Nem volt még alkalmam megcsinálni. Nincs kinek. Inkább nagyobb malmokból kiselejtezett szitákat keresnek és vesznek, minden további érdeklődés nélkül, így aztán nem csoda, ha ismét csalódások érik a kismolnárt. Vagy nagy, vagy kicsiny az a szita. A régi hömbölgő szitájába — belül elég hely lévén — beleereszthetett, amennyi belefért, annak 8—9-es selyme szitáit is, mint a parancsolat. A síkszita bizony más, egészen más, nem veszibe a sokat, a többet. Egy kis malom nem lehet automatikus, csak visszaöntéssel dolgozhat, így tehát egyszeri beeresztéssel a szitának többet át kell ereszteni, ezért a síkszitánál nagyobb mennyiség befogadásáról kell gondoskodni. A helytelen, szakszerűtlen berendezkedés azután megbosszulja magát. Megtörténik éppen ezért gyakran, hogy a beállított, eléggé költséges szita nem válik be, valóságos kerékkötője a malomnak és ahelyett, hogy megkérdeznének hozzáértő szakembert, rámondják, hogy rossz és hogy ímem való kis vízimalomban. Tudom, vannak esetek, amikor igazuk van, amikor azok eredendő bűnben, konstrukcióhibával születtek. De ma már minden konstrukcióhiba kiküszöbölhető, javítható és ez még mindig olcsóbb, mint akár egy új — hasonló — beszerzése, akár a régi hömbölgő sziták beállítása. Kis vízimalmoknál pedig már csak az a tény magában, hogy síkszitával jobban osztályozhatok, mint a cilinderrel, a héjas részeket előbb, tehát időben eltávolíthatom, nem kell az egészet pár százalék lisztért átőrölnöm, megbecsülhetetlen előny. Úgy látszik, erre rájöttek már a kismolnárok is, mert habár későn, mégis érdeklődnek. Több esetben beszélgettem érdemes gyárak érdemes szakembereivel, hogy ezeknek a kis vízimalmoknak segítségükre kellene lenni. Magyarázgattam, hol magyarul, hol németül, hogy én ezt hogy gondolnám, de a felelet az volt: nem érdemes. De ez a kérdés mégis fontos azoknak a kis vízimolnároknak, akik mégis csak élni akarnak. Mert őseik, apáik is ebből éltek, tisztességes, emberséges jó módban. És nem fognak elpusztulni senki kedvéért, kényelméért. Ezeknek az életösztöne kipusztíthatatlan. Átkínlódják e. nek az életösztöne kipusztíthatatlan. Átkínlódják, átnyomorogják a rossz időket, jobb időket remélve. Az élet nekik adott igazat. Ők már — az öregebbek — átéltek ilyen időket és mégis élnek. Isten velünk ! Öreglegény Legsürgősebb teendő: Az 1929. év kataszadóbevallást admtrofális esztendeje volt -------------------------- a magyar malomiparnak. Az a nagy áresés, amely a gabonaneműekben aratás után bekövetkezett és amely még ma is sohasem látott mély szinten tartja a gabonaárakat, a természetbeni munkadíjért dolgozó vámmolnárságot a tönk szélére juttatta. Elmondtuk már a szaklapban és különféle hatóságok előtt ezerszer, hogy a múlt évi 10 o/o vámnak búzánál 3 pengős bevétele helyett az idei 10 o/o-os vámnak 1,90 pengős munkadíja nem elég" a mindennapi megélhetésre. Ezen roppant könnyű volna segíteni és pedig úgy, hogy a vámmolnár annyi százalékért őröl, amennyiből az okvetlenül szükséges munkadíjat kihozza. Sajnos, a magyar molnárság nem elég komoly arra, hogy a saját maga életérdekét megértse, az országosan egységes vámemelést a molnárság és csalás a molnárság miatt nem lehet megcsinálni, mert ez az iparososztály úgy látszik nem akar megélni. A vámszázalékemelés kérdése, mint a szaklap egyik mai cikkéből kitetszik, nem került és nem kerülhet le a napirendről, ameddig a maihoz hasonló a gazdasági helyzet. Arról azonban le kellett tennünk, hogy országosan egységes, számszerűen fölemelt vámszázalékot tudjunk elfogadtatni és ami főbb: betartatni a molnársággal, saját érdekében. A magyar vámmolnárnak tehát 1929. évben a nyersbevétele legalább 30 %-kal, a tiszta jövedelme legalább 60 %/0-kal csökkent. Ez a csökkenés azonban az 1930-ra Mvetenidja kereseti, jövedelmi és vagyonadónál egyetlen fillér erejéig sem fog megmutatkozni, ha a molnárság kellő figyelmet nem fordít adóügyeire és elejét nem veszi a bajnak. Tudni kell, hogy a múlt esztendő óta rögzítik, tehát 1930-ra változatlan összegben hagyják minden olyan adóalanynak az adóját, akinél az adóalap összege a 10.000 pengőt nem haladja meg. 10.000 pengő adóalap — miután ennek a megállapításánál a nyers bevételből bizonyos törvényszerű levonások vannak — kb. 11—12.000 összbevételnek felel meg. Ez pedig ma kereken 6 vágón kenyérgabona, csaknem ugyanennyi búza ellenértéke vidéki paritásban. Hozzávetőlegesen tehát változatlanul maradna minden olyan kisebb malomnak az adója 1930-ra, amelynek a vámbevétele 5 vágón búza körül van. (T. i. az 1929. évi átlagár magasabb, mint a mai ár.) Vagyis: a magyar vámmalmok tekintélyes száma, több mint fele ebbe a kategóriába esik. Ezekre súlyos teher, de egyben a legnagyobb méltánytalanság volna, ha a múlt évi — még az 1928. évi 30 pengős gabonaárak alapján kialakult magasabb adót vetnék ki, noha a bevétel, mint már említettük, legalább 40 o/o-kal kisebb. Ezt a méltánytalanságot egyedül a molnárság tudja megakadályozni és pedig a következőképpen : Az adótörvények végrehajtási utasítása kimondja, hogy bárki megelőzheti a rögzítést, ha január hóban az illetékes adóhivatalnál állandósított múlt évi adóját fölmodja, szabályszerű új bevallást ad és ifjabb kivetést kér. Tessék tehát mindazoknak a molnároknak, akiknek adóalapja a múlt évben nem haladta meg a 10.000 pengőt, január hóban az illetékes adóhivatalnál — az adóhatóságoknál kapható nyomtatványon — szabályszerű bevallást adni úgy a kereseti, mint a jövedelem- és vagyonadóról és a január 31 előtt beadandó bevallási ív mellé pár sort írni, kb. a következő tartalommal: »Az 1929. évre kivetett adómat, melynek alapja 10.000 pengőt nem haladja meg, nem kívánom az 1930. évre rögzíttetni, hanem tisztelettel kérem annak új megállapítását. Ebből a célból mellékelem a törvény végrehajtási utasításának rendelkezése értelmében szabályszerű bevallásaimat, amelyeket ugyancsak szabályszerű időben, január hóban adok be. Hogy kinek mekkora az adóalapja, azt a kivetésről szóló fizetési meghagyásból láthatja. Ott föl van tüntetve, hogy mennyi az adó alapja és mennyi az ezen alap után fizetendő adó. Azonban ellenőrizhető az adókönyvből is a követketkezőképpen : A kereseti adónál a kulcs az adóalap 5 °/o-a, 10.000 pengőnél tehát 500 pengő. Ennélfogva, akinek az általános kereseti adója nem több, mint 500 pengő, annál az adóalap 10.000 pengőt nem halad meg, következésképpen az előbbiekben említett bevallás és felmondás hiányában rögzíteni fogják adóját 1930-ra is. A jövedelemadó kulcsa 360, illetve 396 pengő 10.000 pengőig. Akinek az adókönyvében jövedelemadó címén 396 pengőnél nem nagyobb a kivetett tétel, annak az alapja 10.000 pengőt nem halad meg, annak tehát szintén az előbbiek szerint kell eljárnia. Ismételjük: a rögzítést megakadályozni hivatott bevallást januárban kell beadni. Februárban az általános adóbevallás van, de ez csak 10.000 pengőn felüli adóalapokra vonatkozik, továbbá azokra, akiknek jövedelme, keresete, lakóhelye stb. változott az év folyamán, vagy először váltak adózókká. Aki 10.000 adóalapon alul januárban nem ad bevallást, annak semmi bántódása nem csík, bírságot nem kap, helyszíni felvételt nem rendelhetnek el, sőt az ilyennek egyáltalán nem kell bevallást adnia. Ez csábító, mert ilyesmitől fázik a magyar ember, azonban súlyosan megfizeti ezt a kényelmeskedést most a vámmolnár, mert február 1-én már semminemű mód nincs arra, hogy a gabonaárak esése folytán előállott bevétett kereslethez arányítsa az adóját. Az adó ugyanahhoz az elmaradt jogos bevételhez képest, ami az alacsonyan hagyott vámszázalék miatt érte a vámmolnárságot, csak a vesztett fejszének nyele, de ma egy fejszenyél is nagyon fontos, minden fillér életszükségletre kell. * Figyelmébe ajánljuk minden adóbevallást adó molnárnak, tehát nemcsak a rögzítést megelőző, de a rendes februári bevallásra kötelezett malomtulajdonosoknak és bérlőknek is a bevallás »Jegyzet«-rovatát. Ne hanyagolják el ezt az idén nagyon is fontossá vált rubrikát. Tapasztalatból tudjuk, hogy a malomhoz nem is konyító hivatalos közegek így okoskodnak: »Enni most is éppen úgy kell, mint ezelőtt, kenyér mindenkinek szükséges, a malmok tehát most is úgy dolgoznak, mint eddig. Ezelőtt is 10 o/o-ért dolgoztak, most is annyiért, sőt ittott 12 o/o-ért, a hasznuk tehát az idén még nagyobb, de semmiesetre sem kisebb. Tehát vagy változatlanul a régi adót kell rájuk vetni vagy pedig még magasabbat.« Hogy ebből a mosolyognivaló naivitásból kilendítse a molnár az adóztató hatóságát, ne sajnálja a jegyzetrovatba beleírni, hogy a vámmolnár természetben kapott munkadíja a múlt évben 30 pengős búzánál Mm-ként 3 pengő volt, az idén 1,80 pengő. Az adóalap tehát és vele együtt az adótétel is a múlt évinek az 50— 60 o/o-ára leszállítandó. Csak érintjük itt, hogy az Országos Molnárszövetség akciója, amely az adóztató közegek abszolút hozzánem értése folytán túl magas hányadban becsülte a vámmalom nyers bevételének és tiszta jövedelmének arányát, tehát kétszeres-háromszoros adókat vetett ki a molnárságra, — megfeneklett, elakadt. A minisztériummal be kellett szüntetni — nagy szégyenkezve — a tárgyalásokat, mert a minisztérium hiteles adatokat, valóságos malmi számításokat kért, a molnárság pedig az Országos Molnárszövetségnek még azt sem volt hajlandó megtenni, hogy a részére a szaklapban elküldött és a gyűlésen külön is kiosztott kérdőívekre megfeleljen és azt beküldje. Tizenöt-húsz molnár tartotta szükségesnek, hogy a saját adója leszállítása érdekében pár percnyi munkát vállaljon és 16 filléres bélyegköltséget reszkírozzon. Ennyi adattal országos akciót komolyan vinni nem lehet és 15 malom adatával nem szabad egy komoly érdekképviseletnek meg sem kísérteni annak igazolását, hogy az egész országban tévesen becsülik meg a malmok hasznát. A 15 között egyetlen vízimalom sem volt, pedig ezekről az adóközegek aztállapították meg, hogy bevételüknek 50 °/o-a tiszta haszon. Szomorú adat, de senki sem csodálkozhat rajta, mert molnárokról van szó. „FELEKI» Hámozógép és Smirgliköpeny nélkülözhetetlen minden malomban. Budapest, V., Lipót-Körut 27. RÁCZ ÁRMIN ÉS TÁRSA czég, Bpest, VI. Lázár u. 8. Hivatalos gabona (A pénzügyminiszter 1929. avajnár) « A fimm pénzügyminiszteri rendelet alapján a malmok által az 1930. évi január havában természetben megkeresett gabonának az általános forgalmiadó alapjául szolgáló ,átlagos árát métermázsánként a következőkép állapítom meg: búza..........................................21P rozs (kétszeres)..........................14 P árpa..........................................17 P tengeri ........ 12 P zab................................................13 P köles...............................................10P tatárka.....................................17 P ocsu (konkoly)..........................9 . Budapest, 1929. évi december hó 27-én. A miniszter helyett: Dr. Vargha Imre s. k. államtitkár. Biztos jövedelmet hoz minden malomnak a ROBER-féle “DETII II C41 vetőmagtisztító- és Ír E I IV osztályozó gép, melyből több van forgalomban az egész világon, mint a többi gyártmányokból összesen. Üzemben megtekinthető igen sok magyarországi malomban. Vezér-/* /1 ? T|1 /Vffh e át CflA műszaki áruk, malom-, mezőgazdaképviselő: u u M— & akt M.sági és iparüzemi anyagok üzlete. Budapest, VI., Teréz körút 40-42. Pet£uóraáuí-p.sz .