Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-02 / 1. szám
e vetséges, hogy a molnárok özvegyei a lapot nem járatják, amikor viszont a malmot továbbvezetik. A molnárok a szaklapot hanyagságból és nemtörődömségből, de emellett azért is nem járatják, mert azt hiszik, hogy amennyiben a másik járatja, majd ő ismeghallja a facérok révén az őt érdeklő dolgokat. A molnárokat észretéríteni ma nagyon bajos, de amennyiben a piszkos konkurrencia elleni küzdelmet a vegyes bizottságok révén ki lehetne terjeszteni, hogy minél gyakrabban a bizottság a konkurráló malmokat meglátogassa, akkor mindenesetre némi javulás várható lenne. (Lenti, Zala megye) Horváth János, molnár* Egy olyan ipari szakma, mint a malomipar, amely községenként és városonként tagozódik szét, kell, hogy valamely közvetítő szerv útján cserélje ki gondolatait, kérjen egymástól támogatást. Hát mi lehetne más szerv erre a célra alkalmasabb,, mint egy elsőrendű szaklap ? Ma, amikor a rendeletek zuhataga özönlik a molnárságra s a paragrafusok labirintusában egy-egy elsiklás vagy téves értelmezés sok ezer pengőbe kerülhet egy-egy molnárnak, akkor szükséges-e egyáltalában feltenni azt az önmagától értődő kérdést, hogy a „Molnárok Lapja” megér-e 16 pengőt minden molnárnak, vagy alkalmazottnak. Nincs egyáltalán más sajtóorgánumja a magyar molnárságnak, amelytől anyagot saját céljainak megfelelőbben kaphatna. Nem egyszer tapasztaltuk mindannyian, ha bármire volt szükségünk, a „Molnárok Lapja” a szokásos kötelezettségen túlmenőleg teljesítette hivatását. Más szakújságot is járatok, amikor ezekhez fordultam felvilágosításért, lakonikus válaszokat kaptam, ezzel szemben a „Molnárok Lapja” felhívott, napokig velem kilincselt hivatalból hivatalba tisztán önzetlenségből. Hát megér egy ilyen lap 16 pengőt? Megtérül-e az előfizetőnek ez az újság? Nem egyszer tettem a szaklap útján előnyös összeköttetésekre szert ,s nem egyszer vettem előnyösen különféle dolgokat a szaklap útján. Példátlanul áll a szaklap a hasonló szaklapok sorában atekintetben, hogy mint érdekképviseleti szerv, nemcsak tollal, hanem az illető szakreferenseknél személyesen latba veti évek munkájával megszerzett presztízsét. Nem egyszer észrevettem, hogy a szaklap tanulmányozása folytán több olyan tapasztalatra tettem szert, amit üzememben hasznosan érvényesíthettem s több olyan rendelet-magyarázat elolvasása következtében elkerültem, hogy úgy járjak, mint több szomszéd kollégám, akik mikor már a forgalmisták jegyzőkönyveztek, szaladtak hozzám tanácsért és fizettek ezrekre menő bírságot, amit, ha a szaklapot olvasták volna, megtakarítanak ... Hiszen nem elég baja volt a múlt évben minden malomnak s nekem is azzal, hogya 4-es lisztet 3-asnak, a 7-est 6-osnak akartuk kinevezi és sorra jegyzőkönyveztek mindenütt? Nem a „Molnárait Lapjá”-nak köszönhetjük, hogy ezekre az akciókra világosságot derített, nem neki köszönhetjük, hogy személyesen talpaltak velünk a minisztériumba, vegyvizsgálatokra stb? Szabad-e arról beszélüi, hogy egy ilyen szaklapot olvasni kell-e, vagy pláne megszűnjön; a lap megszűnése a válsággal küzködő malomiparnak hatalmas lökést adna a pusztulásra, aki ezt nem látja be, az nem molnár, nem kereskedő, nem iparos és nem alkalmazott — az mindennel megegyező ember, akinek sorsa meg van pecsételve. De nemcsak a molnároknak, hanem azok özvegyeinek is feltétlen olvasni kell a szaklapot, mert ha tovább viszik az üzemet, mindig a tulajdonos felelős mindenért, a törvény nemtudása nem mentesít, tehát tudnia kell mindent. Ezek után azt ajánlom, a szaklapot minden létező malomtulajdonosnak, minden főmolnárnak küldeni kell. Aio azt nem fogadja el vagy érette nem akar fizetni, azt hetenként külön rovatban mint különlegességet kell megemlíteni. (Csongrád-Mindszent) Fenyő Mátyás malomtulajdonos. * Véleményem szerint a Molnárok Lapja feltétlenül megéri az előfizetési árat úgy az alkalmazottaknak, mint a malomtulajdonosoknak és malombérlőknek egyaránt. Tanácsadója, véleményadója a molnárnak a szaklap, hiszen ma a rendeletek tömegében, amelyek a malmokat úgyszólván létükben érintik, egyetlen olyan molnárszaklap sincs, mint éppen a Molnárok Lapja, amely tanítja és a rendeletek labirintusában eligazítani törekszik olvasóit. Én a magam részéről a vezetésem alatt álló malomüzem alkalmazottaitól is megkívánom, hogy a szaklapot állandóan olvassák, mert hiszen az alkalmazottaknak is ismernie kell mindent, amik a malmokat érdeklik. Nem lehet érdeke a magyar malomiparnak, hogy a malomipar legfontosabb sajtója, illetve szaklapja megszűnjék. Mindenesetre nehéz azokkal a molnárokkal, akik a szaldapot nem járatják (és akik utálják a betűt), megértetni s megmagyarázni, hogy nekik feltétlenül szükségük van egy olyan olcsó és jó tanácsadóra, mintaMolnárok Lapja s az arra történt előfizetési díj bőven megtérül, ha a szaklapban ismertetett, utakon és módon járnak el. (Csongrád.) Tengeri Mihály malomigazgató. * A mi szaklapunk olyan szükséges minden molnárnak (bármilyen kapacitású is az üzeme), hogy egyenlő a falat kenyérrel. Megéri-e a szaklap az előfizetési díjat? Véleményem szerint a legolcsóbb, ami létezik, amikor a malmosnak minden érdekeit fizikai, szellemi és anyagi áldozatok árán képviseli. Személyes tapasztalatból állítom, hogy aki szaklapunkat alaposan tanulmányozza, számtalan esetben hasznát vette annak, mert mindig figyelmezteti arra az olvasóit, hogy miként kell a mindenkori rendeleteket értelmezni és betartani, hogy kellemetlenség ne legyen. Hirdetései alapossága révén mindig a legpontosabban és a legelőnyösebben lehet adni vagy venni azt, amire a molnárságnak szüksége van. Állandóan oktat, figyelmeztet bennünket minden helyesre és jóra, sőt mondhatnám, atyai jóindulathoz hasonló a ténykedése, sok-sok hasznos tanácsa, mellyel bennünket állandóan ellát. Mi gyakori esetben vettük hasznát alapos, kimerítő és hozzáértő utasításának és tanácsainak az üzem előnyös kihasználására. Milyen előnyöket nyújt a szaklap olvasása? Erről hasábokat lehetne írni, de csak azt említem föl, hogy a szaklap alapos olvasása egyenlő egy nagy tanulmánnyal, melynek szellemi és anyagi haszna gyakran megnyilatkozik. Föltétlenül szüksége van minden molnárnak a szaklapra, ha nyugodtan akarja üzemét vezetni. Nem lehet elfeledni, hogy az utóbbi években is mit tett a szaklap érdemes főszerkesztője, hogy a molnárság ügyében fáradságot és költséget nem kímélve munkálkodott a molnárság javára és hogy eredmény volt, azt kizárólag neki köszönhetjük. Éppen úgy, mint a jámbor vallásos ember (felekezetre való tekintet nélkül) kell, hogy az imádságos könyvét megbecsülje, úgy kötelessége minden szaktársnak, hogy becsbentartsa és állandóan, saját jól felfogott érdekében tanulmányozza a szaklapot. (Karcag.) Kása Pál, malomtulajdonos.* Abból az alkalomból, hogy tudomásomra jutott, miszerint a szaklap előfizetési árát most január 1-től kezdődőleg bárki részére 16 pengőre szállította le a szaklap, önkéntelenül is az elmúlt idők képe elevenedik meg előttem. Szemeim előtt látom az évtizedek előtti szaklapot. Eszembe jutnak azok a küzdelmek, melyeket eleinte a lap megindulásáért, később fennmaradásáért, folytatnia kellett. Csüggedést nem ismerő akarattal, törhetlen energiával folytatódott később a munka a szaklap fejlesztéséért, tökéletesítéséért. Végtelen sok áldozattal, de éppen olyan végtelen szeretettel, lépésről-lépésre kellett a szaklapnak előreharcolnia magát. Harcolni kellett eleinte a közöny, majd a rossz akarat, végül a rosszhiszemű, mindent utánozni és megfojtani akaró tisztességtelen verseny ellen. Az évek múltak és egyszerre csak azt láttuk, hogy az igénytelen keretek között megindult lapocska a magyarországi molnárság vezető orgánumává nőtte ki magát. A nagy külföldi, sőt tengerentúli szaklapok is meglátták már és közleményeit figyelemmel kísérték, lefordították és felhasználták. Soha el nem hervadó érdeme a szaklapnak, hogy a magyar molnárságot megszervezte, öntudatra ébresztette és mindenben hathatósan támogatta.. Támogatta a molnár tudását, fejlesztette ismereteit. Új kereseti forrásokat tárt fel a vámmalom előtt. A változott időket jellemző gazdasági küzdelmekben zászlóvivője volt a molnárságnak. Tanácsaira, technikai tanításaira, törvénymagyarázataira és — ott, ahol kellett —, hathatós közbenjárására akként építhetett a molnárság, mint a sziklára. Ahol már minden érv kifogyott, ahol mára molnár továbbjutni nem tudott, ahol sem ismerős, sem jóbarát, sem jogtanácsos segíteni nem tudott, ott még mindig előállott a szaklap egy olyan modus vivendivel, mely kivezette a molnárt a kátyúbó. Noha a szaklap eddigi előfizetési ára is csekélység volt azzal a kiszámíthatatlan nyereséggel szemben, melyet a szaklap gondos és szorgalmas olvasása az előfizetőnek jelentett, mégis a felére szállt le annak előfizetési ára. Ebben az idők jelét látom. A leépítés, a gazdasági pangás, a pénzhiány, a bizalmatlanság, a kereseti lehetőségek leromlása és exisztenciák tömeges mgsemmisülése idejének a jelét. A szaklap — igen helyesen — számolt a mai időkkel, a közhangulattal és azzal, hogy nem térhet ki a modern jelszavak hatása alól. Midőn azt mondottam, hogy a szaklap kiszámíthatatlan hasznot, nyereséget jelent annak, aki azt rendszeresen és gondosan átolvassa, akkor nem frázist hangoztattam. Lehetetlen felsorolni csak azokat az eseteket is, melyek a magam személyére nézve iseffektív és tekintélyes hasznot, megtakarítást vagy pedig súlyos károsodástól való menekülést jelentettek. Annál kevésbbé van hely arra, hogy azokat az eseteket soroljam fel, melyek mások révén jutottak tudomásomra. De pár esetről mégis meg kell emlékeznem, természetesen nevek említése nélkül. Néhány év előtt összetalálkoztam a vonatban egy kortárssal. Egy darabig beszélgettünk molnárügyekről, majd elővettem a nálam levő szaklapot és annak olvasásába merültem. A lapszámban többek között egy cikket olvastam az anyag kifáradásáról és ezzel kapcsolatban eseteket a motorok keresztfej csavarának töréseiről. A kortárssal — aki szintén Diesel-motorral dolgozik — megvitattam a dolgot. Kisült, hogy az ő motora is körülbelül annyi idős, mint az enyém. A cikkre felhívtam figyelmét, de ő kézlegyintéssel intézte el a dolgot. Engem azonban nem hagyott a dolog nyugodni. Amint Budapestre értem, siettem megrendelni a Láng-gyárban tartalékcsavarokat és amint azokat megkaptam, azonnal kicseréltettem a már 9 év óta dolgozó csavarokat. Vagy félévre rá arról értesültem, hogy kartársam malmában súlyos szerencsétlenség történt. Diesel-motorja diribdarabra tört. Gépésze meghalt, egy ember nyomorék lett. Új motort kellett vennie, malma hónapokig üzemen üdvül állott. A megejtett vizsgálat a baleset okául a keresztfej csavarának anyagkifáradása miatti törését állapította meg. Persze majd megette a fejét a kortárs, mikor beszélgetésünkre és a Molnárok Lapjában megjelent cikkre emlékeztettem. Se szeri se száma azoknak az eseteknek, amikor a szaklap útmutatása szerint jártam el a forgalmiadó és egyéb malmi rendelkezések útvesztőiben és ezáltal megtakarítottam azokat az óriási összegű bírságokat, melyeket pedig a megyebeli kartársak fogcsikorgatva fizettek s amelyeket ők is megtakaríthattak volna, ha a szaldapot figyelmesen és gondosan olvassák. Néhány év előtt sok malomnál korpahiány lépett fel. Egy élelmes ügynök felhasználta az alkalmat arra, hogy rizskorpát kínáljon a malmoknak vételre. A rizskorpának nevezett valami nem volt egyéb, mint finomra darált rizsszalma. Ennek dacára sok malom sok vagonnal vett belőle keverési célokra. A „Molnárok Lapja“ tudomást szerezvén a dologról, óva figyelmeztette a molnárságot a vételről. Engem néhány nappal a cikk olvasása után keresett fel az ügynök és olcsó áron s tetszetős minta bemutatása mellett igyekezett vételre rábeszélni. A cikk folytán természetesen elutasítottam. Néhány hónapra rá olvasom, hogy mindazok ellen, akik az ú. n. rizskorpát vegyítették korpájukba, hamisítás címén eljárás indult és egy szomszéd megyebeli malomtulajdonos csak bírság címén 20.000 pengőt fizetett rá az „olcsó“ korpára. Midőn erről beszélgettem vele, hivatkoztam a Molnárok Lapja említett cikkére. Kisült, hogy azt „olvasni nem szokta!“ Újabb esetek közül igen jellemző a következő eset: A múlt évben több ízben fűzött magyarázatot a szaklap a „Tájékoztatóhoz“. Figyelmeztette a molnárságot, hogy hogyan és miként szabad cserélnie. Hogy mire legyen a molnár figyelemmel, hogyan könyvelje el a cseréket és hogy a rendelet vonatkozó részét a pénzügyminisztérium hogyan értelmezi a gyakorlatban. A magyarázatot jól megjegyeztem magamnak és annak útmutatásait pontosan betartottam. Néhány hónap előtt malomvizsgálat alkalmából külön vizsgálat tárgyává tették a vámcseréket a megyében. Minthogy a szaklap útmutatásait követtem, nem volt semmi bajom. Ugyanakkor egy nagy vegyesőrlésű malom több mint 4000 pengőt fizetett le azért, mert a rendelet vonatkozó részét máskép értelmezte. A szaklapnak nem volt előfizetője. De amikor megmutattam a lappéldányt, melyben szóról-szóra az volt olvasható, mint a pénzügyigazgatóság végzésében, a szaklapra azonnal előfizetett. Így folytathatnám az esetek felsorolását akár kötetszámra is. És azt hiszem, nincsen olyan előfizetője a szaklapnak, aki ne tudna hasonló esetek tucatjáról. Jól tudom, hogy sok kartársamban megvan a jóakarat az előfizetésre is, az olvasásra is. „Mindig jönnek sürgősebb fizetnivalók.“ „Mindig akad sürgősebb, halaszthatatlanabb tennivaló, mint a lap olvasása“, így beszélnek azok, akik nem látnak tovább az orruknál! De ha valaki a lapot rendszeresen és figyelmesen olvassa, akkor csakhamar rájön arra, hogy azok a bizonyos sürgősebb fizetnivalók csökkenni kezdenek azoknak a megtakarításoknak révén, melyeket a szaklap olvasása által mindenki kivétel nélkül elér. Hiszen nem lehet ma a molnár annyira sokoldalú, hogy a rendeletek jogásznak is nehéz szövegét megérthesse. Nem lehet mérnök, vegyész, ügyvéd és közgazdász. Márpedig ha ma valaki meg akar maradni, akkor mindennel, ami a malmot és a malom üzletvitelét csak legtávolabbról érinti, számolnia kell. Erre azonban egy ember képtelen, még akkor is, ha nem kellene minden idejét nehéz munkával eltöltenie a malomban. De ha csak annyi időt szakít magának, hogy a szaklapot gondosan átolvassa, akkor nincs is szüksége másra, minthogy hasznára fordítsa mindazt, amit a szaklap ezüsttálcán tálal eléje. A szaklap a malmi szakemberek, a vegyészek, mérnökök, technikusok, jogászok és kereskedelmi vezető egyéniségek ismertetéseit, cikkeit és tanításait kifogyhatatlan sorozatokban állandóan hozza. Amit a szakma legkiválóbbjai hosszú évek alatt tapasztalnak, azt a szaklap megsűrítve és konkrét esetekre alkalmazva, használatra készen tárja a molnár elé. Csak el kell olvasni és hasznot húzni belőle. Nem kell ma univerzális zseninek lenni senkinek sem. Csak annyi esze legyen, hogy megszívlelje, elolvassa a szaklapot és annak tanácsait és már akkor élvezheti mindannak előnyeit, amit a legkiválóbb szakemberek évtizedes munka, tanulmány és tapasztalat árán leszűrtek és a szaklap útján mindenkinek hozzáférhetővé tesznek. Különösen fontosak az elmondottak olyan esetekben, mikor a molnár családfő elhalálozik s az örökösök — legtöbbször az özvegy — a malom vezetését átveszik. Ha a molnárnak, aki egész életét a malommal töltötte el, szüksége volt a szaklapra és annak tanácsaira, mennyivel nagyobb szüksége van arra az özvegynek vagy örökösnek! Hiszen ezek többnyire teljesen járatlanok a malom ügyeiben! De ha már értenek is valamit a technikai dolgokhoz, hol marad az a sok tudnivaló, amit a helyes üzleti vezetés, a számtalan törvény és rendelet, a gazdasági és hitelviszonyok, a terményárak és malmi nyersanyagok áralakulása megkövetel? El kell feltétlenül pusztulni az olyan örökösnek vagy özvegynek, aki ilyen esetekben csak a saját erejére van utalva, vagy olyanok tanácsaira támaszkodnak, akik — lehetnek bár egyébként okos emberek — de malmi ügyekben analfabéták. De ha a malom új tulajdonosa, vezetője a szaklapot szorgalmasan olvassa, akkor csakhamar rájön arra, hogy mi a teendője, mikre legyen figyelemmel, mitől óva Molnárok lapja Budapest, 1932 január 2. Az új vámmaximáló rendelet és a vonatkozó új pénzügyminiszteri rendelet alapján újonnan szövegezett és új beosztásban készített TÁJÉKOZTATÓ nyomtatványok kaphatók 3 darabonként 150 pengőért a MOLNÁROK LAPJA kiadóhivatalában (Budapest, V., Podmaniczky utca 31. sz.) Csak a pénz előzetes átutalása ellenében küldjük! * Az új rendeleteknek megfelelően az új tájékoztató a búza, rozs és kétszeres őrléséről (több beosztás számára is), ugyanezek darálásáról, továbbá egyéb termények (tengeri, árpa, zab, köles stb.) darálásáról és végül az idegen kereskedelmi őrlések díjazásáról tartalmaz rovatokat. Ez a tájékoztató-nyomtatvány nemcsak magában foglal minden szükséges rovatot, de pontos útmutatást ad arra nézve, hogy mit és hogyan kell a tájékoztatóan feltüntetni.