Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-02 / 1. szám

e­ vetséges, hogy a molnárok özvegyei a lapot nem járat­ják, amikor viszont a malmot továbbvezetik. A molná­rok a szaklapot hanyagságból és nemtörődömségből, de emellett azért is nem járatják, mert azt hiszik, hogy amennyiben a másik járatja, majd ő i­s­­meghallja a facérok révén az őt érdeklő dolgokat. A molnáro­kat észretéríteni ma nagyon bajos, de amennyiben a piszkos konkurrencia elleni küzdelmet a vegyes­ bizott­ságok révén ki lehetne terjeszteni, hogy minél gyak­rabban a bizottság a konkurráló malmokat megláto­gassa, akkor mindenesetre némi javulás várható lenne. (Lenti, Zala megye) Horváth János, molnár* Egy olyan ipari szakma, mint a malomipar, amel­y községenként és városonként tagozódik szét, kell, hogy valamely közvetítő szerv útján cserélje ki gondolatait, kérjen egymástól támogatást. Hát mi lehetne más szerv erre a célra alkalmasabb,, mint egy elsőrendű szaklap ? Ma, amikor a rendeletek zuhataga özönlik a mol­­nárságra s a paragrafusok labirintusában egy-egy el­­siklás vagy téves értelmezés sok ezer pengőbe kerülhet egy-egy molnárnak, akkor szükséges-e egyáltalában feltenni azt az önmagától értődő kérdést, hogy a „Molnárok Lapja” megér-e 16 pengőt minden mol­nárnak, vagy alkalmazottnak. Nincs egyáltalán más sajtóorgánumja a magyar molnárságnak, amelytől anyagot saját céljainak meg­felelőbben kaphatna. Nem egyszer tapasztaltuk mind­annyian, ha bármire volt szükségünk, a „Molnárok Lapja” a szokásos kötelezettségen túlmenőleg teljesí­tette hivatását. Más szakújságot is járatok, amikor ezekhez fordultam felvilágosításért, lakonikus válaszo­kat kaptam, ezzel szemben a „Molnárok Lapja” fel­hívott, napokig velem kilincselt hivatalból hivatalba tisztán önzetlenségből. Hát megér egy ilyen lap 16 pengőt? Megtérül-e az előfizetőnek ez az újság? Nem egyszer tettem a szaklap útján előnyös össze­köttetésekre szert ,s nem egyszer vettem előnyösen különféle dolgokat a szaklap útján. Példátlanul áll a szaklap a hasonló szaklapok so­rában atekintetben, hogy mint érdekképviseleti szerv, nemcsak tollal, hanem az illető szakreferenseknél sze­mélyesen latba veti évek munkájával megszerzett presztízsét. Nem egyszer észrevettem, hogy a szaklap tanulmányozása folytán több olyan tapasztalatra tet­tem szert, amit üzememben hasznosan érvényesíthettem s több olyan rendelet-magyarázat elolvasása következ­tében elkerültem, hogy úgy járjak, mint több szom­széd­ kollégám, akik mikor már a forgalmisták jegy­zőkönyveztek, szaladtak hozzám tanácsért és fizettek ezrekre menő bírságot, amit, ha a szaklapot olvasták volna, megtakarítanak ... Hiszen nem elég baja volt a múlt évben minden malomnak s nekem is azzal, hogy­­a 4-es lisztet 3-asnak, a 7-est 6-osnak akartuk ki­nevezi és sorra jegyzőkönyveztek mindenütt? Nem a „Molnárait Lapjá”-nak köszönhetjük, hogy ezekre az akciókra világosságot derített, nem neki köszönhetjük, hogy személyesen talpaltak velünk a minisztériumba, vegyvizsgálatokra stb? Szabad-e arról beszél­üi, hogy egy ilyen szaklapot olvasni kell-e, vagy pláne meg­szűnjön; a lap megszűnése a válsággal küzködő ma­lomiparnak hatalmas lökést adna a pusztulásra, aki ezt nem látja be, az nem molnár, nem kereskedő, nem iparos és nem alkalmazott — az mindennel meg­egyező ember, akinek sorsa meg van pecsételve. De nemcsak a molnároknak, hanem azok özvegyei­nek is feltétlen olvasni kell a szaklapot, mert ha to­vább viszik az üzemet, mindig a tulajdonos felelős mindenért, a törvény nemtudása nem mentesít, tehát tudnia kell mindent. Ezek után azt ajánlom, a szaklapot minden létező malomtulajdonosnak, minden főmolnárnak küldeni kell. Aio azt nem fogadja el vagy érette nem akar fizetni, azt hetenként külön rovatban mint különle­gességet kell megemlíteni. (Csongrád-Mindszent) Fenyő Mátyás malomtulajdonos. * Véleményem szerint a Molnárok Lapja feltétlenül megéri az előfizetési árat úgy az alkalmazottak­nak, mint a malomtulajdonosoknak és malom­bérlőknek egyaránt. Tanácsadója, véleményadója a molnárnak a szaklap, hiszen ma a rendeletek töme­gében, amelyek a malmokat úgyszólván létükben érin­tik, egyetlen olyan molnárszaklap sincs, mint éppen a Molnárok Lapja, amely tanítja és a rendeletek labi­rintusában eligazítani törekszik olvasóit. Én a magam részéről a vezetésem alatt álló malomüzem alkalmazottaitól is megkívánom, hogy a szaklapot állandóan olvassák, mert hiszen az al­kalmazottaknak is ismernie kell mindent, amik a malmokat érdeklik. Nem lehet érdeke a magyar ma­lomiparnak, hogy a malomipar legfontosabb sajtója, illetve szaklapja megszűnjék. Mindenesetre nehéz azokkal a molnárokkal, akik a szaldapot nem járat­ják (és akik utálják a betűt), megértetni s megma­gyarázni, hogy nekik feltétlenül szükségük van egy olyan olcsó és jó tanácsadóra, mint­­a­­Molnárok Lapja s az arra történt előfizetési díj bőven meg­térül, ha a szaklapban ismertetett, utakon és módon járnak el. (Csongrád.) Tengeri Mihály malomigazgató.­­ * A mi szaklapunk olyan szükséges minden molnár­nak (bármilyen kapacitású is az üzeme), hogy egyenlő a falat kenyérrel. Megéri-e a szaklap az elő­fizetési díjat? Véleményem szerint a legolcsóbb, ami létezik, amikor a malmosnak minden érdekeit fizikai, szellemi és anyagi áldozatok árán képviseli. Szemé­lyes tapasztalatból állítom, hogy aki szaklapunkat alaposan tanulmányozza, számtalan esetben hasznát vette annak, mert mindig figyelmezteti arra az ol­vasóit, hogy miként kell a mindenkori rendeleteket ér­telmezni és betartani, hogy kellemetlenség ne legyen. Hirdetései alapossága révén mindig a legponto­sabban és a legelőnyösebben lehet adni vagy venni azt, amire a molnárságnak szüksége van. Állandóan oktat, figyelmeztet bennünket minden helyesre és jóra, sőt mondhatnám, atyai jóindulathoz hasonló a ténykedése, sok-sok hasznos tanácsa, mellyel ben­nünket állandóan ellát. Mi gyakori esetben vettük hasznát alapos, ki­merítő és hozzáértő utasításának és tanácsainak az üzem előnyös kihasználására. Milyen előnyöket nyújt a szaklap olvasása? Erről hasábokat lehetne írni, de csak azt említem föl, hogy a szaklap alapos olvasása egyenlő egy nagy tanul­mánnyal, melynek szellemi és anyagi haszna gyakran megnyilatkozik. Föltétlenül szüksége van minden molnárnak a szaklapra, ha nyugodtan akarja üzemét vezetni. Nem lehet elfeledni, hogy az utóbbi években is mit tett a szaklap érdemes főszerkesztője, hogy a molnárság ügyében­­ fáradságot és költséget nem kí­mélve munkálkodott a molnárság javára és hogy ered­mény volt, azt kizárólag neki köszönhetjük. Éppen úgy, mint a jámbor vallásos ember (fele­­kezetre való tekintet nélkül) kell, hogy az imádságos könyvét megbecsülje, úgy kötelessége minden szak­társnak, hogy becsben­­tartsa és állandóan, saját jól felfogott érdekében tanulmányozza a szaklapot. (Karcag.) Kása Pál, malomtulajdonos.* Abból az alkalomból, hogy tudomásomra jutott, miszerint a szaklap előfizetési árát most január 1-től kezdődőleg bárki részére 16 pengőre szállította le a szaklap, önkéntelenül is az elmúlt idők képe eleve­nedik meg előttem. Szemeim előtt látom az évtizedek előtti szaklapot. Eszembe jutnak azok a küzdelmek, melyeket eleinte a lap megindulásáért, később fenn­maradásáért, folytatnia kellett. Csüggedést nem is­merő akarattal, törhetlen energiával folytatódott ké­sőbb a munka a szaklap fejlesztéséért, tökéletesí­téséért. Végtelen sok áldozattal, de éppen olyan vég­telen szeretettel, lépésről-lépésre kellett a szaklapnak előreharcolnia magát. Harcolni kellett eleinte a közöny, majd a rossz akarat, végül a rosszhiszemű, mindent utánozni és megfojtani akaró tisztességtelen verseny ellen. Az évek múltak és egyszerre csak azt láttuk, hogy az igénytelen keretek között megindult lapocska a magyarországi molnárság vezető orgánumává nőtte ki magát. A nagy külföldi, sőt tengerentúli szaklapok is meglátták már és közleményeit figyelemmel kísérték, lefordították és felhasználták. Soha el nem hervadó érdeme a szaklapnak, hogy a magyar molnárságot megszervezte, öntudatra éb­resztette és mindenben hathatósan támogatta.. Támo­gatta a molnár tudását, fejlesztette ismereteit. Új ke­reseti forrásokat tárt­ fel a vámmalom előtt. A válto­zott időket jellemző gazdasági küzdelmekben zászló­vivője volt a molnárságnak. Tanácsaira, technikai ta­nításaira, törvénymagyarázataira és — ott, ahol kel­lett —, hathatós közbenjárására akként építhetett a molnárság, mint a sziklára. Ahol már minden érv ki­fogyott, ahol már­­a molnár továbbjutni nem tudott, ahol sem ismerős, sem jóbarát, sem jogtanácsos segí­teni nem tudott, ott még mindig előállott a szaklap egy olyan modus vivendivel, mely kivezette a molnárt a kátyúbó. Noha a szaklap eddigi előfizetési ára is csekély­ség volt azzal a kiszámíthatatlan nyereséggel szemben, melyet a szaklap gondos és szorgalmas olvasása az elő­fizetőnek jelentett, mégis a felére szállt le annak előfi­zetési ára. Ebben az idők jelét látom. A leépítés, a gazdasági pangás, a pénzhiány, a bizalmatlanság, a kereseti lehetőségek leromlása és exisztenciák tömeges mgsemmisülése idejének a jelét. A szaklap — igen helyesen — számolt a mai időkkel, a közhangulattal és azzal, hogy nem térhet ki a modern jelszavak ha­tása alól. Midőn azt mondottam, hogy a szaklap kiszámítha­tatlan hasznot, nyereséget jelent annak, aki azt rend­szeresen és gondosan átolvassa, akkor nem frázist hangoztattam. Lehetetlen felsorolni csak azokat az eseteket is, melyek a magam személyére nézve is­­effek­tív és tekintélyes hasznot, megtakarítást vagy pedig súlyos károsodástól való menekülést jelentettek. Annál kevésbbé van hely arra, hogy azokat az eseteket sorol­jam fel, melyek mások révén jutottak tudomásomra. De pár esetről mégis meg kell emlékeznem, természe­tesen nevek említése nélkül. Néhány év előtt összeta­lálkoztam a vonatban egy kortárssal. Egy darabig be­szélgettünk molnárügyekről, majd elővettem a nálam levő szaklapot és annak olvasásába merültem. A lap­számban többek között egy cikket olvastam az anyag kifáradásáról és ezzel kapcsolatban eseteket a motorok keresztfej csavarának töréseiről. A kortárssal — aki szintén Diesel-motorral dolgozik —­ megvitattam a dolgot. Kisült, hogy az ő motora is körülbelül annyi idős, mint az enyém. A cikkre felhívtam figyelmét, de ő kézlegyintéssel intézte el a dolgot. Engem azonban nem hagyott a dolog nyugodni. Amint Budapestre értem, siettem megrendelni a Láng-gyárban tartalék­csavarokat és amint azokat megkaptam, azonnal kicse­réltettem a már 9 év óta dolgozó csavarokat. Vagy félévre rá arról értesültem, hogy kartársam malmában súlyos szerencsétlenség történt. Diesel-motorja dirib­­darabra tört. Gépésze meghalt, egy ember nyomorék lett. Új motort kellett vennie, malma hónapokig üze­men üdvül állott. A megejtett vizsgálat a baleset okául a keresztfej csavarának anyagkifáradása miatti törését állapította meg. Persze majd megette a fejét a kortárs, mikor beszélgetésünkre és a Molnárok Lap­jában megjelent cikkre emlékeztettem. Se szeri se száma azoknak az eseteknek, amikor a szaklap útmutatása szerint jártam el a forgalmiadó és egyéb malmi rendelkezések útvesztőiben és ezáltal megtakarítottam azokat az óriási összegű bírságokat, melyeket pedig a megyebeli kartársak fogcsikorgatva fizettek s amelyeket ők is megtakaríthattak volna, ha a szaldapot figyelmesen és gondosan olvassák. Néhány év előtt sok malomnál korpahiány lépett fel. Egy élelmes ügynök felhasználta az alkalmat arra, hogy rizskorpát kínáljon a malmoknak vételre. A rizs­korpának nevezett valami nem volt egyéb, m­int finomra darált rizsszalma. Ennek dacára sok malom sok vagonnal vett belőle keverési célokra. A „Molná­rok Lapja“ tudomást szerezvén a dologról, óva figyel­meztette a molnárságot a vételről. Engem néhány nap­pal a cikk olvasása után keresett fel az ügynök és olcsó áron s tetszetős minta bemutatása mellett igye­kezett vételre rábeszélni. A cikk folytán természete­sen elutasítottam. Néhány hónapra rá olvasom, hogy mindazok ellen, akik az ú. n. rizskorpát vegyítették korpájukba, hamisítás címén eljárás indult és egy szomszéd megyebeli malomtulajdonos csak bírság cí­mén 20.000 pengőt fizetett rá az „olcsó“ korpára. Midőn erről beszélgettem vele, hivatkoztam a Molná­rok Lapja említett cikkére. Kisült, hogy azt „olvasni nem szokta!“ Újabb esetek közül igen jellemző a következő eset: A múlt évben több ízben fűzött magyarázatot a szaklap a „Tájékoztatóhoz“. Figyelmeztette a molnár­ságot, hogy hogyan és miként szabad cserélnie. Hogy mire legyen a molnár figyelemmel, hogyan könyvelje el a cseréket és hogy a rendelet vonatkozó részét a pénzügyminisztérium hogyan értelmezi a gyakorlatban. A magyarázatot jól megjegyeztem magamnak és annak útmutatásait pontosan betartottam. Néhány hónap előtt malomvizsgálat alkalmából külön vizsgálat tár­gyává tették a vámcseréket a megyében. Minthogy a szaklap útmutatásait követtem, nem volt semmi ba­jom. Ugyanakkor egy nagy vegyesőrlésű malom több mint 4000 pengőt fizetett le azért, mert a rendelet vonatkozó részét máskép értelmezte. A szaklapnak nem volt előfizetője. De amikor megmutattam a lap­példányt, melyben szóról-szóra az volt olvasható, mint a pénzügyigazgatóság végzésében, a szaklapra azonnal előfizetett. Így folytathatnám az esetek felsorolását akár kö­tetszámra is. És azt hiszem, nincsen olyan előfizetője a szaklapnak, aki ne tudna hasonló esetek tucatjáról. Jól tudom, hogy sok kartársamban megvan a jó­akarat az előfizetésre is, az olvasásra is. „Mindig jönnek sürgősebb fizetnivalók.“ „Mindig akad sürgősebb, halaszthatatlanabb ten­nivaló, mint a lap olvasása“, így beszélnek azok, akik nem látnak tovább az orruknál! De ha valaki a lapot rendszeresen és figyel­mesen olvassa, akkor csakhamar rájön arra, hogy azok a bizonyos sürgősebb fizetnivalók csökkenni kezdenek azoknak a megtakarításoknak révén, melyeket a szak­lap olvasása által mindenki kivétel nélkül elér. Hiszen nem lehet ma a molnár annyira sokoldalú, hogy a ren­deletek jogásznak is nehéz szövegét megérthesse. Nem lehet mérnök, vegyész, ügyvéd és közgazdász. Már­pedig ha ma valaki meg akar maradni, akkor minden­nel, ami a malmot és a malom üzletvitelét csak legtá­volabbról érinti, számolnia kell. Erre azonban egy ember képtelen, még akkor is, ha nem kellene minden idejét nehéz munkával eltöltenie a malomban. De ha csak annyi időt szakít magának, hogy a szak­lapot gondosan átolvassa, akkor nincs is szüksége másra, minthogy hasznára fordítsa mindazt, amit a szaklap ezüsttálcán tálal eléje. A szaklap a malmi szakemberek, a vegyészek, mérnökök, technikusok, jo­gászok és kereskedelmi vezető egyéniségek ismerteté­seit, cikkeit és tanításait kifogyhatatlan sorozatokban állandóan hozza. Amit a szakma legkiválóbbjai hosszú évek alatt tapasztalnak, azt a szaklap megsűrítve és konkrét esetekre alkalmazva, használatra készen tárja a molnár elé. Csak el kell olvasni és hasznot húzni belőle. Nem kell ma univerzális zseninek lenni senki­nek sem. Csak annyi esze legyen, hogy megszívlelje, elolvassa a szaklapot és annak tanácsait és már akkor élvezheti mindannak előnyeit, amit a legkiválóbb szak­emberek évtizedes munka, tanulmány és tapasztalat árán leszűrtek és a szaklap útján mindenkinek hozzá­férhetővé tesznek. Különösen fontosak az elmondottak olyan esetek­ben, mikor a molnár­ családfő elhalálozik s az örökö­sök — legtöbbször az özvegy — a malom vezetését átveszik. Ha a molnárnak, aki egész életét a malom­mal­ töltötte el, szüksége volt a szaklapra és annak­ tanácsaira, mennyivel nagyobb szüksége van arra az özvegynek vagy örökösnek! Hisz­en ezek többnyire teljesen járatlanok a malom ügyeiben! De ha m­ár értenek is valamit a technikai dolgokhoz, hol marad az a sok tudnivaló, amit a helyes üzleti vezetés, a számtalan törvény és rendelet, a gazdasági és hitel­­viszonyok, a terményárak és malmi nyersanyagok ár­alakulása megkövetel? El kell feltétlenül pusztulni az olyan örökösnek vagy özvegynek, aki ilyen esetekben csak a saját erejére van utalva, vagy olyanok taná­csaira támaszkodnak, akik — lehetnek bár egyébként okos emberek — de malmi ügyekben analfabéták. De ha a malom új tulajdonosa, vezetője a szaklapot szor­galmasan olvassa, akkor csakhamar rájön arra, hogy mi a teendője, mikre legyen figyelemmel, mitől óva­ Molnárok lapja Budapest, 1932 január 2. Az új vámmaximáló rendelet és a vonatkozó új pénzügyminiszteri rendelet alapján újonnan szövegezett és új beosztásban készített TÁJÉKOZTATÓ nyomtatványok kaphatók 3 darabonként 1­50 pengőért a MOLNÁROK LAPJA kiadóhivata­lában (Budapest, V., Podmaniczky­ utca 31. sz.) Csak a pénz előzetes átutalása ellenében küldjük! * Az új rendeleteknek megfelelően az új tájé­koztató a búza, rozs és kétszeres őrléséről (több beosztás számára is), ugyanezek darálásáról, to­vábbá egyéb termények (tengeri, árpa, zab, köles stb.) darálásáról és végül az idegen kereskedelmi őrlések díjazásáról tartalmaz rovatokat. Ez a tájékoztató-nyomtatvány nemcsak magá­ban foglal minden szükséges rovatot, de pontos útmutatást ad arra nézve, hogy mit és hogyan kell a tájékoztatóan feltüntetni.

Next