Molnárok Lapja, 1935 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-05 / 1. szám
XXXXII. évfolyam Budapest, 1935 január 6. szám BELFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16,FÉLÉVRE 8, NEGYEDÉVRE 41 KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 20 PENGŐ, FÉLÉVRE 10 PENGŐ Külföldre negyedévenként nem fizethető SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. PODMANICZKY UTCA 31 TELEFONSZÁM: 26-6-66 Sürgönyeim : MOLNÁRRA? Magyar királyi postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.153 Jugoszláv kir. postatakarékpénztári csekkszámla: Zagreb 41.579 Csehszlovák postatakarékpénztári csekkszámla száma: Praha 79.344 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik Rendelet az őrősökért való felelősségről A szaklap karácsonyi számában ismertetett rendelet, amely hivatva van az őrlősökért való felelősség kérdésében rendet teremteni, megjelent és az alábbiakban szó szerint adjuk: 183.960/1934. szám, VIII./b. A malmoknak a jogosulatlan vámőrlésekért való egyetemleges felelősségének megállapítása. Körrendelet valamennyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak és pénzügyigazgatósági kirendeltségnek. Panasz merült fel abban a tekintetben, hogy az 1934. évi 2000. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet 8. § (2) bekezdésének utolsó mondatában, illetve a 60. § 3. pontjában megállapított jogszabályok alkalmazása tekintetében a pénzügyi hatóságok nem járnak el egyöntetűen s jogosulatlan vámőrlés esetén a malom felelősségét a lisztforgalmi adóváltságért minden esetben megállapítják annak vizsgálata nélkül, hogy a malom kellő gondosság mellett tudhatta-e, hogy az őrlető vámőrlésre nem jogosult. Az a körülmény, hogy a malom az egyes esetekben kellő gondossággal járt-e el, s jóhiszeműen vett-e át vámőrlésre gabonát olyan személytől, aki a pénzügyi hatóság megállapítása szerint vámőrlésre nem jogosult, csak egyes esetekben megállapított tényállásnak ebből a szempontból történő lelkiismeretes megvizsgálása alapján dönthető el, általános érvényű szabályokat e tekintetben megállapítani nem lehet. Kötelességévé teszem tehát a Címnek, hogy a vámőrlésre nem jogosult személyek által végeztetett őrlésekből kifolyólag a malmok terhére egyetemleges felelősséget megállapító határozatainak kibocsájtása előtt az előzetes nyomozás során megállapított tényállás alapján minden esetben lelkiismeretesen mérlegelje, hogy a malmot terhelheti-e és milyen mértékben felelősség azért, hogy a vámőrlésre nem jogosult személytől fogadott el vámőrlésre gabonát. Általános irányelvül szolgálhat, hogy a malomnak a lisztforgalmi adóváltságért való egyetemleges felelősségét nem lehet megállapítani, ha a malom megbízható üzleti könyveket (feljegyzéseket) vezet s az előtte ismeretlen vámőrlető nevét pontos lakcímének feltüntetése mellett a vámfeljegyzési, illetve vámcserekönyvébe bevezeti és a szóbanforgó őrlést valóban a bejegyzett címen feltalálható őrlető végeztette, a malommal való összejátszása pedig hitelt érdemlő módon nem bizonyítható. Nem érvényesíthető az egyetemleges felelősség továbbá az olyan megbízható, nemcsak a pénzügyi, hanem más jog (pl. kereskedelmi törvény) szabályai értelmében is szabályszerű üzleti könyveket vezető malommal szemben sem, amelynek üzleti könyvelése ellen szabálytalansági bírság kirovását maga után vonó kifogás nem merült fel mindaddig, amíg a jogosulatlan vámőrlésért való felelősség kétségkívül nem bizonyítható. Nem érvényesíthető a felelősség továbbá akkor sem, ha a mezőgazda, konvenciós cseléd, időszaki mezőgazdasági munkás vagy más, vitán felül vámőrlésre jogosult később részben vagy egészben eladja a vámőrlésből nyert őrleményeket; ha az őröltető, akiről a nyomozás később kideríti, hogy vámőrlésre nem volt jogosult, az őrlés alkalmával az 1934. évi 2800. P. M. sz. pénzügyminiszteri rendeletben előírt községi bizonyítványnyal igazolta a malom előtt vámőrlési jogosultságát és végül ha többen, egyébként vámőrlésre jogosult egyének egy név alatt őrletnek, de az ellenőrzés a való tényállás megállapítása nélkül pusztán azért állapítja meg a malom felelősségét, mert a vámfeljegyzési (vámcsere)könyvben az összes őrletek nem szerepelnek. Végül felhívom a pénzügyigazgatóságokat és pénzügyigazgatósági kirendeltségeket, hogy a jogosulatlan vámőrlések kinyomozása terén a legnagyobb tapintattal járjanak el, feltűnést keltő, egy napra szóló tömeges idézések kibocsátásától tartózkodjanak és a szükséges előzetes felvilágosításokat vagy a nyomozáshoz szükséges adatokat lehetőleg az illetékes községi elöljáróságtól szerezzék be. A további eljárást pedig csak akkor folytassák le, ha a jogosulatlan vámőrlés tekintetében az alapos gyanút igazoló adatoknak már a birtokában vannak. Meghagyom, hogy jelen rendeletem alapján gondoskodjék arról, hogy a malmok ellenőrzését végző tisztviselők és alkalmazottak megfelelő irányításban részesüljenek, továbbá hogy a rendelet a vármegyei molnárszövetséggel közöltessék. A székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság a rendeletet az Országos Molnárszövetséggel tartozik közölni. Budapest, 1934. évi december 22. A miniszter helyett: Dr. Vargha Imre államtitkár.* Olyan félreérthetetlenül, ahogy kívánatos lenne, nem lehet ezt a kérdést rendeletbe foglalni éppen a kijátszásra hajlamosak miatt. A kiadott rendeletnek tehát ott van a fő értéke, hogy megtöri az eddigi elvet és tudtára adja minden ezzel foglalkozó alsóbb közegnek, lelkiismeretesen mérlegelje a malom felelőssé tevése előtt annak a jóhiszeműségét és helyzetét, a körülményeket. Vagyis: szüntesse meg azt a lehetetlen helyzetet, hogy mindenért felelős volt a malom, még olyasmiért is, amiről nyilvánvalóan nem felelhetett. E tekintetben legfontosabb a 2. bekezdésben szereplő eme kifejezés: „jóhiszeműen vett-e át vámőrlésre gabonát...“ A jóhiszeműség eddig soha nem szerepelt, mint felelősséget kikapcsoló tényező. Alapvető elvként — mint már közöltük — az szolgál, hogy ha a malom az őröltetőt a könyvbe jegyzett címmel „közreadja“, akkor felelőssége megszűnt, még ha ki is derül, hogy az illető nem volt jogosult vámőrlésre. Az anyagi és erkölcsi felelősséget egyedül az őröltető viseli. A malmok tehát erre fektessék a fősúlyt. Ebben igen fontos szerepet játszik a kocsitábla és a félnek a bárcán való aláírása. A mezőgazdasági munkásságnak dec. 18-án kiadott rendelet alapján községi igazolványra szorítása nagy segítség a malmoknak éppen a kétes jogosultságok szempontjából. A hatósági igazolványokra tehát a malmok saját érdekükben szorítsák rá a mezőgazdasági munkásságot, azaz a mindenkori őrléstől függetlenül tegyék közismertté ezt a községekben és szereztessék be előre a jogosultakkal az igazolványt. Amely malom az ilyent felmutató részére őröl, nyugodt lehet, nem érheti semmi baj. Nehogy félreértés legyen azzal a kifejezéssel: „ ... szabályszerű üzleti könyveket vezető malommal szemben sem, amelynek üzleti könyvelése ellen szabálytalansági bírság kirovását maga után vonó kifogás nem merült fel“ — rá kell mutatni, ez nem arra vonatkozik, hogy amely malomban szabálytalansági bírságot kiróttak, az már nem volna megbízható könyvelésű; ez a kifejezés itt arra a bírságra vonatkozik, amelyet konkrét hiba nélkül a könyvelési rendszer valamely hiányossága miatt róttak ki. Pl. valamely arra kötelezett vegyesmalom nem vezet pénztárkönyvet, vagy valamely átalányozott malom nem vezeti a vámfeljegyzési könyvben a malomba bevitt gabonát. Vagy: vegyesmalom nem tart malterkönyvet. Tehát: ahol a könyvelési módszer, a könyvelés ellen elvi kifogás merült fel , az olyan méretű, hogy e miatttehát nem egyes eset vagy egyes, esetek, hanem bizonyos helytelen könyvelési gyakorlat miatt) bírságot kellett kiróni.* Az Orsz. Molnárszövetség a kényszergazdálkodás évei alatt a molnárság érdekében önfeláldozó módon folytatott harcának e téren is komoly eredményét jelenti a fentebb közölt rendelet, mely üdvös hatással lesz a már folyamatban lévő hasonló természetű ügyek elbírálása szempontjából is. A malmoknak, illetve a molnároknak ajánlatos, hogy mostantól fogva fellebbezéseikben mindig hivatkozzanak erre a rendeletre, ha az alaptény megállapítása korábbi keletű is. A járadék fölemelése. Ha a járadékot a keresőképességcsökkenésnek nyilvánvalóan túl alacsony értékesítésével állapították meg és ez a megállapítás a sérült fellebbezésének hiányában jogerős is lett, ez a körülmény nem zárja ki, hogy a baleseti járadékos állapotában utóbb bekövetkezett tényleges rosszabbodás esetén az újabb járadék az észlelt tényleges roszszabbodást meghaladó arányban, a valóságnak megfelelően helyes mértékben állapíttassák meg. (Bp. kir. Ítélőtábla XVI. 4492/1934. számú ítélete.) Schermann Richárd 1934. XII. 29 Egy kőszegi kis vízimalomban 59 év előtt látta, meg a napvilágot, hogy soha többé hűtlenné ne váljék a malomkerék zúgásában s az őrlőjáratok egyenletes, méla hangjában örök jelképű malomhoz. Végigjárja egész Európát és a kis vízimolnár fiából Európa legnagyobb malomvállalatának műszaki igazgatójává emelkedik, szakadatlan munkának, Istenadta jó tulajdonságainak, vonzó, kedves modorának, kiváló képességeinek köszönve mindent. Képességeinek, amelyeket a szülői ház, a gyermekifjú molnár tanonckodása, a folytonos tanulás, kutatás fejlesztettek ki benne önzetlen lélekkel, a hivatás végtelen szeretetével és a saját testi erejét felülmúló igyekvéssel. Kevés ilyen fáradhatatlan egyént ismertem. Tudom róla, hogy gyakorlati ismereteit egészen alul kezdve szerezte meg s elvégzett és megtanult minden munkát, amelyet egy molnárnak el kell végeznie. Ez volt a magyarázata sikereinek, mert benne minden molnár nemcsak azt látta, aki a hibát kideríti, aki tanácsokat osztogat, hanem azt is, aki meg is tudta mutatni, mit, hogyan és miért kell csinálni. Gyermekkora óta haláláig egészen molnár volt és elmondhatni róla, hogy ismerős és megbecsült volt minden malomban. Személyének, szavának tekintélye volt, megérdemelten. Senki nálánál jobban a molnárt megérteni nem tudta, mert végigcsinálta a malomipari munka minden nemét, tudta, mit lehet egy emberi teljesítménytől várni, ezért megbecsülte dolgozó munkatársait s tudott a nyelvén beszélni minden rendű-rangú molnárnak. Gyakorlati kiképeztetése után elméleti tudását Németországban szerezte és az elsők közé tartozott, aki a molnármesterség tudományos képzettsége mellé (Dippoldiswalde) megszerezte az elektrotechnika ismereteit is (Ilmenau). Kitűnő képzettsége korán biztos keresethez juttatta a külföldön s nem vándorlási hajlam vagy nyughatatlan vér hajtotta idegen országokba, hanem a tudományszomj, iparának, szakmájának alapos ismeretvágya. Ezért valóban alapos volt. Szakmáját nemzetközi viszonylatban is kitűnően ismerte. Most van 25 éve, hogy külföldön jártamban előkelő, nagy malomépítő cég igazgatója kért meg, hogy olyan egyént ajánljak neki, aki egész molnár s e mellett szívósan kitartó, megbízható munkaerő, talpig becsületes legyen, akire exportüzleteiben rábízhatja magát. Én Schermannt ajánlottam, akinek előzőleg alapos kikérdezésen kellett volna átmennie és jellemző, hogy a kiválóan szakember-igazgató a fiatal Schermann mérnököt itt, Budapesten látta először, a beszélgetés előttem folyt le s nem tartott egy óránál tovább, közben — ránézve a kezére — e szavakkal alkalmazta: „Schermann úr, rendben van, ön belép hozzánk, látom önben a szakembert s a gyakorlott molnárt, kezén még a kővágás nyomaival!“ És Schermann megfelelt ez állásában a legnehezebb, legkényesebb feladatoknak is, mint ahogy megfelelt mindenhol, ahová őt sorsa vitte. És e sors, bár változatos, sohasem volt könnyű, noha pályája egyre emelkedő a Viktória-malomcsoport műszaki igazgatói állásáig, ahol 14 malom helyesen vezetett őrlésének óriási munkáját irányította biztos kézzel, teljes sikerrel. Minden téren a munka legjavát adta, a világháborúban is kiváló teljesítményű katona mint harctéri szolgálatban álló mérnök s csak nagy tartózkodása, szerénysége az oka, hogy nem lett a vitézi rend tagjává. A kommunizmus alatt mint malommunkás — nem fontos, hogy mily beosztásban, mert sohasem külsőséget, címet nézett, hanem mindig a kötelesség teljesítését vállalta — kereste meg a kenyerét s talán ő volt az egyetlen a művelt társadalomból a munkások közé beállott kenyérkeresők között, akire senki sem irigykedett s akit maguk között is szerettek a munkások, mert benne lelkes tanítómesterüket, odaadó támaszukat látták. Nem csoda, hogy ott, ahol olyan vezető kellett, aki maga is molnár, Schermannra gondoltak. Erről én hivatottan tudok beszélni, így lett a kommunizmus után a Victoria-beli állás előtt Bicske-Izsák- Devecser malmainak a vezetője is s meghonosítója a „vasárnapi molnáriskolá“-nak, amelyet egymaga tartott a munkásainak. Sajnos, az ő rendkívül változatos, értékes, tanulságos életrajza nem férvén egy kis nekrológ keretébe, erről most írni nem tudok.