Molnárok Lapja, 1935 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-05 / 1. szám

XXXXII. évfolyam Budapest, 1935 január 6­­. szám BELFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16­­,FÉLÉVRE 8­­, NEGYEDÉVRE 41 KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 20 PENGŐ, FÉLÉVRE 10 PENGŐ Külföldre negyedévenként nem fizethető SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ BUDAPEST VI. PODMANICZKY­ UTCA 31 TELEFONSZÁM: 26-6-66 Sürgönyeim : MOLNÁRRA? Magyar királyi postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.153 Jugoszláv kir. postatakarékpénztári csekkszámla: Zagreb 41.579 Csehszlovák postatakarékpénztári csekkszámla száma: Praha 79.344 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik Rendelet az őr­ősökért való felelősségről A szaklap karácsonyi számában ismertetett rendelet, amely hivatva van az őrlősökért való felelősség kérdésében rendet teremteni, megjelent és az alábbiakban szó szerint adjuk: 183.960/1934. szám, VIII./b. A malmoknak a jogosulatlan vámőrlésekért való egyetemle­ges felelősségének megállapí­tása. Körrendelet valamennyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak és pénzügy­igazgatósági kirendeltségnek. Panasz merült fel abban a tekintetben, hogy az 1934. évi 2000. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet 8. § (2) bekezdésének utolsó mondatá­ban, illetve a 60. § 3. pontjában megállapított jogszabályok alkalmazása tekintetében a pénz­ügyi hatóságok nem járnak el egyöntetűen s jo­gosulatlan vámőrlés esetén a malom felelősségét a lisztforgalmi adóváltságért minden esetben meg­állapítják annak vizsgálata nélkül, hogy a malom kellő gondosság mellett tudhatta-e, hogy az őrlető vámőrlésre nem jogosult. Az a körülmény, hogy a malom az egyes esetek­ben kellő gondossággal járt-e el, s jóhiszeműen vett-e át vámőrlésre gabonát olyan személytől, aki a pénzügyi hatóság megállapítása szerint vám­őrlésre nem jogosult, csak egyes esetekben meg­állapított tényállásnak ebből a szempontból tör­ténő lelkiismeretes megvizsgálása alapján dönt­hető el, általános érvényű szabályokat e tekin­tetben megállapítani nem lehet. Kötelességévé teszem tehát a Címnek, hogy a vámőrlésre nem jogosult személyek által végez­tetett őrlésekből kifolyólag a malmok terhére egyetemleges felelősséget megállapító határoza­tainak kibocsájtása előtt az előzetes nyomozás során megállapított tényállás alapján minden esetben lelkiismeretesen mérlegelje, hogy a mal­mot terhelheti-e és milyen mértékben felelősség azért, hogy a vámőrlésre nem jogosult személy­től fogadott el vámőrlésre gabonát. Általános irányelvül szolgálhat, hogy a malom­nak a lisztforgalmi adóváltságért való egyetemle­ges felelősségét nem lehet megállapítani, ha a ma­lom megbízható üzleti könyveket (feljegyzéseket) vezet s az előtte ismeretlen vámőrlető nevét pon­tos lakcímének feltüntetése mellett a vámfeljegy­zési, illetve vámcserekönyvébe bevezeti és a szó­­banforgó őrlést valóban a bejegyzett címen fel­található őrlető végeztette, a malommal való összejátszása pedig hitelt érdemlő módon nem bizonyítható. Nem érvényesíthető az egyetemleges felelősség továbbá az olyan megbízható, nemcsak a pénz­ügyi, hanem más jog (pl. kereskedelmi törvény) szabályai értelmében is szabályszerű üzleti köny­veket vezető malommal szemben sem, amelynek üzleti könyvelése ellen szabálytalansági bírság ki­rovását maga után vonó kifogás nem merült fel mindaddig, amíg a jogosulatlan vámőrlésért való felelősség kétségkívül nem bizonyítható. Nem érvényesíthető a felelősség továbbá akkor sem, ha a mezőgazda, konvenciós cseléd, időszaki mezőgazdasági munkás vagy más, vitán felül vámőrlésre jogosult később részben vagy egész­ben eladja a vámőrlésből nyert őrleményeket; ha az őröltető, akiről a nyomozás később ki­deríti, hogy vámőrlésre nem volt jogosult, az őrlés alkalmával az 1934. évi 2800. P. M. sz. pénzügy­miniszteri rendeletben előírt községi bizonyítvány­nyal igazolta a malom előtt vámőrlési jogosult­ságát és végül ha többen, egyébként vámőrlésre jogosult egyé­nek egy név alatt őrletnek, de az ellenőrzés a való tényállás megállapítása nélkül pusztán azért állapítja meg a malom felelősségét, mert a vám­­feljegyzési (vámcsere)­könyvben az összes őr­­letek nem szerepelnek. Végül felhívom a pénzügyigazgatóságokat és pénzügyigazgatósági kirendeltségeket, hogy a jo­gosulatlan vámőrlések kinyomozása terén a leg­nagyobb tapintattal járjanak el, feltűnést keltő, egy napra szóló tömeges idézések kibocsátásától tartózkodjanak és a szükséges előzetes felvilágo­sításokat vagy a nyomozáshoz szükséges adatokat lehetőleg az illetékes községi elöljáróságtól sze­rezzék be. A további eljárást pedig csak akkor folytassák le, ha a jogosulatlan vámőrlés tekin­tetében az alapos gyanút igazoló adatoknak már a birtokában vannak. Meghagyom, hogy jelen rendeletem alapján gondoskodjék arról, hogy a malmok ellenőrzését végző tisztviselők és alkalmazottak megfelelő irá­nyításban részesüljenek, továbbá hogy a rendelet a vármegyei molnárszövetséggel közöltessék. A székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság a ren­deletet az Országos Molnárszövetséggel tartozik közölni. Budapest, 1934. évi december 22. A miniszter helyett: Dr. Vargha Imre államtitkár.* Olyan félreérthetetlenül, ahogy kívánatos lenne, nem lehet ezt a kérdést rendeletbe foglalni éppen a kijátszásra hajlamosak miatt. A kiadott rendeletnek tehát ott van a fő­ értéke, hogy megtöri az eddigi elvet és tudtára adja minden ezzel foglalkozó alsóbb közeg­nek, lelkiismeretesen mérlegelje a malom felelőssé tevése előtt annak a jóhiszeműségét és helyzetét, a kö­rülményeket. Vagyis: szüntesse meg azt a lehetetlen helyzetet, hogy mindenért felelős volt a malom, még olyasmiért is, amiről nyilvánvalóan nem felelhetett. E tekintetben legfontosabb a 2. bekezdésben sze­replő eme kifejezés: „jóhiszeműen vett-e át vámőrlésre gabonát...“ A jóhiszeműség eddig soha nem szere­pelt, mint felelősséget kikapcsoló tényező. Alapvető elvként —­ mint már közöltük — az szol­gál, hogy ha a malom az őröltetőt a könyvbe jegyzett címmel „közreadja“, akkor felelőssége megszűnt, még ha ki is derül, hogy az illető nem volt jogosult vám­­őrlésre. Az anyagi és erkölcsi felelősséget egyedül az őröltető viseli. A malmok tehát erre fektessék a fő­súlyt. Ebben igen fontos szerepet játszik a kocsi­tábla és a félnek a bárcán való aláírása. A mezőgazdasági munkásságnak dec. 18-án ki­adott rendelet alapján községi igazolványra szorítása nagy segítség a malmoknak éppen a kétes jogosult­ságok szempontjából. A hatósági igazolványokra te­hát a malmok saját érdekükben szorítsák rá a mező­­gazdasági munkásságot, azaz a mindenkori őrléstől függetlenül tegyék közismertté ezt a községekben és szereztessék be előre a jogosultakkal az igazolványt. Amely malom az ilyent felmutató részére őröl, nyu­godt lehet, nem érheti semmi baj. Nehogy félreértés legyen azzal a kifejezéssel: „ ... szabályszerű üzleti könyveket vezető malommal szemben sem, amelynek üzleti könyvelése ellen sza­bálytalansági bírság kirovását maga után vonó ki­fogás nem merült fel“ — rá kell mutatni, ez nem arra vonatkozik, hogy amely malomban szabálytalansági bírságot kiróttak, az már nem volna megbízható köny­­velésű; ez a kifejezés itt arra a bírságra vonatkozik, amelyet konkrét hiba nélkül a könyvelési rendszer valamely hiányossága miatt róttak ki. Pl. valamely arra kötelezett vegyesmalom nem vezet pénztárköny­vet, vagy­ valamely átalányozott malom nem vezeti a vámfeljegyzési könyvben a malomba bevitt gabonát. Vagy: vegyesmalom nem tart malterkönyvet. Tehát: ahol a könyvelési módszer, a könyvelés ellen elvi ki­fogás merült fel , az olyan méretű, hogy e miatt­­tehát nem egyes eset vagy egyes, esetek, hanem bi­zonyos helytelen könyvelési gyakorlat miatt) bírságot kellett kiróni.* Az Orsz. Molnárszövetség a kényszergazdál­kodás évei alatt a molnárság érdekében önfelál­dozó módon folytatott harcának e téren is komoly eredményét jelenti a fentebb közölt rendelet, mely üdvös hatással lesz a már folyamatban lévő hasonló természetű ügyek elbírálása szempontjá­ból is. A malmoknak, illetve a molnároknak aján­latos, hogy mostantól fogva fellebbezéseikben mindig hivatkozzanak erre a rendeletre, ha az alaptény megállapítása korábbi keletű is. A járadék fölemelése. Ha a járadékot a kereső­­képességcsökkenésnek nyilvánvalóan túl alacsony érté­kesítésével állapították meg és ez a megállapítás a sérült fellebbezésének hiányában jogerős is lett, ez a körülmény nem zárja ki, hogy a baleseti járadékos állapotában utóbb bekövetkezett tényleges rosszabbo­dás esetén az újabb járadék az észlelt tényleges rosz­­szabbodást meghaladó arányban, a valóságnak meg­felelően helyes mértékben állapíttassák meg. (Bp. kir. Ítélőtábla XVI. 4492/1934. számú ítélete.) Schermann Richárd 1934. XII. 29 Egy kőszegi kis vízimalomban 59 év előtt látta, meg a napvilágot, hogy soha többé hűtlenné ne váljék a malomkerék zúgásában s az őrlőjáratok egyenletes, méla hangjában örök jelképű malomhoz. Végigjárja egész Európát és a kis vízimolnár fiából Európa leg­nagyobb malomvállalatának műszaki igazgatójává emelkedik, szakadatlan munkának, Istenadta jó tulaj­donságainak, vonzó, kedves modorának, kiváló képes­ségeinek köszönve mindent. Képességeinek, amelyeket a szülői ház, a gyer­mekifjú molnár tanonckodása, a folytonos tanulás, kutatás fejlesztettek ki benne önzetlen lélekkel, a hi­vatás végtelen szeretetével és a saját testi erejét felül­múló igyekvéssel. Kevés ilyen fáradhatatlan egyént ismertem. Tu­dom róla, hogy gyakorlati ismereteit egészen alul kezdve szerezte meg s elvégzett és megtanult minden munkát, amelyet egy molnárnak el kell végeznie. Ez­ volt a magyarázata sikereinek, mert benne minden molnár nemcsak azt látta, aki a hibát kideríti, aki tanácsokat osztogat, hanem azt is, aki meg is tudta mutatni, mit, hogyan és miért kell csinálni. Gyermekkora óta haláláig egészen molnár volt és elmondhatni róla, hogy ismerős és megbecsült volt minden malomban. Személyének, szavának tekintélye volt, megérdemelten. Senki nálánál jobban a molnárt megérteni nem tudta, mert végigcsinálta a malom­ipari munka minden nemét, tudta, mit lehet egy em­beri teljesítménytől várni, ezért megbecsülte dolgozó munkatársait s tudott a nyelvén beszélni minden rendű-rangú molnárnak. Gyakorlati kiképeztetése után elméleti tudását Németországban szerezte és az elsők közé tartozott, aki a molnármesterség tudományos képzettsége mellé (Dippoldiswalde) megszerezte az elektrotechnika is­mereteit is (Ilmenau). Kitűnő képzettsége korán biztos keresethez jut­tatta a külföldön s nem vándorlási hajlam vagy nyug­hatatlan vér hajtotta idegen országokba, hanem a tu­­dományszomj, iparának, szakmájának alapos ismeret­vágya. Ezért valóban alapos volt. Szakmáját nemzet­közi viszonylatban is kitűnően ismerte. Most van 25 éve, hogy külföldön jártamban elő­kelő, nagy malomépítő cég igazgatója kért meg, hogy olyan egyént ajánljak neki, aki egész molnár s e mel­lett szívósan kitartó, megbízható munkaerő, talpig becsületes legyen, akire exportüzleteiben rábízhatja magát. Én Schermannt ajánlottam, akinek előzőleg alapos kikérdezésen kellett volna átmennie és jel­lemző, hogy a kiválóan szakember-igazgató a fiatal Schermann mérnököt itt, Budapesten látta először, a beszélgetés előttem folyt le s nem tartott egy óránál tovább, közben — ránézve a kezére — e szavakkal al­kalmazta: „Schermann úr, rendben van, ön belép hozzánk, látom önben a szakembert s a gyakorlott molnárt, kezén még a kővágás nyomaival!“ És Schermann megfelelt ez állásában a legnehe­zebb, legkényesebb feladatoknak is, mint ahogy meg­felelt mindenhol, ahová őt sorsa vitte. És e sors, bár változatos, sohasem volt könnyű, noha pályája egyre emelkedő a Viktória-malomcsoport műszaki igazgatói állásáig, ahol 14 malom helyesen vezetett őrlésének óriási munkáját irányította biztos kézzel, teljes si­kerrel. Minden téren a munka legjavát adta, a világ­háborúban is kiváló teljesítményű katona mint harc­téri szolgálatban álló mérnök s csak nagy tartózko­dása, szerénysége az oka, hogy nem lett a vitézi rend tagjává. A kommunizmus alatt mint malommunkás — nem fontos, hogy mily beosztásban, mert sohasem külső­séget, címet nézett, hanem mindig a kötelesség telje­sítését vállalta — kereste meg a kenyerét s talán ő volt az egyetlen a művelt társadalomból a munkások közé beállott kenyérkeresők között, akire senki sem irigykedett s akit maguk között is szerettek a munká­sok, mert benne lelkes tanítómesterüket, odaadó táma­szukat látták. Nem csoda, hogy ott, ahol olyan vezető kellett, aki maga is molnár, Schermannra gondoltak. Erről én hivatottan tudok beszélni, így lett a kom­munizmus után a Victoria-beli állás előtt Bicske-Izsák- Devecser malmainak a vezetője is s meghonosítója a „vasárnapi molnáriskolá“-nak, amelyet egymaga tar­tott a munkásainak. Sajnos, az ő rendkívül változatos, értékes, tanul­ságos életrajza nem férvén egy kis nekrológ keretébe, erről most írni nem tudok.

Next