Molnárok Lapja, 1937 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-02 / 1. szám

4 MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1937. január 2. Újévi helyzetkép a magyar gabonatőzsdéről Az 1936—37-es gabonaévad eddigi legnevezetesebb eseménye, ami az egész üzletmenetben is éreztette hatását, hogy a búzaforgalom az új kampányban határidős üzlet, tehát árbiztosító instrumentum nélkül bonyolódott le. Július hónapjában az volt a gazdasági élet egyik legnagyobb szenzációja, hogy kormányrendelet jelent meg, amelynek értelmében a tőzsdetanács a határidős ügyletekre vonatkozó árjegyzést a gabonaneműek tekintetében csak a kereskedelmi miniszternek a földművelési miniszterrel egyetértőleg adott engedélyével nyithatja meg. A kormány azzal okolta meg ezt a rendelkezést, hogy az állomási búzaáraknak 40 fillérrel való emelése következtében az árbiztosítás a búza tekintetében megoldottnak tekinthető. Utalt ezenkívül arra is, hogy az új limitárak magukban foglalják azokat az előnyöket is, amelyeket a mindenkori értékesítési lehetőséget nyújthatnak és mert a spekulációs árhullámzások és értékesítés menetét veszélyeztethetik, a kormány helyesnek tartotta, ha a búzahatáridős üzletet nem engedélyezi. Határidő nélkül indult meg tehát az új kampányban a búza forgalma, jóllehet, a tőzsdetanács rendkívül érdekes felterjesztést intézett a rendelet után a kormányhoz. Ebben hangsúlyozta ugyanis, hogy a tőzsde autonómiája, amelynek integráns alkotórésze a határidőüzlet szabályozására vonatkozó jog, hét évtized alatt sértetlenül állott fenn, oly időkben is, amikor a határidőüzlet súlyos támadásoknak volt kitéve. Hogy tehát ennek ellenére a kormány a maga hatáskörébe vonta a határidőüzlet engedélyezését, holott a mezőgazdaság képviselői is a határidőüzlet mellett foglaltak állást, ezt a tőzsdetanács csak arra vezetheti vissza, hogy a kormány a gabonaértékesítés tekintetében a felelősséget osztatlanul maga kívánja viselni. A tőzsde újból megsürgette a határidőzletet, mert megtiltása nem zárja ki a spekuláció lehetőségét. Legfeljebb az következi be, hogy a szabályozott határidőpiac helyett egy szabályozatlan, minden ellenőrzés nélküli piac fog a mindenkori visznyokhoz alkalmazkodón érvényesülni. Hat hónap telt el az események óta s mint tudjuk, minden kérés hiábavaló volt. Sőt bekövetkezett az, amire hivatalos körökben aligha számítottak: a minimális árak csak közvetlen a termés után valtak érvényben, azután gyors tempóban emelkedtek az árak, úgyhogy az év végén már 5—5.50 P- vel magasabb volt. Márpedig a határidőüzletet elsősorban azért tiltották meg, hogy esetleges spekulációs műveletek ne hajtsák fel annyira a búza árát, hogy nehézségbe ütközzék a külföldre lekötött búzatételek megszerzése. Éppen ezért, illetve az 1936-os tapasztalatokra való utalással már most, az év végén újabb akció indult meg annak érdekében, hogy jövő évre idejében engedélyezzék a határidőüzletet. Ebben az esztendőben különben a búzatermés néhány százezer méter mázsával jobb volt, mint az előző évben. Körülbelül 23—24 millió között becsülik ma is a búzatermést, amelynek feleslegét viszont 7,8 millióra taksálják. Megállapítható, hogy ebből 1,5 millió méter mázsa ment, illetve megy Ausztriába. Olaszországba exportáltak már 1 milliót, további 1 milliót pedig a következő hónapokban fognak felvásárolni és leszállítani. Belgiumba 350.000 Mm ment, egyéb relációkba 250.000 Mm. Svájcba részben exportáltunk már, részben exportálni fogunk 1.5 millió Mm-át. Liszt, formájában ment Ausztriába és megy még talán ezután is, valamint a távoli nyugati államokba olyan mennyiség, amely kb. 600.000 Mm búzának felel meg. E számítás szerint tehát 6.5 millió Mm-át tenne ki az export, ha hozzászámítjuk a Hollandiába lekötött 300 ezer Mm-át is. Ezen az alapon pedig: 7 milló Mm búzafeleslegnél csak 500.000, 8 millió Mm feleslegnél 1.5 millió Mm lenne a még rendelkezésre álló búzaexportfelesleg. Hogy mikor és milyen mértékben fogják ezt a mennyiséget az országból kiszállítani, ez a kereskedelem vezető tényezőinek véleménye szerint elsősorban attól függ, mily mértékben sikerül tavasszal az elmaradt búzavetéseket pótolni és hogy ott, ahol már elvégezték a legfontosabb mezőgazdasági munkát, miként fognak a vetések áttelelni. Egyelőre a búzakínálat, úgy mint az utóbbi hetekben, az év végén is csekély és ez idézte elő, hogy ebben az évadban most decemberben érvényesültek a legmagasabb búzaárak. Ha ugyanis figyelembe vesszük a statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy a havi átlagár a búzánál januárban volt a legmagasabb: 18.18 pengő, a legolcsóbb júniusban: 14.53 P, míg most decemberben, részint a területcsökkenéssel megokolt kis kínálat következtében 20 és fél pengőn felüli árnívó is érvényesült, holott a malmok vásárlókedve inkább csak a kampány első felében volt kielégítő. Később ez a vételkedv is mindinkább redukálódott, főleg azzal kapcsolatban, hogy Ausztria felé a lisztátvételek nagyon vontatottak, aminek következtében az a hír, hogy Németország 500 vagyon lisztet vesz át tőlünk, csak átmenetileg gyakorolt hatást. Újév előtt azonban a külföldi nagy hosszra újból a decemberi legmagasabb árszintre emelkedtek a búzaárak. Újév előtt azonban a külföldi nagyhosszra újból a decemberi legmagasabb árszintre emelkedtek a búzaárak. A búzaüzlethez hasonlóan alakult a rozspiac is, amennyiben ha a búza ára az említett körülmények folytán, vagy a külföldi gabonapiacok szilárdságára való tekintettel — amire több ízben volt példa — emelkedett, akkor a rozsüzlet is szilárd irányzatot követett. Annál is inkább, mert az olasz és osztrák piac részéről gyakrabban mutatkozott kereslet a magyar rozs iránt, amelynek januárban 15.84, júliusban 11.41, novemberben 14.74 pengő volt a havi átlagára. Ugyancsak egyik rendkívül érdekes eseménye volt a piacnak, hogy helyenként a tengeri üzlet nagyobb méretű volt, mint a búzát- és rozsforgalom. Ennek leghelyesebb magyarázata az, hogy amíg 1935-ben csak 14 millió Mm volt a tengeritermés, ebben az évben 26 millió Mm-ot tett ki, vagyis a többlet 12 millió Mm. Ez idézte elő, hogy a januári 11,38 pengős havi tengeri átlagárral szemben a nyári hónapokban, amikor már nyilvánvaló volt a kitűnő tengeri termés, a januárival szemben A karácsonyi számban megjelent két cikk a tételes vámőrlés ellen. A régi mód szerint kiszolgáló vámmalmok védelmére fel kell emelnem szavamat az alábbiakban: Tőlem telhetőleg igyekezem vállalni azon vámmalmok védelmét, akik nem ismerik a „sparliszt" fogalmát, tisztességesen dolgoznak, természetben szedik a tájékoztatójuk szerinti vámot, vizet és koptatóport vissza nem mérnek, szóval becsülettel odaadják a vám levonásával mindazt, ami az én szerény felfogásom szerint is az őrletek jogos tulajdonát képezi. Tehát a cikkben olvasom, hogy a magamfajta vámmolnárt hatósági kényszerrel óhajtanak azok az urak az ő kedvük szerint őrlésre szorítani, ahol mindent lehet csinálni és így vissza lehet terelni oda a gazdát, ahol a lisztjéből vámolnak! Ez nagy tévedés! Kedves Uraim! Mi önöket sohasem kérdeztük, hogyan őrölnek, de ha vámőrlést akarnak folytatni, azt üzenjük: tessék a gazdát emberségesen kiszolgálni, akor nem kell hatósági kényszer, mert eljön az magától is cserélni. — Érdekesen van mindkét cikkben kifejezve, különösen Pörneczi úréban, hogy miként is lehet a vámot a tiszta fehér lisztből kivenni és miként lehet egyharmaddal többet keresni ? Tisztelettel kérdem az előttem nagyrabecsült két urat, ha minden vámmalom az ajánlott metódust választja, hová fogják eladni az a rengeteg sok elvont lisztet? (az elvont szóra nekem más kifejezésem van). Hát kérem, lenne olyanliszteladási düh, hogy annak levét az árrombolás miatt csak a vegyes őrlő és kereskedelmi malmok innák meg legelsősorban is. Tehát az én felfogásom szerint így festene ez a felajánlott paradicsomi élet. Én javaslom Pörneczi úrnak, hogy próbálja meg az ötven mázsás maltert 70%-ra kiőrleni és markolja ki az általa jelzett 400 kg nullást és a 150 kg 2-est. Ha ezen kiszolgálási móddal meg lesznek elégedve őrletei, köszönettel venném szíves tudósítását. Az ükapám is molnármester volt, nem malmos. Az én bölcsőm mellett is a malomkerék duruzsolta az altatót és 35 esztendős gyakorlattal rendelkezem, mégis a fentiek szerint azt látom, hogy mások jóval többet tudnak, kérem tehát, tanítsanak ki engem is erre, mert még a hátralévő éveimet tapasztalatok gyűjtésével akarom gyarapítani. Érdekesen naív az egész közlemény, mert az egyik sorban jelzik, hogy az őrlető érthetetlen módon kerüli a cserét, a másik sor pedig nyíltan megmondja a burkolt machinációt. Tehát — uraim — a dolog 2—3 pengővel alacsonyabb árnívó érvényesült, illetve fokozatosan csökkent a tengeri ára, úgyhogy novemberben már 9,51 volt a havi átlagár és ebben az árkeretben mozog decemberben is, holott már megvan minden valószínűsége annak, hogy a tengeri feleslegből a Futura útján kb. félmillió méter mázsa megy Németországba. Ezenkívül tárgyalások folynak Csehszlovákiával is, megjegyezvén, hogy mindkét országba kompenzációs alapon megy ki a tengeri. Közrejátszott persze a tengerinek gyakran lanyha irányzatában az is, hogy a prompt és a januári készáru iránti érdeklődés egy ideig olyan csekély, hogy a január-májusi árkülönbözet, amely más esztendőkben 1 pengő volt, decemberben már 2 pengőre emelkedett. A nagy búzahossz révén azonban januári szállításra a tengeri ára is elérte a 11 pengős árnívót. A takarmányárjánál és zaknál is voltak nagyobb árhullámzások. Az árpa januári havi átlagára 16.73 volt, a júliusi 11.03, a novemberi pedig 14.25, míg a zabnál januárban 17.57, augusztusban 13.30, novemberben pedig 16.48 volt a havi átlagár. Ármozgalmakban és eseményekben tehát nem volt hiány az 1936—37-es gabonaévad első felében, fontos lenne azonban a búzahatáridőüzlet beállítása, mert csak ebben az esetben lehet egészségesebb áralakulás a piacon. Rácz Géza, a Molnárok Lapja tőzsdei munkatársa roppant egyszerű: senki fia soha bele nem egyezik, hogy szemes vámolás leple alatt őrleményének sikérdús lisztjét tartsák vissza munkadíj fejében, de abba sem, hogy a többkiaknázás meséjével (amit maguknak tartanak meg) agyonvizezzék a kiszolgáltatott anyagot. Sok helyen már annyira megy a szentelés, hogy a lisztek 30%-a megdohosodik a gazdák kamráiban. Hogy az őröltetők a mi táborunkban maradjanak, kénytelenek vagyunk mi, régi vámmolnárok is a kilátásba helyezett cserekényszer ellen felvenni a harcot, mert azt hiszem, van még annyi szabadsága a szántó-vető embernek, hogy gabonáját, amiért verejtékezett, a saját akarata szerint őrölhesse. De a felvilágosító propagandától sem fogunk irtózni, ha annak szükségét látjuk, mert nem kell egyéb, csak az őrlőszobákban ezen két cikket kifüggeszteni a többi magától jön! A végszükségben pedig — ha kell — mi is a Mezőgazdasági Kamarákhoz fogunk fordulni védelemért, mert az a kívánságunk: hagyjanak meg bennünket a kisgazdák molnárainak, a nav lisztgyárak pedig folytassák az ő foglalkozásuké. Nagyon szomorú üzleti fogás az, ha az ürletőnek az ajánlott recept szerint maszlagolni kell a tételenkénti őrlést és ezzel kimeríteni a tiszteségtelen verseny fogalmát, mert a puska (ha a másik malom feljelentést tesz) visszafelé is elsülhet! Ezek után kérdem: mi a mi bűnünk? Az, hogy egészséges liszteket és pormentes korpátolunk a gazdának? Vagy tán az, hogy nem vizezünk (pardon: kondicionálunk) és iparlisztekkel nem házalunk? Nagyon jól tudjuk, mit lehet keresni a csével, de azzal is tisztában vagyunk, ha egy kétségéis malom cserére tér át, akkor még a munka megaporodásáért 3 személyt beállíthat, akik között egy könyvtudósnak is lenni kell. No meg aztán úgy fr-figyre egy-két emelet felhúzása a malomra és a beállítandó forgótőkének is van valami kamata. Hmindezt számításba vesszük, ott leszünk, ahol mádi atyafi. Én nem karok ünneprontó lenni, csinálja mindenki a maga meggyőződése szerint és ezenl ünnepélyesen ezt a nagy cserüzletet átengedje azon kikötéssel, hogy a hibát ne mi rajtunk, hane máshol keressék! Vámmolnár voltam egész életemben, az is maradok és nem az utolsók között. Csuvároz mienki, de én nem. Annyiért őrlök, mint a többi, tehát csójános sem vagyok, mert velem közös kenyv is meg lehet lenni. — Máshol van itt a baj okán vagyunk és rajtunk van a széthúzás átka. Mcsak a 18 órás munkahét van hátra, aztán bemezünk az egyenesben ... írásom befejeztével senkit bántani nem akit és nem általánosítok, csak az új esztendőre az a vánságom, hogy legyünk egymással békességbe több megértéssel, mert a szaklapnak sem a vitatás a kenyere, hanem a komoly tanítás és felvillítások. (Zalaszentiván) Cságolyenc Hagyjuk békében a visszalentéses vámmalmokat! „Novorex bőrszíj ■ tökéletes hajtószíj, nagy szakító szilárdságú, majdnem nyúlásmentes, hajlékony, víz- és hóálló, olcsó, minden meghajtáshoz alkalmas. Egyéb gépszijak. Varró és kötöszíjak. „Krauszöl” folyékony szilkenőcs, csúszás ellen. Krausz József Fia Képi Képszijgyár.Varrali Somokomeeye Indhull, Alapítva 1850. Képviselet és lerakat ZOLTÁN ZSIGMOND Budapest, V., Hlotild-u. 14/6 Telefon : 1-193-74 Mindennemű egyéb malomüzemi cikkek jutányos beszerzési forrása. BRITANNIA BUDAPEST, TI. TERÉZ KÖRÉTT. Elsőrendű családi szálló, minden modern kényelmel Minden délután es este te Látványos magyaros su /ZONDY /OROZ nlmod... REBHRE