Molnárok Lapja, 1938 (45. évfolyam, 1-50. szám)

1938-01-01 / 1. szám

ő indult meg, amelynek első felszólalója Hoyos Miksa gróf ,titkos tanácsos, a Mezőgazdasági Kamara volt elnöke volt, aki érdekes körül­ménynek tartja, ho­zt ezt a mezőgazdaságra nézve annyira, nagyfontosságú kérdést éppen a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének nagy tanácstermében vitatják meg legelőször. A magyar agrártársadalom nevében köszö­netet mond a Magyar Racionalizálási Bizott­ságnak azért, hogy ez igazán időszerű, fontos és érdekes kérdés felett vitaestélyt rendez és is módot ad arra, hogy az agrártársadalom kiváló képviselői a kérdést szakszerűen, min­den oldalról megvitassák. Köszönetet mond az előadónak is, mert érdekes vonatkozásban állí­totta be ezt a kérdést és figyelemreméltó ja­vaslatot terjesztett elő. Ezután a példák soro­zatát sorolta fel, rámutat sertéstenyésztésünk, tengeri-, szőlő-, gyümölcstermelésünk számos visszásságára és kiemelte azt, hogy a raciona­lizálásnak nem is szabadna megállani egy or­szág határainál, hanem át kellene törni az autarkia kínai falait. Mert akkor nem termel­nének Ausztriában ezer méter magasságban rozsot állami támogatással. A vitát december 14-én délután 6 órakor folytatták, amikor Teleki Mihály gróf és Lo­­sonczy István országgyűlési képviselők, a Ti­szántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, Ereky Károly, Elek István dr. nagybirtokos, Kelemen Im­kre dr., a gödöllői koronauradalom igazga­tója, Szabó Lajos, a Duna-Tiszaközi Mezőgaz­dasági Kamara igazgatója, Reichenbach Béla egyetemi ny. r. tanár stb. szóltak hozzá. Napraforgó-termelésünk fokozatosan terjed főleg a tiszántúli megyékben, de a napraforgómag felhasználá­sának egyéb területen való növekedésével a Duna-Tisza közéről átment a Dunántúlra is. Mint malmi mellékág öt évtizedes múltra te­kinthet vissza és mindenütt kifizette magát, ahol az illető olajmalmok gondoskodtak a ve­tőmagnak megbecsüléséről és annak időnkint való felújításáról. Mauritz Ottó mérnök, nyír­egyházai gépgyáros kiszámította azt, hogy ka­­tasztrális holdankint a burgonyatermelés 30 P-t hoz tisztán, míg a napraforgó 110 P-t jö­vedelmez. Ezenkívül még a kórót is adja, ami jó tüzelőszer és akkor a fában szegény vidé­keknek nem kell elégetni a trágyát tüzelőnek. Természetesen időnként gondoskodni kell a napraforgó által elvont ásványi anyagok pót­lásáról így főleg a káliról. Ha közben pillan­gós virágunkat vetnek, akkor a nitrogén-pót­­lás ezen a réven történik. Kenderiparunk nagyon lassú haladást mutat fel, mert az 1927—1936 köz­ben 4300 orsóról 7080 orsóra emelkedett. A ken­derrel bevetett terület 1928-ban 13092 kat.­hol­dat tett ki 269000 Mm termeléssel. Ez a meny­­nyiség 1930-ban érte el a legmagasabb határt, míg 1937-ben fokozatos kiesés következtében az utóbbi 6 évben a termésmennyiség leesett 242.000 Mm-ra. A kendertermelés szoros össze­függésben áll a malomiparral, amennyiben a kóró megtörése és megtisztítása esetleg a to­vábbi feldolgozás is a malmok mellékágát ké­pezi. Németországban a kendertermelés az utób­bi öt esztendőben annak harmincszorosára emelkedett, hogy így függetlenítse magát az ország a rost és olajmag tekintetében a kül­földtől. Gabonaexportunk Dr. vitéz Pap László, a ------------„ _ ----,, m. kir. Statisztikai Hi-1937 első 9 havában, vatal kiadásában meg­jelenő Szemlében (11. szám) összes külkereskedelmi forgalmunkat ismerteti, ahol ezt írja: Az első félévben az előző évi ,jó termésből származó szántóföldi termékek (főként a búza, rozs és tengeri) bőséges exportja mellett, ami az előző évi eredményekkel szemben megduz­­zasztotta a kivitelünk értékét és a nagy aktív egyenleget létrehozta. A vágó- és igásállatok, valamint állati termékek kivitele —­ minthogy kereskedelmi partnereinknek a magyar piac áralakulása nem volt megfelelő — erősen visz­­szaesett. A 3. negyedévben viszont éppen ez utóbbi agrárcikkek előretörése tette elviselhe­tővé azokat a súlyos kieséseket, amelyek ki­vitelünket a szántóföldi termékek kedvezőtlen terméseredményei következtében sújtották. Ily módon érthető, hogy búzakivitelünk össz­értéke a háromnegyed évben csak 6,2 millió pengővel volt alacsonyabb az 1936. évinél, ho­lott a 3. negyedévben 27,1 millió pengő ennél az egyetlen cikknél a visszaesés. Az első fél­évi kedvezőtlen kiviteli eredményei csökken­tették ezt a nagymértékű kiesést az említett 6.2 millió pengőre. A rozsnál mutatkozó 15.4 milliós, a tengerinél előállott 12.2 milliós több­let túlnyomó része szintén az első félévben ke­letkezett, a 3. negyedév a kivitt rozs értékét már csak 1 millió pengővel, a tengeriét 2,4 millió pengővel emelte­ rozva. Itt megemlítjük azt, hogy kismalmi (paraszt) pogácsa alatt olyan értendő, amely­nek nyers zsírtartalma 14—20%, félparasztpo­­gácsa az, amelynek nyers zsírtartalma 9—14% és nagyipari (gyári) pogácsa az, amelynek zsírtartalma 6—9% között van. Fontos pont a 8. §, hogy a vevő értékesebb áru szállítása esetén nem kötelezhető a térítés megfizetésére. A mintavétel külön fejezetben van szabályozva. Ha az eladó az egyik minta vegyelemzésével nincs megelégedve, követel­heti, hogy a második minta egy általa megne­vezendő másik állami vagy nyilvános vegy­­kísérleti állomáson elemzés útján megvizsgál­tassák. A minőségi kifogásokra és a mintavé­telre vonatkozó szabályok a körlevél hátlap­ján kötelezőleg felveendő. A SZÓIIOSZI Kínában és Japánban az északi vi­­----------------- délieken a szójabab lisztjét és ola­ját használják fel a táplálkozás 30 és 50 százalék ere­jéig. Ez átterjedt Amerikára és az európai államok közül a sűrűn lakott Belgiumra és Németországra. Néhány magyar orvos és szociálpolitikus nagyon javasolja a szójabab hazai termesztését és a szója­­liszt felhasználását. Néhány év előtt egyik buda­pesti malom foglalkozott a szójaliszt előállításával, azonban abba kellett hagynia, mert a vele való fog­lalkozás csak ráfizetéssel járt. A főváros szociálpolitikai szakbizottsága dec. hó 22-én tartott ülésén Schuller alpolgármester beszá­molt arról, hogy a főváros 5 inségkonyháján a szó­jaliszt bevált. Hüttl Károly szerint a József-fiúárva­­házban, a főváros diétás éttermében és a Szent Imre-kollégiumban kellene kipróbálni a szójalisztet és azután döntsenek az orvosok. Gaál Benő kifogá­solta a szójalisztet, végül a többség úgy döntött, hogy az inségkonyhákon felhasználják. Amikor ezt a tényt megemlítjük, nem hallgathat­juk el,, aggodalmainkat, amely abban csúcsosodik ki, hogy egy idegen származású és a magyar gyomor által nehezen felvett táplálék újra csak azt fogja eredményezni, hogy a gabonalisztfogyasztás újra csökkenve a magyar malomipar munkalehetőségei is megfogyjanak. A paprikaértékesítés szó 16 7720/1927 m. e. szá­---------------------------------- mú. rendelet megjelent és szabályozásáról ez módosítja az eddig érvényes 4650/1936 M. E. számú rendeletet. A négy §-ból álló új rendelet a földmivelésügyi minisztert hatalmazza fel arra, hogy a szegedi és kalocsai paprikaszövetkezetektől átvett készleteket a paprikanagykereskedőkből álló egye­sülés részére átadja. Ez az egyesülés kötelezettséget vállal arra, hogy gazdasági évenként legalább 170 vagyon (1700 tonna) különböző minőségű paprika­őrleményt átvesz és a belföldön értékesíti. A ván­­dor-paprikaárusok egyenkint és évenkint 700 kg el­­árusítására kapnak engedélyt. A kihágás miatt jog­erősen elitélt paprikanagykereskedőt vagy vándor­­paprikaárust törlik az egyesülésből.­­ A rendelet 1937. évi december 26-án hatályba lépett. A 33-as bizottság csak utóbb hagyta jóvá. A fehérlisztek ellen Még 1936 augusztus 7-én a szaklap 200 példányban szétküldött egy kérdőívet (zárt levél kíséretében) amelyben rámutatott arra, hogy egy miskolci orvos, dr. Halász Henrik úgy a budapesti „Jó egészség“ cí­mű lapban, valamint a Pesti Naplóban cik­keket tesz közzé, amelyben ugyanúgy, mint az Amerikában és Angliában régen lezaj­lott kenyérh­áborúságban, állást foglal a fe­hér lisztek ellen, mert állítólag azokban nincsenek meg azok a fontos ásványi anya­gok, amelyek pl. a fogképződéshez szüksé­gesek és a műmalmi kidolgozás elértéktele­níti a gabonát, amikor a héjától megfosztja. Ugyanekkor megkü­ldötte a fehérlisztek elleni nyomtatott kirohanást annak a 200 érdekeltnek, akiktől választ kért. A terve­zett kenyérpropaganda első lépésének te­kintette a szaklap ezen támadás visszaveré­sét, amelyet a malomipar nem nézhet to­­vább tétlenül, mert a közzétett cikkek el­avult érvelése dacára is bizonyára hívőkre talál. Ez volt a levél végén: Ne tessék le­kicsinyelni a fehérliszt elleni támadásokat, mert ezeknek hatásai naponta észlelhetők a társaságban is. A lisztfogyasztás csökkenése ellen min­den eszközt meg kellene kísérelni. Hogy azonban mind a 200 címzett egyértelműleg úgy találta, hogy ezideig még nem érkezett el annak ideje, ez abból is kiviláglik, hogy egyetlenegy válasz sem érkezett be. Meg kell jegyeznünk, hogy a kétszáz levél mal­mokhoz, malomigazgatókhoz, sütőkhöz, lisztkereskedőkhöz és kény­ér­gyárakhoz in­tézteti. A hazai érdekeltek — meg kell ál­lapítani — nem tartják időszerűnek a meg­mozdulást. Ha a hazai lisztfogyasztást csak 10 százalékkal lehetne nagy általános­ságban emelni, akkor nem kellene szabá­lyozni vagy szabályozni akarni a gabona­­neműek vetésterületének nagyságát és ami a fő, a hazai lakosság jobban táplálkozna. A nyersolaj és a kincstári Jutassy Ödön, a ------------­-----------­---------------Molnárok Lapja haszonrészesedés, szerkesztője a ben­zin árleszállítása érdekében először 1899 nov. 9-én vezetett egy küldöttséget Hegedűs Sándor akkori keresk. miniszter elé és az átnyújtott emlékiratnak egy héten belül eredménye volt. Másodszor 1906 januárban járt eredménnyel az akció. Ez bátorította arra, hogy Bod János pénzügymi­niszternek 114.832. sz., 1926. okt. 23-án kiadott rendeletével szemben (amely adómentességet adott az ásványolajtermékeknek és a kincs­tári részesedést is törölte, de csak a mezőgaz­dasági célokra használt motoroknál) állást foglaljon, ami azonban abbamaradt, mert ak­kor a kormánynak erre a segédforrásra múl­hatatlanul szüksége volt. Ma — a megjavult közgazdasági helyzet folytán — kilátás lehet arra, hogy a mezőgazdaság kiegészítő részét képező malomipar részére is elengedtessék a kincstári haszonrészesedés. Ezen egyoldalú és igazságtalan kedvezmény érdekében akciót kell indítani és akkor a vonatkozó emlékirat benyújtása egy hónapon belül megtörténhet. Ennek a megmozdulásnak támogatására fel­kérendők a kereskedelmi és iparkamarák, a GyOSz, Orsz. Iparegyesület, valamint az ipar és kereskedelem többi érdekképviselete. A magyar mezőgazdaság A Magyar Raciona­----­-----------------------------lizálási Bizottság elő­racionalizálása adássorozatában Mah­comes Béla báró, a földművelésügyi minisztérium sajtóelőadója a magyar mezőgazdaság racionalizálásának leg­égetőbb kérdéseiről tartott előadást. Az elő­adáson Szabó Gusztáv dr., a Műegyetem pro­­rektora, a mezőgazdasági szakosztály elnöke elnökölt, aki megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy Magyarország, mint kis ország, nem zárkózhatik el a nagy világáramlatok hatása alól és nekünk foglalkoznunk kell a mezőgazda­ság racionalizálásával is. A nemzetközi racio­nalizálási kongresszusok a mezőgazdaság ra­cionalizálásával is behatóan foglalkoznak. Ez­zel tudunk a magyar mezőgazdasági munkás­ság sorsán javítani és ez a nemzetnek is meg­erősödését jelenti. Mah­omes Béla báró előadta, hogy a racio­nalizálás a mezőgazdaságban nemcsak mecha­­nizálás, hanem munkaszervezési, termeléstech­­nikai és értékesítési okszerűsítés is és téves felfogás az, hogy a mezőgazdaságban a racio­nalizálás csökkenti a munkaalkalmakat, mert rendszerint éppen az ellenkezője áll fenn. A mezőgazdaság helyes irányú racionalizálása a termelési költséget csökkenteni és így lehető­vé válik a mezőgazdasági munkabérek emelése és a mezőgazdaságban foglalkozó társadalmi rétegek szociális helyzetének javítása. Kiemelte, hogy a helyes gazdaságpolitika megköveteli a mezőgazdaság és ipar egyensú­lyát, amelyet azzal is elősegítünk, hogy a ra­cionalizálást most már a mezőgazdaságban is egységes terv alapján elkezdjük, miután az iparban ennek végrehajtása aránylag már ma­gas fokra emelkedett. Ebből a célból különös súlyt helyez ama mezőgazdasági nyersanyagok­nak a termelésére, amelyek közvetlen ipari fel­dolgozás tárgyát alkotják és még inkább súlyt kell helyeznünk mezőgazdasági iparunk fej­lesztésére. Egyik legfontosabb feladat a kisbirtok hoza­mának emelése, a növénytermelés és állatte­nyésztés közötti szoros összhang létrehozása, a mezőgazdasági termelés vásárlóerejének növe­lése, a kereslethez való okszerű alkalmazko­dás és éppen ezért, de gazdaságossági szem­­pontból is több fehérjetartalmú növény terme­lése. Végül azt javasolta, hogy az agrárszak­értők bevonásával a mezőgazdaság számára részletes racionalizálási terv dolgoztassák ki, mert csak ilyen egységes és m­indent átfogó tervezet alapján lehet a mezőgazdaság racio­nalizálását helyesen végrehajtani. A natív tetszéssel fogadott előadás után vita M a lom­­el vonóhevederek szállító hevederek, géphajtókötelek, végtelenül szövött géphajtószíjeik pamutból és teveszőrből minden méretben és szélességben HELLE ANTAL, cégtulajd.: SCHRENK MÁTYÁS hovadárszövő-, kondor- és sodronykötélgyér RÁKOSPALOTA, BOCSKAY­ UTCA 124 MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1938 január 1. Modern malomberendezések építését, meglévők átszerelését külön­leges diagrammok szerint végezzük. A régi WÖRNER-gyár volt főmérnökének vezetése mellett, a legmagasabb kiaknázást és minőséget garantáljuk. Malom­hengerek csiszolása, szakszerű rovátkolása. Fa- és csutkatü­zelésű gázgenerátoraink stabil motorokhoz, Diesel­­motorok átalakítása, malmoknál és villanytelepeknél nagy megtakarítást eredményeznek. SZILÁGYI ÉS DISKANT MISKOLC motor­­gépgyár, és malomépítészete KENDER- ÉS LEN­­KIKÉSZÍTŐ­ GÉPEK Törőgépek — Tilológépek — Kóckázógépek a legmodernebb kivitelben. Bármily nagyságban. ORENSTEIN ÉS KOPPEL magyar r.-­ BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 31. SZÁM.

Next