Mosó- és Tisztítótechnika, 1937 (4. évfolyam, 1-9. szám)

1937-02-01 / 1. szám

Mosó- és Festő­technika tatlan mész hozzáadásával fokozni. Az atti­kaiak ezt a lúgot „litrumnak” nevezték. Ér­dekes, hogy az így nyert lúgot mosdásra ugyan felhasználták, de fehérneműek mosá­sára nem. A mosdáshoz a lúgon kívül még korpát, homokot és porrátört homokkövet alkalmaz­tak. Ezekkel addig dörzsölték a testet, amíg a pórusokban lerakodott piszok és zsír eltűnt. Miután előbb a testet olajjal jól bedörzsöl­ték, az úgynevezett „saber”-rel leszedték a piszkot. Lysipposnak egy szobrán láthatunk ilyen tisztálkodáshoz használt eszközöket. Közbevetőleg meg kell mondanunk, hogy az ókor e téren lényegesen haladottabb álla­potot képviselt, mint a középkor, aminek egyik oka talán az volt, hogy a mai kultúra bölcsőjének, Görögországnak, Kisázsiának és Itáliának éghajlata szellősebb öltözködést en­gedett meg és sokhelyt fedetlen testű emberek fokozottabb gondot fordítottak a ruházat ál­tal alig takart test tisztaságára. A régi görögök a ruhaneműt tiszta víz­zel mosták. Homérosz Odisszeájának 6-ik könyvében olvashatjuk, hogy Nausikant, a fiatal királyleányt édesanyja mosni küldi a tengeröbölhöz és felszereli a szükséges eszkö­zökkel. Kapott kenőolajat arany üvegcsészé­ben, erősítő bort, de szappanról, vagy más hasonló szerről szó sincs. Mint egyetlen me­­chnikai segédeszközt, folyami, vagy tengeri homokot szórtak a ruhaneműre és ez a fi­nom homok szabadította meg a ruhát a szennytől és piszoktól. A ruhamosásnak ez a módja Afrika egyes részein még ma is álta­lános. Mint az Odiszeából és más művekből is tudjuk, a régi görögöknél a mosás fontos, sőt szinte azt mondhatjuk, ünnepi aktus volt, amellyel királykisasszonyok éppúgy foglal­koztak, mint közrendű lányok. A fiatal höl­gyek rendszerint csapatostól vonultak ki a nagymosásra, munkájukat énekelve, terefe­rélve végezték, végül pedig a folyóban üdítő fürdőt vettek. Erre a célra szolgált a kenő­olaj is, amelyet Nausikaa királykisasszony az édesanyjától kapott. AZ ELSŐ MOSODÁK. A régi rómaiak fokozott gondot fordítot­tak a test tisztaságára, erre vallanak azok a pompás fürdők is, amelyeknek romjait úgy­szólván minden római településen megtalál­juk. A tisztaságra való törekvés természete­sen a ruházatra is kiterjedt. A régi Rómában mosáshoz úgynevezett walkerföldet használ­tak, amely részben mint mosó, fehérítő, más­részt mind oldóanyag hatott. (Általában még ma is kénytelenek vagyunk néha visszatérni ehhez az elavult módszerhez. A háború ide­jén amikor a zsírszegénység erősen éreztette hatását, olyan pótszappanok kerültek forga­lomba, amelyek nagyrészt kaolinból álltak, igen kevés szappannal keverve. Oroszország­ban állítólag ma sem készül 40—45%-nál nagyobb zsírtartalmú szappan, csupán zsír­­savszegény mosópor és szappan készül, amit kaolinnal, márgával, súlypáttal és ehhez ha­sonló pótanyagokkal töltenek.) De egyelőre maradjunk a rómaiaknál. Különböző szerzőktől tudjuk, hogy a szeré­nyebb nép a mosásba került ruhát márgával, vagy fehér agyaggal dörzsölte. Ugyancsak olvastuk, hogy a szöveteket képezték, ami tu­lajdonképen az első fehérítő eljárásnak felelt meg. Ez úgy történt, hogy a ruhaneműt vesz­­szőből font állványra aggatták fel és alatta ként égettek. EGY GUSZTUSTALAN IGAZSÁG. Egy másik római módszerről az idősebb Plinius emlékszik meg. Ennél a ruhaneműt előbb száraz földdel dörzsölték, azután ké­nezték, végül esmoliai földdel öblítették. De a mosoda, mint ipar és pedig nem is a legizlésesebb ipar, igen sajátságos körül­mények közt született meg a régi Rómában. A ruhatisztítás legelterjedtebb módja ugyan­is ebben az időben az erjedt urinában való mosás volt. Ezt a munkát az úgynevezett ful­­lonok végezték ,akiknek joguk volt minden uccasarkon agyagkorsókat elhelyezni, ame­lyekben állati és emberi urinát gyűjtöttek össze. Ne terjeszkedjünk ki ennek a nem éppen szerencsés módszernek kémiai vizsgálatára, elégedjünk meg azzal, hogy a fullonok ipa­rának igen kellemetlen illata volt, miért is később nem volt szabad a város falain belül dolgozniok. De ez persze nem akadályozta meg a dadogó Claudius császárt, hogy a ful­lonok agyagkorsóit megadóztassa. És ez a furcsa adó egyben alkalmat adott neki ama híres szállóige megteremtése „pecunia non elet”, vagyis ..a pénznek nincs szaga”. Mint a későbbiek során látni fogjuk, az emberi tisztaság különös utakon tévelygő út­törőinek sorsa, a középkorban refrénszerűen visszatért. 7. oldal: TRICH LORATHYLEN röviden „Tri” Nem égő és nem robbanó­ vegytisztítószer. " Szebben tisztít, mint a benzin! Állandóan raktárról kapható. SIMM­ & KUPFERSCHMIDT cégnél Budapest, VI., Andrássy­ út 27. sz. Telefon: 1-244-52. v. 1-213-3®. a Carbidwerk Deutsch-Matrei A. G. Brückl-Wien és a Bosniche Eleklricitéts A. G. Jajce vezérképviselöi

Next