A Műiparos, 1916 (3. évfolyam, 2-12. szám)
1916-02-01 / 2. szám
24. oldal. Vázsonyi a drágaságról. Vázsonyi Vilmos dr. a képviselőház február 5-iki ülésén nagy és szakszerű beszédet mondott a rettenetes drágaságról és annak okáról. Vázsonyi ezúttal sem nélkülözte a nála megszokott nagy szaktudást, meggyőző erőt és hatalmas szónoki lendületet. Sajnos nem közölhetjük le teljes terjedelmében Vázsonyi gyönyörű beszédét. Csak két részét adjuk: a drágaság tényét és annak okait. (A drágaság okai.) A háború abnormis drágaságával kívánok foglalkozni. A normális háborús drágaság nagyon egyszerűen áll elő. Megbomlik a rend; a háborúban a termelés csökken hisz a termelőkezek száma apad, a fogyasztás ellenben növekszik. Növekszik a hadsereg fogyasztása által, mert szociális szempontból mélyen elszomorító jelenség, hogy azáltal hogy a hadsereg a tagjait, mint valami sajátszerű kommunista társadalom, ellátja mindennel a világon, kiderül az, hogy lakosságunk nagy része a békében mily roszszul táplálkozik és él. Ez a tényező tehát kétségtelenül előidézi a drágaságot. Előidézte továbbá az a kapkodás is, a háború elején, melyre már többen rámutattak, amely a hadsereg ellátása körül mutatkozott. S ezt a mi civil kormányzatunk javára kell írni. Mert a helyzet az volt, hogy míg Németországban a hadsereg mint ármérséklő tényező szerepelt kettős irányban, beszerzéseinél és intézkedéseinél, addig nálunk a hadsereg az ő intézkedéseivel nem volt ármérséklő tényező, beszerzéseivel pedig árdrágító volt. Az unalomig ismételt közkeletű adat, hogy Németországnak a hadsereg céljaira való beszerzési központja az első csonka év alatt 647 millió márkát forgalmazott, ennyi értékű élelmicikket szállított a hadseregnek. Ez a központ nem nyerészkedésre alakult: akik intézésben résztvettek, minden tiszteletdij nélkül, mint nobile officiumot gyakorolták tisztségüket s a vállalat ez óriási szállítása rezsi-költségben 67.000 márkába került. Ehhez nem kell semmi kommentár. Hadseregünknek közismert beszerzési viszonyai mindenesetre hogy védői nyelven szóltak — lényeges enyhítő körülményül szolgálnak s ezeket kívánom előbb felsorolni, mielőtt a tulajdonképeni kritikára rátérnék. Tisztelt képviselőtársaim csak általánosságban ismerik e dolgokat. De aki beletekintett egyes bűnpörökbe, melyek a hadseregszállításokra vonatkoznak, elképedve látja, azt a határtalan könynyelmüséget, mellyel az intendatura ez ügyekben eljárt. Itt van pl. a sokat emlegetett szegedi ügy, ahol egy kétcsillagos Officialra húsz milliót meghaladó összeget bíztak. Ennyi összegre rugó megrendelhetést csinálhatott tetszése és akarata szerint ez a férfiú, kinek neve a cenzúra szerint szent és sérthetetlen, mert hiszen nem engedték kinyomatni. Nem kivételes esetet ragadtam ki, hogy jellemezzem e könnyelműséget, ez volt az általános rendszer. Egészen subaltern emberekre bíztak rá óriási feladatokat, kik ezekkel szemben először elvesztették fejüket, később elvesztették becsületüket. A hadseregnek működése mindenesetre lényegesen befolyásolta általános viszonyainkat is és ebből természetesen le is kell vonni a következtetéseket. Mert szemben azokkal, kik nagy elégületlenségükben a drágaság kérdésében azt mondták, legyen katonai kormányzat, majd az segíteni fog, bátor vagyok kijelenteni, hogy egyáltalán nem tudom belátni, hogy a közélelmezés és a hadsereg beszerzéseinek kérdése miért katonai feladat? Ez civil feladat és az kellene, hogy legyen a háborúban is. Midőn fel kívánom sorolni mindazt, ami a beállott bajokban a kormány mentségére szolgál, még fel kell hoznom a háború első hónapjaira nézve az új feladatok nagyságát és ellentétességét. Ha maga a katonaságnak az a része amely háborút még nem közérdekű kérdésben minden felszólalásnak, véleménynek helyet adunk. Mindenki munkatársunk, mindenki irhat ipari szakmai és ipari közgazdasági kérdésekről. Mindennemű felvilágosítással és tanácscsal díjmentesen szolgál a szerkesztőség. A MŰIPAROS egyéni érdekét a köz érdekének alárendelve. Ha szembeállítjuk ezt a sajnálatos tényt azokkal a bámulatos eredményekkel, amelyeket a munkások szervezkedése különösen az utóbbi két évtizedben nálunk is produkált, akkor igazság szerint meg kell állapítanunk, hogy az önálló iparosok szervezkedése messze mögötte maradt erejében és eredményeiben a munkások organizációjának. Az 1872. óta időközönként megtartott országos ipargyűléseken ismételten történtek kísérletek a kézműiparosság országos organizálására egy-egy akció érdekében. Megállapítja az előadó, hogy ezek a kísérletek nagyrészt meddők maradtak. Az iparosgyűlések programmja időről-időre szegényesebb lett, alig állott egyébből, mint régi, szinte sablonná vált panaszoknak és kívánságoknak a megismétléséből. Közben pedig múlt az idő, a fel nem tartóztatható haladás elavulttá tette az iparosmozgalmak régi romantikáját. Ezeknek a romantikus időknek a régi követelései, a képesítés szigorítása, a vásárügy, a fegyencipar stb. stb. mind idejüket múlták. Ma a kenyérkérdés áll előtérben a maga kegyetlen sürgősségével. A kenyérkérdés, és minden, ami ezzel egybefügg. A régi követeléseket alapos revízió alá kell venni. Azt kell követelni a kisiparosságnak, ami közvetlenül érdekli az egész iparososztály egyetemét. Ezen a téren igen sok a kívánnivaló, tág és szép tere nyílik az iparosszervezkedésnek. Minden ipartörvénynél, minden képesítésnél, minden vásárügynél, fegyenciparnál és a régi idők egyéb elavult jelszavainál fontosabb ma az iparosságra nézve a közszállítások ügye, az igazságos, demokratikus adópolitika, jó és becsületes gazdasági szellemtől áthatott közigazgatás, a jó és olcsó közlekedés, a munkaalkalmak gyarapítása, a közszállítások ügyének kielégítő rendezésével és minden egyéb lehető módon és ezeken kívül nincs a szociális fejlődésnek az a kérdése, amely ne vágna bele az iparnak az eleven húsába. Ezeknek a kérdéseknek az ipar szempontjából való megoldása érdekében kell az iparosságnak törekednie az eddiginél erősebb szervezkedésre, aminek alapfeltétele az osztály öntudatnak a kézművesiparosságban való felébresztése és ébrentartása. A demokratikus fejlődés életszükséglete a modern magyar iparosságnak és a demokratikus fejlődésnek a megújhodó, az újjászületendő modern Magyarországnak egyik legfontosabb tényezője lehet az erősen, céltudatosan organizált osztály tudatos, jogot és munkát követelő, haladni akaró magyar kézműiparosság. --------------MDI 34------------- 2. szám.