Műszaki Élet, 1955. július-december (10. évfolyam, 13-24. szám)

1955-07-05 / 13. szám

A magyar műszaki értelmiség forradalmi múltjából* Hevesi Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Az 1918. januári nagy általános sztrájk erősza­kos leverése után, az ezt követő letartóztatások és tömeges katonai rendszabályozások segítségével a kormánynak és a szociáldemokrata pártnak sike­rült egy időre a munkásság és a különböző kispol­gári dolgozó réteg elégületlenségének nyílt meg­nyilatkozását visszafojtani. Az IKTOSZ feloszla­tása és vezető tagjai egy részének letartóztatása különösen súlyos csapást jelentett a Gyárközi Bi­zottságra, amely elvesztette azt a legális talajt, környezetet és apparátust is, amely eddig lehetővé tette az üzemekkel és a dolgozók széles rétegeivel való közvetlen kapcsolatait. A Bizottság mint ilyen, egy ideig meg is szűnt, s megmaradt tagjai csak később, néhány hónap múlva kezdték meg­kísérelni előbbi tevékenységük folytatását és az üzemekkel való régi szervezett kapcsolatuk újbóli kiépítését.** Az 1918 május elsejei óriási tüntetés, amely Bu­dapest egész munkásságát megmozgatta, lobban­­totta fel újra az elkeseredés elfojtott lángját, ami azután egyre gyakoribb és nyíltabb kitörésekhez vezetett. Szaporodtak és növekedtek az egyformán gazdasági és politikai jellegű sztrájkok; a legkisebb gazdasági követelményeket is békét, demokráciát, a kizsákmányolás felszámolását sürgető forra­dalmi jelszavakkal kapcsolták össze. A Gyárközi Bizottság megmaradt és továbbra is összetartó ré­sze lényegében az összes jelentősebb, eddig többé­­kevésbé külön működő illegális csoportosulások­kal sokkal szorosabb kapcsolatba került, és velük együttesen igyekezett a munkásság mozgalmaiba bekapcsolódni, s egyben a háborúellenes aktív agi­­tációt és propagandát is erősíteni. A sajtó Orosz­országból jövő közleményeiből, de különösen a hadifogságból egyre nagyobb számban visszatérő katonák közléséből sokkal világosabbá váltak a mozgalom feladatai, célkitűzései és jelszavai; az antimilitarista és általában háborúellenes jelszava­kat újak kezdték felváltani; a fegyvereknek a belső ellenség ellen való visszafordítása, az impe­rialista háborúnak osztály­háborúvá változtatása. Ez az agitáció az orosz forradalom jelszavaival természetesen könnyen talált megértésre és vissz­hangra a tömegekben. Illegális csoportunk, ame­lyet most már csak feltételesen nevezhetünk Gyárközi Bizottságnak, szakszervezeti bázis nélkül is fokozatosan újra egyre nagyobb befolyásra tett szert az üzemi munkásság között. E forradalmi jelszavak alatt folytatott agitációt azonban most sem tudta ez a csoport olyan szervezeti alátámasz­tással megerősíteni, ami a tömegek harckészségét egyesített erővé foghatta volna össze, s így e jel­szavakat győzelemre is vihette volna. Hiányzott ebből a mozgalomból annak a felismerése, hogy proletárforradalmat győzelemre vinni forradalmi párt nélkül nem lehetséges. A Párt jelentőségéről, szerepéről szóló lenini tanítást közülünk senki sem ismerte­ ,a szociáldemokrata pártban szerzett tapasztalataink pedig sokkal inkább a párt jelen­tőségének lebecsüléséhez vezethettek. Ismertük ugyan és határtalan lelkesedéssel töltöttek el ben­nünket a Bolsevik Párt sikerei, de hogy ezeket milyen harcok árán, milyen módszerekkel, milyen szervezési elvek alapján érte el, ezekről mit sem tudtunk. Ennek tulajdonítható, hogy bár az 1918 év nya­rán lefolyt mozgalmakkal kapcsolatban sikerült a Gyárközi Bizottság régi tömegkapcsolatait csak­nem teljesen helyreállítani, az októberi őszirózsás forradalom idején a mozgalom és a vele kapcsola­tos politikai átalakulás irányítása teljesen a Nem­zeti Tanácsban egyesült polgári pártok és a jobb­oldali szociáldemokrata párt kezébe került. Ennek ellenére a Gyárközi Bizottság, amely a forrada­lom napján azonnal, szinte spontán módon, össze­jött, — mint ahogy néhány nap múlva az IKTOSZ is újra megkezdte működését — mégis jelen­ * Befejező közlemény. A korábbi közlemények a M. É. 7., 9. és 11. számaiban jelentek meg. ** A magyar munkásmozgalom történetének vizs­gálói között találkozunk olykor olyan nézetekkel, ame­lyek arra hivatkozva, hogy a Gyárközi Bizottság tevé­kenységének semmiféle közvetlen dokumentális bizo­nyítéka nem maradt fenn, kétségbe vonják e bizottság és általában a műszaki értelmiség elég széles rétegei­nek ez időbeni forradalmi szerepe jelentőségét, sőt egyesek még a Gyárközi Bizottság létezésében is kétel­kednek. A „Népszava“ és az egész jobboldali szociál­demokrata párt vezetőségének ez a fékevesztett had­járata a „munkáltatók hajcsárjai“ ellen (lásd a M. É. 11. számában megjelent közleményt), akik közül most „sokan a párton belül nagy sikerrel dolgoznak a párt­mozgalom megbontásán“, a legeklatánsabb bizonyítéka e mozgalom létezésének és nagy politikai jelentőségé­nek. Vannak azonban a ma még élő kortársak vissza­emlékezésein kívül egyéb történelmi érvényű doku­mentális bizonyítékok is a műszaki értelmiség ezidőbeli forradalmi jelentőségű tevékenységének bizonyítására. Ezekre egy erre a korra vonatkozó összefoglaló mun­kámban kívánok majd rámutatni. Hibaigazítás. A Műszaki Élet 11. számában megjelent közleményben az 5. oldal, 1. hasáb, 3. bekezdés helye­sen. Most mutatkozott meg ez utóbbi szervezeti gyengesége.

Next